274. Alkalom

Helyszín: Gödöllő,  2017. szeptember 20.

Aktív karakterek: Villám, Nazzod, Genmajsa, Alicia, Verna, Belfegor

„A Szürke király vacsorája”

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből –

Korth,  1016 Nymm 18., Pocakos Gödény fogadó

A „hogyan tovább” kérdésről szóló - a Márciusz adta küldetés körül kirobbant - vita igencsak elhúzódott. A beszélgetésben az is kiderült, hogy az az információ, miszerint Aundair is érintett az ügyben, s az ottani titkosszolgálat is beszáll a követ elleni merényletbe Sledge – Alicia vegyes emlékű kém szeretője – által is megerősíttetett. Ezt úgy kell érteni, hogy ezt mondták a zilargóiak Vernának, s papnőnk valami kitérő során személyesen beszélt Sledge-dszel is itt Korthban.

Villám régi félelf barátja azt is megerősítette, hogy a bevetésre biztosan nem a mai napon kerül sor. Hála Dor Dorn-nak, legalább lesz egy kis időnk felkészülni.

Végül csak félig jutottunk dűlőre. Verna és Alicia kifejezetten azt támogatta, hogy adjuk vissza a küldetést az új körülményekre hivatkozva. Szerintem ésszerűen gondolkodva tényleg vissza kellett volna utasítani a feladatot, de hát a barátság néha felülírja a racionális szempontokat. Vagyis, ha Villám el akarja vállalni, akkor én megyek vele. Genmajsa – szokásához híven – nem szólt semmit, csak elmerülten tépegette a szőrszálakat a levágott bajusza helyén.

Varázslónk oda jutott, hogy ismét beszélni fog Rowerol-lal, és elmondja neki, hogy Zilargo ellenében nem cselekszik. De mielőtt erre sor került volna, még el kellett ballagnunk a Pocakos Gödényhez címzett műintézménybe, ahol Adaman Fane-nel beszéltünk meg randevút az ötödik harangszóra.

A papírokban is szereplő álcánkat magunkra öltve beültünk egy bérkocsiba, mely a Szabadkikötő egy konszolidáltabb vidékére fuvarozott bennünket. Kiszálltunk, kerestünk egy sötétebb zugot, s ott átalakultunk a Család vezetője számára ismert álcánkba, majd beballagtunk a fogadóba.

Meglepően igényesen berendezett tavernába jutottunk, ahol még a gyér forgalom miatt egyből szemet szúrtunk a csaposnak. Gyorsan kiderült, hogy ő Gruber, és tud róla, hogy egy közös ismerősünk már vár ránk. Kaptunk néhány korsó sört és kalauznak Gézát, aki felvezetett bennünket az emeletre.

Egy kis előtéren keresztül egy díszes szobába jutottunk, melynek padlózatát hatalmas medvebőr díszítette, rajta kényelmes fotelek. A hangulatot még szép ruhásszekrény és egy mívesen kirakott kandalló is emelte. A túloldalon lécső vezetett fel, valahová még magasabbra.

Adaman Fane háttal állt; egy csatajelenetet ábrázoló festményt tanulmányozott. Két gladiátor testőrnője egy-egy fotelben terpeszkedett, unott arccal néztek ki a fejükből.

„Késtek” – köpte a szavakat a főnök. Majd megfordult, és parancsolóan a fotelekre mutatott: „Üljenek le!”. Én kifejezésre juttattam az óhajunkat, hogy privátilag szeretnénk  vele beszélgetni, de kurtán elutasított. Én kicsit duzzogva telepedtem le a többiekkel együtt, míg Villám állva maradt.

Feszültnek tűnt, s láttam a két gladiátor csaj is csak tetteti az unottat, valójában felhúzott rugószerűen várakoznak, s a fegyverük markolatát szorongatják.

