268. alkalom

Helyszín: Üröm,  2017. augusztus 15.

Aktív karakterek: Van Haz (Villám), Kukicsa (Genmajsa), Szépségem/Szöszi (Alicia), Szürke Hajnal (Verna), Gyilkos (Belfegor)

„A Szürke király”

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből –

Éjerdő, Madárijesztő fogadó, Nymm, 16.

Síri csend lett … a katona köpenyén kardot markoló oroszlán komoran meredt ránk. „Megkérdezhetem uraim, hogy milyen indokok alapján jutottak arra a következtetésre, hogy mi követtük el a nevezett gonosz tettet?” – próbálkozott Alicia, de simán lepattant. „Kövessenek!” – vakkantotta az egyik – „ A parancsnok úr benn vár a szobában.”

A két fehér köpenyes közrefogott, s a fogadó hátsó fertályába kísért bennünket. Egy kisebb teremből nyílt egy nagyobb ebédlő; jöttünkre egy díszes fehér egyenruhába öltözött szemüveges férfi emelkedett fel egy hatalmas tölgyfa asztal túloldalán. Mögötte egy állig felfegyverzett, szemre való teremtés (hölgy), körülöttünk vagy fél tucat katona.

A szemüveges egyenesen ránk nézett: „Anduin ir’Loran d’Deneith vagyok, hoztak nekem valamit?” Villám átadta megbízó levelünket, a Deneith átadta a nőnek; az feltörte a pecsétet, gyorsan átfutotta a sorokat, majd bólintott. Erre Anduin gyors instrukciókat pattogtatott felénk: „Hölgyeim, uraim a helyzet kritikus de még menthető. Azon az ablakon távozniuk kell” – mutatott egy nagy üvegezett nyílásra - minél zajosabban, annál jobb.” Majd elmagyarázta, hogy nagyjából egy mérföldre található egy kiégett malom, egy harang múlva ott akar találkozni velünk.

Mágusunk intett, hogy kifelé, és én egyenesen belegyalogoltam az ablakba. Az üvegszilánkok csörömpölését majdnem elnyomta a katonák kiáltozása, akik verekedést és csatazajt imitáltak. Hamar elhagytuk a fogadó épületét, s egy csend és láthatatlanság varázs takarásában elsurrantunk a járőrök mellett is.

Rövid idő alatt odaértünk a kijelölt találka pontra, s volt még pár percünk, hogy röviden átbeszéljük az elmúlt pár óra történéseit. Villám átolvasta a naplót; elmondta, hogy az ott szereplő Trakelorn település Droam fővárosától nyugatra található; ezek szerint a gonosztevők is onnan jöttek. Drul Kantar az egyik droami hadúr, oni mágus ( én nem tudom, hogy az mi, majd meg kell kérdeznem), aki szintén jelent volt a nemrégiben lezajlott fontos diplomáciai eseményen. Varázslónk szerint egyébként ez a napló dolog túl direkt, túl az arcunkba lett nyomva. Na majd meglátjuk.

Alicia elmesélte, hogy a levágott pap végbelében talált egy bőrtokot, s abban egy pergament. Ez lesz az a levél, amit a napló említett.

Nemsokára megjött Anduin és női testőre, Intarra d’Deneith. A sok körmönfont cikornyából elég hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy kapcsolatunk tapasztalatát nem a bevetésekben, hanem íróasztal mögött ücsörögve szerezte. És persze nem hiányzott belőle a beképzeltségig fajult magabiztosság és öntömjénezés.

Elmondta, hogy a Tizenkettek őt nevezték ki a küldetés vezetésére, ahol ő majd az elméleti részt intézi, szárnysegédje pedig az operatív lebonyolításért lesz felelős.

Először felmagasztalt minket, majd szóvá tette, hogy milyen gyengén álcáztuk magunkat. Végül elővette a Harsona nemrég megjelent számát, s gúnyosan meglengette.

