286. alkalom - Leleplezések
Helyszín: Üröm
január 24.
Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)
Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)
Aktív karakterek: Belfegor Bhatta’waag (half-orc férfi, Dol Dorn hívő L1barbár-L4harcos-L2 Holy liberator (Bíbor penge)), Alicia ir’Degard (human nő, L7 Aasterinian pap), Villám Skoradalavan (whisper gnome ffi, L7 wizard), Verna Tealeaf (whisper gnome nő, L7 beguiler), Genmajsa (human ffi, L7 swordsage)
- Mesélő (VV) + Villám -
YK 1016, Nymm (VI. hó), 19. délután
Korth, Szabadkikötő, Úszó Sírbolt hajó
Az első harangszó körül a csapat visszatér a felderítésből az Úszó sírboltra. Egy rejtett járaton elvezetik őket közvetlenül Nashka lakosztályába. Itt Adaman várja őket, aki egy díszes tekercset ad át nekik, ami meglepetésükre a Természet Haragja nevű druida varázslatot tartalmazza. Villám agyán azonnal átsuhan a gondolat: Vajon hogy tudta ilyen gyorsan megszerezni ezt a ritka spellt? Verna sikeresen felolvassa a tekercset (sárga fénykitörés), aminek hatására Nashka kigyógyul az aberráció fertőzésből (bár egy kicsit sikoltozik és vér folyik a száján), Alicia pedig éles fájdalmat érez a magzatából sugárzóan (-3 CON). Adaman megkönnyebbülten néz Vernára, láthatóan óriási szolgálatot tettünk neki...
Rátér a csapat a felderítésen tapasztaltakra és hangot adnak a Hangtalan Gyilkos felőli kétségeiknek (honnan tudni, hogy ő az, mi történt a rajtaütés során, miért nem a varázshasználót sújtotta le, stb.)
Adaman elmondja, hogy a Hangtalan gyilkos kardján speckó feliratnak kellett lennie: "Csend a végső válasz!". Leellenőrizték és tényleg úgy is volt. Bár erről az egész tanács tudott, így ha van köztük áruló, akkor ezt más is megtudhatta.
Félkarú Dujeket behívja Adaman, ő jelen volt a SzK-os összecsapás alatt. Elmondja, hogy két harcos, mellvértben és két csuklyás alak jelent meg. Az egyik csuklyás varázslatokkal operált (tűzlabda, villám), míg a két harcos ördögi ügyességgel harcolt. A másik csuklyás egy idő múlva elővette sötét kardját, ami furcsa módon vonzani kezdte a védők egy részét.
A varázshasználó rövid időre eltűnt (ekkor varázsolta le Nashkát). Egyszer csak megjelent a Hangtalan Gyilkos és leszúrta az egyik támadó harcost. Ekkor összenéztek és "rutinosan, olajozottan" visszavonultak a támadók, magukkal vitték a holttestet is. Teleporttal jöttek és teleporttal távoztak!!! Verna hangosan gondolkodik: - Vajon miért a kardost vágta le a gyilkos, miért nem a sokkal veszélyesebb, de védtelenebb varázslót?
Adaman biztatja a csapatot, hogy csatlakozzanak a Tízek Tanácsához és vegyenek részt az előkészületekben.
A csapat így is tesz. A Tanács azonnali támadásra biztat az elhagyott raktár ellen.
Dujek + 4 fő, Tompa + 2 fő (Üst és Dob), a Hangtalan Gyilkos és Bek Okhanék egysége (1+6 fő) mellett a Légiót szánják a támadást szimbolizáló dárda hegyének.
Shurq Ellal és csapatai elterelő hadművelet keretében fogják elcsalni a kikötőben járőröző Oroszlánokat.
Adaman felszólítja a kijelölt Tanácstagokat, hogy tervezzék meg a rajtaütést, a többiek távoznak. (Adaman biztosítja a Légiót, hogy mindenkin rajta tartja a szemét, mert bárki lehet áruló.)
A csonka Tanács folytatja az ülést, hogy megbeszéljék a rajtaütést.
