321. alkalom

Időpont: 2018.12.04.

Helyszín: Üröm

Fejezetek Verna naplójából

YK 1016, Nymm (VI. hó), 23. nap, délután

Az Arawai Kalászai nevű kocsmában békésen csordogált a délután. A törzsközönségből is csak néhányan lézengtek a bárpult környékén, így viszonylag könnyen találtunk egy csendes zugot. Megkérdeztem Villámot, előadjam-e itt a jóslatokkal kapcsolatos elméletemet, de egy fejbiccentéséből megértettem, hogy szerinte itt és most nem jó az alkalom.

Villám javasolta, hogy oszoljunk két kisebb csoportra, hogy ezzel is nehezítsük a bérgyilkos dolgát, aki minden bizonnyal továbbra is a nyomunkban van. Alicia és a varázsló lennének a “csapatkapitányok”, miután ők tudnak vészhelyzetben többeket is teleportálni. Ezután azon elmélkedtünk, hogyan tudnánk az ispotályba bejutni a legkisebb feltűnést keltve. Több ötlet is felmerült (pl. Alicia összeismerkedik egy írnokkal, vagy betegként kerülne be valaki), de aztán abban maradtunk, hogy inkább odamegyünk felderíteni a terepet, hadd lássuk a saját szemünkkel, mi történik arrafelé.

Kocsival mentünk a Templomnegyedig, majd kigyalogoltunk az északkeleti kapun, amitől már csak egy kőhajításnyira állt a 16 ponyvasátor, ami az ispotályt képezte, egy bástya tövében.

Úgy 500 lépésnyire az Éjerdő irányában egy másik sátortábor is állt, azaz inkább voltak ezek szedett-vedett tákolmányok, mint valódi sátrak. Körülöttük lesoványodott igásállatok legelésztek, a sátrak között pedig tábortüzek égtek, amiket rongyos ruhákba öltözött emberek és egyéb fajok képviselői ültek körül.

“Akkor most két csoportra oszlunk” – kezdett Villám a haditerv ismertetésébe. A “gyógyítók” - azaz Mátyás, Alicia és Verna az ispotályt veszik célba. Próbáljátok felderíteni a helyet, és minél többet megtudni az írnokokról és a feljegyzéseikről. Addig mi meglátogatjuk azokat a lecsúszott elemeket, amott.”

Így tettünk. Az ispotály bejáratánál egy szimpatikus gnóm állított meg bennünket. Fricskának hívták, és miután Alicia röviden felvázolta, hogy segíteni jöttünk a betegeken, a gnóm elszaladt megkeresni a főnővért. Hamarosan visszatért egy félelf nővel, aki Felicine-ként mutatkozott be. Végigvezetett a sátrakon bennünket, Alicia és Mátyás pedig nem mulasztotta el egyiknél sem megvillantani isteni gyógyító erejét (remove disease-ek), a legrosszabb állapotban lévő páciensek nagy örömére. Néhány perc alatt elnyertük a nővérek és Jorasco gyógyítók elismerő pillantásait. A főnővér is csak álmélkodni tudott, és hamar felajánlotta, hogy beszéljünk Ran ir’Tornja úrral is, ha már ide vezéreltek bennünket a Fenségesek. Éppen csak egy picit kellene várakozni, mert az úr éppen megbeszélést tart valakivel, talán éppen az apjával, mint ahogy minden nap erre sort kerít nagyjából ugyanabban az időben.

A sátortábor bejárása során megfigyeltük, hogy az írnokok precíz kartotékot vezetnek a betegekről. Alicia egy halottét el is kérte “megvizsgálásra”, de nem találtunk benne próféciára utaló nyomot.

Kis idő múlva Felicine jelezte, hogy ir’Tornja úr kész fogadni bennünket. Ahogy beléptünk a lakosztályául szolgáló sátorba, egy szőke, kék szemű, mosolygós fiatalember fogadott bennünket, egy további fiatal férfi és egy fiatal nő társaságában.