Szerencsére egy idő után azért eljutott a lényegig. Elmondta, hogy nagyjából húsz éve egy ügyes alvilági arc, Adaman Fane uralma alatt egyesítette Korth alvilági erőit. Ravaszul lavírozott, így elkerülte, hogy a Tizenkettekkel komolyan összerúgja a port. Egyfajta status quo alakult ki: a „felvilág” hatalmainak jó volt, hogy valaki rendet tart az „alvilágban”, cserébe nem igazán zavarták Adaman köreit.

A Tizenkettek is gyümölcsöző kapcsolatot ápoltak Fane-nel, így védték az „érdekeiket” Korth falai között. Az eltelt idő alatt saját embereket is sikerült a vezér csapatába építeniük, s nagyon kényelmesnek ítélték azt, hogy kölcsönösen nem zavarták egymás köreit.

A helyzet azonban megváltozni látszik. Úgy egy hónapja feltűnt egy figura, aki csak Szürke Királynak nevezi magát. Úgy tűnik, hogy ez a trónkövetelő feltette magában, hogy megdönti Fane abszolút uralmát, s pár hónap alatt hatalmas károkat okozott Adaman szervezetének.

Szállítmányokon ütött rajta, megölte Fane embereit, megszerezte annak üzleteit. A Király ügyes, szemtanúkat nem hagyott, s nagyon agresszív. Adaman sötétben tapogatózik, és tehetetlen, pedig nem egy tehetségtelen játékos. Ezért kétségbeesett lépésre szánta el magát. A rendes (itt persze Deneith magukra gondolt) csatornákat kikerülve, közvetítők útján Droamból, Drul Kantar hadúrtól bérelt fel egy kalandozó csapatot, hogy a Szürke Királyt likvidálja.

A mi feladatunk az lesz, hogy eljátsszuk, hogy mi vagyunk ez a kalandozó csapat; jelentkezzünk Adaman-nál, majd lokalizáljuk a Szürke Király búvóhelyét, s jelentsük Deneith-nek, ők majd kiiktatják.

A Tizenkettek precíz munkát vártak el tőlünk; nem jó, ha a droami csapat vérfürdőt rendez Korth utcáin, az sem jó, ha a Szürke Király nyer, mert kiszámíthatatlan; s végül az sem tökéletes megoldás, ha valahogy Adaman odavész a küzdelemben.

Kaius király – aki Anduin szerint nem tűnt el, csak az ügyeit intézi - nem nagyon érdeklődik ezek iránt az alvilági manőverek iránt. A város árnyoldala mindig is létezett, és létezni is fog, s a Tizenkettek úgy gondolták, jobb, ha ez a megszokott keretek között történik.

Az álcázási tervet maga Anduin találta ki, és igen büszke is volt magára (a kis beképzelt csupor). Kapóra jött neki, hogy az ir’Gallus ház egyik szolgája elmenekítette a fiúörököst, s ők beszámoltak a támadásról. Bár, hogy azt honnan vette a Deneith, hogy egy profi kalandozó csapat rögtön avval kezdi, hogy felhívja magára a helyi hatóságok figyelmét, azt nem tudom. Mindegy, szerencséje volt, mert mi tudtuk, hogy a dolgok pont úgy történtek, ahogy ő kitalálta.

Alicia meg is osztotta vele Lobó, és Hollófej történetét, valamint megmutatta a zsákmányolt naplót, és a belekből előbányászott levelet. Ezzel sikerült emelni az ázsiónkat a Tizenkettek megbízójának szemében, aki immár biztosra vette, hogy az álcánk tökéletes lesz. Értsd mi vagyunk a fehér oroszlánok által halálra körözött, droami bérgyilkos csapat.

Ez egy kicsit már sok volt  az etikailag kényes gyomrunknak, ezért kértünk egy rövid gondolkodási időt. Én és Alicia azon az állásponton voltunk, hogy ez jelentős belenyúlás az eredeti megállapodásba (még akkor is ha az egy biankó csekk aláírása volt); így jogosan kérhetünk valami biztosítékot. Én ugyanis nem bíztam Anduinban, úgy éreztem, ha sokat megtudunk – az álcánk okán - egész könnyen végezhetjük egy korthi hóhér nyaktilójában.

