271-273. Alkalom

Helyszín: Szentendre,  2017. szeptember 15-17.

Aktív karakterek: Villám, Nazzod, Genmajsa, Alicia, Verna, Belfegor

„Újabb pókhálók”

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből –

Korth,  YK 1016, Nymm, 17.

A homályból előbukkant a Bába; kissé őszes, halfling asszony, mindentudó mosollyal nézett bennünket köpenyének szürke csuklyája alól. „Fane, hát ők a Ti megmentőitek” – húzta el a száját, de ráncos szeme mosolygott.

A bandavezér, kényelmetlenül feszengett kissé; főleg, amikor a pecsétek tudora megemlítette, hogy sürgősségi felárat fog felszámítani.

A Bába elmagyarázta, hogy a mágikus pecsétek felrakásához el kell, hogy teleportáljon minket a barlangjába. Persze nem szerette volna, hogy a fegyvereinket is hozzuk, de mi ragaszkodtunk a tárgyainkhoz.

Végül persze ráállt. Elővett valami rudacskát a zsebéből, azt dörzsölgette. A szokásos köralkotás után jött a szokásos szédülés. Meg egy szokatlanul erős mérgező ködfelhő, ahová vendéglátónk ravaszul beportolta a csapatot. Szervezetem hiába küzdötte le a gázt, volt valami elmemágia is, mert hirtelen csak azt éreztem, hogy kiszalad a lában alól a talaj.

Mikor magamhoz tértem, egy kisebb teremben találtam magam; kezem hátul egy oszlophoz kötözve, a Sárkány Légió mellettem. Két ember nagyságú, s egy óriás gólem vigyázott ránk; az egyik drágakőből, a másik valami sárszerű anyagból.

A nyitott teremajtó nyílásából a Bába méregetett minket egy okuláré mögül. Valami igazlátó varázseszköz lehetett, mert szinte magában morfondírozva megjegyezte, hogy „Ti egy igen ambiciózus és hatékony csapat vagytok ... igen, igen ... bátrak is vagytok ... hmm ... biztos, hogy nem igaz, hogy Ti vagytok azok, akiket Droaamból Adaman Fane-hez küldtek, s akiknek nekem pecsétet kellett volna adnom ...”

Majd szépen megnevezett bennünket az igazi nevünkön, s azt sem átállotta kajánul megjegyezni, hogy a sharni szennylapban jól sikerült a rólunk szóló cikk. Bár Genmajsára nem emlékezett.

Majd intett, s az egyik őrzőnk sorra kivette szánkból a rongyot, miközben a Bába nekünk szegezte a kérdést: „Kik vagytok, s miért akartatok átverni engem, s Adaman Fane-t?”

Kérdésre, kérdéssel választunk: „Miért támadtál ránk?”

Vendéglátónk beszédes kedvében volt, s elárulta, hogy nemrégiben járt nála Sasha és két társa, akiket egy droaami közvetítő vezetett ide. Róluk jobban el tudta képzelni, hogy kigyilkolták az ir’Gallus családot.

Én elmagyaráztam, hogy a dolgok természetéből adódóan nem árulhatjuk el, hogy miért vagyunk itt, s ki bízott meg minket. Azt azonban elárulhatjuk, hogy nekünk Adaman Fane hatalomban tartása az érdekünk. Szerencsére elárulta, hogy neki is, mert a Szürke királyról nem tud semmit, de elég véres kezűnek tűnik. Láttuk, hogy közös cél, hogy a felfordulást megszüntessük a városban, s azt is sikerült bebizonyítanunk, hogy nem a vendéglátónk ellen irányul az akciónk.

Így aztán teljesen eloldoztak minket a gólemek, s áttértünk a beszélgetés üzleti részére. Először is kaptunk egy jó tanácsot; ingyen. Legyünk óvatosak, nemcsak ő lát át az álcánkon. Majd átballagtunk egy másik terembe, ahol kaptunk pecsétet. A Bába lakhelye valami barlangféle volt; többen is dolgoztak benne, úgy láttuk varázstárgyakat készítettek.

Persze kiderült, hogy a mágikus sigil-hez járó dokumentumok nincsenek benne a szolgáltatásban, ezért még külön le kellett perkálnunk ötszáz aranyat. Jó kacifántos a korthi nyilvántartás; még a városban tartózkodás célját is meg kellett neveznünk.

Természetesen új inkognitót választottunk. Verna Fényes Hajnal lett, ember nő; én Morgon Harrington, rövid szőke tüsihajú ember férfi; Alicia Alexandra Iscoc lett, ember nő; Genmajsa Roland Garros, ember férfi; végül Villám speciális halfing férfi személyiséget kapott, Zöldüveg Falco néven. A pecsét mellé még pár kacér pillantást is begyűjtött a Bábától. Brrrrr.

Közben rájöttünk, hogy Genmajsának nincs álcázó varázstárgya; szerencsére a pecsétmester azt is árult; jutányos három ezer aranyért számította.

A kötelező program után áttértünk az érdekesebb részre. A Bába elmondta, hogy nem tetszik neki a droaami befolyás növekedése a civilizált világban; de az a három alak sem volt über szimpatikus, akiket a droaami közvetítő hozott.

A potenciális üzleti ajánlat egyik fele az lett, hogy a halfling asszony elmondja, hol vannak az igazi droaamiták. A másik pedig az, hogy kapunk infót a Szürke királyról. Ehhez pedig csak annyit kell tennünk, hogy körbeszaglászunk az Angolna potenciális rejtekhelyén.