Ekkor  Adaman megint a kép felé fordult, s furcsán csak annyit mondott: „Nem tetszik nekem ez a festmény”. Majd leemelte a vásznat a falról, s  a földhöz vágta. A falon láthatóvá vált egy felirat: „A Szürke király vacsorája”, s a szobában elszabadultak az indulatok.

Valami illúzió elpattant, mert Adaman Fan helyén már Ay Estos állt ott teljes vértezetben, s a két gladiátor helyén két rosszarcú fegyverforgató jelent meg.

Aztán jöttek még többen is. A bejárati ajtó mellet kinyílt egy titkos átjáró, s felbukkant egy kobold íjász, meg valami rövidkardos ork. A ruhásszekrényből meg egy láncinges nőszemély robbant elő, s kivont tőrrel Vernára támadt. A karzat mögül pedig egy bőrruhás íjász egy nyílvesszőt lőtt Aliciára de az elakadt annak páncéljában.

Közben újabb alak jelent meg a karzaton, de nem arra figyeltünk. Géza valami tárgyat dobott az asztal közepére, ami vakító villanás közepette felrobbant. Verna és Alicia reflexei jól működtek, de Genmajsa mozgásán látszott, hogy elvakította a gránát.

Villám egy mesteri varázslattal hálóba ragasztotta a támadó alakzatot, én pedig egy pár pillanatra állítottam a belső időmön, s a megnyert másodpercek alatt előhúztam az ostrompajzsomat a hátizsákomból, és aktiváltam azt.

Mindenfelől nyílvesszők záporoztak ránk, egy bele is állt vörösköpenyes társunk vállába; majd még egy ork is megrohamozta Genmajsát. A falak mögül ugatás, meg valami karattyolás is hallatszott, s később láttuk, hogy valakik hátul gyújtogatni kezdték a hálót.

Papnőnk egy hangos szellőfalat varázsolt, s ezzel lezárta a karzat felől érkező nyílvesszők útját. Villám négy mágikus nyilat eresztett meg a tőrös csajba, aki közben kitekergette magát a hálóból, de az nem lassult le.

A lenti lécső felől lábdobogás hallatszott, de Verna egy mágikus köddel elzárta azt az oldalt is, így az onnan jövők lelassultak. Alicia meggyógyította Genmajsát, aki így már hatásosan tudott támadni a tűzkard varázslatával, s jól megégette az ork pofa oldalát, aki üvöltve menekült vissza a ködbe.

Ai Estos kitépte magát a hálóból s pörölyét lóbálva elindult felénk, a láncinges csajszi pedig akrobatikus pörgésekkel elszaltózott mellettem át a kanapé másik oldalára. Vesztére. Varázslónk még négy mágikus nyilat eresztett a testébe, amitől megrendült, én pedig egy alulról indított köríves csapással levágtam  a fejét, majd  a lendületet továbbvíve felhasítottam a Kard hónalját a páncél illesztésénél. Vér fröcskölt szanaszét, nem hiszem, hogy az értékes medvebőrből ki tudják majd mosni.

Villám valamit halandzsált, a ködből is kiabálás hallatszott. Genmajsa mellém állt, s kétkezes kardjával egy hatalmas csapást mért Ai Estos fejére, de az ügyesen elhajolt előle, sőt Alicia csapása elől is könnyedén ellépett.

A Kard elbődült: „Ide hozzám!”, helyére csatolta a pajzsát, majd harci csel után egy bordarepesztő ütést mért Genmajsa védtelenül hagyott bal oldalára. Szinte hallottuk, ahogy törnek a csontok. Társunk azonban valami ördögi módon egy tűzcsapással riposztozott, ami összeégette a támadója pörölyforgató kezét.

Közben a háló teljesen leégett, de a berendezés nem nagyon kapott lángra. Villám közben tovább üvöltözött, és varázsolt is valamit, de nem nagyon láttam, hogy mit. Verna kibukkant a ködből nyomában az egyik rosszarcúval, aki csatafejszéjével mély sebet ejtett a gnóm lány vállán.

