281. alkalom

Helyszín: Üröm,  2017. november 29.

Aktív karakterek: Villám, Nazzod, Genmajsa, Alicia, Verna, Belfegor

„Stefán parancsnok”

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből –

 Korth, Szürkeszirt erőd, YK 1016, Nymm 18.

Két pár csizmás láb dübörgött le a lépcsőn, olyan hangosak voltak, hogy talán még az alsó szint lakói is meghallották őket. „Zakariás jelentést!” – öblös férfihang zúgott parancsolóan – „Kinyílt egy ajtó!”

 „Na, megjött a parancsnok!” – gondoltam, s az ájult őrt gyorsan beljebb húztam, hogy a sarok takarjon minket. Verna kikukucskált a fal mögül, s intett, hogy ketten jönnek. „Márciusz, kidumálod magunkat ebből is?” – súgta hátra a gnóm lány, s én is nógattam az elfet, hogy vesse be magát, de nem akart előre lépni. Sőt, inkább Aliciához fordult, s halkan, de határozottan odaszólt neki: „Szépségem, Te vagy a csapat diplomatája!” Mi ütött ebbe az elfbe?

Közben a délkeleti cellából egy búgó hang is beleszólt a jelenetbe: „Vigyenek magukkal engem is!”. Persze, nem vittük magunkkal, mert valaki a sarkon túl kinyitotta az ajtót, s bejött a folyosóra.

Egy Zakariáshoz hasonlóan öltözött fegyverest pillantottunk meg, aki az elől álló társaim láttán megtorpant, majd visszafordult. „Két sötételf, uram!” – szólt hátra, s nemsokára feltűnt a parancsnok is, egy őszülő halántékú, szigorú szürkéskék tekintetű katona.

A főnök nem jött zavarba a láttunkra, hanem határozott hangon megadásra szólított fel bennünket. A következő pár perc nagyon érdekes volt, mintha Sharnban a Fáklyafény negyed legjobb tavernáiban láttam volna egy darabot.

Parancsnok (előre lép, szigorúan végigmér bennünket): „Adjátok meg magatokat!”

Búgó női hang a délkeleti cellából (enyhén kárörvendően): „Remélem a riasztót kiiktattátok!”

Hannó a nyugati cellából (rémülten rikoltozva): „Parancsnok úr, ezek értem jöttek! Állítsa meg őket! Állítsa meg őket!”

Villám (ránk szól): „Hozzátok a királyt!”

Belfegor: (most mi van?!) „Öööööööööööööö”

Kaius II. (erélyesen): Megparancsolom, hogy azonnal engedjenek ki!

Alicia (előre lép): „Gratulálok parancsnok úr, emberei és ön is átmentek a vizsgán!”

hátulról motoszkálás, felbukkan Cesar:

Cesar (ügybuzgón mutogatva): „Parancsnok úr, hát ezek csak … a belső ellenőrzés”

Parancsnok: (int az ajtóban álló katonának)

Farkas (elordítja magát) „ Riasztás, indítsátok el a riasztást!”

Parancsnok (fenyegetően előre lép és felemeli kardját) „Gaz sötételf engem nem versz át!”

Marciusz (átalakul emberi formává) „Gratulálok parancsnok, sikeresen teljesítették a tesztet!”

Cesar (buzgón helyesel) „Igen, igen. Ők a belső ellenőrzés.”

Parancsnok (elbizonytalanodik, kicsit hátra lép): „Belső ellenőrzés … miféle belső ellenőrzés?”

Marciusz: „A király szükségesnek ítélte a haláleset és a kiszabadult rab ügyének kivizsgálását. Tapasztalataim eddig kedvezőek.”

Parancsnok: „Igazolja magát!”

Marciusz átad valamit, ami leginkább egy bevásárló listára emlékeztet

Parancsnok (meredten nézi, világos, hogy baj van a látásával) „Ez micsoda?!”

Marciusz (előadja, ugyanazt a történetet, mint egy szinttel lejjebb)

Parancsnok (hiszi is meg nem is) „Nem baj, mindjárt jönnek a citadellából”

felbukkan a helyőrség boszorkánymestere, hosszú-, kesehajú ember

Boszorkánymester (kérdőn a parancsnokra néz): „Mi ez Stefán, kik ezek?”

Parancsnok (bizonytalanul):  „Belső ellenőrzésnek mondják magukat”

Boszorkánymester (pimaszul vigyorogva): „Maga bedől ennek? Én nem tudok ilyenről.

Sötételfek, állig fegyverben; leütik az őrt, kinyitnak egy cellát. Stefán, nőjön már fel!”

Parancsnok (állát simogatva tépelődik)

Cesar (egyik lábáról a másikra áll) „De hát az a protokoll, hogy ha kinyílik egy ajtó, akkor hívni kell az őrséget.”

Parancsnok (mintha döntésre jutna): „Mit tettek Zakariással?!”

Cesar: (lehajol Zakariáshoz): „Leütötték, de él!”

Boszorkánymester (Marciuszhoz): „Ilyen helyzetekre, ha maguk tényleg belső ellenőrzés, kell, hogy legyen valamilyen dokumentum, ami igazolja, hogy a protokoll szerint járnak el.”