A Légió azt javasolja, hogy további felderítés kellene, illetve, hogy az egész rajtaütésnek csapda szaga van. Csak egy elterelő hadművelet arra, hogy közben a SZK rajtaüssön Adaman maradék erőin.
Villám kardoskodik amellett, hogy várjanak egy-két órát, azon már nem múlik semmi.
Bek Okhan türelmetlenkedik és Dujek is nagyon menne már. (A Légióból Alicia és Belfegor is ütne.)
Megállapodnak, hogy várnak 1 órát. Bek Okhan arra hivatkozva, hogy összeszedi a csapatát kimegy. Nem tér vissza és a hajóról is eltűnik.
Adamant ez meggyőzi, hogy tényleg árulás van a dologban. Összehívja a teljes tanácsot és védekezésre rendezkedünk be a hajón. Egy idő után Shurk is visszatér.
A Légió nagy elánnal a Hangtalan Gyilkost kezdi el keresztkérdésekkel zavarba hozni, hamar belebonyolódik a hazugságok hálójába. (Pl. állítólag 50 éve a városban él és vár, de aztán kiderült, hogy az itteni viszonyokról nem sokat tud. Rákérdezünk a furcsán ismerős káromkodós stílusára is, erre csak hebeg-habog.)
Elmondja, hogy nyílt lapokkal kíván játszani...(Közben megvádolja a Légiót, hogy azok nem Droaami ügynökök, akiknek kiadják magukat). Még a Tanácsnak is odakiabál: - Ezek nem is Droaamból jöttek!
Adaman döntésén múlik minden, harc lesz vagy bízik bennünk, a lánya megmentőiben.
Amikor tehát megelevenedtek a házak között bújó árnyékok és a hozzánk lépő nőt Márciusz Tövis ügynökként üdvözölte, hirtelen életre kelt az addigi mesehős. Breland Tövise egy félelf nő volt, ősei vére miatt szinte lehetetlen volt meghatározni életkorát. Arany fürtjei által keretezett ránctalan arcában ülő szemei viszont évszázados bölcsességet és fáradtságot tükröztek.
Varázslónk szerint a Kulcs az Varrax varázskönyve, akivel/ amivel gnómunk beszélt is erről a dologról, s könyv azt mondta neki, hogy ő is azt gondolja, hogy ő (mármint a könyv) tényleg nagyra hivatott, ezért érdemes felkeresni H-t.
Ezért a két gnóm nyakába szedte a lábait, és elmentek, hogy a kapcsolataikon keresztül valahogy tisztázzák a Sárkány Légiót Kaius király előtt. Persze megint Rowerolnál kötöttek ki. A fő Homály Lámpás szerint valószínűleg nem éltük volna meg a reggelt, ha most nem megyünk el hozzá.
Elmeséltem mit álmodtam. Villám is az álom mezejére kirándult. Azt látta, hogy még élnek a szülei, s ott bolyonganak Zondolon környékén a földalatti labirintusban. Volt valami mélységi szörnytámadás, s szétszóródtak a lakók. Az édesanyja megérezte a fia szellemének jelenlétét, s azt üzente Villámnak, hogy menjen segíteni.
borzalmas sérülésekkel. Amikor abbahagyta a zenét, egyből azt kérdezte megtaláltuk-e már a gyilkosát, mert ő értünk adta az életét.
meghallották őket. „Zakariás jelentést!” – öblös férfihang zúgott parancsolóan – „Kinyílt egy ajtó!”
Kiabáltam hátra, hogy mi van elől, de Verna csendgömbje elnyelte a hangokat. Tovább indultam előre, ahol a főgonoszt sejtettem, Genmajsa szorosan a nyomomban. Hírtelen a falból levált egy sötét darab – én legalábbis így láttam – s egy hatalmas csapást mért barátom tarkójára.
Egy árny rontott rám, de számítottam rá, s elléptem a csapása elől. Védekezve visszavágtam – ezeknél nagyon figyelni kell, mert már az érintésük is kiveszi az erőt a harcos kezéből – de a penge átsuhant anyagtalan testén.
