[Caed Nau, 8. szint]
...Ó Aasterinian megint kegyes voltál szerény szolgádhoz. Igaz próbáltam elveid szerint élni és ha kell halni, de nem vártam kegyed újabb megnyilvánulását. Köszönöm, hogy szolgálhatlak és céljaid érdekében fogom használni nagyszerű adományodat, bármeddig is tartasz meg kegyedben....
Megint a földön ébredtem a saját vérembe fagyva. Nem mondom lassan már kezdem megszokni, ha megszeretni nem is. Ha ez Aasterinian útja, ám legyen. Mindent, hogy legyőzzük a Mételyt és kipurgáljuk szolgáinak még a nyomát is. Aasterinian és Belfegor szerint Dol Dorn is új hatalmat adott rajtunk keresztül a csapatunk tagjainak, aminek egyik mellékhatásaként engem éppen Nazzod gyógyítgatott megállás nélkül. Randa ábrázatán már-már gyermeki mosoly ült, ahogy új hatalmát próbálgatta. Persze megpróbálta azonnal tagadni, hogy rajtam keresztül érezte kisugározni az isteni hatalmat, de ez már csak a kötelező ellenállás volt egy megrögzött istentagadó részéről. Botor lélek.
Közben kiderült, hogy míg én haldokoltam, csapattársaim nagy nehezen legyőzték a behemótot, a pszichonistákat és a láncon vezetett transzmutátorokat kiszabadították. Állítólag ebben volt valami csekély szerepe Geldeeris csapatának. Sőt a végén a transzmutátorok a szépfiú magiszter ellen fordultak, de csak a segítségünkkel tudták ártalmatlanná tenni.
Miután elült a csatazaj, felhívtuk a félelf hölgyeményt, aki beszélt a megmaradt transzmutátorral, majd elmondta nekünk, hogy a transzmutátorok még mindig betolakodónak, tehát végeredményben ellenségnek tekintenek, mert a szobor minden idegent annak tekint. Addig nem is fognak segíteni, amíg a főnökük nem mondja ezt nekik. A főnöküket pedig ehhez ki kell szabadítani a sahuaginok fogságából, de abban már nem akart segíteni, hogy mégis hogy győzzük meg, ne támadjon ránk. A főnökük a kilencedik szinten van, ahol sokkezű lényeket gyárt fogvatartóinak. Tehát megint harcolnunk kell.
Közben észrevettem, hogy a nő - Arlynn Sinara, ha jól emlékszem - gyilkos pillantásokkal méregeti a magiszter alélt testét. Éreztem, legszívesebben azonnal belé mártaná a tőrét - és nem egyszer annyi szent, Megkérdeztem, hogy mire gondol, amire elmondta, hogy ez a teremtmény egy, a népe ősellensége közül - egy Inspirált és meg szeretné ölni a lehető legfájdalmasabb módon. Kérdésemre elmondta, hogy onnan tudja, hogy egy Inspirált, mert a túlélő transzmutátor ezt megosztotta vele. Villám ezt halva halkan elmagyarázta nekünk, hogy nagy valószínűséggel egy egy quori által megszállt lehet ez a magiszter, amit gyakorlatilag nem tudunk megölni és megsebezni sem itt, így kihallgatni sincs esélyünk. Akkor igazából legyen a félelfé - gondoltam magamban, de közben már máson járt az eszem: az itteni sahuaginok hogyan nem kerültek még a szobor hatása alá. Nazzod erre csak fölényesen legyintett: "De hiszen épp ezért lettek egyre ellenségesebbek az őrök, ahogy lejjebb mentünk. Ennek oka pedig egyértelmű. Nem törzsi villongás - azt felismerem, hanem a szobor hatása, A lentiekre úgy látszik egyre jobban kifejti a hatását a szobor."
Közben új képességeinkkel felgyógyítottunk mindenkit és indulást vezényelt Nazzod, de előtte én még megpróbáltam Villámmal meggyőzni a transzmutátort, hogy segítsen nekünk, mivel bár idegenek vagyunk, de el fogunk menni, amint kiirtottuk a többi idegent. Sajnos nem hatotta ez meg. Úgy éreztem azért, mert a a racionális érveket felülírta a szobor által sugárzott idegengyűlölet. A józan ész kudarca után megint csak indulást vezényeltünk, de Villám éles vékony hangján megint megállított minket, hogy valami terv nyomait követelje cselekedeteink vezérfonalaként. Milyen unalmas. Pedig megint bebizonyítottam, hogy a tett halála a gondolkodás és lám a végén sikeres lett a roham és Aasterinian is megjutalmazott érte. Hát kell ennél több bizonyíték?! Villámnak úgy látszott kellett. Ám legyen. Adjuk meg kis barátunknak az őt megillető szerepet, ha már a küldetésünkben segít - valljuk be önzetlenül. Persze végül az immár szokásos és legutóbb megbukott fogoly és kísérete és a csendgömb lett a nagy terv. Huhh. Az unalomba fogok belehalni.
Villám még egyszer megpróbálkozott a lehetetlennel és meg akarta győzni a transzformátort - most ő bukott meg a gyilkos gyűlöleten. Arlynn szerint azért, mert a szobor valójában gyilkolni akarja az idegeneket, nem békés elvonulást biztosítani neki. Arlynnak végül megengedtük, hogy rituálisan kivégezze az Inspirált. Előtte viszont még megkért, hogy élesszük fel a másik transzformátort. Megütköztünk kissé, mert hiszen egy gyilkolási vággyal eltelt lényt gyógyítsunk fel. Végül is azzal győzött meg minket, hogy ő is pszichonikus és szerinte lemerültek a transzformátorok. Kivéve érdekes módon Vernát, aki ellene szavazott. Furcsa lett az utóbbi időben Verna, pedig régebben olyan egy húron pendültünk, de amióta Aureon híve lett, egyre merevebb, hidegebb lett. Érdekes módon Villámmal ellentétben, aki egyre jobb szívű - és egyre szimpatikusabb is.
Aztán újabb tervezés következett és abban maradtunk, hogy Verna lemegy láthatatlanul, csendben és lerak egy csendgömböt a lejárat közelében de persze előtt felderít. Na meglátjuk, hogy ez lesz-e két perc múlva is a terv.
Aasterinian hálánkat zengem feléd. Bízunk magunkban, ahogy te is bízol bennünk. Pusztulj Apostol!
Alicia ir'Degard tollából