Tudni való, hogy az Angolna egy legendás gonosztevő, akit még soha sem sikerült elkapni, de még megpillantani sem. (Kicsit olyan, mint a Hangtalan Gyilkos, csak az Angolna, még nála is ősibb). A Bába az elmúlt évtizedben – jobb híján – azt választotta szabadidős kedvtelésnek, hogy ez után a fantom után nyomozott.

Az Angolnáról az első írásos említés, több mint ötven évvel ezelőtt történt. Úgy tűnik  a gazfickó valamilyen titokzatos terv mentén cselekszik. Valamiért a Bába azt érezte, hogy ez a rejtélyes alak még rá nézve is veszélyes lehet.

A sok fáradságos munka után oda jutott, hogy a Demazién kúria lehet az Angolna rejtekhelye a Hóhérdombon. Nekünk ezt kell felderíteni, s megnézni kik laknak ott, van-e alagsori lejárat, ami valamilyen katakombába vezet. Ügyelnünk kell, mert a gonosztevő biztosan védi a lakóhelyét.

Még megbeszéltük azt is, hogy a Bába ad nekünk - 2500 arany letétbe helyezése ellenében - egy jól védett rejtekhelyet is. Ha teljesítjük a ránk bízott küldetést, akkor 2000 aranyat visszakapunk.

Megbeszéltük hol találkozunk a nyolcadik harangnál, majd vendéglátónk visszateleportált minket az Úszó Sírboltba. Adaman éppen valamit irkafirkált egy pergamenlap felé görnyedve. Miután a Bába eltűnt még pár bizalmas dolgot megdiskuráltunk a Család fejével.

Megbeszéltük, hogy a most látható alakban fogunk mindig jelentkezni. Ezen kívül kértünk egy olyan találkozási pontot is, amit csak ő ismer, s ahol tudunk üzenetet hagyni neki. Egy papírlapra leírt valamit, s odaadta Villámnak, aki később elmondta, hogy az állt rajta, hogy Pocakos Gödény és Grúber.

Ezek után végre búcsút mondtunk a Család főhadiszállásának, s elballagtunk abba a fogadóba, ahol az előző éjszakát töltöttük. Kifejezetten figyeltünk arra, hogy észrevegyük, ha valaki követ minket, s Verna ki is szúrt valami ifjoncot, aki macskaügyességgel osont utánunk a háztetőn.

Minthogy más alakban voltunk, a fogadós nem ismert meg minket, de az arany megoldotta a dolgokat. Itt végre egy kötélvarázs nyújtotta extradimenzionális tér biztonságában megbeszélhettük az elmúlt órák eseményeit.

Villám avval kezdte, hogy képbe hozott minket a világ eseményeivel, s a főbb trendekkel kapcsolatban. Időnként Alicia és Verna is közbeszólt, s egy-egy mondattal megerősítették, és kiegészítették a varázslónk által elmondottakat.

998. a nagy háború befejezése óta a világban alapvetően kármentés folyt: a seregek visszapótlása, a lerombolt települések újjáépítése illetve az új államokkal való kapcsolatok kiépítése.

A mostani kalandunk helyszíne Karrnath, például le van kötve a Valenar-ral folytatott viszályban. A militáns elfek – kisebb határvillongások formájában - folyamatosan támadják Karrnath-ot. Kaius király ezért megegyezett a Talenta alföldön élő halflingekkel, s a területükön egy végvár rendszert hozott létre, mely az elf betöréseket próbálja megszűrni.

Karrnath a legmilitánsabb állam egész Khorvaire-en. Különösen büszkék hadi akadémiájukra, s katonai múltjukra. Ennek megfelelően nagy önbizalommal vágtak bele a háborúba, de kezdetben folyamatos vereségek érték őket. Az aundairi mágiafölényre például nem voltak felkészülve.

Erre Kaius király furcsa eszközhöz nyúlt; paktumot kötött Vol egyházával. A holtakból álló seregekért cserébe domináns pozícióba juttatta a hitet. Ez aztán stabilizálta az ország hadi pozícióját, de sok honpolgárnak nagyon nem tetszett a lépés.

Később a király nyíltan szakított Vol egyházával, s az élőhalott seregeket is eltakarították a színről, nem tudni hová. Ugyanakkor Vol egyházának még mindig áll a katedrálisa Karrnathban, s a hívek szabadon látogathatják azt.

Az elfek azért is tudják zargatni a Karrnath- iakat, mert a Gyászföld létrejöttével az ősi hobgoblin – elf gyűlölködés fegyveres kifejezésére alkalmat adó közös határ megszűnt. Így a valenáriak, s a hobgoblinok is új célpontok után nézhettek.

Darguun-ban, a hobgolinok országában a Haruuk nevű királyuknak több, mint tíz esztendejébe telt, hogy az összes klánt egyesítse. Most, hogy a király halott, az unokaöccsének, Tariknak igen nehezére esik összefogni a széthúzó klánokat. Egy módszere van, az, ha közös ellenséget állít, vagyis, ha közös zsákmányszerző hadjáratra indul az egyesített törzsekkel. Később kiderült, hogy ennek az eseménysornak mi is – nem kívánt módon – a részesei lettünk.

