Helyszín: Gödöllő, 2017. május 05.

Aktív karakterek: Villám, Nazzod, Genmajsa, Alicia, Verna, Belfegor

Viharfelhők

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből 

1016. Nymm 13.; Sharn

Amikor hazaértem kiderült, hogy nem csak nekem voltak felkavaró élményeim. Verna szó szerint összehányt ruhában érkezett, Alicia és Genmajsa pedig tetőtől talpig véresek voltak. Egyedül Villám feszített a szokásos módon élére vasalt ingben és nadrágban.

Papnőnk elmesélte, hogy a vér nem az ő vére, hanem Aasterinian prelátusáé, akit éppen papnőnk szeme láttára gyilkoltak meg. Valaki hasba szúrta egy mérgezett tőrrel. A merénylő - akiről később Alicia megállapította, hogy az ezerlábú váladékát használta – volt olyan pofátlan, hogy a gyilkos eszközt egy összehajtott köpenybe rejtse, s az összecsukló prédikátor feje alá tegye.

A gonosz tőrt társunk magával hozta, így mi is megszemlélhettük. Igen míves munka volt, azt első pillanatban láttam, s véstek bele valamilyen jelet is: skorpiót és pókhálót. Ezt a szimbólumot egyikünk sem ismerte, még Villám sem.

Papnőnknek sajnos nem volt ideje arra, hogy megállítsa a méreg pusztító hatását, mert a prelátus lila szájjal szinte azonnal kiszenvedett. Aasterinian helyi főpapnője, Phyarlan az események után magánkihallgatáson fogadta Aliciát.

Phyarlan elmondta, hogy nemrég több hasonló támadás érte Aasterinian közösségét Korth-ban is. Zaklatások, támadások és a skorpiós, pókhálós jel. Állítólag az ottani főpapnő külön üzenetet kapott Aasteriniantól, melyben az istennő arra figyelmeztette hívét, hogy az egész vallást fenyegeti veszély.

Phyarlan nagyasszony megkérte Aliciát, hogy a Sárkány Légió kapcsolatait felhasználva utazzon Korth-ba, és járjon utána a támadásoknak. Leginkább szüntesse meg a hitet fenyegető veszélyt. A főpapnő arra is figyelmeztette Aliciát, hogy a szónok megölése nyilvánvalóan provokáció, s valószínűleg az ellenség csapdát fog állítani, úgyhogy nagyon óvatosak legyünk.

Vernánk is elég szörnyű eseményeken ment keresztül. Miután mi eltávoztunk, őt két Medáni ügynök kereste fel. Azt mondták, hogy Verna azonnal menjen velük, mert fontos dolgot szeretnének neki mutatni.

Elvitték a Fáklyafény negyedbe, a Vad Orchideákhoz címzett ismerős fogadóba, ahol csapatunk legelőször tanyázott még az egyetemi évek kezdetén. A hátsó lakrész előszobájában egy holttest fogadta: Jebbedo szolgája.

A Medani nyomozó szerint, aki a helyszínen dolgozott, a gyilkost valószínűleg a hulla engedte be (aki akkor még nem volt hulla); a merénylő egy jól irányzott szúrással ölte meg.

Az igazi szörnyűség odabenn várta Vernát: Jebbedo kicsavart, élettelen teste egy kampón lógott felakasztva, arca össze-vissza égetve. A Medaniak szerint a merénylő több órán keresztül válogatott kínzásokkal próbált kiszedni az öreg méregkeverőből valamit, amit az valószínűleg a végén el is mondott.

Gnóm társunk gyomra nem nagyon bírta a látványt, ezért többször is könnyített magán; a célzás sajnos rosszul sikerült, ezért nézett ki Verna úgy, mint aki először rúgott be életében.

Miután összeszedte magát, Vernának még sikerült egy nyomot találnia: Jebbedo a körmével egy jelet rajzolt a tenyerébe. Az ábrát gnóm társunk – saját legnagyobb megdöbbenésére – a sárkányjegyünk rajzolataként azonosította.

Többet nem tudott meg Verna, csak annyit tett még hozzá, hogy az ügyet Zilargo fogja kivizsgálni.