“Á, a Sárkány Légió egyik feléhez van szerencsénk, ha nem tévedek” – köszöntött bennünket kedélyesen. “Már vártuk önöket! Jómagm Ran ir’Tornja vagyok, a hölgy Fayelle ir’Amatea, az úr pedig Micajah ir’Ut, mindketten gyerekkori barátaim.” Lopva Aliciára pillantottam, de a széles vigyoron kívül mást nem tudtam leolvasni arcáról. “Ha megengeditek, tegeződjünk” – folytatta nagy lendülettel a jóképű ifjú. Először is, hiányolom a csapatotok másik felét. Fontos mondanivalóm van a számotokra, de csak akkor tudok többet mondani, ha mindannyian itt vagytok.” “Annyit legalább megtudhatnánk, hogy mivel kapcsolatban lenne megbeszélni valónk?” – kezdte felvenni a fonalat Alicia. “Természetesen” – jött a talán túlzottan is bizalmaskodó válasz ir’Tornja-tól. “A viharról és a beszélő halottakról lenne szó.” Megpróbáltuk megőrizni pókerarcunkat, de nem esküdnék meg rá, hogy mindenkinek sikerült. Mindenesetre megegyeztünk abban, hogy mihamarabb visszatérünk a többiekkel, úgy hat óra körül, majd távoztunk a sátorból. Felicine elkísért bennünket a kijáratáig.

Visszatértünk a többiekhez, akik eközben teljesen elbűvölték hobófalva lakóit. Nagy lakmározás folyt éppen, biztosan valaki varázsolt némi ételt, és ettől hanyatt esett a pór társaság… Nem is folytatom, Kedves Naplóm, tudod, mit gondolok erről.

Mivel éppen öt órát ütötték el a harangok, még maradt egy kis időnk rendezni gondolatainkat. Villám varázsolt egy köteles trükköt, amiben végre biztonságban diskurálhattunk egymással. Alicia röviden beszámolt az ispotályban történtekről, én pedig felvázoltam elméletemet az eddig megismert próféciákról. A lényege az volt, hogy a versikék több, lehetségesen bekövetkező jövő-verzióra vonatkozhatnak, nem pedig egy konkrét jövőre. Meglátásom szerint az Angolna kulcsszerepet játszhat egy pozitívan végződő jövő-verzióban, mert Éjvér is hozzá köthető, márpedig a kard lenne a végső fegyver a világot fenyegető gonosz legyőzésében. Villám nagyokat hümmögött, de egyelőre nem döntötte romokba vaslogikával az elképzeléseimet. Hozzátette viszont azt, hogy ismeretei szerint a Démon Nagyuraknak kétféle szolgálói voltak egykoron. Egyrészt a rakshahsák, ezek az alakváltó démonivadékok, másrészt pedig a banyák, olyanok, mint a Droaam-ot is irányító triumvirátus. Rémlett neki az is, hogy a legnagyobb hatalmú banyáknak volt olyan képessége, amivel be tudtak mászni mások álmaiba.

Ezután rátértünk a következő égető problémára: mi legyen Breven d’Denith meghívásával? Villám szerint könnyen elképzelhető, hogy a bárónak mégiscsak volt köze személyesen is a Vult Gyermekeihez, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy csapdába sétáljunk. Végül úgy döntöttünk, hogy a II. Kaius fogadó elég nyílt terep ahhoz, hogy megpróbáljuk nyélbe ütni a találkozót. A teleportok azért be lesznek készítve, előre kinézett érkezési hellyel. Azt is elhatároztuk, hogy addig nem megyünk Gyászföldre, amíg az itteni szálakat el nem varrtuk. A mauzóleumos küldetéssel kapcsolatban Villám kissé szkeptikus volt, hiába nyomta ki a szemét a bérmágus, lehet, hogy mégis megvezetett bennünket… Viszont megígértük, hogy odamegyünk… Nagy dilemma. Főleg Villámnak, igaz, Kedves Naplóm?

