314. alkalom – Hűlt nyomok

Időpont: 2018.10.09.

Helyszín: Gödöllő

Fejezetek Verna naplójából (Villám által lektorálva)

YK 1016, Nymm (VI. hó), 22. nap éjjel, a 10. és 12. harang között

Korth, Palotanegyed, Varat Thaum kúriája 

Legalább egy tucat hipogriffin landolt a kúria körül, mindegyik nyergében két-két lovassal. Katonáknak tűntek, a Deneith házból. Felszerelésük jól láthatóan remekbe szabott, míves munka. (Később jobban megnézve akadtak közöttük varázslónak tűnő alakok is.)

Öt alak, akik a térkapun keresztül érkeztek, felénk közelítettek. Alicia és Villám izgatottan sutyorászták, hogy az egyikük - egy ember férfi - nem más, mint báró Breven d'Deneith, a Deneith Ház első embere.

Egy gnóm férfit is láttunk - mint kiderült, ő a csoport vezetője, Solirion Torralyn d'Sivis. Villám azt is meg tudta mondani, hogy ő a Tizenkettek főtanácsnoka. Velük jött még Mog, a Tizenkettek mágusa, akit már ismertünk korábbról, hiszen ő volt az ideteleportálásunkat levezénylő varázsló (Lvl 12+). Rajtuk kívül egy idősebb hölgy és egy déli típusú, fiatalabb férfi is a csoport tagja volt.

A felénk közelítő Whiskey Jack és csapata megtorpantak. A gnóm férfi határozott hangon szólt nekik: "Intarra d'Denith, ezennel letartóztatom! Felesleges ellenállnia!"
A félszeműn láttam, hogy kardot rántana, de Intarra súgott valamit a fülébe, mire nagy dühösen leállította magát. Intarra elindult a térkapuból kilépett alakok felé.

Ekkor előlépett Whiskey csapatából a varázsló. "Nem hagyhatjuk, hogy eltűnjön a bérmágus!" - mondta fenyegető hangon Solirion felé fordulva.
"Ne álljanak ellen!" - felelte a gnóm. "Te sem, Whiskeyjack!"

Legnagyobb megdöbbenésemre az utolsó mondatot nem a félszemű, idegbeteg, szakállas pofához intézte a gnóm, hanem a varázsló felé fordulva. "Hm, ez nagyon érdekes" - jegyeztem meg magamban.
Intarra még próbálkozott magyarázkodni, de Háza első embere határozottan leteremtette. A katonák kezüket megkötözve a griffekhez vezették őket. Brolos is érdeklődéssel figyelte az eseményeket. Egy idő után mindenkit kitereltek a katonák a kúriából.

Solirion betessékelt mindannyiunkat az épületbe. "Beszédem van Önökkel" - közölte sejtelmesen. Mi kint hagytuk Mátyást, Brolos pedig elküldte két emberét, hogy keressék meg Crodo-t, aki valahogy eltűnt.

A földszinten, a bejárattól jobbra található nappaliba vonultunk. Hallottuk, hogy a felettünk lévő szinteken is motoszkálnak a nyomozók. Sivis úr bemutatott mindenkit. Az idősebb hölgyről kiderült, hogy ő Lady Lenestro, Aureon Ezoterikus Rendjéből, a fiatalember pedig  Dathenar Fandoris, a Csillagok és Árnyékok Céhétől. Mog a Tizenketteket képviselte, a báró a Deneith házat. Solirion felszólítására Mog valami varázstárgya segítségével biztosította, hogy zavartalanul tudjunk beszélgetni.

