313. alkalom – Egy adag whiskey, meg egy szakajtónyi kétely

Időpont: 2018.09.26.

Helyszín: Sanci kéró

Fejezetek Verna naplójából

YK 1016, Nymm (VI. hó), 22. nap éjjel, a 10. és 11. harang között

Korth, Palotanegyed, Varat Thaum kúriája 

Ahogy eloszlott a füst, a pást egészen kihaltnak tűnt. Egyetlen – mutagén mámorból ocsúdó – tűzzel bombázó koboldfajzat szipogott csak az egyik sarokban, saját fekáliájától bűzösen, egy nagy vizelettócsa közepén. Néhány megfeketedett hulla hevert szanaszét – a többiek, akik még tehették, elmenekültek.

Brolos nagy lihegések közepette kinyögte: „Azonnal beszélnünk kell, bízzatok bennem!”

Kis fiolát vett elő ruhája redőiből. „Ne álljatok ellen” – ezzel lepattintotta a fiola tetejét. Sűrű, rózsaszín füst gomolygott elő az üvegcséből, amit a gnómok szorgalmasan szippantgatni kezdtek, mintha nem lenne holnap. Mit volt mit tenni, követtük példájukat. Elmémet fura érzés járta át, testtelenül lebegtem a rózsaszín ködben. A többiek arcán láttam, hogy hasonló élményben lehet részük, aztán már csak a sziluettjeiket tudtam kivenni. Brolos hangját hallottam. „Ez egy kísérleti anyag, a háború után jutottunk hozzá, Cyre területén fejlesztették ki. Az alkímia volt az ottaniak erőssége, nagyon értékes anyag, a mai napig nem tudjuk, hogyan készült. Az elme relatív gyorsaságát használjuk ki a fizikai valósághoz képest. Az idő ezerszer lassabban telik itt, 1 másodperc nagyjából 16 kinti percnek felel meg. A mellékhatások miatt azonban 10 percnél tovább nem javasolt ebben az állapotban lenni, ezért kezdjünk is bele!" A titkosügynök nagy levegőt vett. "Nem értjük igazán, hogy mi történik itt. Ráadásul elvesztettük egyik társunkat is. Az orgyilkos páncéldarabját kielemezve rájöttünk, hogy egy konstrukt testének egy darabját találtuk meg, ez pedig a Cannith házra utaló nyom. Kapcsolataink révén megtudtuk, hogy egy nagyon különleges szerkezetről van szó, kevesebb, mint egy tucat készült belőle a háború vége felé. Egy vízelementál irányítja valójában a szerkezetet, az elementális hajók működési elvéhez hasonlóan. Különleges tulajdonságokkal bír, például nagyon jól álcázza magát, varázslat segítségével alakváltásra is képes, emellett nagyon intelligens is, önállóan képes cselekedni, döntéseket hozni.”

Brolos rövid hatásszünet után folytatta: „Megtudtuk, hogy ki az utolsó tulajdonosa a konstruktnak. Egy helyi nemes, bizonyos ir’Beralta nevén volt nyilvántartásba véve. A páncéldarabot egy megfelelő varázslat segítségével lokátorként tudtuk használni, ennek segítségével be tudtuk mérni az orgyilkos tartózkodási helyét. Ma este egy páncélos katona képét öltötte magára, aztán amikor rátámadtunk, visszaváltozott a konstrukt formájára. A két keze helyén két tőrkardot (rapier) visel. Láttuk, ahogy felmenekült a harmadik emeletre, miközben Cordo, a társunk elesett. Érte mindenképp vissza is kell mennünk. A helymeghatározó varázslat sajnos pár perce véget ért, de bízunk benne, hogy még itt van, és rajta tudunk ütni. Most pedig ti jöttök! Milyen információtok van az itt kialakult helyzetről? Nem számítottunk ekkora ribillióra!”

Villám vette át a szót: „Mi nem kifejezetten az orgyilkos miatt vagyunk itt, hanem Bíbor Penge társam küldetése miatt. Egy különleges kardot kell megszereznie, ami tudomásunk szerint a Szürke Király birtokában van, vele jöttünk leszámolni. Mindezzel összefüggésben a harmadik szinten egy mágikus küzdelem folyik csatamágusok és egy nagyhatalmú mágus között, a mi feladatunk azonban kizárólag az alsó szint biztosítása volt, droaamita erőket kellett semlegesítenünk. A felettünk lévő szintet egy különleges egységnek kellett volna biztosítani, amelyet egy szakállas, félszemű alak vezetett” „Láttuk! Az ő csapatában volt a konstrukt” – szólt közbe ekkor élesen Brolos.

