264. Alkalom

Helyszín: Üröm, 2017.június 07.

Aktív karakterek: Van Haz (Villám), Kukicsa (Genmajsa), Szépségem/szöszi (Alicia), Szürke Hajnal (Verna), Gyilkos (Belfegor)

Hamuimádók

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből –

Éjerdő, Karrnath, Nymm, 15

... a lábam csak nem akart megállni. Még fél szemmel láttam, ahogy Frentis-t tépik a molyok, majd valahogy kiszabadult, visszajött, s azt kiabálta: „Meneküljetek!”. Villám még valamilyen varázslatra emlékeztető mozdulatot tett, nem történt semmi, de többet nem láttam, mert túl messze kerültem.

Szerencsére pár pillanat alatt Dol Dorn akaratából ismét úrrá lettem a testemen, és visszatértem a küzdelem helyszínére. Addigra már varázslónk és a kardmester jól irányzott mágiákkal elkergették a szörnyeteget. Frentis kocsonyaként remegett a padlón, s nem kevés időbe telt, mire összeszedte magát. Nocsak a „testvért” mégsem olyan kemény fából faragták, mint mutatta magát.

Pár percig még csönd varázs takarásában óvatoskodtunk, aztán kiértünk a napfényre.  Kísérőnk láthatóan megkönnyebbült, amit az is jelzett, hogy ismét volt rá energiája, hogy intelmeket intézzen hozzánk. Ennek röviden az volt a lényege, hogy mindenről, amit „ideát” tapasztaltunk hallgatnunk kell. No persze, a gonosz kis emberevő szörny tenyészetüket kell leplezniük!

Nagyjából még másfél óra kutyagolás következett, mire egy tisztásra értünk. Az irtás közepén egy kétszintentes épület, a Rémmedve kereskedelmi telep, terpeszkedett, oldalában istállóval. Az állomás előtt egy szekér álldogált; ponyvályát színes csillagok, üstökös, miegymás díszítették.

Egy fáskamra szerű tákolmány kapuját láncolgatta egy alak. Jöttünkre megfordult, s köszöntötte kalauzunkat. Uldan volt, egy helyi alkalmazott, s Frentis-szel folytatott rövid beszélgetésből az is kiderült, hogy odabenn valamely Ciprián nevezetű vendéglátós majd remek vacsorát ad nekünk.

Még azt is elmondta, hogy már egyéb vendégek (Tölgykéz Arun, és Golyvás Geraszim, valamint csapataik) is tartózkodnak az ebédlőben. A „jobb mindenre felkészülni” alapon én kiterjesztettem isteni energiáimat, és megállapítottam, hogy több gonosz lélek is tanyázik odabenn, ezért én felöltöttem a lemezpáncélomat, s csak a többiek után mentem be.

Még előkerült egy homlokán szimbólumot viselő bádogember, Fix 42 is, akiről később megtudtuk, hogy a nagy háború veteránja, s itt lelt tanyára és megélhetésre.

Az ivóban egy törpe, s egy ember csapat tanyázott; gyakori, egymás kárára elkövetett élcelődéseikből arra következtettem, hogy már jó régen ismerik egymást.  Mint kiderült Tölgykéz törpéi valamely speciális fákat termelnek ki az erdőben, míg Golyvás emberei  valamely ásványokat bányásznak. Fura, az erdőben nem szoktak ásványok lenni, de ehhez én nem értek, gondoltam.

Egy Trenkwald nevezetű az emberek közül elmesélte, hogy szerinte Kapuőrzők (mindenféle erdei népek) mászkáltak egy vízmosásban. Nem jöttek oda hozzájuk, csak messziről látta őket. Szerinte a Kapuőrzők utálják a varázslókat. Ebből is látszik, hogy mindenféle babonaság tud gyökeret verni az egyszerű népek között, ha nem oktatják őket. Köztudomású, hogy a Kapuőrzők nem utálják a varázslókat, sőt maguk is igénybe veszik segítségüket az aberrációk ellen vívott harcukban.

Az is kiderült, hogy a hely tulajdonosa Ciprián, egy nagyhangú kopasz ember, akinek a fia Rufus szokta az erdő munkásaitól begyűjtött árút Korth-ba szállítani, s ott eladni, illatve az ittenieknek (vagy jó fél tucat brigádnak)  szükséges cikkeket beszerezni. A fiú most is odavolt két segítőjével.

A törpék szerint Geraszim csapatában élőhalottak is dolgoznak, ami nem nagyon tetszett a Rémmedve egyéb látogatóinak.

Miután elköltöttük az ízletes vacsorát (szarvaspörkölt répával) kimentünk az udvarra, hogy megtekintsük a mutatványos, Csillagmágus Tihorác előadását. Az arany és ezüst csillagokkal kivarrt fekete köpenyt viselő csepűrágó a lányával mindenféle illúzionista trükköt mutatott be, majd begyűjtött néhány rezet a helyiektől, s pár ezüstöt tőlünk.

Aztán  a társaság szétszéledt. Geraszim csapata elment, Arunék az állomáson tértek nyugovóra. Bár Ciprián többször is meleg szavakkal invitálta Tihorácot, a csillagmágus inkább kinn maradt éjszakára, mondván mindig is a szekérben aludt, és a bűbájai megvédik.