Parancsnok (int az egyik őrnek, hogy motozza meg Aliciát): „Tegyék le a fegyvert!”

Farkas (motozza a papnőt, majd ijedten hátralép)  „Parancsnok úr ezen valami páncél van, … ez nem is sötételf!”

Parancsnok (megvetéssel a hangjában) „Alakváltók mind!”

Marciusz (sejtelmesen): „Az ellenőrző csapatnál előfordul.”

Búgó női hang: (rosszindulatúan): „Ne higgyenek nekik! A törpét is leütötték!”

Hannó (kétségbe esve): „Ne higgyenek nekik, a szürke király küldte őket!”

Kaius II. (uralkodóian): „Parancsolom, hogy engedjenek ki … parancsolom, hogy engedjenek ki!”

Genmajsa (elindul felfelé)

Farkas (előhúzza kardját): „Egy tapodtat se tovább!”

Parancsnok (meglöki Genmajsát): „Vissza!”

Alicia (diplomatikusan): Akkor én mehetek...?”

Parancsnok (üvölt): „Senki nem megy sehová!”

hangzavar; a parancsnok, Marciusz, a boszorkánymester, és a három rab egyszerre beszél

Hannó (siránkozik): „Nem láttam semmit, tényleg nem láttam semmit .. kérlek neeeeee!”

Búgó női hang: „Nekem hasznomat veszik, ha magukkal visznek.”

Marciusz: „Csak nyugalom.”

Parancsnok (harciasan felfújja magát): „Innen senki nem megy most már sehová!”

fentről lépések zaja hallatszik

Cesar (maga elé motyog): „De hát ez a belső ellenőrzés …”

Búgó női hang (kárörvendően): „Fiam, magát elég szépen átejtették:”

Kaius II. „Parancsba adom, hogy azonnal nyissák ki az ajtót!”

újabb őr érkezik

Újabb őr: „Mi történik itt parancsnok úr?”

Belfegor (közelebb lép a parancsnokhoz): „Tegyék le a fegyvert, s mi is letesszük!”

Parancsnok (felháborodottan) „Mit képzel, ez itt az ÉN börtönöm. Itt én szabom  a feltételeket!”

Villám: „Ha nem működnek együtt, akkor tegyétek őket ártalmatlanná” (elteleportál)

Innentől persze az következett, amit én már régóta láttam, hogy elkerülhetetlen lesz: szájalás helyett igazi bunyó. Persze a hatékonyságunkat jelentősen hátráltatta, hogy mi csak fegyverlappal dolgoztunk ők meg az élivel. Az sem segített, hogy a boszorkánymester kezéből másik áldozatra is átpattanó energianyalábok csapódtak belénk.

Összességében azonban győzött a tudás, a tapasztalat, a jobb felszerelés, no meg Dol Dorn hatalma. Csak Genmajsa hagyta majdnem ott a fogát, mert sikerült remek taktikával élet-halál harcba bocsátkoznia a boszorkánymesterrel. Azt hiszem, ha Alicia nincs észnél, és nem varázsol ködöt, majd nem gyógyítja hátulról fegyvermesterünket, az alighanem nem a saját lábán hagyja el a csatateret.

Én viszonylag gyorsan lecsaptam a két őrt – amelyik közül az egyik szintén vöröskesztyűs volt -  és a kapitányt, hátul pedig Verna mágiája tekerte röhögőgörcsbe Cesart. Ezt a szerencsétlent aztán Mariusz – őrparancsnok alakban – lezavarta az alsó szintre. Így papnőnk végre hozzáfoghatott Hannó kifaggatásához.

A fogoly nagyjából a következő történetet adta elő:

Egyszer csak sötétség támadt … majd egy hang hallatszott … fogjátok le a főnökötöket … a többiek lefogták …. aztán feltűnt a  fény…  megint a hang hallatszott … „Nézz csak a fényes aurába!” … „Fain katonája voltál” … „A szürke király lesz a halálod” … a fény aurában csak sötét alakokat láttam … két csuklyás, két fegyveres, a másik kettő embernek nézett ki … a csuklyások ember magasak voltak … dermesztő hangja volt, nem tudok aludni  a mai napig … a saját emberink karóba húzták Tessot … remegtem az asztal alatt …meredt arccal csinálták amit mondtak nekik … utána az egyik csuklyás bűbájoskodott valamit … aztán megint a hang … „Menjetek, igyatok valamit Tesso egészségére a kikötőbe” …a többiek elmentek, a négy alak eltűnt … előjöttem… Tesso ott volt keresztülszúrva … a karó hegye a száján jött ki

Tudtam nem mehetek vissza Fain-hez sem … ezt találtam ki … ez a legbiztonságosabb hely … azt találtam ki, megtámadom Kaius királyt …egyelőre még nem került rám a kihallgatás sora … valami mással lehetnek elfoglalva

A fogoly még a börtön körülményekről elmondta, hogy aki sokat beszél, az nem kap kaját, az a kettő, aki itt volt, azok már nincsenek itt. A nő sokáig jajveszékelt őt is elvitték, a fickó meghalt, valakit kihúztak a cellából.

Idáig értünk a kihallgatásban, amikor egyszer csak szörnyű mély dörmögő hang hallattszott, s egy sötét sziluett bukkant fel Cesar felöl a járatban.