„Mi elvileg őket jöttünk segíteni, nem tudtuk, hogy a gyilkos is itt fog felbukkanni” – folytatta Villám. „Mindez új megvilágításba helyezi a történéseket. A felettünk lévő szinten található a Szürke Király, aki egy Droaam-ból származó medúza, információink szerint. Ha meg kell menteni a társatokat, akkor oda kell felmennünk, ami az eredeti tervben nem szerepelt.”

„Társunkat valóban meg kell menteni, utána pedig ezt a lényt el kell fognunk, ez közös érdek – és felelősségre kell vonnunk” – vonta le a konklúziót Brolos. „Ha készen álltok, akkor vágjunk is bele!” Villám még hozzátette, hogy ir’Beralta, Intarra és még többen benne vannak egy elmekapcsolatban ebben az alapvetően a gonoszság útján járó társaságból, ezért nagyon óvatosnak kell lenni. A mágikus potenciálunk pedig kezd a végére járni.

Brolos erre megjegyezte, hogy piaci alapon fel tud ajánlani egy kis segítséget a vésztartalékaiból, hatalom gyöngyei formájában. Ezzel a lehetőséggel többen is éltünk. (3 darab hármas szintű, 6 darab kettes szintű, 8 darab egyes szintű.) Ezek után némi koncentrációt követően visszakerültünk a fizikai valóságba. Miközben gyógyítottunk (vigor, pálcából) és varázslatokat töltöttünk vissza, a második emeletről hatalmas robbanás zaja hallatszott, legfelül viszont néma csend volt. A robbanás után a másodikról szűrődő zajok is elhallgattak. Belfegor annyira rendes volt, hogy még Intarra elsősegélyezésére is volt gondja. (Helyesbítek: megkérte Mátyást, hogy állítsa el a vérzését, miközben ő átkutatta az eszméletlen szakaszvezető ingóságait. A talált míves kardot és lándzsát, valamint két varázsitalt gyors mozdulatokkal tunkolta a zsákjába, Mátyás rosszalló pillantásaitól kísérve.)

Mivel Brolos egyre türelmetlenebbül topogott körülöttünk, végre felszedelőzködtünk, és megindultunk a feljáró felé. Fent véres pusztítás nyomait találtuk, valamint Whiskey Jack-et és barátait, látszólag sértetlen állapotban.

„Állj! Gyertek ide, beszéljünk, nem akarunk vérontást!” Két páncélos zsoldos, egy köpenyes alak és egy pap volt Jack társasága. Brolos megkérdezte, merre van Cordo, mire Jack megvető mozdulattal maga mögé biccentett a fejével. „Erre láttuk elkúszni legutóbb. Még életben volt. Nézzétek meg, ha akarjátok” – zárta le a zilargóival a párbeszédet egy éles köpés kíséretében.