Varázslónk még említést tett némi további beszerzendő tárgyakról, de ekkor már senki sem hederített rá… (scrollok: dimdoor, improved invis, dimensional anchor; wandok: invis, knock)

Miután senkiben sem maradt több mondanivaló, elindultunk az ispotályhoz. Ismét Fricska köszöntött bennünket (“Az uraság már várja Önöket!”), Villám pedig – talán túl feltűnően is – jól megszorongatta fajtársa kezét üdvözlésképp. Beljebb felbukkant Felicine is, ő is köszöntött mindenkit, majd ir’Tornja sátrához vezetett bennünket. Kopogtatott, majd bekiáltott: “Megérkeztek a Sárkány Légió tagjai!” "Küldje be őket, Felicine!" – hallatszott egy vidám, harsány hang odabentről. Beléptünk. Bent egy kicsit díszesebb, szélesebb asztalnál egy szőke, hosszú hajú, kék szemű, szabályos arcú, lágy vonásokkal rendelkező, 25 év körüli ember ült (Ran ir’Tornja, személyesen). Bentebb, a falnál egy kanapén egy férfi ült (20-as évei közepén járhatott, sápadt, beesett arcát, ritkás szakáll keretezte, vékony ajkai, sűrű szemöldöke, magas homloka, komoly tekintete tiszteletet parancsolt) valamint egy nő (nyúlánk alakú, tökéletes szépségű, szoborszerű arccal, melyet sűrű, fekete haj foglalt keretbe, sötétkék szemei érdeklődve tekintettek ránk). Láttam, hogy Villám alaposan végigmérte őket (Knowledge nobility: kisebb, helyi nemesi házak), majd akkurátusan kezet fogott mindannyiukkal. Ir’Tornja ismét bemutatta őket: “Gyerekkori barátaim, akikkel közösen vágtam ebbe a vállalkozásba. Foglaljatok helyet, kérlek, készültem némi harapnivalóval is, és a teát is fogyasszátok bátran, jól jön ebben a szokatlanul hideg időben!” 

Miközben Belfegor még a hideg sült után nyalogatta zsíros ujjait, ir’Tornja belekezdett mondókájába:

"Engedjétek, meg, hogy elmondjam a történetemet. Ha lennének közben kérdéseitek, kérem, hogy a végén tegyétek fel őket. Már vártalak benneteket. Arra számítottam, hogy hamarabb fel fogtok keresni. Vissza kell mennem a múltba, hogy érthető legyen a dolog. Apám, Brukhalian ir’Tornja, több mint 20 esztendeje Karrnath legjelentősebb seregének vezetője, harcolt a Nagy Háborúban is. Én a harmadik fia vagyok. Anyám Aundairból származik, ez talán a külsőmön is megmutatkozik. Tudnotok kell, hogy harmadik fiúként igen nehéz boldogulni Karrnathban. Nem is igazán szolgáltam rá komolyabb tisztségre, mindig fontosabbak voltak a nők, a szerencsejátékok, miegymás, mint az előmenetel. Két testvérem szépen lépegetett felfelé a ranglétrán, az idősebbik apám jobbkeze lett, a másik is szépen haladt előre, míg én nem sok vizet zavartam. Végül a rekkenmarki katonai akadémián kötöttem ki néhány barátommal együtt, amit el is végeztünk, ilyen-olyan eredménnyel. Apámtól mindig megkaptam, hogy hiányzik belőlem az együttérzés és az intelligencia (Belfegor: és a szűkszavúság) ahhoz, hogy komoly tényező váljon belőlem. Barátaimmal züllöttünk hát tovább, ám szerencsére még idejében rájöttem, hogy ez így nem fog sehová se vezetni. Ekkor támadt egy remek ötletünk. Nem tudom, hallottatok-e a Téboly Szikla legendájáról. Ez Karrnath egyik titokzatos jelensége, sokak szerint csak legenda. Valóban egy szikláról van szó, mely Karrnath északkeleti csücskében, egy eldugott helyen található, és egy lény lakhelye, talán tündéé vagy egy szellemé, ki tudja...? Azt mondják, aki felkeresi ezt a lényt, annak teljesíti egy kívánságát. Azonban mindig van valami kis furfangosság a történetekben, sosem teljesen azt kapja a kívánó, amit eredetileg kigondolt. Ez a legenda már régóta gyökeret vert a fejemben. Elhatároztam, hogy a végére járok, nem volt veszteni valóm. Gondoltam, ha sikerrel járok, majd megmutatom apámnak, mire vagyok képes. Két barátom is velem tartott, két évvel ezelőtt indultunk útnak, így hármasban. Nem szóltunk senkinek a tervünkről. Több hónapig tartó utazás lett a vége, a kezdeti könnyed kaland később embert próbáló kihívásnak bizonyult (úttalan utak, rablóbandák, vadállatok…). Útközben találkoztunk sorstársakkal, akik beszámolóik szerint nem találtak semmit, de tartottuk egymásban a lelket. Hosszú idő után végre találkoztunk valakivel, aki állítólag járt azon a helyen, és teljesült is a kívánsága. Ez volt az első biztató jel hosszú hónapok után. Végül nagy nehezen eljutottunk az erdő mélyén lévő tisztásra, ahol a helyi erdőlakó népekből kiszedtük a Szikla pontos helyét. A tisztásról egyedül közelítettem meg a Sziklát, sajnos utólag nem emlékszem, mi történt, csak homályos, megfoghatatlan emlékképek és érzések maradtak bennem. Arra viszont pontosan emlékszem mit kívántam: együttérzést és intelligenciát, amit apám annyira hiányolt belőlem, amivel segíthetem az országomat.”

