A boszorkánymester nyöszörögve próbálja kinyitni a szemeit. A hideg kőpadlón fekszik, a szájában a fémes ízű sűrű váladék csakis a saját vére lehet. Sikerül résnyire nyitnia szemhéját, de nem lát semmit. Sötét. Éjszaka lenne? Valami moccan egészen közel a fejéhez, és az eddig a háttérből szűrődő tompa zaj egyre hangosabbá válik. Kard csattan pajzson, sikoly és artikulálatlan üvöltés.
Fókuszálni próbál: egy véreres szempár, egy rút sebhelyes szőrös pofa, éles fogsor, bűzös lehelet...Nazzod, te ocsmány ördögfattyú, motyogja, mire a druida horkant egyet és felegyenesedik. Merix a félork kezében tartott gyógyító pálcát szuggerálja: még...még te gyíkimádó, hörögné, de félrenyeli az időközben felgyülemlett vért a szájában és öklendezni kezd. A háta mögül földöntúli vonyítás harsan..a kalifa..az ifrit. El kéne innen tűnni minél előbb. Hogyan is jutottunk idáig?
Dudda. Az ártatlan tekintetű kurafi. Merix végigborzong, ahogy eszébe jut a jeges áramlat, ami egy pillanat alatt mosta végig testét, miközben a kis cigányképű rongybabaként roskadt össze...egy örökkévalósággal ezelőtt. Pedig még fertályóra sem telt el azóta. Sebeik egy pillanat alatt begyógyultak, elméje újból egy kellemes éjszakai alvás utáni ébredés pengeélű frissességével működött. Akkor egy pillanatra úgy gondolta, hogy a világ a lábai előtt hever. Nincs aki megállítsa. Ez az érzés egy perccel később már csak ócska illúziónak tűnt, ahogy a társaival az elmosódottan gyors Rhash er' Arrach ellen küzdöttek a folyosón. Lábak és kezek kivehetetlen kontúrja...a Herceg egy szélvész sebes sorozatot követően megroggyanva vért köp. Aliciának valahogy sikerült elűzni a szerzetes társait (Aasterinian!) és végül nagy nehezen legyűrték a megvadult varll'akot.
Következett Azziz-Baith szobája. Azt hitték, puszta formalitás lesz. Persze Verna ismét elszúrta a zárnyitást és a méreg megrogyasztotta a tehetségtelen gnómot. A titkos ajtó mögött megtalálták a medencét, ahol a tolvajlány már megint elővigyázatlan volt. A semmiből előtermett ördögpofa egy pillanat alatt merült alá a koszos folyadékban a sikítani is elfelejtő Vernával a karmai között. Ha nincs a Herceg furmányos trükkje a rövid teleportokkal, akkor mindannyian a hullámok között végzik, bár nyilvánvaló volt, hogy Villám tartogatott egy B tervet is arra az esetre, ha minden rosszra fordul. Ez persze arról szólt, hogyan mentse a seggét a bűbájos. Erre mindig van esze a tudálékos kis könyvmolynak.
A tükörlabirintusban már nagyon viszketett Merix vállán a teleportáló jegy. Vernát már majdnem úgy kellett előretuszkolniuk, hogy figyelje a csapdákat. A korábbi mérgek hatására igencsak megromlott az egészsége, rossz volt nézni, hogy vonszolja magát. Nazzod állítólag nyomokat látott a kőpadlón és határozottan integetett Vernának az elágazásoknál. A tükördémon megjelenése utólag tulajdonképpen nem mondható váratlannak. Verna is majdnem időben ugrott el a támadás elől, de azért a túlvilági fajzat még kiszakított a lányból egy adag életerőt. Csoda, hogy a tolvaj még képes volt kiiszkolni az útvesztőből a támadás után. A lény félelmetes módon visítozott. A borzongató hangtól a Hercegen erőt vett a rettegés, Alicia szemében némi csalódottsággal nézett a megfutamodó ágyasa után. A démon ki-be ugrált a tükrökbe, de végül Belfegor vezetésével visszaküldték, ahonnan jött.