Breland – talán egész Khorvaire legerősebb hatalma – próbált magához térni a háborúban elszenvedett csapásokból. A Gyászföld tragédiájának napján éppen egy nagyon jelentős seregcsoport állomásozott Cyre földjén, mely a mágikus katasztrófa napján teljesen megsemmisült. Breland sok területet vesztett az új államok létrejöttével (Droaam; Darguun, illetve Zilargo). Az elveszített tartományokat a Xendrik-i kontinens kolonizációjával igyekszik pótolni.

Eldeen Reaches is önálló állam lett. A korábban Aundairhoz tartozó területen az történt, hogy a nagy háború alatt Aundair ellenségei – többek között Breland és Thrane – felfogadtak egy haramia csapatot, hogy támadja meg az egyébként kiváló termőterületekkel rendelkező sík vidéket. Az aundair-i katonaság habozott nyugatra sietni a keleten jól kiépített erődrendszerből. A helyieket végül az eldeen reaches-i erdőségből kitörő erdei népek (tündérfélék, nyomkövetők, stb.) szabadították fel, akiket állítótag egy öntudatra ébredt vén öreg tölgyfa druida vezetett.

Droaamban különös dolgok történtek. Állítólag Khyber legmélyebb bugyraiból előmászott három ősbanya. Ezek velejükig romlott, igazán archaikus lények, állítólag már a világ keletkezésekor is itt voltak. Nem véletlen, hogy  a rossz gyerekeket az ősbanyákkal riogatják a szülök Khorvaire szerte. Bár eddig nemigen látta őket senki.

 Most ez pillanatok alatt megváltozott. Az ősbanyák kiváló szervezőkészségről tettek tanúbizonyságot; a Droaam földjén egymással harcoló troll, és ogre törzseket az uralmuk alatt egyesítették, és ütőképes hadsereget formáltak belőlük. Villám – veterán határvédők által lakott, és jól erődített - faluja is egy droaami gnoll támadásnak esett áldozatul.

Az elmúlt tizennyolc esztendőben a területükön komoly közigazgatást hoztak létre az ősbanyák, például fővárost is alapítottak. Felvették a kapcsolatot  a Tarrashk Házzal is, és beszálltak  a zsoldosközvetítő bizniszbe, mely hamarosan virágzó üzletág lett. A sárkányjegyes házzal közösen hozzáfogtak az államuk területén található hatalmas byeshk és  sárkányszilánk lelőhelyek kiaknázásába is.

Öt hónappal ezelőtt a három ősbanya kiemelkedő diplomáciai áttörést ért el. A történelmi nemzetek vezetői személyesen látogattak el Szürkecsarnokba, Droaam fővárosába. Villám szerint Khorvaire nagyhatalmai nemsokára Droaamot is el fogják ismerni önálló államként.

A világban most – a kármentés után – komoly fegyverkezés kezdődött. A korábbi feszültségek nem tűntek el. A legutóbbi béke – a Gyászföldön történtek miatti – ijedtség szülötte megegyezés volt csupán, nem jelentette az ellentétek szögre akasztását.

Miután áttekintettük a világ nagy eseményeit, a kicsi Genmajsára került sor. A gyűrű dolog nagyon gyanús lett. Sokáig győzködtük, de nem sikerült rábeszélni, hogy vegye le, és tegye a zsebébe az ékszert. Végül meg kellett esküdnöm Dol Dorn nevére, hogy nem vesszük el tőle; s ez hatott. Akkor is nagyon gyanús, hogy átkozott tárgy van nála.

Nem sokkal később befutott két fehér oroszlán, vagyis a két Tarkanan házas fickó helybéli rendőrnek álcázva. Bek Okhan kissé lefitymálva közölte, hogy nem volt nehéz megtalálni minket. De aztán rátért a lényegre.

Beszélt a szervezettel, s azt az információt kapta, hogy a Szürkeszirt börtönben nemcsak Hannót, hanem két társukat (értsd aberráns sárkányjegyes illetőt) is  fogva tartanak. A nevük Cirinna és Valkur. Annyit tudnak csak róluk, hogy ők is akartak jelentkezni a szervezetbe, de még azelőtt lekapcsolták őket, mielőtt ez megtörténhetett volna. A helyi Tarkanan háznak az a remek ötlete támadt, hogy őket is szabadítsuk ki, ha már arra járunk.

A király börtönét igen szigorúan őrzik, a frontális támadás szinte lehetetlen. Az uralkodó boszorkánymesterei közül legalább kettő állandóan az intézményben tartózkodik. Több száz éve még Karn agyarának hívták (mert úgy nézett ki, mint egy agyar, mely a folyóból emelkedik ki). A szikla tetején egy kisebb erőd állt, míg a börtön több szinten mélyen a sziklában terpeszkedett.

Állítólag a mostani méreténél sokkal kiterjedtebb volt, de valami történt több száz évvel ezelőtt, s azóta Szürkeszirt erődnek hívják. Kaius még a háború ideje alatt erősítette meg a Kundarak Ház segítségével, ebből következik, hogy komoly riasztórendszert telepítettek bele.

Bek Okan azonban úgy vélte, hogy ha a régi börtön történetét kinyomozzuk, akkor talán találhatunk egy kevésbé őrzött bejáratot. Könyvtározást ajánlott – erre Villámnak felcsillant a szeme – s direkt megemlítette a Tizenkettek könyvgyűjteményét is. Lehet, hogy tud valamit?