Az idős gnóm ismertette a helyzetet: egy belső csoport önálló mesterkedése zajlott az utóbbi hetekben. Tetteik sok érdeket megsértettek, ezt jóvá kell tenni. Anduin halála terelte rájuk a figyelmet. ("Újabb érdekes információ, hmm...") Vezetőjük Tené ir'Beralta, régi nemesi család sarja, de nem tartozik a Tizenkettek közé. Az elmúlt 48 órában derült fény szinte mindenre, Mog-nak is köszönhetően. Az volt a feltevésük, hogy az egyik sárkányjegyes ház veszélyben van és ennek megakadályozására nem válogattak az eszközökben (a cél szentesíti az eszközt alapon). Ir'Beraltát időközben szintén elfogták és kihallgatták. Zilargo (Jebbedo ügyében), Breland (Zondolon ügyében) és a karrnathi korona (Beruk ir'Delathoz betörés ügyében) értesítve lett.

Ezen a ponton a gnóm Brolos felé fordult, és közölte vele, hogy most azonnal vissza kell térnie Zilargoba. Ez a Tisztaság Hatalma vezetőjének, Roywin Garricknak a kifejezett utasítása. A titkosügynök elsápadt, és zavartan pislogni kezdett, szemmel láthatóan nem volt ínyére ez a felkérés. Solirion némi gúnnyal vegyülő, erélyes hangon felhorgadt: "Haladéktalanul induljon Brolos Haran, vagy mondjak inkább Amos Harant?" A név hallatán Brolos még jobban elsápadt és befejezte a tiltakozást. Ekkor kopogtattak, és Solirionnak jelentették, hogy az emeleten találtak egy szétégett gnóm hullát. Kiderült, hogy Crodo az, és már egy ideje halott lehetett.

Fejemben elkezdtek cikázni a gondolatok. "Mi a szösz! Újabb érdekes információk. Amos Haran? Roywin Garrick? És Crodo? Ha a gnóm már korábban meghalt a tűzben, ki a bánatot támogattak a gnómok a második emeleten? Csak nem magát az orgyilkost? Ez megmagyarázná az újbóli eltűnését! Elképesztő pofára esés!"

Brolos (vagy ki?) kissé megtörve indult az ajtó felé. Mellém érve éreztem, hogy villámgyors mozdulattal valamit a zsebembe csúsztatott. A páncéldarab volt az!

Miután a gnóm távozott, a Sivis folytatta a nyomozás eredményeinek ismertetését. Megtudtuk, hogy ir'Beralta bevallotta, hogy egy Cannith gyártmányú konstrukttal végeztették ki Bibnottin urat, és itt Korthban is ő tört be a király rokonához. A Tanács Cannith tagjával, Vulexis-szel történt konzultáció során kiderült, hogy nagyon problémás modellről van szó, kevés darab készült belőle. Ez a konkrét egyed nagyon veszélyes, nem lehet leállítani. Az utasítása szerint bizonyos sárkányjeggyel rendelkező egyedeket kell felkutatnia és megölnie. Az sem biztos, hogy valóban létező sárkányjegyről van szó. A konstrukt jelenleg is szabadlábon van. Két mágus Mog segítsége ellenére is odaveszett (a másik kettőt is csak nagy erőfeszítések árán sikerült kimenteni), de a csoport legfőbb bűne, hogy eltitkolták a bérmágus létezését és önálló akcióba kezdtek. Ez a személy a rég elfeledett és kipusztított harmadik sharn-i mágusiskola, a Zárt kör tagja lehet, akik a daelkyr mágiát gyakorolták, míg pár száz évvel ezelőtt fel nem számolták őket. De úgy tűnik, újjáéledt a szervezet.