Én kihasználtam, hogy ellenfelem társaimra figyel, s a meglazított páncéllemezeken keresztül átszeleteltem a kulcscsontjait, majd mélyen a nyakába vágtam. Pajzstartó keze le is hanyatlott, de nem adta meg magát; helyette valami olyat fröcsögött, hogy mi aljas árulók vagyunk, a szürke király katonái. Genmajsa lángkardjának szúrására azonban már nem ért oda, s a földre hanyatlott.

A másik gladiátornak álcázott rosszarcú pusztakézzel rohant a papnőnkre; nagyon képzett harcos lehetett, mert Alicia nem tudott rámozdulni a támadásra, helyette hatalmas ütést kapott a fejére. De nem kábult el, még annak ellenére sem, hogy támadójának kesztyűjéből valamilyen por szállott az arcába. Erre már ő is bedurvult, elővette a jégcsákány varázslatát, s „Szétverem a fejedet te rohadék” kiáltással a pusztakezes harcosra vetette magát.

A ködből újabb lövészek és kardforgatók kerültek elő, s főnökük halálától bedühödve folytatták a támadást. Vernában viszont a bekapott vágás hatására valami elpattant. Elszaltózott a fejszés mellől, közben kikapott az iszákjából egy varázspálcát, s óriási tűzgolyót eresztett a támadókba.

A mindent felperzselő tűz eltüntette a ködöt, s hat halott ellenséges katonát hagyott hátra. Villám próbálta a hatásszünetet kihasználva megadásra bírni a támadóinkat, de azoknak úgy látszik nem volt elég. A fejszés mélyen felszántotta Verna mellkasát, a lövészek újra töltöttek.

Láttam, hogy a gnóm lánynak segítség kell, ezért arra indultam. A fejszés láncpáncélja nem állhatta útját lezúduló pallosomnak: a rosszarcúnak felnyílt a mellkasa. Megpördültem, s teljes testúlyomat beleadtam a következő csapásba. A pallós átvágott vasat és csontot; deréktájon egyszerűen kettészeltem a testet. A törzs hátraesett, a lábak pár pillanat múlva követték.

A harcművésznek azonban még ez sem volt elég. „Megöltétek  a szerelmem!” harci kiáltással tovább ütötte Aliciát. Genmajsára azonban már nem jutott figyelem, így a vörös köpenyes pallosa felnyitotta az őrjöngő hátát; a szőrmepáncél romjain keresztül tisztán látszottak a bordák.

Erre már a megmaradt lövészek is menekülőre fogták. A rosszarcúnak azonban sikerült még egy ütést bevinnie, mielőtt Alicia jégcsákánya végleg leterítette volna.

A csata után papnőnk stabilizálta Ai Estost, majd vízmágiával eloltotta a tüzet. Hát bizony elég ramatyul nézett ki a szoba; égett és törött bútorok mindenfelé, mindez sűrű vérrel borítva. Meg még jó pár hulla.

Verna mágiával körbenézett, mi az a felszerelés, ami világít: a főnök páncélja, pajzsa, a rosszarcúak amulettje, fejszéje és nagypajzsa világított. Ezen kívül talált még három varázsitalt.

Miközben a gnóm lány kifosztotta a hullákat (39 arany és kb. 150 Galifar értékű drágakövek), mi Genmajsával körbenéztünk odafenn. Kis padlásszobát találtunk, nyitott tetőablakkal; láttuk, amint  a két lövész menekül a tetőn. Úgy ítéltük, a tető nem ami terepünk, ezért nem üldöztük őket.

Visszatértünk, elmondtuk, mit láttunk. Villám sürgette a csapatot; odalentről folyamatos kiabálást hallottunk, úgy véltem, nemsokára biztos megjelennek a Fehér Oroszlánok is.