Haladtunk tovább. Újabb élőhalott csorda rontott ránk a barlang mélyéről. Cadaver emberek, melyek – Alicia későbbi tanítása szerint – akkor keletkeznek, mikor valakit bezárnak egy szűk helyre, s úgy hal meg.
Ennek folyamán pár perc után nyilvánvalóvá vált, hogy a Kard és Pajzs meglehetősen buta, ellenben hiú, és rosszindulatú ember. Ez nem túl hatékony kombináció. Mondjuk annak örülhetünk, hogy nem hozott a nyakunkra egy varázshasználó különítményt a Pocakos Gödényben.
Három dokknyira az utolsó mólótól szálltunk ki a kocsiból. Egy halászbárkát pillantottunk meg, melynek fedélzetén hat alak sürgölődött. Amikor közelebb mentünk, láttuk, hogy a Fényes Pont helyett ez a Részeges Albatrosz, de minthogy az árbocnál álldogáló alakban felismertük Intarrát (Anduin operatív vezetőjét) úgy éreztük, jó helyen járunk.
Meglepően igényesen berendezett tavernába jutottunk, ahol még a gyér forgalom miatt egyből szemet szúrtunk a csaposnak. Gyorsan kiderült, hogy ő Gruber, és tud róla, hogy egy közös ismerősünk már vár ránk. Kaptunk néhány korsó sört és kalauznak Gézát, aki felvezetett bennünket az emeletre.
Aztán jöttek még többen is. A bejárati ajtó mellet kinyílt egy titkos átjáró, s felbukkant egy kobold íjász, meg valami rövidkardos ork. A ruhásszekrényből meg egy láncinges nőszemély robbant elő, s kivont tőrrel Vernára támadt. A karzat mögül pedig egy bőrruhás íjász egy nyílvesszőt lőtt Aliciára de az elakadt annak páncéljában.
A másik gladiátornak álcázott rosszarcú pusztakézzel rohant a papnőnkre; nagyon képzett harcos lehetett, mert Alicia nem tudott rámozdulni a támadásra, helyette hatalmas ütést kapott a fejére. De nem kábult el, még annak ellenére sem, hogy támadójának kesztyűjéből valamilyen por szállott az arcába. Erre már ő is bedurvult, elővette a jégcsákány varázslatát, s „Szétverem a fejedet te rohadék” kiáltással a pusztakezes harcosra vetette magát.
A bandavezér, kényelmetlenül feszengett kissé; főleg, amikor a pecsétek tudora megemlítette, hogy sürgősségi felárat fog felszámítani.
A mostani kalandunk helyszíne Karrnath, például le van kötve a Valenar-ral folytatott viszályban. A militáns elfek – kisebb határvillongások formájában - folyamatosan támadják Karrnath-ot. Kaius király ezért megegyezett a Talenta alföldön élő halflingekkel, s a területükön egy végvár rendszert hozott létre, mely az elf betöréseket próbálja megszűrni.
Most ez pillanatok alatt megváltozott. Az ősbanyák kiváló szervezőkészségről tettek tanúbizonyságot; a Droaam földjén egymással harcoló troll, és ogre törzseket az uralmuk alatt egyesítették, és ütőképes hadsereget formáltak belőlük. Villám – veterán határvédők által lakott, és jól erődített - faluja is egy droaami gnoll támadásnak esett áldozatul.
Én Aliciával elballagtam a templom negyedbe. Először a Fenségesek nagytemplomát kerestük fel. Az őröktől megtudtuk, hogy Apsalar nagyasszony már visszavonult. Kis ráhatással meggyőztük az őröket, hogy fontos dologban járunk, így elkísértek a nagyasszony szálláshelyére.
A falon, s a kövön is, amelyet bedobtak, egy rejtélyes skorpió szimbólum volt (ugyanaz, mint azon a tőrön, mellyel később meggyilkolták Gilaand prófétát). Dassem, s a hívek még nem láttak ilyet.
