A Boszorkánytorony felé

A Lhaazar tengerek felett, éjszaka

A téli égbolt csillagai körüludvarolták az egyetlen Holdat, aki hideg szépséggel ragyogta be a sötét mennyboltot. Még álmodból durván kizökkentve is megragadott a végtelenség érzése, azonban nem maradt idő a nézelődésre.

Az őr és Merix ébresztettek fel mindenkit a Holdkirálynőn. A boszorkánymester láthatóan nagyon izgatott volt, amikor elmesélte, hogy ismét álmot látott, ami szerinte fontos lehet, és kapcsolódhat a küldetésetekhez. Azért ébresztett fel mindenkit, hogy még frissében elmesélhesse azt, amit átélt.

Elmondta, hogy álmában egy tükörteremben járt, ahol mindenféle alakokat látott: ott voltak a korábbi énjei, Geldeeris, Shi’landra, valamint a csapat összes tagja.

Belfegor után vakító fényesség következett, majd egy narancssárga-kék sugaras zászló lógott mindenhonnan. Aztán sokáig nem történt semmi, majd valahogy átkerült a tükrökön keresztül a Túloldalra.

Odaát mintha a csillagos Űr fogadta volna, és nagyon messziről mintha dobogást hallott volna, de inkább érezte, mint hallotta. Elindult az irányába, de mintha láthatatlan akadályba ütközött volna.

Rájött, hogy láthatatlan, nagyon finom pókháló tartja fogva, amit mintha apró vérerecskék táplálnának. Közelebb küzdötte magát a dobogáshoz.

Váratlanul gyöngyöző női kacagást hallott maga mögül. Megfordult, s egy csodaszép nő kajánul vigyorgó szemeibe nézett, s mintha az ő kezéből nőttek volna a szálak. Rálőtt egy varázssugárral, de az érett szépség elbújt egy szigorú tekintetű aranypáncélos férfi mögé.

Felbukkant a Sárkány Légió is, és a férfi meghátrált, és eltűnt. Most már együtt törtetek előre a dobogás felé.

Sokáig tartott az út, de odaértetek a dobogás forrásához, ami egy furcsa akna volt. A közepén - rácsok, láncok és egy magmaárok ölelésében - egy hatalmas szív dobogott.

Volt valami szakrális mágia, majd valaki egy ezüst karóval lesújtott a szívre. Utána minden sötétségbe és csendbe burkolózott.

Merix megelégedettséget érzett, azonban az elméje mélyén valahol egy női hang kacagott csúfondárosan...

Ennyit tudott mondani, s most kérdőn nézett rátok, hogy segítsetek megfejteni az álmát...