Villám nem nagyon bízott abban, hogy bármit kaphatunk, de – próba szerencse alapon – előadtuk, hogy csak abban az esetben vállaljuk a küldetést, ha kapunk egy pecsétes papírt, melyben a Tizenkettek tanúsítják, hogy semmi közünk az ir’Gallus gyilkosságokhoz.

Mit tesz Dol Dorn, Anduin zsebében pont volt egy ilyen dokumentum. Villám nagyot nézett, mi pedig elégedetten mosolyogtunk össze a papnővel.

Anduin felhívta rá a figyelmünket, hogy tudja, hogy bizonyos érdekek szólítottak minket Korthba, de ez nem mehet a megbízás rovására, és továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítanunk arra, hogy bizalmasan kezeljük a megbízást.

Megismételte, hogy nemcsak a Szürke Király búvóhelyének a felderítése a cél, hanem Adaman testi épségének megóvása is. A beépített embereinek a kilétét természetesen Anduin nem akarta felfedni.

A kapcsolattartás úgy fog működni, hogy NAPONTA el kell ballagnunk a Köszvényes Rája nevezetű műintézetbe, s ott egy jelentéktelen kinézetű, kopasz, törött fogú, Gizmo nevezetű alakot kell keresnünk. A Deneith valami mágikus fejlesztést emlegetett, meg, hogy majd meglátjuk, milyen klassz lesz ez így.

Mi persze rögtön mondtuk, hogy kell egy B megoldás is, arra az esetre, ha valamiért mégsem tud egyikünk se a kocsmába menni. Intarra adott egy menedékház címet, de hozzátette, hogy itt lassabb lesz az információ csere.

A feladat végrehajtására nagyjából egy hetünk lesz. Anduin szerint az események felpörögtek, a különféle alvilági bandafőnökök már mozgolódnak; azt látják, hogy a korábbi vaskéz erodálódik. Így az a veszély fenyeget, hogy nagyon hamarosan banda háborúk robbannak ki, ha nem lépünk közbe.

Ezután egy kellemetlen közjáték következett. Kértünk segítségképpen még két álcázó varázstárgyat, de csak lesajnáló pillantásokat, pikírt megjegyzéseket, s végül egy öt-ezer aranyas ajánlatot kaptunk.

Alicia alkudozott; nem sok sikerrel, végül Villám egyszerűen elővett pár tömött erszényt, s lebonyolította a tranzakciót. Milyen egy kalmárlelkű, nyerészkedő banda ez, hogy a rendes bolti ár másfélszeresét zsebelték be tőlünk! Teljesen ki voltam akadva.

Sokat beszélgettünk arról, hogy Anduin a jelentésében – melyben a Madárijesztő fogadóban történteket kell leírnia – hogyan ábrázoljon minket. Az ir’Gallus fiú csak valami szörnyű fekete páncélos alakra emlékezett, a többieket nem látta.

Végül Villám ötletét fogadtuk el, mely szerint a fehér oroszlánok átláttak az álcán, s sikerült azonosítaniuk két gonosztevőt: egy félork, és egy ember harcost. Ez egyben utalás arra, hogy az elszökött brigantik bármilyen módon megjelenhetnek.

Genmajsa valamit sutyorgott még Anduin fülébe, de az felháborodottan elhárította; valami olyat mondott, hogy ők nem gardedámok, s intézzük a saját ügyeinket mi. Nem tudom mi volt ez, de ismét nem volt egy barátságos gesztus.

Utána kaptunk még néhány igen hasznos információt. Adaman Fane főhadiszállása a kikötőben van egy Úszó Sírbolt nevezetű hajón. Oda kell elballagni. Azonban ez nem lesz annyira egyszerű, mert Korthban mágikus regisztrációs rendszert vezettek be. Ez azt jelenti, hogy a négy kapun ahol be lehet lépni a városba mindenkit lajstromba vesznek, s a városban a rendszeres igazoltatások alkalmával a legelső dolga az a katonáknak, hogy megnézzék az igazoltatott személy benne van-e a nyilvántartásban, avagy sem.

A kapukat éjszakára bezárják,  a falakon különböző mágikus védelem van, s boszorkánymesterek vigyázzák, hogy láthatatlanul se lehessen a városba szökni. A népeket pirkadattól kezdik a városba beengedni, de elég nagy sor szokott kialakulni. Persze Anduin szerint nekünk mindezt gyerekjáték lesz megoldani.

