266. alkalom

Helyszín: Üröm, 2017. július 05.

Aktív karakterek: Van Haz (Villám), Kukicsa (Genmajsa), Szépségem/szöszi (Alicia), Szürke Hajnal (Verna), Gyilkos (Belfegor)

„Itt a démon, hol a démon?”
(tragédia több felvonásban – befejezés)

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből –

Éjerdő, Karrnath, Nymm, 16. hajnal

Verna taktikusan felemelte a kezét, és gyorsan megadta magát, de Tihorác nem figyelt rá. Salakagyarra koncentrált, s valami ártó bűbájt idézett rá, mert annak lábai megmozdultak, s a láthatóan ellenszegülő druidát a csillagmágus elé vitték.

A semmiből ekkor két csuklyás humanoid bukkant fel, közre- és lefogták Salakagyart. Elvira sikoltozása, mint alapzaj közepette a (később Verna által kalashtarként azonosított) harcosok szabályszerűen kivégezték az ellenállásra képtelen Hamuimádó vezetőt.

Én közben az ostrompajzs nyújtotta teljes fedezékben visszavonultam a fogadó felé. Közben mintha a halott Ivánt hallottam volna valami ismeretlen nyelven hablatyolni. Teljesen megdöbbentem: esetleg túlélte a kapott sérüléseket?

Tihorác kivett valamit a halott Salakagyar zsebéből, majd nagy kegyesen utunkra bocsájtott bennünket:  „Azt javaslom térjenek nyugovóra, és felejtsék el a ma éjszaka történt sajnálatos eseményeket!”

Minthogy úgy láttuk, véget ért az ütközet, gyorsan hozzáfogtunk a kármentéshez. Genmajsa bevonszolta Cipriánt a vendéglőbe, én meg Fix 42-t és Boriszt cipeltem be. Megnéztem Ivánt is, de igen halottnak látszott. Talán a korrth-i hullabeszéd már ide is elért?

Elvira folyamatos kárálása közepette Alicia meggyógyította a sérülteket, egyedül a bádogember lemeztestébe nem tudott életet csiholni. Ciprián nehezen értette meg, hogy nem megölni akartuk, sőt megmentettük az életét.

Azt mesélte, hogy valami hang a fejében arra késztette, hogy lőjön. „Boszorkányság volt, démon játra a környéket, engem is megszállt” – hangoztatta, majd elvonult, hogy leigya magát. Szerencsére a lányának is jutott az itókából, így egy ideig csend lett.

Azon tanakodtunk éppen, hogy Fix 42-n hogyan tudnánk segíteni (Ciprián szerint Fix adott neki valami pálcát, baj esetére) amikor az ajtó előtt megjelent Tihorác, miszerint szeretne váltani velünk, Sárkány Légióval, néhány szót.

Villám, - aki eddig odafönntről figyelte a pszionista csapat elvonulását – a tőle megszokott buzgómócsing módon lélekszakadva rohant le a lépcsőn, hogy „Várjatok, várjatok, majd én beszélek velük!”

Nemsokára azonban kiderült, hogy a főpszion mindannyiunkat látni akart a rapporton. Nekem nagyon nem tetszett, hogy valaki csak így parancsolgasson a Sárkány Légiónak, de minthogy a többiek kimentek, ezért én is csatlakoztam hozzájuk.

Odakinn Tihorác létrehozott egy elmekapcsolatot, majd elmagyarázta, hogy nem egészen így tervezte ezt az éjszakát, de sajnálatos módon így alakult. Jobb lenne nekünk is, ha nem tudnánk erről , de valahogy „ez” (mi ???)  kapcsolódik hozzánk. Azt hitte először, hogy véletlen, hogy itt voltunk.

Biztos rájöttünk, hogy csapdát állítottak ennek a druida söpredéknek, akik itt voltak, akiknek nem kellett volna itt lenniük, mert szakadás volt a térben, őnekik nem volt itt keresni valójuk, s ez veszélyeztette a dolgok egyensúlyát. Ezt a részt én nem értettem, de Villám buzgón bólogatott, így reméltem, majd egyszer elmagyarázza ezt a szakadás dolgot.

Tihorác szerint nekik csak az volt a feladatuk, hogy megszüntessék a szakadást a térben, s kiderítsék, hogy ki okozta az egyensúlytalanságot, s kezelhessék az okot és az okozatot is. Először úgy gondolta, hogy mi szerencsétlen egyszerű gyalogok a hódító táblán véletlenül voltunk itt, de az, amit Salakagyarnál talált, ráébresztette, hogy nem így történt.

Innentől kihallgatási üzemmódba váltott: „Egyenesen nektek szegezem a kérdést: mi közötök nektek a Sötét Álmodókhoz?” Mondtuk, hogy semmi, azt sem tudjuk kik azok.

A következő kérdés csak úgy előpattant a szájából: „Mikor voltatok Riedrában?” Erre csapatunk meglehetősen vegyes válaszokat adott. Genmajsa: „Soha.” Villám: „Évekkel ezelőtt.” Alicia: „Hol is van ez?”

Belfegor: „Ki a fasz maga, hogy itt faggat minket?” Erre az a meglehetősen ködös válasz érkezett, miszerint: „Egy felsőbb hatalom, akinek a kezében vannak az ütőkártyák.”

