[Caed Nau, 10. szint (folyt.)]

Pár csípést ugyan elszenvedtünk, de sikerült a maradék három rajt, három kisebb és két nagyobb pokoldarázst viszonylag gyorsan levernünk a négykarú mutánsok segítségével. Villám nagyon aggódott és még a csata vége előtt odarohant Nazzodhoz, hogy bekötözhesse, mielőtt végleg elvérzik. Legnagyobb döbbenetére azt vette észre, hogy Nazzod bár rossz bőrben van és már nem igazán tud harcolni, de valójában nincs elájulva. A szimuláns - futott át Villám agyán. Mivel nem volt közvetlen életveszélyben, így ő is belevetette magát a harcok végébe egy mágikus nyíl erejéig. A csata zajának elültével - amit persze Verna csendgömbje miatt nem is halottunk - Verna, Merix és Villám továbbmentek felderíteni az előttünk lévő termet.

A következő teremben egy nagyon erős mágiát sugárzó lejáratot találtak - Verna mintha látott is volna valamit megmoccanni a szeme sarkából - de nem volt teljesen biztos benne, hogy nem a szeme káprázott - ezért nem is riasztotta azonnal a többieket. A teremben csontok és egyéb limlomot is találtak felderítőink, ami nem volt meglepő a darazsakat ismerve. Verna percekig próbált elmagyarázni Villámnak valamit, de nem sikerült, így mikor pár perc múlva elmúlt a csend, szóban is elmondta, hogy a teremben egy nagy halcsontváz van, még bőrrel bevonva kissé és mintha alatt mozogna valami. Én azonnal felajánlottam, hogy aki kéri varázslatok rakok rá a gyengébbik fajtából, csak Villám nem kért. Nazzod előreóvakodott és megállapította, hogy a lejárat bizony egy kapu a pokolba. Természetesen le akarta zárni, de mi semmilyen varázstárgyat nem tudtunk felajánlani. Miközben ő próbált minket győzködni a kapu nyitvahagyásának veszélyeiről, amikor mindezt be is mutatva, a kapuból egy kisebb darázs szállt ki. Csak ennyi, gondoltam, de mire csak egyet pislantottam, egy egész kis hadsereg jött át rajta. Nos, most megéreztük a zümmögésük káros hatásait: hihetetlen nehezen ment a koncentrálás. Ez azonban nem sokat zavart minket abban, hogy gyorsan leöldössük őket. A négykarúak csak az utolsó darazsat akarták csak megölni, de azt is végül Belfegornak kellett leölnie.

Nazzod csak erre várt és azonnal a nagy halhoz lépett, aminek a bőre alig észrevehetően hullámzott. Bár még utána kiáltottam, hogy várj - védelmet akartam rárakni - de ő csak védekezni kezdett és mindenre számítva odalépett és megpiszkálta a halat. A hal bőre alól hatalmas darázsraj tört elő, ahogy a közelébe ért. Ezek viszont már normál darázsméretűek voltak, de korántsem normál darazsak, mert éjfekete csillogú bőrűek és zöld fullánkúak voltak.Nos nem sokat kellett várni arra, hogy pontosan mit is tudnak. Nem fogta őket igazából jól a fegyverek, mérgeznek és rosszullétet terjesztenek és mint kiderült, Merix sugarai sem hatják meg őket - mint bármilyen rendes rajt sem. Öröm az ürümben, hogy a rosszullét idővel elmúlik. Na ja, csak addig semmit nem tud csinálni az áldozat. Miután nem sokkal a csata kezdete után a főmutátor és az egyik segédje is összeesett a darazsak tengerében - hiába menekülve előlük, én még megpróbálkoztam az utolsó mutátor felgyógyításával. De a mocsok ezek után közölte, hogy sajnos semmit nem tud ellenük csinálni. Merix a darazsak előtt futva érkezett meg közénk és eszét veszve futott tovább azt üvöltve: "Darazsak!!!" és futott tovább az ismeretlenbe. Nem csodálkoztam, mivel mögötte egy lépéssel hullott el a két mutátor és őt is egyfolytában követték a darazsak, bárhová menekült.

Alicia ir'Degard tollából