Genmajsa meg is kérdezte, ahogy szokta „Hát te ki a fasz vagy?”. A félelf nem sértődött meg, hanem szépen bemutatkozott. Ő Márciusz, s azért van itt, mert Breland-nak van itt Korthban egy fontos ügye, amit neki kell előmozdítania.
Szerencsére Alicia valamilyen varázslattal lehűtötte a kedélyeket. Még némi kárpótlást akartak kicsikarni belőlünk, majd szépen eloszlottak. Mi is hazatértünk a brelandi búvóhelyre; látszott a Demazién kúria felderítése más megközelítést, és teljes erőforrás bedobást igényel.
Pár hónapja feltűnt egy alak, aki Szürke királynak nevezi magát, s nyíltan fellépett a Család ellen. A legbosszantóbb az egészben az, hogy a sorozatos akciók ellenére nem sikerült olyan nyomot találni, ami elvezetne a kihívóhoz. Sőt, szinte semmilyen nyomot sem sikerült találni.
Beszélgetés közben beszaladt egy tizenkét éves forma kislány, akiről kiderült, hogy ő Naska, Adaman lánya. A kiscsaj úgy gondolta, hogy mi vagyunk azok a hősök, akik megmentik a családot. Szerencse, hogy nem olvasta az én gondolataimat.
Adaman Fane még finoman utalt rá, hogy vannak olyan tanácstagok, akik nem örülnek a jöttünknek, sőt legszívesebben holtan látnának bennünket. Lehet, hogy tesznek is majd érte. Főleg Ay Estos, a klán pajzsa és kardja - ő a felelős a külső és belső védelemért – részéről számíthatunk ellenségeskedésre.
Adaman rövid bemutatása után Jolenta kezdte, kifejezte meglepetését, hogy Drul Kantar nagyúr válogatott társasága mi lennénk, mert félelmetesebb harcosokra számított. Alicia erre csak ügyesen annyit mondott, hogy ennek kifejezetten örül.
Kísérőnk elmesélte, hogy az Egészkoronások Shurq egyik alcsapata volt, s arról kapták a nevüket, hogy fiatalabb korukban még egy egész koronát sem láttak egyben a rablási tevékenységükből. Összetartó bagázs volt, akik a maguk szintjén az elvégzett munkákból viszonylag jól éltek. A szabad kikötőben egy lepukkant lisztraktárat alakítottak át főhadiszállásnak; viszonylag jól megerődített helynek számított. Tesso nem volt egy észlény, de rendet tartott, s jól összefogta a bandát.
Átmentünk egy tagbaszakadt őrök által védett másik helyiségbe, s folyosókon keresztül egy börtöncellába jutottunk. Egy rettenetes rossz bőrben lévő húszas-harmincas, valaha ápolt külsejű fiatal férfi hevert odabenn. Alicia gyorsan megállapította, hogy belső vérzése van, ezért gyógyítással indított, melytől a beteg láthatóan jobban lett.
Alicia lecsendesítette a kiabálást, s csendes hangon arra biztatta, mondja el, hogy került ide. A heves ifjú elmesélte, hogy az öldöklés közben látott egy nagy ork harcost. Azon nyomban meg akarta torolni a támadást, de a szolgája, Roderik lefogta és elmenekítette. Eddig mi is tudtuk.
Visszafelé ballagtunk a szobánk felé, amikor Bek Okhan a folyosón – egy törpével az oldalán – leszólított minket, mondván beszélni szeretne velünk. Odabenn bemutatkozott; ő a különleges egység vezetője, vele pedig Oleg Vikat. Majd szimplán felgyűrte az ingujját, s ránk villantotta a Tarkanan ház jegyét. „Magunk között vagyunk” – vigyorgott ránk mindentudóan – „mindannyian viselünk sárkányjegyet.”
Betértünk egy Fűrészfogú Tintahal nevezetű műintézménybe, mely előtt három alak próbálta elinni a maradék eszét. Odabenn nem találtunk se meleg fogadtatást, se kiadó szobát, így továbbálltunk néhány sarokkal.