A tükörfolyosó egy nagyobb előszobába torkollott, ahonnan három ajtó nyílott. Merix mágia után kutatott és szinte mindenhonnan kellemetlen hatású védővarázsok derengtek fel a fürkésző varázs hatására. Verna érthető módon már nem igazán akart részt venni a csapdák hatástalanításában, így Nazzod idézett áttetsző segítőt aki elporladt az egyik ajtóból kicsapó tűzoszlop hatására. Az elővigyázatlan druida ruhája is lángolt, mint egy goblin törzs győzelmi máglyája.A hatástalanított ajtó mögött egy jelentős mágiával átitatott védőkör közepén egy nehéznek tűnő ládára bukkantak. Hosszas tanakodás után a Kapuőrző idézett lényei kituszkolták a ládát a körből, miközben látványos villámok csapkodták a testüket.A láda is veszélyesnek tűnő csapdákkal és mágiával volt védve, de általános meglepetésre a messziről óvatoskodó Verna felkiáltott: De hiszen ezt jól ismerem! Könnyen ki tudom nyitni. Alicia anyáskodóan félrevonta a lányt, de nem sikerült lebeszélni a lelkesedő besurranót, hogy azon nyomban nekilásson a védműveknek. A falak fedezékéből elhűlve nézték, ahogy a tolvajlány arcán az első másodpercek magabiztos mosolya lefoszlott és átadta a helyét a jeges rémületnek. Mégis, elmaradt a robbanás, amire Merix már füleit szorítva készült és a láda teteje felpattant. Verna kipirulva ült a láda mellett, és lehunyt szemmel imádkozott, nyilván valami gnóm istenségnek. A ládában az összes hiányzó holmijukat meglelték. Ez volt az újabb pont, ahol az alakváltó elgondolkodott a térugró tetoválás aktiválásáról. Még találtak egy trónteremnek látszó helységet, a harmadik ajtót meg szét kellett lőniük, mert Verna nem vállalt további zárbuherálást. Közben Nazzod valahogy életre pofozta az addig élettelenül hurcolászott Duddát, aki persze úgy tett, mintha semmiről sem tudna.
A harmadik ajtó mögött egy mágiával keresztülszőtt szobát találtak, egy idézőkörrel a közepén. A besózott druida természetesen bemerészkedett, aztán kisvártatva csak pislogott az óriási kaszát szorongató ördöglényre, aki megjelent a kör közepén. A véresre vágott druidát pillanatok múlva a többieknek kellett kihúzniuk, miközben a Herceg a frissen megtalált kardjával tartotta sakkban a rikoltozó ördögöt. Végül ezt az akadályt is legyűrték, a Herceg hatásosan aprította az alvilági szörnyet. Ezek után már szinte kéjutazás volt a kis ládát megtalálni a függöny mögött rejtőző alvókamrában. Villám ezt már nem bízta a véletlenre és kereső mágiával szúrta ki a titkos rekesz helyét. Az ott rejtőző ládikóba belenéző druida szélesen tátogó orrlyukainak fújtatása jelezte, hogy meglelték a hőn áhítozott Könnycseppeket. A boszorkánymester azért kimentett két követ a hevesen tiltakozó félork mancsai közül. Százezer arany végül is százezer arany. A tetoválás a karján egyre jobban birizgálta.
Belshabár Agyarában felbukkant az ifrit/kalifa és a szolgái, akik közül szerencsére az egyik talán maga Eduinarwa volt és ő mellettük szállt csatába. Az ifrit füstölő üveget vett elő és egy villanással Merix mellé teleportálta magát, aki idegességében elővigyázatlanul mágiával támadt a tűzlényre. Akkor hirtelen minden elsötétült.
Hát így, most meg itt fekszik törött testtel, bevert fejjel...Ösztönösen az oldalán lógó táskához téved a keze. A Sivatag Rózsái. Még megvannak! Eltűnhet innen. Az ostromból meg valahogy majd odébbáll. Észrevétlenül. Aztán a kövekből kapott pénzből szépen nyomtalanul felszívódik, egy nyugodt isten háta mögötti helyen üt tanyát és hosszasan nyalogatja majd sebeit. Igen. Itt már úgy sem sokat segíthet. Keze a ruhája alá nyúl, nagyot sóhajt szorosra zárja szemeit és erősen megdörzsöli a tetoválást...Hmmm..milyen finomra hangolt mágia..szinte nem is érezte a térugrást...Neeem, ez nem lehet..árulás! Még mindig Belshabár Agyarában fekszik a földön, fölötte pedig kényelmetlen közelségben tombol a csata. A mindent beborító füsttől alig látni, hogy Alicia mágiával sújt le a magából kikelve hörgő ifritre, majd Belfegor hatalmas kardja bukkan ki a leszúrt disznóként vergődő lény mellkasán. A boszorkánymester szíve egy pillanatra megáll, amikor a hatalmas test közvetlenül mellette robajlik a padlóra.Lehet, hogy a másik karján van a teleport jegy? Végül is fejsérülést szenvedett...Kezével a másik válla felé kezd tapogatózni...
