Időpont: 2019.01.29.
Verna naplója
YK 1016, Nymm (VI. hó), 24. nap délután 1. és 2. harang között
Korth, Karrn mauzóleuma
A henger oldalán nyílt bejáraton át egy lefelé kanyargó csigalépcsőhöz jutottunk. Óvatosan haladtunk előre, csapdát keresve, hallgatódzva. Nagy sokára leértünk a lépcső aljához, ahol egy folyosó kezdődött, majd egy rövid szakaszt követően rögtön kanyarral folytatódott, amin túl már nem láttam be. A folyosó falán többféle rúna világított. A mágiaérzékelést követően sikerült rájönnöm, hogy ezek a teleportáció, a falon áthatolás és egyéb praktikák elleni védelmet biztosítják.
A folyosó a kanyar után folytatódott egy hosszabb szakasszal, melynek a közepe táján egy kisebb terem bejárata nyílott. A teremben egy ledőlt szobrot találtunk, amiről megállapítottam, hogy egy csapda része volt, és amikor valaki kisütötte a csapdát, akkor dőlhetett le a kőtömb. A terem szemközti oldalán is volt egy kijárat. Felette, archaikus közös nyelven egy felirat díszelgettek. Mivel csak néhány szót sikerült kisilabizálnom, visszamentem Villámért. A varázsló természetesen elsőre megfejtette az egész szöveget:
„Ki ezt olvasod, oktalanul, hogy megzavard a hadúr örök álmát, idáig merészkedtél hát. Örvendezned még korai, figyelmezz, mert katonáim fáradhatatlan serege elsöpör minden behatolót – Hanut Or.”
Villám tanácsára tovább osontam, és láttam, hogy balra is és jobbra is folytatódik a folyosó. Balra indultam, és hamar észrevettem, hogy a járat mindkét oldalán nyílik egy-egy szoba néhány méterrel előttem, a folyosó pedig egy rácsos kapuban végződött, amit egy örökmécses gyenge fénye világított meg. Odaosontam a jobboldali szoba bejáratához, és óvatosan bekémleltem. Sajnos, nem elég óvatosan.
A szoba fura lakója, egy apró gólemekből álló raj felfedezett, és azonmód rám is rontott. (Valójában a másik szobában is volt egy ugyanilyen raj. - Villám) A kis szoborszerű lények elözönlötték a folyosót, körbevettek, ugráltak és harapdáltak. Menekülőre fogtam a dolgot, visszahátráltam a szobros terembe, ahol reményeim szerint a hadászatilag jobban képzett társak majd megfékezik az áradatot.
A csetepaté nem is tartott hosszú ideig, hála a harcosok adamatin fegyvereinek, melyet Villám ütőfegyverré bűvölt. A szívós kis dögök így is rendesen leamortizálták a Genmajsa és Belfegor alkotta közelharci frontot. Én szorgosan használgattam a gyógyító övem tölteteit, a csata után pedig Alicia segédkezett a gyógyító pálcájával gatyába rázni a bajtársakat. Miután egészségileg rendbe jöttem, kikutattam a szobákat a folyosó mentén. Találtam néhány kapcsolót, amiket benyomkodva kinyílt a folyosó végi rácsos kapu. A következő teremben újabb felirat várt ránk, amit Villám legott átfordított közös nyelvre:
„Csakugyan makacs bolondok vagytok, ha idáig elértetek és termeim beszennyeztétek. Nem baj – hiszen porrá tétetik a szamár mint mind, a bölcset kivéve – Ő az, aki minden hibáján túllép, s mikor visszatér, a fények hídján haladva látja meg a napvilágot. Lustaság, gyávaság és düh, falánkság és aljas árulás, meg a hitvány pompa számára mind levettetik és elibém járul. Így szólt a bölcs Karrn, kinek nincs ellentmondás.”
Hmm, ezek szerint nincs más hátra, mint előre a nagy király nyughelyéig, majd a fények hídján ki a szabadba!