Alicia a szokásos simulékony modorával elvegyült a reggelizők között, s hamar kiderítette, hogy a Köszvélyes Rája (Tizenkettekhez kapcsolat Guzmó találkapont) csak három saroknyira volt. Azt is megtudta, hogy a hóhérdombi ámokfutó tucatjával szedi az áldozatait, minden halottnak ki van égve a szeme és a szája. A hatóság nem avatkozik be, az ottaniak belügyeként kezeli az esetet. megtudtuk azt is, hogy valamivel a Kikötőben is több a gyilkosság, mint szokott, és pár raktár is leégett a napokban
bandatagot. (lásd mesélő Intro).
A szemüveges egyenesen ránk nézett: „Anduin ir’Loran d’Deneith vagyok, hoztak nekem valamit?” Villám átadta megbízó levelünket, a Deneith átadta a nőnek; az feltörte a pecsétet, gyorsan átfutotta a sorokat, majd bólintott. Erre Anduin gyors instrukciókat pattogtatott felénk: „Hölgyeim, uraim a helyzet kritikus de még menthető. Azon az ablakon távozniuk kell” – mutatott egy nagy üvegezett nyílásra - minél zajosabban, annál jobb.” Majd elmagyarázta, hogy nagyjából egy mérföldre található egy kiégett malom, egy harang múlva ott akar találkozni velünk.
Nemsokára megjött Anduin és női testőre, Intarra d’Deneith. A sok körmönfont cikornyából elég hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy kapcsolatunk tapasztalatát nem a bevetésekben, hanem íróasztal mögött ücsörögve szerezte. És persze nem hiányzott belőle a beképzeltségig fajult magabiztosság és öntömjénezés.
A kapcsolattartás úgy fog működni, hogy NAPONTA el kell ballagnunk a Köszvényes Rája nevezetű műintézetbe, s ott egy jelentéktelen kinézetű, kopasz, törött fogú, Gizmo nevezetű alakot kell keresnünk. A Deneith valami mágikus fejlesztést emlegetett, meg, hogy majd meglátjuk, milyen klassz lesz ez így.
A Tizenkettek piramis alakú tornya a város felett lebeg (ezt már messziről mi is megcsodáltuk), s rendszeres griffjárat viszi fel az arra érdemeseket.
Ekkor a semmiből egy páncélos alak bukkant elő, s valami átkot olvasott a fejemre. Dol Dorn kegyéből azonban megerősítettem akaratomat, s leráztam a bénító bűbájt. A csuhás féreg is aktivizálta magát, s egy sistergő villámot eresztett belém. A mögöttem rohamozó Genmajsának is jutott belőle.
Tihorác szerint nekik csak az volt a feladatuk, hogy megszüntessék a szakadást a térben, s kiderítsék, hogy ki okozta az egyensúlytalanságot, s kezelhessék az okot és az okozatot is. Először úgy gondolta, hogy mi szerencsétlen egyszerű gyalogok a hódító táblán véletlenül voltunk itt, de az, amit Salakagyarnál talált, ráébresztette, hogy nem így történt.
A fogadóban még kezelni kellett az indulatokat. Ciprián, Uldan és Frentis számonkérték Genmajsán, hogy micsoda Vöröskesztyűs ő, hiszen hagyta, hogy a medve szétmarcangolja Arunt. Szerencsére sikerült szép szóval lenyugtatni a kedélyeket, melyben az is segített, hogy Villám a pálcával meggyógyította Fix 42-őt.
Előttem hirtelen egy kőcsáp emelkedett ki a földből, lesújtott, de Dol Dorn megakasztotta a csapást.Viszont közben nem vettem észre, hogy a rémdenevér mögém suhant; harapása kegyetlenült fájt, alig tudtam felemelni a bal kezemet utána.