Még annyit hozzátett Bek, hogy amennyiben a sárkányjegyes társainkat esetleg mégsem sikerülne kiszabadítani, úgy  a legjobb lenne elhallgattatni őket. S tett egy félreérthetetlen mozdulatot a nyaka előtt. Na ez is egy mocsok sötétlelkű. Majd kezelésbe vesszük ezt is. Ha majd ráérünk.

Egyenlőre azonban a beszélgetés abbaszakadt, mert az ajtónál őrt álló Oleg jelzett, hogy valaki sárkányjegyet hordozó közelít. Gyanítottuk, hogy a Bába közeleg, ezért gyorsan kihessegettük őket az ajtón. Nagyon gyanakvóan néztek ránk miközben elmentek, de mit volt tenni a Bába – ismét – pontos volt. Éppen a nyolcadik harangszót kongatták.

A pecsétek gyártója – mielőtt elteleportált volna – még közölte, hogy az Angolna feltételezett rejtekhelye a Hóhérdombon található; az hajdani Rogad Demazién elhagyott kúriája. Ezt a helyet mindig babonaság lengte körül, s talán emiatt nem bontották el még a falait építőanyagnak a helyiek.

A szokásos gyomorforgató varázslat egy sötét helyre juttatott bennünket, s nyomban rájöttünk, hogy egy barlangban vagyunk. A Bába elmondta, hogy ez a hely valahol a Karn folyó alatt fekszik ötven lábbal a földfelszíntől az aréna közelében. Jó pár éve fedezte fel, s szerinte ez az ideális búvóhely.

Búcsúzásképpen még megkért bennünket, hogy a sikeres felderítés után menjünk el a szabadkikötőbe, keressük meg azt az oszlopot, ahol a helyiek apróhirdetéseket szoktak kitűzni, s tegyünk fel egy olyan fecnit, melyre az van írva: „Háromfejű malacok eladók. Keressétek Buzgurt a Hóhérdombon.” Aznap a kilencedik harangszónál ide fog teleportálni.

Miután eltűnt, felderítettük  a rejtekhelyet. Mágiát és titkos ajtót nem találtunk, de sima kijáratot sem. Ergo foglyok voltunk. Villám talált egy rést a barlang falában, s beküldte Lulut, hogy derítse fel. A patkány nemsokára visszatért, s varázslónk közölte velünk, hogy valami csalitos van odafent.

Rövid vita kezdődött azon, hogy akkor most rögtön első este itt aludjunk vagy sem. Nekem nem tetszett az ötlet. Két okból sem. Az egyik, hogy én nem tudtam volna kiteleportálni. Bár a különleges felszerelés között, - amit Gulderstein küldött – akadt egy gázalak ital, azt mégis csak a végső esetre tartogattam. Genmajsának meg persze még ilyen sem volt.

A másik ellenérzésem abból adódott, hogy én nem bíztam a Bábában. Illetve abban, hogy mindig csak üzlettársként tekint ránk. Szerintem ebben a városban ő kikerülhetetlen szereplő az alvilág számára a pecsételő tudománya miatt. Így, ha valaki minket keres, elég csak a Bábát elkapnia, s egy kicsit megszorongatni a gigáját. Vagy beleültetni vagy ezer aberráns gyomorférget, s azt mondani neki, hogy csak akkor szüntetik meg a varázst, ha elviszi a Szürke király katonáit a mi búvóhelyünkre.

Végül abban maradtunk, hogy ma este mindenki megy a maga dolgára, aztán – ha nem lesz jobb – itt töltjük az éjszakát.

Kiteleportáltunk a barlangból. A folyómenti éjszaka hangos volt az arénában tomboló tömeg zajától. Igen, most már nekem is eszembe jutott, hogy megkezdődtek a gladiátor játékok. Elsétáltunk egy olyan pontra a parti sétányon, ahonnan majd vissza tudunk portolni – közben átestünk az első fehér oroszlános pecsét mustrán -, majd megbeszéltük, hogy két harangszó múlva találkozunk ugyanitt; azzal szétváltunk.

Én Aliciával elballagtam a templom negyedbe. Először a Fenségesek nagytemplomát kerestük fel. Az őröktől megtudtuk, hogy  Apsalar nagyasszony már visszavonult. Kis ráhatással meggyőztük az őröket, hogy fontos dologban járunk, így elkísértek a nagyasszony szálláshelyére.

 A Fenséges egyik legfőbb helyi szolgája – egy hosszú barna hajú, vörös köpenyes, előkelő hölgy - a kellő bemutatkozás után együttműködőnek bizonyult. Kézhez kaptam Cotillion penge naplóját és egy kulcsot is, mely a katedrális alatti katakombákban lévő rejtett szállást nyitja. További segítséget nem tudott adni – papírost sem, mely a nyomozati munkát igazolta volna -  és a kulcsot is vissza kell majd hoznom öt nap múlva.

Szépen megköszöntem a segítséget, majd elkísértem Aliciát Aasterinian templomába. Itt gyorsan bejutottunk; személyesen Dassem Ultor, itteni fő sárkányúrnő szolga fogadott bennünket.

Nagyon fáradtnak tűnt az arca, s látszott rajta, hogy végre örül, hogy Sharnban Phylian főpapnő meghallgatta  a panaszait, s küldtek valakit, aki leveszi a felelősséget a válláról.