Mi is visszatértünk a szobánkba, de még nem feküdtünk le; Villámnak gyanús lett Tihorác, ezért visszatértünk a tisztásra. A mágus és lánya, Ruby éppen teát iszogattak, és minket is megkínáltak. A mutatványos elmondta, hogy ő a nagyvilágban utazgat, hogy megismerje a szépségeit.

Mostanában Karrnathban kóborol; a világ megismerése izgatja. Korthban hallott a nagy viharról és a gyilkosságokról, valamint arról is, hogy goblinok költöztek oda. Szerinte mindig is voltak fura események a szegény negyedben, s a város előkelőbb részén semmit sem lehet az ottani bajokból érezni.

Most Tohirác és Ruby Karlaktonba tart. A csillagmágusnak már születése óta megvolt a tehetsége a mágia irányítására, s itt is, ott is csiszolgatta tudását. Bár éreztük, hogy a csepűrágó nem mond teljesen igazat, de a beszélgetés folytatásától nem vártunk sokat, ezért nyugodni tértünk.

Kivéve persze engem, mert rám ráhult az első őrség feladata. Ez általában elég unalmas mulatság, ezért avval töltöttem az időt, hogy papírra vetettem az Éjerdőben történteket. Miután ezt is befejeztem, csigalassúsággal telt az idő. Járőröztem egy kicsit a folyosón, de csak a törpék lakrésze felől hallatszott fűrészmalom szerű horkolás, meg néhány oltári nagy fingás. Úgy látszik a favágó gyomor rosszul viselte a répa sör keveréket.

Éjfél után jó három fertályórával már éppen ébresztettem volna a következő őrt, Genmajsát, amikor Fix 47 feje jelent meg az emeletre vezető lépcsősor tetején. „Baj van odakinn” – reszelte – „valami emberek elkapták a csillagmágust és a lányát, és most ott várakoznak.”

Összekaptuk magunkat, és kivonultunk az tisztásra. Ciprián és Arun, meg az emberei is kitódultak. Három druidának kinéző alak várakozott előttünk, karba tett kézzel. Középen egy tollas köpönyegbe öltözött vénember, mellette egy nő és egy férfi.  Hátul megpillantottam a csillagmágust és a lányát egy póznához kötve, egy hatalmas medve és két harcos őrizetében.

Az öreg beszélt, valami érthetetlen nyelven, a nő fordított. Elmondta, hogy ő Salakagyar nagymester, és társaival azért utazott ide valami csillagkapun át, hogy rendet tegyen. A Nagy Szellem azt mondta neki, hogy találjanak meg egy démon vérével fertőzőtt egyént, és pusztítsák el.

Még azt is mondta a vénség, hogy mindenféle bűnös bűbáj nyomait is látták, de nem azért vannak itt, hogy ezt büntessék. Persze ennek rögtön ellentmondott az, hogy Tihorácot azért kapták el, mert bűnös bűbájt használt. Ellenszenves népség voltak. Egyáltalán: hogy jön valaki ahhoz, hogy beleszóljon abba, mit csinál a másik, főleg a másik országában?

Az öreg még sokat karattyolt, az volt  a lényege, hogy ők a Hamuimádók törzse, és azt akarják, hogy a telepen mindenki vesse alá magát Salakagyar nagymester mágiájának, mely kimutatja, hogy valakiben démonvér lakozik. Ezt az illetőt akarják elkapni, mert a démonfattyú az emberiség ellen tör. Szóval, ha alávetjük magunkat a vizsgálatnak, akkor elengedik a megkötözötteket.

Nekem nagyon nem tetszett ez az egész. Idejönnek ezek a hamufejűek és parancsolgatni akarnak, meg embereket tartanak fogva. A törpék is zúgolódtak, de Alicia a szokásos nyugalmával megkötötte az alkut, mely szerint, ha demonstrálják, hogy a vizsgálat valóban csak egy felderítő mágia, akkor alávetjük magunkat neki, ők meg elengedik a mutatványosokat.

Az öreg Tihorácon kezdte; sokáig összpontosított, majd a kezén fehér izzás jelent meg, amit a csepűrágóhoz tartott; annak feje körül egy fehér aura bontakozott ki. Villám bólintott, s a vénség sorra járta a telep vendégeit.

Hozzám is eljutott. Én felkészültem arra, hogy csak valami színészkedés az egész (mert ugye könnyen eljátszhatják, hogy egy olyan mágia, amit csak ők ismernek, ott jelez, akinél ők akarják), s készenlétben tartottam a kardom, hogy szükség esetén lecsapjam az öreget.

De semmi nem történt. Az érintése hűvös volt, s az aurám fehér lett. Társaim is így jártak, Aliciát hagyta utoljára. Gondoltam, hogy na jó vége, mehetünk aludni, de legnagyobb megdöbbenésemre a fődruida keze nyomán Aasterinian papnőjének aurája vérvösként ragyogott fel.

A vénség felkiáltott ... az izmaim megfeszültek...