23. alkalom (Nazzod tollából)
YK 999, Lharvion (VII.) hó 25. nap
A könyvtárban lezajlott összecsapás után a csapat úgy döntött, hogy a végső csata előtt pihenniük kell, mert kimerültek az addigi akadályok leküzdésében és a végső siker ilyen állapotban csekély reménnyel kecsegtetett. Elhatározásukat támogatta az információ, amit Rawel osztott meg velük, miszerint a levágott élőhalottak 24 órán belül nagy valószínűséggel nem támadnak fel, főleg, ha az elhullott ellen maradványait összegyűjtik és elégetik.
Visszatérteket követően Villám tanulmányozni kezdte a könyvtárban talált különös könyvecskét, ami indokolatlanul gyorsan szétmállott kezei óvatos érintése alatt. A varázsló, köszönhetően tanulmányai során elsajátított hatékony és kifinomult jegyzetelő képességének megmentette az iromány fontosabb részleteit:
A vicomte naplója
... Ardella nénikém ma meglátogatott. Ki nem állhatom a vén szipirtyót, igazán feldobhatná már végre a talpát. Megint avval nyaggatott, hogy mikor nősülök meg már végre, mert így – ugye megértem – nem hagyhatja rám az uanoll-i birtokot, meg az irgus-i révpénz szedési jogokat, hogy freasen-i kastélyról ne is beszéljünk. Talán kicsit meg kellene sürgetni ezt az öregedési folyamatot, hmm talán...”
„ és csodálatos volt; ott függött a ragyás kereskedő kinyújtott tenyerében; szikrázott és csillogott, és igen-igen, mintha beszélt volna hozzám; hívogatott azt akarta, hogy szerezzem meg, vegyem el, tegyem a magamévá. Bár sok szép csecsebecsét gyűjtöttem az elmúlt évek során ilyet még soha nem éreztem. A werdesi láthatta rajtam a vonzódást, mert igen magas árat szabott; de az ösz
tönösen működő figyelmeztető jelzés megszólalt, s lopva körülnéztem a bazárban; a bódé mögül két sötét alak leste minden mozdulatomat. Magamhoz intettem Gertart és a fülébe súgtam...”
„ ... álltam ott; igen felemelő pillanat volt. Rashda az arcomra helyezte a maszkot és a recés fogazatú kegytőrrel sebet ejtett a csuklómon. Az oltárra hulló vércseppek elkeveredtek az áldozat torkából szivárgó vörös folyammal. Éreztem, hogy az isteni hatalom átjárja egész testemet és lelkemet; megvilágosodtam. A hívek tiszteletteljesen ...”
.... de ezt nem hiszem el! Az, hogy Charlotte a Sötét Szív hatalmára áhítozik az teljesen természetes. Mindenki aki engem ismer és látja a tekintélyt és fenséget, ami sugárzik belőlem, méltán irigykedik az összes ékszerem közül a legszebbre; s általam uralt hatalomra. De hogy egy teljesen másik lény lapulna e gyönyörű arcocska mögött?? Majd meglátom, ezentúl...
„ ... szertartások jól haladnak. Khyber hitén van már a katonák túlnyomó része, és kastély körül lakók zöme is. Szép lassan csatlakozik majd mindenki az uradalmon, csak azokkal a nyakas eastbrookiakkal lesz gond, hamis istent imádnak, s hamis szószóló prédikál nekik. Nem baj, majd ....”
„ ... táplálta sötét kétely a szívemben nem hagyott nyugodni; lestem minden pillanatát, hogy mikor árulja el magát; az ágyban az étkezésekkor, vagy ha együtt lovagoltunk. De semmi. A liturgiák alatt sem vettem észre semmit; a lány teljesen normálisan viselkedett. Végül is maga Khyber is magához ölelte öt, és adott neki a hatalmából. De Szívem továbbra is azt sugallta, hogy hitvesem nem az, akinek mutatja magát, s külseje is csak álca, hamis bőr. Azért figyelni fogok, nehogy...”
