275. Alkalom

Helyszín: Ménesi út,  2017. szeptember 27.

Aktív karakterek: Villám, Nazzod, Genmajsa, Alicia, Verna, Belfegor

„Behatolás a Szürkeszirt erődbe”

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből –

Korth,  Nymm, 18.

Hallottuk, hogy lentről valaki folyamatosan kiabál „Őrség, őrség!”, de fehér oroszlánok közeledésének zaja még nem hallatszott. Ezért még volt egy kis idő, hogy a varázspálcáinkat beaktiváljuk, és gyógyuljon, akinek kellett.

Egyszer csak a halott bokszoló megszólalt, s valami érthetetlen nyelven hablatyolni kezdet. Ez volt a szokásos halotti beszéd, de erre most nem voltunk felkészülve, ezért nem értette senki, hogy mit mond. Villám csak azt bírta megállapítani, hogy most másmilyen nyelven szólalt meg a hulla, mint múltkor Cotillion.

Verna láthatatlanságot és csöndburkot varázsolt, s ennek védelmében lesétáltunk. A fogadó üres volt, látszott, hogy a népek bölcs módon kereket oldottak. Csak Grúber ordibált az utcán, de ő mellette is simán elslisszoltunk.

Az utca porát elverte a szemerkélő eső; a sikátorok üresen tátongtak; az aréna elnyelte a korthi lakosság színe javát. Nekünk ez kapóra jött. Álcát váltottunk, majd fogtunk egy bérkocsit, s haza fuvaroztattuk magunkat. Úgy tettünk, mintha az ájult Ai Estos részeg lenne, ezért kaptunk is egy dorgáló beszólást a kocsistól, miszerint „Urak, ha telehányja a kocsit, azt nektek kell kitakarítani!”

Márciusz már hazatért a hóhérdombi felderítésből. Semmi lényegeset nem tudott meg. A Demazién kúriát a helyiek átkozottnak tartják, ezért nem mennek a közelébe. Aki mégis bement, azt soha nem látták kijönni. A kerítés mögött van egy tó is. Közelebb a félelf nem ment, csak körüljárta, ezért a mágikus védelemről nem tudott nyilatkozni.

Megkötöztem a foglyunkat, de Verna még talált a csomókon kivetni valót, ezért igazított rajta itt-ott. Ezután Alicia gyógyító varázslattal magához térítette Estost, s megkezdődött a kihallgatás.

Ennek folyamán pár perc után nyilvánvalóvá vált, hogy a Kard és Pajzs meglehetősen buta, ellenben hiú, és rosszindulatú ember. Ez nem túl hatékony kombináció. Mondjuk annak örülhetünk, hogy nem hozott a nyakunkra egy varázshasználó különítményt a Pocakos Gödényben.

Az gyorsan kiderült, hogy végezni szeretett volna velünk. Kapott egy levelet Graywalli Emancipor Reese-től, melyben arról értesítették hősünket, hogy mi nem azok vagyunk, akiknek kiadjuk magunkat.

Erre Ai – nem szólt Adamannak – hanem egy jó kis magánakció keretében úgy gondolta, leszámol a konkurenciával. Mer’ ugye azt hitte a balga, hogy mi azért jöttünk, hogy az ő helyét elfoglaljuk a Tanácsban.

 A kis ravaszdi még azt is kiötlötte, hogy saját kezével felpingálja a falra „A Szürke király vacsorája”, majd az esetet úgy tálalja a főnökének, hogy ő a hős, aki megmentette a rajtaütéstől Adaman-t. Még Bek Onan aberráns sárkányjegyét is felhasználta, hogy illúzióval elaltassa a figyelmünket.

Azt, hogy mikor, és hol van a találka Grúber súgta be neki. Szerintem Estos-nál csak Fane a nagyobb balfék, hogy hagyta, hogy a Tanács egy ilyen féleszűt válasszon meg Kard-nak. Mert ugye azt Ai nem gondolta végig, hogy mi már többször is magunkba maradtunk a gazdájával, ezért ha akartunk volna, akkor biztos tudtunk volna ártani már neki.

Inkább féltékenységből elkövetett egy merényletet, aztán csak nézett maga elé, hogy akkor most mi lesz. Az biztos, hogy Adaman-hoz nem megy vissza – mi is láttuk, mi történik azokkal, akik csalódást okoznak a Vezérnek -, úgyhogy abban gondolkodott, hogy jól elhúz a városból.

Mindezt hízelgés, meggyőzés, ijesztgetés kombinációval sikerült kicsikarni belőle. Sőt azt is elárultuk neki -.hiszen úgyis átlátott az illúzión – hogy mi tényleg nem  a droaamiak vagyunk, hanem olyan valakik megbízásából járunk el, akik szintán hatalmon akarják tartani Adamant.