Genmajsa szimplán majdnem meghalt. Mondjuk ebből a szempontból méltó örököseként mutatkozott be a Nagy Merixnek. Vele az történt, hogy üzenetet kapott: Merixnek kártyaadóssága van a Wroat Fényei nevezetű előkelő vendéglátó egységben, amit rendezni kellene.

Abban Genmajsa már új oldalát mutatta, hogy úgy vélte, akkor jár el helyesen, ha ezt az adósságot becsületesen rendezi. Felkerekedett hát, és elbandukolt a helyszínre, ahol a tulajdonost, Rilfar Smas-t kereste fel.

Smas úr nem ért rá, mert éppen kártyázott: egy zöld ruhás ficsúr, egy törpe, valamint egy mágnás és egy nemes hölgy voltak a partnerei. Ezeknek nagy részére Genmajsa (vagy korábbi énje) emlékezett: a gazdag úr Ruken ir’Clarn, a nő Serini ir’Thorn  az alacsony figura pedig Ridmo Rond.

Kardművészünk kiballagott a teraszra, hogy megcsodálja Sharn fényeit, amíg odabenn lejátszák az aktuális kört. Hírtelen ott termett mellette a törpe és a zöld ruhás; lefogták, egy zsákot tettek a fejére, és fojtogatni kezdték.

Genmajsa hiába küzdött; támadói – főleg a törpe – erősebbnek bizonyultak, s jártasabbnak a pusztakezes harcban. Már éppen elvesztette volna az eszméletét, amikor a szorítás enyhült. Mikor lerántotta a fejéről a zsákot látta, hogy egy elf nő áll a teraszon véres tőrrel a kezében. A törpe elvágott torokkal, a ficsúr egy véres lyukkal a szíve tájékán feküdtek mozdulatlanul a padlón.

Genmajsa megmentője Octaviaként mutatkozott be, s valami nagyon furcsát tett: megmutatta a ... lapockáját, amin egy ugyanolyan sárkányjegy ékeskedett, mint a Sárkány Légió tagjain! Az elf nő annyit közölt, hogy Korthban vannak még hasonló sárkányjegyes testvérek, akik egy Házat (?!) alkotnak, s akikre valakik vadásznak.

Két testvért az ottani Szürkeszirt erődbe zártak, ahol mindenféle kínzások és zaklatások várnak rájuk. Ha csak persze Genmajsa, illetve a Sárkány Légió meg nem menti őket. Aztán a hölgy elegánsan távozott a teraszról leugorva.

Kardművész barátunk – miután hallotta a kártyázók lépteit közeledni – úgy döntött, bölcsebb a távozás mezejére lépni. Kártyaadósságot és hullákat hátrahagyva ő is lemászott.

Ezek után az én történetem igazán csekélységnek tűnt, hiszen én nem voltam életveszélyben, s hullákat sem láttam. Nekem csak a világot kell megmentenem (ismét), lehetőleg a Sárkány Légió segítségével.

A rendfőnök utasítását követve elmondtam, hogy valaki egy átkozott karddal mészárolja a korth-i polgárokat. A gyilkos jól nyomon követhető jelet hagy maga után: az áldozatok szeme és szája helyén csak megfeketedett lyuk tátong a mészárlás után. Dol Dorn egyháza úgy tudja, hogy a penge pusztító járványt szabadíthat a világra, ezért a feladat az, hogy a fegyvert kerítsem kézre minden áron.

Elmondtam azt is, hogy rendem szerint valami nincsen rendben Korth-ban az utóbbi időben. A haldoklók – mielőtt kilehelik a lelkület – valami ismeretlen nyelven kezdenek el beszélni; illetve Kaius királyt sem látták már napok óta. A haldoklós sztorit Villám is megerősítette.

Mágusunk a maga nyugodt stílusában közölte, hogy ÁLLÍTÓLAG (ezt a szót többször is kihangsúlyozta) valakik lemészárolták a szülőfalujában, Zondolonban élőket, s így a támadásban elvesztette a szüleit, és mentorát is.

Engem egy ilyen hír teljesen felkavart volna, de Villám nem tűnt idegesnek. Szerinte Zondolan lakói tudnak vigyázni magukra, hiszen az elmúlt sok-sok évben Droaam felöl folyamatosak voltak a határon átnyúló rajtaütések, s csak egy igen komoly erő tudná a falut hírmondó nélkül elpusztítani.