Ekkor Micajah vette át a szót: “Két nap után tántorgott elő, szakadtan, éhesen, és nem emlékezett semmire, de úgy tűnt, teljesült a kívánsága.” Ir’Tornja egyetértően bólogatott: “Természetesen a legenda igazat szólt, mert a furfang sem maradt el: megkaptam mindkettőt, az együttérzést és az intelligenciát is. De nem ugyanazon a napon: van, amikor az IQ-m nagyobb, más napokon az együttérzésem. De ezt már csak így kell elfogadni. A legtöbb napon átlagos vagyok, mint a régi önmagam. Az eltelt másfél évben próbáltunk rendszert teremteni ebben a káoszban. Egy fényesebb pillanatomban kidolgoztam egy rendszert, amivel eldönthető, milyen napom van éppen. Egy kérdőívet szerkesztettem, amit minden reggel kitöltök. Ha túl magas az érték, akkor nem hozhatok döntéseket, mert kevés az együttérzésem. Vannak kivételes napok, amikor különösen vág az eszem…" Váratlanul Fayelle vette át ekkor a szót: “Körülbelül egy évvel ezelőtt, az egyik napon Ran nem jött ki a szobájából. Benyitottunk, és azt láttuk, hogy valamit eszeveszetten rajzol papírlapokra. Furcsa diagramokat és szavakat körmölt egész nap, estére még a szoba falait is telepingálta. Csak papírt kért folyamatosan, nem evett, nem ivott. Ez volt a Diagram születésének napja.” “Az intelligenciám ekkor volt a legmagasabb, azóta sem közelítettem meg azt az értéket. E naptól kezdve próbálom a Diagramot megfejteni. Apránként sikerül is. A Diagram segítségével valamiképpen a jövőben történő eseményeket lehet meglehetős pontossággal megjósolni. Elágazó időeseményeket mutat, melyek különböző valószínűségekkel következhetnek be. Az akkori énem rájött, hogy a múlt mintázatai alapján hogyan következtethetők ki a jövő eseményei, ennek eszköze a Diagram. A legtöbb lehetséges jövő-ág egy nagy kataklizma felé mutat. Azonban látunk alternatívákat, ahol ez a világégés mégsem következik be. És hogy mi közötök van mindehhez? Azt találtam, hogy a Diagram alapján a Sárkány Légió lehet az egyik eszköz a katasztrófa megakadályozásához. A Diagram jósolta meg azt is nagyjából két hónapja, hogy ebben a régióban a jövőre vonatkozó próféciák fognak felbukkanni, a holtak szájából. Ezért alapítottuk a kórházat, a legkisebb feltűnést keltve. Az együttérző énem is ujjong ettől. Azt gondoljuk, az összes versikét sikerült összegyűjtenünk.  Viszonylag kis számú prófécia forog különböző nyelveken, mégis ismétlődve. Úgy gondoljuk, hogy valóban a Sárkány Légió tagjai kerülnek említésre ezekben. Összesen 16-ot sikerült feljegyeznünk. A Diagram alapján nem sok időnk van, így megkerestünk volna benneteket előbb-utóbb. Várhatóan mindössze egy hetünk maradt a kataklizma bekövetkeztéig.”