Dassam részletesen beszámolt az utóbbi egy év támadásairól. Először csak falfirkák jelentek meg a falon, majd a falfirkák helyett a zaklatók fekáliát kentek a templom homlokzatára. Aztán az egyik istentisztelet alkalmával bedobták kővel az egyik ablakot.

 A falon, s a kövön is, amelyet bedobtak, egy rejtélyes skorpió szimbólum volt (ugyanaz, mint azon a tőrön, mellyel később meggyilkolták Gilaand prófétát). Dassem, s a hívek még nem láttak ilyet.

Később rendszeresekké váltak a hívők ellen elkövetett testi atrocitások. Lepukkant, ismeretlen, csuklyás alakok szidalmazták, és bántalmazták azokat, akik Aasterinian templomának közösségéhez tartoztak.

Később a híveket furcsa, véletlen balesetek érték. Egyikük leesett a létráról, a másik a folyóba fulladt, a harmadiknak hirtelen megállt a szíve. A sok látszólagosan véletlen haláleset már a gyülekezetnek is feltűnt, s a hívek szívébe félelem költözött. Úgy érezték, istennőjük nem képes megvédeni őket, s egyesek kezdtek elmaradozni az istentiszteletekről.

A többi sárkányisten hívét nem érte támadás.

Ultor azt állította, hogy maga is kap látomásokat úrnőjétől, melyben a sárkányistennő kitartásra buzdítja; s arra, hogy próbálja rávenni a híveket az önvédelemre. Szerintem Dassem csak részegeskedik, nem hiszem, hogy Aasterinian egy ilyen pipogya alaknak küldene direkt látomásokat.

Kérdésemre, miszerint miért nem védték meg magukat, Dassem csak annyit tudott válaszolni, hogy ezek nemrég a Fenségesek hitéről áttért, jámbor lelkek, s még nem alakult ki bennük az Aasterinian igaz híveire jellemző önmegsegítés.

Én meg úgy gondoltam, hogy a vezetőjük nem tett semmit, hogy a híveit védje, csak sopánkodott, panaszkodott, és Sharnba küldözgetett leveleket. Ezt a véleményemet az arcába is mondtam Dassemnek, a kialakult szóváltásnak Alicia vetett véget, s udvariasan kiterelt a templomból.

Amíg vártam Alicára odahúzódtam a templom előtt álldogáló két strázsa tüzéhez, s alaposan átolvastam a megboldogult Davrus Cotillion penge naplóját. Bátor fickó volt az egyszer igaz! S egy kicsit botor is (amiért egyedül dolgozott).

Sikerült a családja összeköttetéseit kihasználva engedélyt szereznie a Városi Minisztériumtól a nyomozáshoz. Kiderítette, hogy a nyomozást nem túl nagy lelkesédessel egy Wairut Shemmo nevű fehér oroszlán tíznagy vezeti. Kikérdezte őt is, de egyszerű ruhában még a Hóhérdombra is beköltözött, s ott is kérdezősködött (persze senkinek sem szúrt szemet), meg megvert néhány túlbuzgó helyi lakost, akik az életére törtek.

Rájött, hogy nem a Naplóban megjelent gyilkosság volt az első, amit elkövetett itt a sorozatgyilkos Legalább még három esetről tudott különböző személyektől egybecsengő elbeszéléseket hallani. Ez alapján feltételezte, hogy a gyilkos már legalább két hete itt garázdálkodott.

Később talált egy friss nyomot is, ahol az áldozatok nemcsak a kard által okozott sérülésekbe haltak bele, hanem egyéb fegyverektől származó sérüléseik is voltak (talán egymásra támadtak őrületükben?). De Cotillion legnagyobb bosszúságára, nem sikerült a friss nyomon tovább haladnia.

Egyszer csak összeállt neki a kép. A bűnesetek mind a régi Demazién kúria körül történtek. Hideg bizonyosság töltötte el a lelkét, hogy a gyilkosnak ez a rejtekhelye. Eldöntötte, hogy ott fogja várni a gyilkost a következő éjszaka, de előtte - valami rossz érzéstől hajtva – letétbe helyezte a naplóját Alpsalar nagyasszonynál.

A többi – mint tudjuk – történelem. Szegény Cotillion penge megtalálta a gonosz pallost, viszont a Szürke király emberei hamarabb értek oda, és a mágusuk megölte Davrus-t.

Mire kiolvastam a naplót Alicia is előkerült, s visszaballagtunk a találkahelyre. Verna csak annyit mondott, hogy egy zilargói kocsmát sikerült felhajtani, mint búvóhelyet, de az sem távolbalátás biztos.

Az éjszaka következő állomásaként a Köszvélyes Rája nevezetű műintézményt kerestük fel. A kocsma tele volt, mindenki a gladiátor játékok eseményeit beszélte meg.

Leültünk, italt rendeltünk, aztán megkerestük Gizmót. A jelentéktelen, csorba fogú emberke felvezetett bennünket a galérián keresztül egy kisebb szobába, ott leült egy asztal mögé. Elővett egy hengert, elkezdett nyomogatni rajta valamit, s közben azt dünnyögte, hogy mennyire utálja, ami következik.

Nagyjából három perc múlva, kicsit kifordultak a szemei,s ahogy elkezdett beszélni a gesztusai teljesen Aunduainéivá váltak. Vagyis a Tizenkettek médiumnak használták Gizmo testét.