„Kapd be!” – gondoltam, mert a sok éves kemény önkontroll kiképzésnek hála, már rég meg tudtam állni, hogy az ilyen beképzelt pojácákat szájon törüljem. Csak annyit tudtam tenni, hogy sarkon fordultam, s ott hagytam Tihorácot. Sajnáltam a többieket; hogy bírták elviselni, hogy valaki így dróton rángassa őket? Hová lett az önbecsülésük?

A beszélgetés további részét a többiek elbeszélése alapján rekonstruáltam. Villám vázlatosan elmesélte az Annulus megszerzésére tett küldetésünk főbb vonalát. A pszion erre azt válaszolta, hogy valószínűleg az ottani cselekedeteinkkel sikerült magunkra haragítanunk egy jelentősebb csoportosulást, s ezért kerültek ide a druidák.

Ez a csoportosulás – akiknek a Sötét Álmodók az egyik manifesztációja – valami nagy hatalmú szervezet, ami képes éveken át dolgozni egy terven. Azért küldték ide Hamuimádókat, hogy levegyenek minket a tábláról.

Amikor Verna megkérdezte, hogy milyen módszerrel tudnánk őket elkerülni, a csillagmágus – a tőle megszokott pökhendi módon – csak annyit tudott felelni, hogy húzzuk meg magunkat valami porfészekben, és imádkozzunk, hogy lekerüljünk a céltábláról.

Még a végén a főpszion hozzátett annyit, hogy: „Összeállt a kép, úgyhogy tekintsék úgy, hogy nem is találkoztunk, csak egy álom volt, olyan álom, ami megfontolandó részleteket tartalmaz.” Majd távoztak.

A fogadóban még kezelni kellett az indulatokat. Ciprián, Uldan és Frentis számonkérték Genmajsán, hogy micsoda Vöröskesztyűs ő, hiszen hagyta, hogy a medve szétmarcangolja Arunt. Szerencsére sikerült szép szóval lenyugtatni a kedélyeket, melyben az is segített, hogy Villám a pálcával meggyógyította Fix 42-őt.

Én segítettem Borisznak kinn megásni a sírokat, s belehelyezni az elhunytakat. Rövid imát mondtam a lelkük üdvéért Dol Dornhoz, majd csatlakoztam a többiekhez, hogy a szokásos extra dimenzionális búvóhelyünkön értékeljük az eseményeket.

Itt Alicia elmesélte, hogy Caed Nau-ban valamilyen nagy hatalmú entitással hetyegett (nem meglepő), melynek során az belé táplálta a magját (ez sem meglepő); s a mag megfakadt (meglepő).  Most pedig odabenn növöget valami, ami nem egy szokásos embergyerek, mert lepattintja magáról az érzékelő mágiát.

Papnőnk eléggé rémültnek látszott, főleg, hogy Aasterinian egyháza sem tudott segíteni rajta (értsd elhajtani a gyereket). Az Ezüst Lángot ajánlották Aliciának, hogy azok majd segítenek, de szerintem csak nem akarták beismerni, hogy fogalmuk sincs, hogy mi történik.

Salakagyar éppen ezen próbált segíteni: úgy kiszedni a gyereket, hogy az anya ne haljon bele, amikor a pszionok meggyilkolták. Mert ugye itt gyilkosság történt. Persze a tisztáson történtekről igen csak megoszlottak a vélemények a csapaton belül.

Szerintem a Hamuimádók sem voltak éppen tisztességes társaság, mert az első nyíllövése szó nélkül lemészárolták az egyébként teljesen ártatlan törpe alakulatot. Villám szerint persze csak jogos önvédelemről volt szó.

Abban mindannyian egyet értettünk, hogy Tihorác szavaival ellentétben a druidák nem feltétlenül azért voltak itt, hogy „levegyenek minket a tábláról”. Nem támadtak ránk egyből, sőt Salakagyar kifejezetten meg is akarta gyógyítani a papnőnket. Ha el akartak volna minket pusztítani, akkor arra bőven lett volna alkalmuk.

Persze Tihorác szavait sem lehetett félvállról venni. Az biztos, hogy nagy erőkkel rendelkeztek, s kalashtarok is voltak velük, akikről Villám elmondta, hogy a riedraiak ellen harcolnak (általában).

Végül oda jutottunk, hogy ha úgyis valami próféciát váltunk valóra (ami miatt a nagyobb hatalmak ki tudták számítani a velünk kacsolatos jövőt), akkor kár sokat tanakodni a hogyan tovább kérdésén.

Az viszont fontos volt, hogy eldöntsük az Alicia hasában növekvő lényhez (Salakagyar szerint démonhoz) hogyan viszonyoljunk, ezért papnőnk isteni útmutatást kért. Aaesterinian azonban ezúttal (is) szolgálójóra bízta, hogy mit higgyen, s nem adott egyértelmű jelet.

Épp itt tartottunk, amikor főnököm mentális kapcsolata elért. Kissé ingerült volt a hangja, számon kérte, hogy a kapott parancs ellenére sem jelenetkeztem napok óta. Igaza volt, a sűrű történések teljesen kiverték a fejemből, hogy időnként be kellene jelentkeznem ...