Annyit mondott még az egyéb történésekről, hogy van a beszélő halottak ügye, amin egy speciális munkacsoport dolgozik a Tizenkettek megbízásából. Említette a hóhérdombi gyilkosságokat; de azt mondta, hogy ami ott történik az ott is marad. Kiemelte még, hogy a goblinok beköltöztek a Csontvázkezek barlangjaiba, s ez a lakosság egy részében felháborodást keltett. Mondta még az ir’Tornja kórház ügyet, s azt, hogy a népek kezdik lassan megszokni.

A mondókája végén persze belengette az Elaidren úrnő által először kivetett mézesmadzagot: amennyiben sikerrel járunk, bebocsájtást nyerünk a szuper titkos Könyvtárba fél nap erejéig. Ezt a kegyet igen ritkán osztogatják a Házak tagjainak körein kívül.

Búcsúzáskor még színpadiasan átnyújtotta a Harsonának legutolsó számát, melyet a belépőjében lobogtatott. Gyorsan átolvastuk: a szerkesztő alpári stílusán kívül, mellyel Starling gyilkosait fenyegette, csak annyi volt figyelemre méltó, hogy az egész cikket a Sárkány Légió korai évei bemutatásának szentelték.

Alicia persze rögtön a portréját kezdte el nézegetni, s megállapította, hogy már akkor is milyen jól nézett, azóta pedig csak szebb lett. Hiába, hiúság, asszony a neved.

Tudtuk, hogy a város már csak 3-4 órányi gyaloglásra van, ezért elindultunk, mert még pirkadat előtt oda akartunk érni. Útközben Genmajsa felidézte korthi emlékeit, hozzátéve, hogy majd két évtizede elköltözött már, ezért nem biztos, hogy minden info pontos lesz.

A kiinduló pont az, hogy ez egy erődváros, mely a Palotanegyed várrendszere köré épült. Korthban található még Udvarmező, mely a gazdag nemesi családok lakhelye; a Templom domb, mely szakrális terület; és az Alvég mely a szegények fészke, s három kisebb területre oszlik: Szabad kikötő (kereskedelmi övezet) Hóhér domb (nyomor tanya), valamint Füstös Zugoly (rossz hírű kocsmák és kupik helye). A barlang rendszer Füstös Zugoly és Hóhér domb között valaha (a háborús időkben) élelmiszerraktár volt, most goblin menedék.

A rendre a fehér oroszlánok vigyáznak, akikhez már volt szerencsénk, de a Deneith Ház bírói is besegítenek nekik.

Négy kapun keresztül lehet bejutni a falakon belülre; Nyugati kapu, Rekkenmark felől, Keleti kapu Karlakton irányából; Északi kapu a villámvasútnak, valamint Folyó kapu, a víz felől.

A Tizenkettek piramis alakú tornya a város felett lebeg (ezt már messziről mi is megcsodáltuk), s rendszeres griffjárat viszi fel az arra érdemeseket.

Genmajsa még néhány – talán Adaman előtti – alvilági figura nevére is emlékezett. A „Bába” új identitásokat készít jó pénzért (talán rá is szorulunk majd), az „Angolna” pedig egy hírhedt gyilkos, aki mindig kicsúszik az üldözők kezei közül.

Sokat vitatkoztunk azon, hogy hogyan jussunk be, s utána mit tegyünk. Az a terv látszott leginkább megvalósíthatónak, hogy valakik közülünk láthatatlanul berepülnek a város közepébe a magasból (így talán nem működnek az érzékelők), majd szereznek hamis papírokat a többieknek.

Nekem volt odabenn kontaktom, csak erős kételyeim támadtak abban az irányban, hogy vajon a bíborpengék összekötője foglalkozik-e okirat hamisítással. Verna már jobb választásnak tűnt, csak nem volt benne biztos, hogy könnyen ráakad az övéire, mert eddig mindig Ők keresték Vernát.

Nagyjából ideáig jutottunk a tervezésben, amikor egészen megközelítettük a Várost ...