Nem segítette a diskurzust, hogy kiderült, hogy likvidáltuk a harcostársait. Elvileg ők voltak a Család legfőbb védelmezői, a legjobb katonák, akiket Ai pénzért tudott szerezni a városban. Ismét egy adalék, hogy miért nem fogadnék Fane-re a Szürke király ellenében.

Kérdeztük a Pajzsot a potenciális árulókról, de az agyi képességei szerint válaszolt; szerinte Tompa, a csatagólemek vezetője a besúgó, mert mindig olyan gyanúsan hallgat.

Jolanta meggyilkolása egymásnak ugrasztotta a Tanács tagjait. Mindenki a másikat vádolta azzal, hogy neki kellene a védelmet jobban megszervezni. Jelentősen be is vannak szarva. Nem hoztak létre közös védelmet, hanem mindenki a saját főhadiszállását erősítette meg, s ott próbálják kihúzni.

Végül felajánlottuk Estos-nak, hogy segítünk neki kimászni a slamasztikából, azaz meggyőzzük, hogy ne végeztesse ki a Kardot. Cserébe azt kértük, hogy segítsen megszervezni egy találkozót  a Fővezérrel.

Ai szerint Trisztánt kell valahol megtalálni, s adni neki egy kódszavas levelet, mert ő  mindig tudja, hogy hol van a főnök. Minden nap változik a kód, ez a Kard talámánya, erre nagyon büszke is volt. Magyarán kell nekünk a Pajzs, ha szeretnénk Adamannal találkozni. A Kard szerint Adaman a kellő felkészülés után eljönne  a találkozóra, mert nagyon kíváncsi.

Sokat tanakodtunk azon, hogy mennyire bízzunk meg Estos-ban, elengedjük-e vagy sem. Az egy fontos tényező, hogy nagyon bonyolult lenne ebben a helyzetben (egy Tanácstag halott, a Kard eltűnt) összehozni egy értelmes találkozót Adamannal.

Az idő sürgetett, úgyhogy inkább lecsaptam Estos-t, s Marciuszt is magunkkal víve elindultunk a Szabadkikötőbe. Útközben még beugrottunk Olafson Foltos Tűpárna nevezetű szabóságába, és vételeztünk hat csuklyás köpenyt. Ez nagymértékben meg fogja könnyíteni az átváltozós hercehurcát.

Három dokknyira az utolsó mólótól szálltunk ki a kocsiból. Egy halászbárkát pillantottunk meg, melynek fedélzetén hat alak sürgölődött. Amikor közelebb mentünk, láttuk, hogy a Fényes Pont helyett ez a Részeges Albatrosz, de minthogy az árbocnál álldogáló alakban felismertük Intarrát (Anduin operatív vezetőjét) úgy éreztük, jó helyen járunk.

Az időjárás kegyeibe fogadott bennünket, mert egy kicsit esett az eső, és fújt a szél: így a látási viszonyokat korlátozta, de nem annyira, hogy  hajó mozgását túlzottan zavarta volna.

Intarra a fedélzeten átadott Villámnak két mágikus tekercset avval a szöveggel, hogy a parancsnok úr küldi. Kutatásai során arra jutott, hogy szükségünk lesz rá. Azt is hozzátette, hogy falon lyukat ütő varázs van rajta. Ötször öt lábas rét üt a sziklán és tíz percig marad meg.

Elindultunk. Az operatív vezető azt is megmutatta, hogy merre van pontosan  a bejárat. A rajz szerint a víz szintje alatt nagyjából  három lábbal; befalazták, mágikus pecséttel látták el. Ott kell behatolnunk, s onnan viszonylag egyenes az út a felső szintig, az ott lepecsételt részig, ahol a cellák vannak.

Intarra ismét  a lelkünkre kötötte, hogy semmiképpen ne essen bántódása az őrségnek, hiszen ők ártatlanok, és jó karrnathi katonák.

Nagyjából tíz perc alatt már ott is voltunk a sziklánál. A csapat kissé kelletlenül ereszkedett a jéghideg vízbe, s némi mágikus támogatás, és páncél levétel is kellett hozzá. Gyorsan odaértünk az Agyarhoz, s a nedves sziklába kapaszkodtunk, míg papnőnk a víz alatt megszemlélte a behatolási pontot.

Egy mesterséges boltívet talált, mely be volt falazva. Azt is kiderítettük, hogy valami soha nem látott, bitang erős mágia védi, ezért a frontális áttörés igen kockázatos lett volna. Így Villám úgy döntött, hogy felülről, a víz felszíne fölött nyit egy alagutat.

Így is tett. A húsz láb hosszú nyílás sötéten tátongott, s látszott, hogy egy barlangban végződik. Az Agyar teteje felől nem halottunk mozgolódást, ezért úgy véltük, az őrök nem fedeztek fel minket.  Szép sorjában bemásztunk az alagútba, s megkezdtük a behatolást a Szürkeszirt börtönbe.