Evvel együtt a varázslónk azt mondta, hogy Breland a jelen állapotok miatt nem igen tud foglalkozni evvel az üggyel „Kisebb dolguk is nagyobb annál, minthogy egy kis határmenti gnóm településsel foglalkozzanak” – fogalmazott.

Villám szerint Droaam az utóbbi időben a hatalmi politizálás homlokterébe került. Fél évvel ezelőtt az öt nemzet uralkodója személyesen kereste fel a Három Boszorkányt (Droaam vezetőit), hogy tárgyaljanak velük.

A varázsló szerint ez az esemény összefüggésben lehet avval, hogy nemrégiben valakik az összes állam sárkányszilánk tartalékait elrabolták. (Ezért is volt az, amit mi is tapasztaltunk, hogy felment a sárkányszilánkok ára a piacon)

Barátunk itt tartott az eszmefuttatásban, amikor egy gargoyle küldönc levelet hozott neki: Ál-Vernától jött, s az állt benne, hogy Villám menjen azonnal Korth-ba, különben ál-Verna jól seggbe rúgja. Persze  gnóm barátunk nem így mondta, de ez volt a lényeg. Egyébként a korábbi titkosírással írt levél tartalmáról továbbra is hallgatott; igen titokzatos lett Villám (megint).

Mielőtt hozzáfogtunk volna a helyzet értékeléshez Alicia szerette volna áttekinteni, hogy ki mit haladt az elmúlt héten a Céh rendbe tételével. Papnőnk felvette a kapcsolatot a többi sárkányistenség helyi igehirdetőivel, s úgy nézett ki, hogy sikerül is segítséget szereznie.

Tamara (gyógyítás, jószándék), és Io (mágia és tudás) egyháza papokat ígért; Landis (törvény és igazság) papjai pedig paladinokat küldenek.

Én röviden elmondtam mit intéztem (lásd napló előző fejezet)

Ezután elkezdődött a Légióra oly jellemző vitatkozás. Villám segítségével hamar kiszámoltuk, hogy gyalog sosem érnénk oda Korth-ba, s lovagolva is jó ötven nap az út.

Mágusunk azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy ez a sok egybeesés nem lehet a véletlen műve, s nyilvánvaló, hogy valaki (vagy valakik) csapdába akarnak minket csalni.

A vitát kopogtatás szakította félbe. Verna egy csuklyás nőt terelt az ajtóból a terembe. Hóna alatt egy vastag dosszié (mármint nem Vernának, hanem a nőnek.) A félelf Starling Amakyr mutatkozott be, s elmondta, hogy ő a Korranbergi Krónikák tudósítója.

Bár Genmajsa unszolta, hogy vegye le a felsőjét a hölgy inkább megpróbált megzsarolni bennünket. Konkrétan azt mondta, hogy már régóta nyomoz a Légió tagjai után (mindenféle jegyzőkönyveket is dobálgatott színpadiasan az íróasztalunkra), s megfenyegetett, hogy a megjelenteti az irományát, ha nem visszük magunkkal.

Mi a kardművésszel kiröhögtük, de Villám barátságosan viselkedett vele, s próbálta rábírni, ugyan mondja már el, miért is vigyük magunkkal. Erre a kérdésre azonban nem érkezett komoly válasz, csak további fenyegetőzés, hogy majd ez meg az lesz, ha mi nem csináljuk azt, amit ő szeretne.

Straling  - akiről gyanítottuk, hogy civilben egy bárd - még akkor is kitartott álláspontja mellett, amikor Verna meglebegtette, hogy ha olyan jól ismer minket, akkor azt is tudja, hogy milyen jó kapcsolataink vannak Zilargóban.

Minthogy tovább makacskodott, kénytelenek voltunk kitenni a szűrét.

Folytattuk a vitát arról, hogy menjünk, vagy ne menjünk Korth-ba, de nem alakult ki egységes vélemény. Nekem mindenképpen mennem kellett, mert direkt utasítást kaptam rá, s úgy tűnt Aliciát is arrafelé viszi a hite. Genmajsa szívesen hazament volna, hiszen már nagyon régen nem látta a szüleit, s korábbi egységénél, a Vörös Kesztyűknél is tisztázni akarta magát.