Ekkor kopogtak az ajtón. Két varázsló (azok, akik túlélték a bérmágus elleni küzdelmet) lépett be: "Átvizsgáltuk az épületet, a felső szinten nagy erejű teleportáló mágia maradványait érzékeltük. Ha tovább tanulmányozzuk, azt is meg tudjuk mondani, hová ment a használója." - jelentették. Becslésük szerint 6-7 órával ezelőtt mehetett el a bérmágus. Belfegorban felvetődött a kérdés, hogy akkor ki pusztított itt ennyire? Az egyik mágus adta meg a választ: "Nyomozásunk alapján összeállt a kép: különböző, nagy erejű csapdák voltak elhelyezve az épület több pontján is, azonban ezek csak az elterelés részi voltak. Legalább 3, korábban megidézett démoni lény is lesben állt, valamint egy aberráns sárkányjegy (mágiamentes mező) is aktiválva lett, amikor a legjobban megszorultak a védekezők. Sőt, ott volt a célpontnak hitt varázsló is, akiről később kiderült, hogy csak egy simulacrum volt."
Solirion röviden elmagyarázta, hogy ez mit jelent. (Level 7-es wizard spell) Ezen spell segítségével egy nagyhatalmú varázsló (CL 13+) képes megidézni egy olyan félig-valós másolatát, aki részben rendelkezik a megidéző képességeivel. A nyomait (hó és jég) megtaláltuk. Ezért lett bevonva Lady Lenestro és Fandoris úr, ők a szakértői ennek a tudománynak. Solirion szerint most a bérmágus felkutatására hatalmas hajtóvadászatot fognak indítani. Úgy tűnik, a bérmágus állított csapdát az üldözőinek. Meg akarta mutatni igazi erejét. Ez elég aggasztó! Lehet, hogy még az Arcanix-et is be kell vonni...

Belfegor kissé türelmetlenül a Szürke Király és a kard felől kezdett érdeklődni. "Ezeknek nem találtuk nyomát" - tájékoztatta a gnóm.

Ezután behozták a Pug nevű öreg titkárt, akit elfogtak a legfelső szinten. Szemmel láthatólag ki volt készülve rendesen.

"Mondj el mindent!" - utasította ellentmondást nem tűrő hangon a gnóm.
"A munkaadóm Emancipor Reese, a droaami nagykövet Korth-ban." - kezdett bele a sztoriba remegő térdekkel az öreg. Ő bízta meg azzal, hogy Ipharat-ot segítse az alvilág átvételében (hasonlóan a sharni akcióhoz). Napi ügyintézésre, városismerete miatt alkalmazták. Az operatív ügyeket Ipharat és társai intézték. Az előkészítést követően a medúza erőltette a bérmágus szerződtetését. Droaamból ezt jóváhagyták és fizették a költségeit is. Ez nagyjából akkor történt, amikor az első incidensek elkezdődtek 2-3 héttel ezelőtt. Napi 25.000 arany volt a  bérmágus díja!
Az első kapocs Adaman szervezetéhez a bosszúra szomjazó Berangias nővérek voltak, akik már eleve a leszámolásban gondolkodtak. Így talált egymásra a két csoport. Ők erőltették Adaman kínzását a gyors likvidáció helyett.
"A bérmágus arca nem volt látható (füstszerűség gomolygott a csuklyája alatt), a 3. szint csak az övé volt, csak Ipharat-tal tárgyalt. A hangját is elváltoztathatta. Ételt rendszeresen evett."
Az utolsó napon Droaam ideküldött valakit, egy öregembert. Még Ipharat is tartott tőle. Az öregnek nagyon nem tetszett, hogy idecsalták a Tizenketteket. (Ez valószínűleg a bérmágus terveibe illeszkedett csak.) Négyszemközt tárgyaltak, Ipharat nagyon dühös volt utána. Valószínűleg az öreg közölte Ipharatta, hogy Droaam elengedte a kezét ("selyemzsinórt kapott"), őt teszi felelőssé az elhúzódó és túlzottan költséges - ezáltal sikertelennek minősített - akcióért. A nővérek egyértelműen a Szürke Királynak dolgoztak. Emancipor Reese még itt lehet a városban.