Villám szemmel láthatóan belelkesült: “Megnézhetjük a Diagramot?” Vendéglátóink egymásra néztek. “Persze! Miért is ne?” -  hallottuk Ran vidám hangját. Egy rejtekajtó mögül, az asztal alól, vaskos könyvet húzott elő, és átnyújtotta Villámnak. Varázslónk alig palástolt kíváncsisággal vetette rá magát. Pár pillanat múlva tekintete a titkosírásnak tűnő ábrákba révedt. Villám mindig is szerette a komoly agymunkát kívánó rejtvényeket – hát most megkapta a méltó kihívást.

“Próbáltunk utána járni a dolgoknak, így jutottunk el a Sárkány Próféciákig, melyek az egész világ eseményeit előre jelzik” – folytatta közben mondókáját az aundairi. “Óvatosan kutatgattunk, sok pénzünkbe került. Úgy tűnik, ez a szál összecseng a Diagrammal. Elméletem szerint a Sárkány Próféciákba sikerült bepillantanom azon a szerencsés napon. Nem veszélytelen a vállalkozás, hiszen valaki nyilvánvalóan az ellenkező végkimenetelekben érdekelt, és ő szintén ismeri vagy sejti ezt a jövendölést. De nem láttunk más kiutat.” “Apád mit szól mindehhez?" – kérdezte Alicia. “A Diagramról nem tud, az ispotály tevékenységét szerényen támogatja, értelmes kezdeményezésnek tartja.” Lopva Villámra pillantottam, és láttam, hogy mintha azon morfondírozna, hogyan tudná lemásolni a könyvet… Hmm… Ekkor Ran ir’Tornja átadta az általunk még nem ismert jövendöléseket: 

• A Holtak Ura, az Árnylelkű, a Kétszer Jelölt, a Megkerült és csatlósuk kísérik a Gyilkost útja végén
• Khyber kapuja nyílik a Vihar gyökerénél
• Az Öröktél magvait a Vihar szele szórja szét
• Koronás fők, Jegyhordozók, pikkelyes szörnyszülöttek és seregeik bámulnak tehetetlenül
• Az álmok mestere cinkosuk a szövevények ösvényén
• Az Árnylelkű teremtője jártas a Sötét Sárkány titkos útjain

 “Azt gondolom, ezek a nevek titeket takarnak.” S valóban: a Gyilkos: Belfegor; a Megkerült: Genmajsa; a Kétszer jelölt: Villám; a Holtak ura: Alicia. Viszont az Árnylelkű… ez lennék én? Őszintén megmondom, ezt akkoriban egyáltalán nem értettem, Kedves Naplóm. 

Néhány perc elmélkedést követően Ran szavai szakították félbe gondolatainkat: “Nos, tisztább lett a kép számotokra?” “Igen, érdekesek, és megerősítik az eddigi gyanúnkat” - válaszolta Villám. “És mi  a tervetek a könyvvel?” - kérdezte látszólag könnyedén a varázsló. “Ha elkerüljük a kataklizmát, megpróbáljuk tovább fejteni a Diagramot. Felmerült az ötlet, hogy bevonjunk másokat is a munkába, hogy hatékonyabbak legyünk. Ezért most társulást ajánlok. Alakítsuk meg a Diagram Rendjét, és fejtsük meg együtt a titkait! Mindez azonban nem tudódhat ki, így egy titkos rend megalapítását javaslom!”

Villámra pillantottam, mint oly sokszor, amikor tanácstalannak éreztem magam. Most azonban azt láttam, hogy varázslónk továbbra is a könyvet szorongatja, lázas tekintetét villámsebességgel hordozva a furcsa ákombákomokon. Csak magamra számíthattam.