Verna még bizonytalan volt, varázslónk pedig semmiképpen nem akart addig elindulni, míg helyi szinten nem nyomozunk egy kicsit.

Erre meg is lett a lehetőség, mert újra kopogtak. Ezúttal én mentem az ajtóhoz, s a kukucskálóból láttam, hogy három rosszarcú álldogál odakinn. Az isteni adomány megmutatta azt, hogy nemcsak az ábrázatuk, hanem a lelkük is sötét, így kardomat kivonva léptem ki.

Rájuk ordítottam, hogy takarodjanak, vagy miszlikbe aprítom őket, Villám azonban ismét közbelépett, s udvariasan megkérdezte, hogy miért jöttek. Sok megörökítésre nem méltó szó elhasználása után kiderült, hogy a Wroat Fényei tulajdonosa küldte őket. Merixért jöttek, merthogy nem fizette ki az adósságát, viszont otthagyott két hullát.

Az egyiket leütöttem, mert feleslegesen vette szájára bőröm színét. Végül Genmajsa megígérte, hogy visszamegy, s rendezi a kinnlévőségeit. Varázslónk úgy vélte, hogy ez egy forró nyom, amit jó lenne közelről megnézni, ezért mi is felkerekedtünk.

Hamarabb értünk oda, mint a követek. Két szekrény méretű őr állta el a tulaj szobája felé vezető lépcsőt. Nyugodt, majd egyre hevesebb szóváltás következett, mely oda fajult, hogy Alicia összes magas diplomáciája ellenére elküldtek minket melegebb éghajlatra.

Na, gondoltam örömmel, végre jött az én időm, s előreléptem, hogy a szokásos mocsárlakói módszerrel gyorsan lerendezzem a dolgot. Sajnos azonban megjelent odafenn Rilfar Smas úr, s beavatkozott az éppen kibontakozóban lévő bunyóba.

Szép szóval azonban őt sem sikerült arról meggyőzni, hogy Genmajsán kívül nekünk is fel kellene jutnunk a teraszra, így végül kihívták a városi őrséget.

A két gnómunk nem várta meg, hogy a rend őrei megérkezzenek, hanem kimentek a fogadóból, s egy kis magánnyomozásba kezdtek. Felszálltak a teraszra, s átkutatták a még mindig itt heverésző két holttestet.

Két személyi okmányon és egy kis pénzecskén kívül azonban semmi érdekeset nem találtak, pedig Villám még láthatatlan érzékeléssel is körülnézett. Annyi eredménye lett az akciónak, hogy megtudtuk: a zöld ruhás ficsúrt Malick Rel-nek hívták.

Közben odabenn megérkezett a városi őrség két fős különítménye. Az őrmester igen akkurátus figura volt, aki módszeresen folytatta a vizsgálatot. Kiderült, hogy Merixet itt Kazz Davore-ként ismerték, - bár azóta mindenki Merixet keresett, úgyhogy Merixként is ismerték.

Genmajsa korábbi emlékei alapján elmondta, hogy itt egy illegális kártyabarlang működött, ahol – szánja bánja bűneit – de ő is megfordult. Most pedig törleszteni jött, de majdnem megölték. Nyakán a fojtogatás nyomai elég jól alátámasztották szavait, a megmeneküléséről előadott történet az őrmester azonban nagy hümmögésekkel fogadta.

Smas úr eleinte tagadott mindent – még azt is, hogy ismeri Merixet – majd szép lassan annyit elismert, hogy volt itt egy kis fogyasztási adósság, meg szokott kártyázgatni néhány barátjával.

Végül az őrmester, a kardművész és a tulaj közösen szemrevételezték a bűntény helyszínét. Ennek az lett a vége, hogy a rend őre oda nyilatkozott, hogy Genmajsa úr valószínűleg nem lehetett a tettes (ez nem volt nagy kunszt, hiszen fegyver sem volt nála ugyebár, mert azt a lépcsőnálló urak mindenkitől elvették). Mindenkit hazaküldött, s megígérte, hogy majd gondoskodik az elhunytak eltemettetéséről.

Sokkal okosabbak nem lettünk, de én felírtam a tartozásaim listájára, hogy az itteni személyzetnek ki kell osztanom még bizonyos pofonokat.

Szépen hazaballagtunk tehát.