Belfegor kitartó érdeklődésére elmondta, hogy a kardot Ipharat dédelgette, sokszor beszélt is hozzá, mindig nála volt. Néha pedig füst szállt fel belőle. Azt is megtudtuk, hogy az ogrékat Droaam valahogy a város egy másik pontjára tudta eljuttatni (valószínűleg teleportálással), akik a csatornarendszeren keresztül érkeztek a házba, hogy ne keltsenek feltűnést. A támadás kezdetén az öreg követ, Ipharat és a nővérek felmentek a harmadik emeletre. Ipharat átkozta a bérmágust, annak tócsájában taposva. Mire véget ért a harc a Szürke Király eltűnt és társai eltűntek. Talán lejutottak a pincébe. Tele van a ház mindenféle járattal.
"Ha a bérmágus nyomára bukkanunk, utána a kard felderítésében is segítünk, kedves Belfegor!" - biztosította barbárunkat segitőkészségéről Solirion.

Ezek után Lady Lenestro elmondta, hogy a legújabb fejlemények után már nyilvánvaló, hogy a Zárt kör újjáéledésének lehetett első jele, amikor pár évvel ezelőtt betörtek az Ezotérikus Rend könyvtárába. A Zárt kör elleni hadjárat során szerzett daelkyr mágiát taglaló kötetek is voltak ott, bár nem tűnt el semmi. (Villám halkan megjegyezte, hogy azokat gyorsan le lehet másolni.)

"Azt gondoljuk, hogy a mágikus vihar egy jelentős anomália, egyelőre magyarázat nélkül, de valószínűleg köze van a Zárt körhöz. Talán bosszút akarnak állni. Maguk nem tudnak erről, illetve a bérmágusról valamit?" - a gnóm átható pillantásával méregetett bennünket. Genmajsa éppen szólásra nyitotta a száját, de szerencsére Villám megelőzte.

Villám részletesen beszámolt az általunk összegyűjtött információkról: Nashka megfertőzéséről, az ott tapasztalt aberráns férgekről és a sikeres gyógyításról a Természet dühe varázslat segítségével. Belfegor annyit súgott Villám fülébe, hogy ne feledd Cotiliont, mire Villám részletesen beszámolt a Bíbor Penge fertőzésének részleteiről és arról, hogy ő már menthetetlen volt. Ezután a Szürkeszirt erődben Hanno kivallatása során szerzett információkat is elmondta Solirionnak: erős kontrolláló elmemágia, a résztvevők nem emlékeztek saját borzalmas tetteikre.

Mikor Villám a mondandója végére ért, Solirion láthatóan elégedett volt a kapott információk özönétől (bár nyilvánvalóan az információk egy jó részével már rendelkezett). Hátha azt is tudta volna, amit Villám nem kötött az orrára, hogy a bérmágus ill. Aramil Heinous egy és ugyanaz a személy lehet, állítólag a Fókusz (Villám szerint a Hatalom) jegye formálódó házának nagymestere. És még mindemellett ő lehet Khyber fia is! Úgy tűnt ezt a kritikus kivallatást megúsztuk...

A titkár még elmondta Ipharatról, hogy egy aberráns medúza. Az ilyenek tekintete nem azonnal változtat kővé, hanem először lelassít, majd lebénít, és csak ez után változtat kővé. Cserébe viszont sokkal ügyesebb fegyverforgatók. Korábban Sharnban próbálták átvenni az alvilágot. Annak az akciónak a vége bukás lett, de kapott még egy esélyt. Úgy tűnik, most azt is eljátszotta.

Részletesen kifaggattuk, hogy kik voltak Ipharat segítői, de nem tudtunk meg újdonságot:

• 2 őrült, démon pusztai harcos (a segulák) - ők az arénában pusztultak
• a droaami kalandozócsapat 3 maradék tagja
  • Eio Koet megpróbált beépülni Adamanhoz - lebukott és polipeledel lett
  • Ork harcos (Pusztító - blackguard) - az arénában pusztult el
  • Félork nő (Sasha) - aréna vereség után nem tért vissza
• bosszúra éhes goblin (Che'tin) - aréna harc előtt csatlakozott, a vereség után még visszatért, de később eltűnt
• Berangias nővérek - Ipharattal együtt elmenekültek a csatornába
• öreg droaami - ő csak a selyemzsinórt hozta, nem csatlakozott hozzájuk