„ .... ül izgalmas; Reofakta mester szerint ha összekeverünk porrá zúzott teknőspáncélt egy mandragóra levélfőzetben áztatott csontszilánk zúzalékkal és azt az élőholt kreálás előtt a test csontszerkezetére kenjük, akkor – ha eltaláltuk a megfelelő holdállást – sokkal ellenállóbb csontvázakat készíthetünk. Ezt ki kell próbálnom, bár egy másik helyen Nerrok azt ....”
A naplórészlet hosszas tanulmányozása a kalandozókban több kételyt szült: Ki lehetett Charlotte igazából? Volt-e a gonosz ereklye lélektorzító hatásán kívül más oka is a vicomte-nak a lányra gyanakodnia? Úgy döntöttek, hogy óvatosan kifaggatják Rawelt Charlotte-ról.
A megtermett csendbiztos hosszan hallgatott, Alicia már-már azt hitte, nem érte
tte meg a kérdéseket, de aztán lassan, gyakori szüneteket tartva mesélni kezdett: Charlotte-t a támadás után elengedték, soha többé nem látták élve. Közel egy éve bukkant fel Rawelnek, szellemként, és így beszélnek egymással.
A beszélgetés után a csapat taktikai megbeszélést tartott. Abban állapodtak meg, hogy a gnómok csendképességét alkalmazzák, és a betörés előtt erősítik magukat különféle védelmező és erősítő bűbájokkal. A lényeg, hogy a gonosz halálpapot megakadályozzák förtelmes hatalma gyakorlásában. A tanácskozás után nyugovóra tértek. Lefekvés előtt Merrick Nzzodnak adta a goblin sámán amulettjét.
Másnap reggel Nazzod arról számolt be, hogy a sámán amulettjében valamiféle szellem-entitás lakozik, amivel ő megküzdött álmában. Először egy farkast kellett legyőznie, de utána egy hatalmas worg már túl kemény kihívás volt, így ellene elbukott. Mégis az entitás jóvoltából részleges hatalmat nyert a mágikus tárgy fölött és képessé vált megidézni egy farkast.
A csapat ismét nekivágott a pagonynak. A már ismerős út végén felbukkant a katakomba bejárata. Rawel éppen benyitni készült, amikor Verna jelezte, hogy kb. 20 humanoid közelít feléjük a pagonyból. Rövid vita után a kalandozók és Rawel bevették magukat a kriptába, Yllar pedig a falusiak élén felkészült a támadók fogadására.
A katakombákban úgy tűnt, minden változatlan utolsó ottlétük óta. A megbeszéltek szerint gonosztól óvó védő és bűv-fegyver varázsokat mormoltak el a társaság hozzáértő tagjai, majd elindultak a vicomte szobája felé. Ott megcsapta fülüket egy reszelős hangú kántálás, amit Villám szakrális védőmágiaként azonosított. Rawel habozás nélkül benyitott az ajtón. A szobából sűrű köd gomolygott elő, elrejtve a benti látványt és akadályozva a tájékozódást. Rawel, Belfegor és Alicia egymás nyomában araszoltak befelé, Merrix a plafonon csimpaszkodva követte őket.
Ismét felhangzott egy károgó litánia. Villám hátulról figyelmeztette a harcosokat, hogy acélozzák meg akaratukat, mert lelküket sorvasztó gyászt próbál a gonosz pap igézni rájuk. A gonosz mágiát az egyetemisták lerázták magukról, de Rawel nem tudta elkerülni az ártó hatást. A szoba belső végében két szörnyű csontvázharcos és egy borzalmas kétfejű kutya fogadta Belfegorékat.
A kutyalény közelében gyomorforgató bűzhullám csapta meg a benyomulókat, néhányan émelyegni kezdtek, harci koncentrációjuk megtört. De ezzel még nem volt vége az akadályoknak, az élőholtak közelében rettenetes pánik próbált eluralkodni a támadók szívében. Alicia és Verna nem tudtak ellenállni és páni rémülettel szaladtak ki a teremből. Közben megkezdődött az csata, Belfegor és Rawel több találatot kiosztottak a rémisztően vicsorgó kutyának, de a háttérből egy fekete kesztyűs két mindig begyógyította a sebeket. Nazzod farkasa elhullott egy bátor támadás után, a megidézett farkas, pedig nem bírt a páni félelemmel és eliszkolt.