Részletesen elmondtuk a Szürke királyról megtudott információkat. Úgy tűnt, az aberráns férgek Cotillion hasában felkeltették Anduin érdeklődését, de a Deneith csak annyit mondott, hogy ez a varázslat alátámasztotta az egyik feltevésüket. Részleteket azonban nem közölt.

Arra a felvetésre, miszerint a Bábának is van sárkányjegye, Anduin csak sokat mondóan hümmögött; s csak annyit mondott, hogy a Bába most nem a Tizenkettek embere. Vagyis lehet, hogy valamikor az volt.

Abban maradtunk, hogy a Tizenkettek utánanéznek a Szürkeszirt erődbe való behatolás lehetőségeinek. A Tarkananokról nem szóltunk semmit.

Gizmóval még megbeszéltük, hogy legközelebb a sikátor felől érkezünk, majd Villám javaslatára elindultunk az előkelők negyedébe, a Királynő Papucsa nevezetű fogadóba. A kocsiban Alcia dohogott, hogy Villám a hátunk mögött már megint bevállalt egy brelandi küldetést.

Gyorsan megérkeztünk, de nem mentünk azonnal be, hanem egy sötét kapualjban egy másik álcát öltöttünk magunkra. Végül csak a két gnóm ment be a fogadóba, ahonnan nemsokára egy szőke hajú, lányos képű félelf társaságában jelentek meg ismét.

Innen gyalog mentünk tovább, a félelf vezetett bennünket. Nemsokára egy ízlésesen berendezett házba vezetett bennünket, ahol rajtunk kívül nem tartózkodott senki. Itt Villám vázolta a helyzetet.

Aliciának végül csak félig lett igaza. Mert tényleg brelandi küldetésről volt szó, de varázslónk azt mondta, hogy kapott egy olyan ajánlatot, amire nem tudott se nemet, se igent mondani.

Mutogatott valami csillámló löttyöt egy kis üveg palackban. Félig volt. Állítólag ha ezt a félelf faszi megissza, akkor fog csak emlékezni arra, ami az első fél üveg lötty elfogyasztása után történt. Ezért bátran beszélhetünk előtte.

Genmajsa meg is kérdezte, ahogy szokta „Hát te ki a fasz vagy?”. A félelf nem sértődött meg, hanem szépen bemutatkozott. Ő Márciusz, s azért van itt, mert Breland-nak van itt Korthban egy fontos ügye, amit neki kell előmozdítania.

 Van most itt a városban egy követ, akivel a későbbiekben egy szerződést szeretne Breland aláírni, de nem itt, hanem Brelandban. Ezt a követet akarják valakik megöletni. Nekünk az lenne a szerepünk, hogy elkísérjük ezt a követet egy biztonságos helyre. Egész konkrétan a követ egy fogadóban fejezi be az itteni ténykedését, s nekünk onnan kellene átkísérnünk egy búvóhelyre, ahová az Orient Ház képviselője tovább teleportálja majd.

Az is kiderült, hogy ez a követ Darguun-ból jött, az ottani királyi ház vére, ezért nagyon fontos személy. A poltikai háttér az, hogy a hobgoblin klánok már nagyon ki vannak éhezve egy kis jó háborúskodásra. Annak érdekében, hogy ingatag helyzetét erősítse, a mostani király Tarik meg is ígérte nekik a hadjáratot. Az a kérdés, ki ellen indulnak. Az itteni szerződés azt jelenti, hogy nem Karrnath lesz a célpont. Nyilván Breland egy hasonló dokumentumot szeretne. Ezt kívánja Thrane és Valynar megakadályozni egy merénylettel.

Villám azt is elárulta, hogy Rowerol először csak ötven ezer aranyat akart adni, de ezt varázslónk elég könnyedén fel tudta alkudni hatvan ezerre. Viszont a küldetés negyvennyolc órán belül élesedik.

Marciusz szerint, ha itt gyilkolják le a nagykövetet – aki egy daakani vérvonalból származó nő, s Senen Dhakhan-nak hívják – akkor a Darguun-i csapatok Brelandnak vagy Karrnathnak csapnak oda.

A félelf azt is felajánlotta, hogy ha segítünk neki, akkor táborozhatunk ezen a búvóhelyen. Villám azt mondta, hogy Marciuszt már régóta ismeri, s megbízhatunk benne. A félelf leginkább a felderítéshez ért. El tud vegyülni a városban, tud láthatatlanságot varázsolni, távolba is lát. Gyógyítani is tud, de azt nem olyan jól. Szóval inkább olyan hátulról támogató féle, mint igazi küzdő.

Verna hirtelen megszólalt, hogy a Sivis Háztól kapott egy üzenetet, hogy üstöllést keresse fel őket. Úgyhogy a gnóm lány rögvest eltávozott. Nem volt sokáig oda. Amikor visszajött azt mondta, hogy a Sivis Házban is tudomást szereztek arról, hogy Korthban komoly diplomáciai tárgyalás folyik.

Konkrétan annyit tudnak, hogy kik a tárgyaló felek; azt szerették volna tudni, hogy Breland milyen dologról tárgyal, amibe Zilargot nem vonta bele. Verna – állítása szerint – nem mondott sokat; a gyilkossági tervről például hallgatott.

