269. Alkalom

Helyszín: Gödöllő,  2017. augusztus 23.

Aktív karakterek: Van Haz (Villám), Kukicsa (Genmajsa), Szépségem/Szöszi (Alicia), Szürke Hajnal (Verna), Gyilkos (Belfegor)

„Az Úszó Sírbolt ura”

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből –

Korth, Kikötő negyed, YK 1016, Nymm, 17.

Éjfélre értünk a hatalmas, tizenöt méter magas falakhoz.  A mezőt már bevilágították a tábortüzek, melyet a várakozók hada gyújtott; több százan táboroztak  már a mezőn.

Sokat tanakodtunk a bejutás módján, még az is felmerült, hogy Alicia elcsábít valakit, s addig Verna elemeli az illető dokumentumait. De a papnőnk nem akarta bedobni magát, akárhogy kérleltük; valami megváltozott. Vagy csak a hasában növekvő élet miatt lett óvatosabb?

Végül abban maradtunk, hogy láthatatlanul, csapatostul berepülünk, majd Verna elcsen némi papírost. Az álcánk a következő lett; én – Pusztító, fekete páncélos félork harcos; Genmajsa, megborotválkozott, mint Bozdirgon; Verna – Vörös Hajnal, elf nő; Villám – Lülli, elf nő; Alicia – Ariana, átlagos, maszkulin harcos nő.

Sikerült észrevétlenül bejutnunk. Ürülék és dögszagtól bűzlő sikátor kellős közepében landoltunk. A kocsmák borgőzös kipárolgása és a részeg dajdajozás megszokottan ismerősen ölelt körbe. Mint a Vöröslámpás negyed odahaza Sharnban.

Betértünk egy Fűrészfogú Tintahal nevezetű műintézménybe, mely előtt három alak próbálta elinni  a maradék eszét. Odabenn nem találtunk se meleg fogadtatást, se kiadó szobát, így továbbálltunk néhány sarokkal.

Útközben Verna kizsebelt egy-két alakot, akik próbálták a falhoz támaszkodva stabilizálni az imbolygó világot. Hamar rájött azonban, hogy a papírosok mellett egy kézre adott varázs pecsét is része a Korth-i nyilvántartásnak. Vagyis hiába vannak lopott papírjaink, ha nincs pecsétünk; a városi őrség ugyanis összeveti a kettőt.

Ennek a problémának a megoldását másnapra hagytuk. Dol Dorn kegyéből sikerült találnunk egy fogadót, ahol borsos felár ellenében eltekintettek a papírjainkba való betekintéstől és kaptunk a lépcső alatt egy kicsiny szobát. Lehetett fürödni is; igazi luxus.

Másnap Verna szerzett egy Korthi Naplót, s elolvastuk az ir’Gallus gyilkosságokról szóló beszámolót. Még Hollófej, és Lobó képmása is benne volt (honnan a rákból volt ez meg nekik???; a fejek még mindig Aliciánál rothadnak), meg az, hogy keresik a gyilkosokat. A fehér oroszlánok megerősítették az őrséget a városban és környékén.

Az is írva volt, hogy a nagy vihar még mindig dúlt, de Karrnathban már alább hagyott, viszont a közlekedés még mindig nem állt helyre. Valamilyen gladiátorjátékok megrendezéséről is szóltak a hírek, és goblingyilkosságokról is beszámoltak a bűnügyi rovatban.

Alicia a szokásos simulékony modorával elvegyült a reggelizők között, s  hamar kiderítette, hogy a Köszvélyes Rája (Tizenkettekhez kapcsolat Guzmó találkapont) csak három saroknyira volt. Azt is megtudta, hogy a hóhérdombi ámokfutó tucatjával szedi az áldozatait, minden halottnak ki van égve a szeme és a szája. A hatóság nem avatkozik be, az ottaniak belügyeként kezeli az esetet. megtudtuk azt is, hogy valamivel a Kikötőben is több a gyilkosság, mint szokott, és pár raktár is leégett a napokban

Én kihasználtam az időt, és kapcsolatba léptem Gulderstein rendfőnökkel. Röviden beszámoltam a történtekről, és segítséget kértem a dokumentumok beszerzéséhez.  Azt persze nem kaptam, de sürgetést, - hogy haladjak már a nyomozással - annál inkább. Az egyetlen használható info, amit adott az volt, hogy menjek el a Fenségesek Templomába, és keressem a Nagyasszonyt. Majd meglátjuk.

Verna közben elment, hogy felkeresse a saját kontaktjait. Jó másfél órát volt oda, de semmi biztatót nem mondott, amikor visszaért.  Csak jótanácsokat kapott – miszerint kutassuk fel a Bábát – pecsétes dokumentumokat nem.

Ezek után megbeszéltük a lehetőségeinket. Főleg Vernával latolgattuk az esélyeket, mert Villám lepihent, Alicia a toalettjével volt elfoglalva, Genmajsa meg a szokásos módon nem szólt bele.  Alapvetően három választási lehetőséget láttunk: egy, kimegyünk, kinn szerzünk papírokat, és befelé kapunk pecsétet. Kettő, elmegyünk Adamanhoz – aki biztosan ismeri a Bábát -, s tőle kérünk útbaigazítást. Három – kimegyünk, és mint Sárkány Légió jövünk be.

Némi tanakodás után a kettes opciót választottuk, bízván Dol Dorn és Aasterenian kegyében.

Kiballagtunk a Kikötőbe; Verna, Villám rakodómunkásnak álcázták magukat, a többiek pedig ócska páncélos verőlegénynek. Kis kérdezősködés után megtaláltuk a megfelelő dokkot, s elkezdtük figyelni a Sírbolt környékét.

Tíz perc után megjelent négy rosszarcú, aki szóvá tette, hogy mit keresünk/ figyelünk itt, és egyébként is jobban tennénk, ha elhúznánk a búsba. Először játszottuk az ártatlant, majd Verna megjegyezte, hogy várnak ránk odabenn. Mondták remek, már régóta várnak.

Kis civakodás kezdődött arról, hogy fegyverrel nem mehetünk be. Akkor változtattak a véleményükön, mikor én közöltem, hogy nekem mindegy, hogy az ő kiöntött belükkel a páncélomon megyek be, vagy anélkül.

A pallón egy Trisztán nevezetű idősödő, ritkuló hajú, szikár férfi fogadott minket, aki a hajó gyomrába kísért. Két emeletnyi galériázott terembe jutottunk, ahol a karzaton kaptunk helyet. Így kiváló pozícióból „élvezhettük”, amint Adaman és fogdmegjei (két gladiátor csaj, meg egy Bölcs nevezetű hóhér) halálra kínoznak két szerencsétlen bandatagot. (lásd mesélő Intro).

Nálam az egész Adaman brigád evvel aláírta a halálos ítéletét, Alicia szemén láttam, hogy talán ő is hasonló döntésre jutott.