Este átmentünk a szomszéd épületbe, ahová a Ghallanda Ház űrnőjét és halflingjeit szállásolták el, s akik szívélyesen meginvitáltak minket bulizni. Elmondták, hogy ők madárháton érkeztek, s Sharnba tartanak, de még több társukat várják. Kicsit megriadtak attól, hogy az Éjerdőből folyamatosan félelmetes bődülések és ordítások hallatszanak.
Mi a papnővel valami rókaszerű rémet próbáltunk felaprítani, de az keményebb diónak bizonyult, mint számítottuk. Ráadásul a pók is csatlakozott hozzá, miközben Villám és Genmajsa távolabb aprítottak valami macskaszörnyet.
hátráltatta a haladásunkat. Nagyjából egy óra múlva egy szakadékhoz érkeztünk, melyen csak egy kidőlt fán keresztül lehetett átjutni. Villám javaslatára köteleket feszítettünk ki (a kötelek végét Frentis mászva vitte át a túlpartra, majd ott rögzítette), s úgy keltünk át, de Frentis szerint egy kis időt így is vesztettünk. Nem értem egyébként mit gondolt, majd átrepülünk?
Nem sokat ért, mert pár pillanat múlva Verna is elszaladt, így kikerültünk a láthatatlanság és csend védelme alól. Villám szólt, hogy valami lepke raj kavarog elől, ami megőrjíti az áldozatát, és visszaveri a mágiát. Remek!
Amikor Villám visszajött, igen komornak tűnt. Elmondta, hogy a nagyobbnál is nagyobbak a bajok, mert mégis igaz, hogy a szülőfaluját kiirtották. Utána közölte, hogy mindez csak kamu, de tudtuk, hogy a félresikerült viccelődéssel csak azt akarja elkerülni, hogy a sírva fakadjon.
ir’Loran d’Deneith nevű kapcsolattól.
Amikor kinyitottam a szemem láttam, hogy egy szakasz katonával nézek farkasszemet. A hűvösben egy tucatnyi lándzsával, íjjal felfegyverzett harcos mellett négy hatalmas harci kutya meredt rám fenyegetően ...
Papnőnk elmesélte, hogy a vér nem az ő vére, hanem Aasterinian prelátusáé, akit éppen papnőnk szeme láttára gyilkoltak meg. Valaki hasba szúrta egy mérgezett tőrrel. A merénylő - akiről később Alicia megállapította, hogy az ezerlábú váladékát használta – volt olyan pofátlan, hogy a gyilkos eszközt egy összehajtott köpenybe rejtse, s az összecsukló prédikátor feje alá tegye.
Az igazi szörnyűség odabenn várta Vernát: Jebbedo kicsavart, élettelen teste egy kampón lógott felakasztva, arca össze-vissza égetve. A Medaniak szerint a merénylő több órán keresztül válogatott kínzásokkal próbált kiszedni az öreg méregkeverőből valamit, amit az valószínűleg a végén el is mondott.
Genmajsa hiába küzdött; támadói – főleg a törpe – erősebbnek bizonyultak, s jártasabbnak a pusztakezes harcban. Már éppen elvesztette volna az eszméletét, amikor a szorítás enyhült. Mikor lerántotta a fejéről a zsákot látta, hogy egy elf nő áll a teraszon véres tőrrel a kezében. A törpe elvágott torokkal, a ficsúr egy véres lyukkal a szíve tájékán feküdtek mozdulatlanul a padlón.
Tamara (gyógyítás, jószándék), és Io (mágia és tudás) egyháza papokat ígért; Landis (törvény és igazság) papjai pedig paladinokat küldenek.
Hamarabb értünk oda, mint a követek. Két szekrény méretű őr állta el a tulaj szobája felé vezető lépcsőt. Nyugodt, majd egyre hevesebb szóváltás következett, mely oda fajult, hogy Alicia összes magas diplomáciája ellenére elküldtek minket melegebb éghajlatra.
Smas úr eleinte tagadott mindent – még azt is, hogy ismeri Merixet – majd szép lassan annyit elismert, hogy volt itt egy kis fogyasztási adósság, meg szokott kártyázgatni néhány barátjával.