„Mit akartok?” – vette fel a diplomácia fonalát Belfegor a Viszkis felé fordulva. „Nem tudom, miért támadtatok ránk, mármint a gnóm haverjaitok, akik Intarra szerint veletek voltak, de ezt most tegyük is félre. Az igazi kérdés az, jöttök-e velünk fel a harmadikra. Ezt a szintet átkutattuk, nincs itt a Szürke Király.” Belfegor kissé kizökkenve barbarisztikus verőember szerepéből, felvetette, hogy a szerződésünk szerint kifejezetten nem kell a legfelső szintre menni, és szembeszállni holmi királyokkal és bérmágusokkal. A Viszkis ezt szemmel láthatóan rossz néven vette. „Akkor húzzatok innen a picsába, vagy rendezzük le az ügyet egymás közt, itt és most!” Ekkor Brolos egyik társa, aki időközben elment Cordo-t felkutatni, megjelent az egyik szoba ajtajában, erősen támogatva a sérült gnómot, kinek véres, megpörkölődött ruházata komoly sérülésekről árulkodott. Kissé tanácstalanul néztünk egymásra. „Küzdünk, jöttök, vagy húztok?” – türelmetlenkedett Jack. „Mi a terv?” – kérdezte Belfegor. „Elvegyülünk, és együtt megyünk!” – vázolta a taktikát a félszemű. Társaim arcáról azt olvastam le, hogy senkinek nincs ínyére ez a scenárió. Villám valahol hátul osonkodott a lépcső alján láthatatlanul, így bölcsességének óceánjából sem volt módunk meríteni. Mintha órák teltek volna el, miközben farkasszemet nézett egymással a két társaság. „Menjenek a gnómok előre, menjetek ti, legvégül megyünk mi.” – bökte ki végül a Bíbor Penge. „Ha a gnómok beleegyeznek, nekem így is jó.” Brolos meglepődve nézett ránk. „Hát rátok aztán lehet számítani!” – nyögte ki végül nem kevés csalódottsággal a hangjában. Ekkor Whiskey kiszúrta Villámot valahol a folyosón settenkedni. „Látja a láthatatlant, nagyon felkészült versenyző” – futott át fejemen a gondolat. Villám hangját hallottuk a harmadik szintre vezető lépcső közelből: „Nem válunk szét, egységben az erő! Inkább azt mondd meg, ki volt az az alak, akit rejtegettetek?” A Viszkis annyira meglepődhetett ezen az őszinte nyíltságon, hogy egy pillanatra elbizonytalanodott, és kibökte, hogy ir’Beralta utasítására kellett befogadni a különítménybe. „De nem tereferélni vagyunk itt! Ha nem jöttök, húzzatok el a faszba! Utoljára mondom!” – találta meg a fonalat végül Jack. „Nem megyünk fel” – mondta ki a végszót Villám. Brolos fejcsóválva vette tudomásul, és közölte, hogy ők mindenképp felmennek. A Viszkisnek egyre idegesebben rángatózott a szája széle. „Húzzatok! Nem szeretnénk meglepetéseket a hátunkba!” Valamiért éppen ekkor gondolta azt Genmajsa, hogy a saját kétkrajcárát is be kell dobnia a diszkusszióba. „Mi a földszint védelmére szerződtünk” – jelentette ki sötét szemeit Whiskey Jack homlokára fixálva, miközben jelentőségteljesen pödörintett egyet nevetséges bajuszkáján. Aztán még hozzátette: „Buzi fasz.”

Jack egy pillanatra lemerevedett. Genmajsa ezt a kegyelmi állapotot kihasználva folytatta: „Ti basztátok el az emeletet. A földszint tiszta!” Jack végre levegőhöz jutott. „Mi a kurva anyádról beszélsz, te paraszt?” A kitörés előtt álló tűzhányó moraját véltem kihallani szavai közül. „Nekem te ne ugassál! Hátba támadtok, aztán még itt röfögsz nekem?!? Húzz el innen, te féreg! A második emelet ki van takarítva, nézzél már szét! Takarodj innen, mert szétbaszlak egy ajtófélfával!”

Brolos Haran szerencsére odaszólt Jack-nek: „Menjünk! Ők már úgysem fognak velünk tartani.” „Addig nem megyünk, amíg a haverjaid itt vannak az épületben!”

Így hát elindultunk lefelé. Villám emlékeztetett, hogy az eredeti instrukciók szerint ez volt az a pillanat, amikor nem mehettünk tovább. Szégyen a futás, de hasznos! A kúriát viszont nem hagytuk el, a földszinten próbáltuk meghúzni magunkat. Whiskey-nek ez viszont kevés volt. Miközben a szerződés pontjait próbáltuk halk sutyorászás közepette felidézni, és mérlegelni igyekeztünk helyzetünket, Villám pedig éppen arról értekezett, hogyan fogjuk tisztára mosni magunkat Intarrával kapcsolatban, egyszer csak egy masszív pókháló közepén találtuk magunkat. „A kurva anyátokat nem fogjuk tudni, hogy mit csináltatok a kiscsajjal, rohadékok!” – hallottunk egy meglehetősen barátságtalan hangot a közelből. Villám felégette a pókhálót, majd rövid úton elhagyta az épületet a mellettünk lévő szoba ablakán keresztül. Jobb gondolat híján mindenki követte a csapat házi agytrösztjét.