A gnóm ezután Villámmal akart négyszemközt beszélni. (Villám utólagos megjegyzése: mint tehetséges varázslójelöltet meghívott a Tizenkettek közé. Külön gratulált, hogy eddig nem csatlakoztam a sharni - kisebb tudású - iskolákhoz. Nem adtam azonnali választ, de jeleztem, hogy ez nagy megtiszteltetés, amivel jó eséllyel élni fogok.) Miután visszajöttek, közölte, hogy vendégül látnának minket a Piramisban, a vendégszárnyban a mai éjszakára. Mog a rendelkezésünkre áll az odajutás segítésében.
Villám még elővezetett két kérést: Egyrészt valamiféle szakkönyvet szeretne keresni a könyvtárban Ipharat ellen. Ebben Mog fog tudni segíteni. Másrészt a csatában elhasznált erőforrásaink ellentételezésként a földszinti zsákmányt szeretné, ha megtarthatnánk. Szerencsére Solirion nem látta ennek akadályát. Kiválogathattuk, ami kellett. (Kisebb vita alakult ki Intarra fegyvereit (egy +1-es spear és egy masterwork short sword) illetően, amiket Villám vissza akart szolgáltatni a Deneith háznak, de miután Genmajsa nem talált rajtuk semmi Deneith specifikusat, hagyta magát meggyőzni kevésbé törvénykövető társai által... (És Soliriont sem nagyon érdekelte a tárgyak visszaszolgáltatásának kérdése.)

Belfegor felvetésére átmentünk a zeneszobába, hogy a titkárt még mi magunk is kihallgathassuk. Villám azonban ragaszkodott ahhoz, hogy nem biztonságos a hely, ezért úgy beszéljünk... (Vagyis a kényes dolgokat ne itt tárgyaljuk ki.) Ezután megkértük Pug titkárt, hogy mutassa meg Ipharat szobáját. Útközben egy Deneith hadnagy megmutatta a földszinten összegyűjtött tárgyakat. (Villám gyorsan készített egy leltárt.) A titkárral együtt felmentünk az emeletre. Fent is őrök voltak mindenütt. Alaposan szétnéztünk a helyiségben. A padlót díszes szőnyeg borította. Feltűnt, hogy az egyik sarka meg volt törve. Jobban megvizsgáltam, és láttam, hogy karcnyomok is találhatók a padlón. Csakis a közeli könyvespolc lehetett, ezek szerint valahogy el lehet mozdítani a faltól. A polc falán egy bemélyedést találtam. "Csapda" - állapítottam meg magamban. Megkértem Belfegort, hogy kardjával távolról piszkálja meg kicsit a szerkezetet. A csapda kicsapódott, a szekrény elmozdult a helyéről. Mögötte vasalt acélajtós szekrényke volt a falba süllyesztve. Miközben Villám a könyveket tanulmányozta (mindenféle érdektelen, helyi iromány hadviselésről, vadászatról meg a fairhaven-i gasztronómia rejtelmeiről), én egy "kipp-kopp!" varázslattal próbáltam a szekrényt kinyitni. Sikerült! Egy erszényt rejtett, rajta pecséttel (nagy skorpiót ábrázolt, átszúrt farokkal; valami droaami címer lehetett Villám szerint). Az erszény tele volt régi aranypénzzel és gyémántokkal. Szerény becslésem szerint a kövek akár 10 ezer aranyat is érhettek. A pénzek értéke is megközelíti az 1000 aranyat.
Villám nagy örömmel húzott elő Ipharat ágya alól egy nadrágot, a lánytestvérek szobájában pedig női hajszálakat találtunk. "Elkapjuk őket!" - vigyorgott kedvenc varázslónk magabiztosan.

A titkár végül megmutogatta a lejáratokat a pincébe és onnan a csatornába. Belfegor nyomokat keresett - talált is 4 párt - minden bizonnyal az öregét, a két testőr testvérét és Ipharat-ét.

Odakint éjfélt ütött az óra.