Belfegort a kutya egyik alattomos támadása lebénította, Rawel taszította arrébb a magatehetetlen barbárt. Merrix a plafonba kapaszkodva lövöldözte az élőhalottakat, csekély sikerrel. Mikor Belfegor magához tért, akkor éppen Rawel bénult le, amikor addigi védekező taktikáján változtatva támadásba lendült át. Most Belfegoron volt a sor, hogy megmentse a megtermett harcos életét. Alicia és Verna a pánik hatásának múltával visszamerészkedtek.
Villám többször is tűzzel borította el a gonosz lényeket, de ez sem tudta megtörni a szüntelenül gyógyuló élőhalottak sorát. Végül a kalandozók a visszavonulás mellett döntöttek, mert kilátástalannak ítéltek meg helyzetüket.
__________________________________________________________________________
23. alkalom (Merix tollából)
Eberron, Sharn city
Játékok valós időpontja: 2010. október 13.,
Helyszín: Viktor lakása
Jelen vannak: Hawky, Sanci, Thomas, Nándi, Varga Petya, Varga Viktor
Aktív karakterek: Alicia ir’Degard, ember nő (Sanci); Villám Skoradalavan, whisper gnome (Nándi); Nazzod, half-orc (Viktor); Belfegor Battavag, half-orc (Hawky); Verna Tealeaf, whisper gnome, (Petya); Merix Bratt, changeling (Thomas)
Visszamegyünk erőt gyűjteni.
Magunkkal viszünk néhány élőhalott hullát, amit Rawell eléget, hogy ne támadjanak úra fel.
Este pihenünk, hogy másnap újult erővel tudjunk támadni. Közben taktikai megbeszélést folytatunk.
Jómagam átadom Nazzodnak az emulettet miután énnekem nem sikerült legyőznöm a benne lakó entitást. Gondoltam hátha Nazzodnak mint druidának nagyobb hatalma lesz felette.
Másnap elindulunk a vicomte katakombája felé. Amikor Rawell éppen az ajtót nyitja Verna hatalmas csörtetésre lesz figyelmes, ami a bejárat két oldala felől hangzik. Több tucat lény közelít felénk.
Gyorsan bemegyünk a katakombába Yllar seregére bízva a kinti erők feltartóztatását.
Felállunk az ellen ajtaja előtt csatasorba. Bentről már castolás hangja hallatszik ki.
Rawell kinyitja az ajtót és sűrű köd gomolyig ki rajta. Gyorsan feltapadok a mennyezetre és a többiekkel együtt elindulok befelé.
Beérve kapunk az agyunkba egy Wave of Grief varázslatot, amitől -3-al csökken a támadás, save, skill és sebzésünk. A teremben egy kutafejű élőhalott és 2 csontváz fogad minket. A teremben olyan büdös van, hogy a terem végéhez érve émelygése vesz rajtunk erőt. A terem végénél egy feart sugárzó aura is jelen van, amitől Verna és Alicia futásnak ered. Nazzod által megidézett farkaska is futóra veszi a figurát.
A kétfejű kutya harapása nyomán Belfegor leparalizálódik. Rawell löki arrébb, hogy nehogy halálra tépjék a csontik. Rawell utána feladja a védelmét, hogy jobb ütést vihessen be, de nem sikerül neki. Viszon igen nagy árat fizet a védelme leeresztéséért: ő is bekap egy nagyobb pofont a kutyutól és ő is leparalizálódik. Közben Belfi már újra felelevenedik és most ő menti meg Rawellt. Közben én is beviszek egy nyilat a plafonról.
Óvatosan elkezdünk kihátrálni és mint a meztelen seggű majmok, elhagyjuk a csata színterét.
Merix Bratt