Úgy éreztük, társunk nem mondott el mindent, de hosszas faggatózásunkra is csak annyit mondott, hogy még búvóhelyet is felajánlottak nekünk.  Ennyiben maradtunk, aztán  a szokásos őrség állítás mellett lefeküdtünk aludni.

Az éjszaka nyugodalmasan telt.

Reggel az utcáról hangoskodás, szaladó lábak dobogásának zaját hozta a korthi szellő. Kimentünk az utcára, s hallottuk, hogy a népek azt kiabálják, hogy szörnyű gyilkosság történt, egy nemes asszonyt öltek meg. Még azt is hallottuk, hogy az asszonynak ki van tűzve a teste a falra, s ki van égve a szeme, meg a szája; a Léleklopó volt az elkövető. Ilyen gonosztett a nemesi negyedben nem volt még.

Siettünk mi is a tömeggel. Odaértünk egy díszes kúriához; egy holttestet láttunk a falon. Rögtön észrevettük, hogy Jolenta ir’Hreck az áldozat. Valaki egy hatalmas bárdot vágott a testbe, s az tartotta. Nagy erő kellett hozzá. Az épületet már körbevették a fehér oroszlánok. Nem tudom nekik feltűnt-e a két betű a hulla alatt: SZK.

Úgy látszik, kicsit felpörögtek az események. Mi még mindig reaktív üzemmódban vagyunk. Visszamentünk a búvóhelyre, hogy megbeszéljük a további lépéseinket. Abban maradtunk, hogy ismét kapcsolatba lépünk Anduinnal, majd elmegyünk a Hóhérdombra, hogy felderítsük a Demazién kúriát.

De még mielőtt elindultunk volna, Alicia elnyomott egy átok eltávolítása varázslatot Genmajsa gyűrűjére. Hirtelen a vörösköpenyes már nem is találta olyan szépnek az ékszert. Le is húzta az ujjáról. Hurrá, hurrá.

Ismét elballagtunk a Köszvélyes Rájába. Hátramentünk Gizmóhoz, aki felvezetett a már jól ismert szobába. Majd Anduin átvette a hatalmat a kis fickó teste fölött.

Elmondta, hogy utánanéztek a Szürkeszirtnek; valaha Karn Agyara volt. Évszázadokon keresztül szolgálta a karrnathi királyokat, mint több szintes börtön.

A Királyság 320. évében egy vérengző banda vezérét zárták be oda. Egy thrane-i inkvizítor érkezett kihallgatni. Ikertestvére Dol Dorn paladinja a városi őrség parancsnokaként szolgált Korthban abban az időben.

Az istenek nem voltak kegyesek a testvérpárhoz. Börtönlázadás tört ki az Agyarban, s lemészárolták az őröket, s az inkvizítort is. A rabok eljuttatták a követeléseiket a felsőbb szintek őrzőihez, de a paladin nem alkudozott, hanem dühében leomlasztotta az alsóbb szinteket, a lejáratokat pedig mágikus pecsétekkel záratta le. Azóta elátkozott lett a hely, Szürkeszirt.

A Tizenkettek könyvtárában megtaláltak egy tervrajzot, ami mutatja, hogy anno volt egy másik bejárat a folyó szintjéről, amit a nagy lepecsételés művelet alatt szintén lezártak. Úgy vélik, ezt elfelejtették, ezért most ott nincs külön őrség, az lehet az ideális behatolási pont. Ide el is tudnak minket juttatni hajóval.

Adaman Fane helyzetét emeltük még ki, azt nevezetesen, hogy a reggeli merénylet után szerintünk a bandavezér nincs biztonságban az Úszó Sírbolton. Elmondtuk, hogy szerintünk biztonságba kellene vinnünk. Villám provokatíve be is dobta, hogy a legjobb helye a Tizenkettek piramisában lenne, ott biztos nem találna rá a Szürke király.

Ezen a Deneith teljesen kiakadt. Finoman elküldött minket a fenébe, hozzátéve, hogy Adaman úgysem mozdulna ki a főhadiszállásáról, mert máshonnan nem tudná irányítani a bandát. Arra utasított bennünket, hogy vállaljunk kockázatot és hagyjuk ott Fane-t, ahol van. Vagy beszélhetünk vele erről az ötletről, de nekünk kell meggyőzni a főharamiát.

Direkt rákérdeztünk az aberráns férgekre is, s ekkor nagy kelletlen elárulta, hogy szerintük a Szürke királynak dolgozik egy nagy hatalmú varázsló, aki tiltott mágiát használ. Nem aberráns sárkányjegyet használ, hanem olyan praktikákat, amely nem véletlenül tiltott Khorvaire-n. Villám később elmondta, hogy állítólag három nagy varázsló iskola létezett egykor, melyből az egyik a daelkyr varázslatokat próbálta újraalkalmazni. Ezeket kiirtották, de úgy látszik mégsem teljesen.

Varázslónk rákérdezett, hogy mi van, ha az egész város végveszélyben van e miatt a tiltott varázshasználat miatt, de emberünk csak hümmögött, s kitérő választ adott.

Anduin megadta a hajóindulás részletes helyét és idejét is. A nyolcadik harangszónál kell megérkeznünk a Szabadkikötő utolsó előtti dokkjába. Ott fog várni ránk a Fényes Pont nevezetű kereskedelmi bárka. A hajó menetrend szerint Thrane-ba megy, de a kapitány várni fog ránk, s majd kitesz minket a börtön sziklánál, majd valamilyen ürüggyel fél óra múlva vissza is fordul, s összeszed minket.

Ebben maradtunk. A beszélgetés után Villám teljesen ki volt akadva. Valamilyen bárkákról hablatyolt, akik fonalat szőnek, de ezt nem értettem. Azt is mondta, hogy Varrax a nagy mágus, - akinek könyve nála van - egy Földrázó nevű nagy hatalmú aberráns sárkányjegyes hérosz barátja volt. Lehet, hogy most ők tértek vissza. Én reméltem, hogy nem.

Ezután átballagtunk a Füstös Zugoly nevezetű leromlott kerületen át a Hohérdombra, persze álöltözetben. Az utolsó fehér oroszlán őrposzton megkérdezték, hogy biztos, hogy be akarunk-e menni, s csak lemondóan néztek ránk, amikor igent válaszoltunk,. Mintha búcsúztattak volna a szemükkel.

 A hely olyan volt, mint amire számítottam. Vályog viskók, bűz, fekália, vizelet mindenhol. Sok rongyos alak a szűk, sötét, girbegurba utcákon. Sokan csak feküdtek a megroggyant ajtófélfák  alatt.

Behúzódtunk egy kapualjba, hogy alakot váltsunk (rongyosabbra), de pont akkor bukkant fel egy helyi rablóbanda. A vezérnek kinéző tagbaszakadt alak, csodálkozott egy pillanatig, majd köpött egy hegyeset: „Nem titököt keressünk”. Majd visszaterelte a csapatát a homályba.

Ezután óriási bénázás következett. A fő felderítők,  - Verna és Márciusz – nem szóltak egy szót sem, hogy miként fogjunk hozzá a Demazién kúria felderítéséhez, körülöttünk meg egyre gyülekeztek a kíváncsi helyiek.

Végül behúzódtunk egy rozoga bodegába, ahol először egy helyi félkegyelmű koldus szabadult ránk, majd vagy két tucat koszos, suttyó kölök. Alicia nem is bírta a kiképzést, hanem a legrámenősebb szurtos képűt odébb hessegette. Egy jól irányzott rúgással.

Na, lett ebből haddelhadd. A velenári lovaskompániát nem láttam olyan gyorsan támadásba lendülni, mint az utca népét. „Megő’ték a Lilikét!” terjedt szájról szájra, s hirtelen csak azt vettük észre, hogy vagy másfél tucat lécekkel, és bunkóval felszerelt helybéli akar kibelezni bennünket.

Szerencsére Alicia valamilyen varázslattal lehűtötte a kedélyeket. Még némi kárpótlást akartak kicsikarni belőlünk, majd szépen eloszlottak. Mi is hazatértünk a brelandi búvóhelyre; látszott a Demazién kúria felderítése más megközelítést, és teljes erőforrás bedobást igényel.

Hazafelé a kocsiból láttuk, hogy egyre több a fehér oroszlán járőr, s rendre megállítják a járókelőket. Az is feltűnt, hogy milyen sok a gnóm és az alakváltó. Legalább minden ötödik civil a gnómok közül került ki; volt viszont olyan alakváltó, aki nyíltan a saját elnagyolt vonásait viselte.

Márciuszt elküldtük a Pocakos Gödénybe Grúberhez, hogy hívja találkára Adamant az ötödik harangszóra, mi pedig nekiláttunk, hogy ismét átbeszéljük a követes küldetés részleteit.

Alicia elmondta, hogy neki vannak limitációi a küldetés végrehajtásával kapcsolatban. Ugyanis kapott információt arra vonatkozóan, hogy a pocakjában növekedő élőlény ügyében kihez forduljon segítségért. Valami ismerős el tudja vinni egy óra járásra lévő javasemberhez.

Ezen kívül még egy helyre kellett elmennie, hogy tárgyaljon a többi sárkányjegyes templom képviselőivel a védelem megszervezéséről, illetve, hogy találkozzon egy kapcsolattal,  aki utána tud nézni, hogy ki állhat az Aasterinian egyházát ért támadások mögött.

Villám arról is találgatott, nagy az itt élő nagyhatalmú prelátus, aki egész Khorvaire egyik legjelentősebb papja - Alinda Roerith vajon, hogy van benne ebben a játszmában. Tudvalevő, hogy ez a személy  volt a Vol egyházzal való állami szakítás motorja. Nagyon nagy hatalmú, az egész panteont képviseli.

A beszélgetés egyik szünetében papnőnk félrevont, s kérdőre vont a kard miatt. Azt állította, hogy  jelentős ellentét van a fenségesek és sárkányhívők között, s a fegyver csak szítja azt. Elmondtam neki, amit tudtam. Úgyis csak akkor tudjuk lezárni ezt az ügyet, ha elkapjuk a Szürke királyt.

Villám elmesélte, hogy a brelandi nagykövet már Darguun-ban előkészítette a Breland – Darguun közötti szerződést, méghozzá a fővárosban Rhukaan Draal-ban. Ezt a nagy király, Haruuk építette a puszta közepén. Azért éppen ott, mert a hely, ahol feküdt korábban Cyre területe volt. Így a klánok szempontjából semleges vidéknek számított.

A nagykövetasszony megvédésével kapcsolatos vita újból fellángolt, amikor Verna benyögte, hogy Zilargo is azon államok között van, amely merényletet készít elő. Ezt Alicia megkontrázta avval, hogy Aundair is .....