Nem irom pennával,

Fekete téntával,

De szablyám élivel,

Ellenség vérivel,

Az én örök hiremet.

 Belfegor naplója

Ezek a sahuaginok teljesen megőrültek és rángatták bele ész nélkül az ártatlan, túszul ejtett nőket a vízbe. Újabb négy sahuagin érkezett a mélyből, hogy minél több foglyot rántson a víz alá. Nagyon nem tetszett a gonoszságnak ez az újabb megnyilvánulása, de tudtam, nem szabad megállnom, hogy minél előbb megállítsam a gonosz szolgáit. Tisztában voltam vele, hogy a rám rakott varázslatnak köszönhetően még mindig tudok vízen járni, ezért folytattam az utam a víz felé, de egy ismeretlen ellenfél által megidézett köd sajnos lelassította az előrehaladásomat, mivel alig láttam az orrom hegyénél tovább.

Azt azért még érzékeltem, hogy miután Merix egyet kiiktatott a megjelenő sahuaginok közül, utána valami hatalmas lény elkapta, hiába hitte magát biztonságban a magasban repülve. Nem hagyhattam egy csapattársamat magára a bajban, ezért elindultam Merix hörgésének irányába. Útban a lény felé még hallottam, hogy Villám megjegyzi: „Ez de piti...”, de nem tudtam, hogy Merixre, a lényre vagy esetleg a saját varázslatára gondol-e. Utólag elárulta, hogy Nazzod cápájára mondta, amit azért idézett, hogy a nőket vízbe rángató sahuaginokat elkapja. Közelebb érve láttam, hogy egy négykezű, soklábú, óriási tengeri hernyó kapta el Merixet, aki furcsa módon kitekeredett végtagokkal hadonászott a hernyó szájában és próbált kiszabadulni, illetve valamit varázsolni. Végre egy méltó ellenfél, futott át az agyamon és Krell kardját két kézre fogva hatalmasat csaptam az oldalába.

Mindeközben Alicia napfényt teremtett a teremben és sárkány formában kergette a sahuaginokat vissza a víz alá. Nazod a pajzsával gyakorolt egy kicsit (felvette és ledobta a létra tetejéről), miközben a cápája az ellenfeleket üldözte. Azt nem vettem észre, hogy Verna csinált volna valamit, Villámtól is csak néhány varázsigét hallottam, de semmi hatását nem érzékeltem.

A hernyó elkezdte lehúzni Merixet a víz felé, miközben a sebei látványosan gyógyultak. A hallható kuruttyolásból, éles eszemnek köszönhetően arra a következtetésre jutottam, hogy valaki gyógyította. Ez már sok volt… Hogyan képes valaki egy ilyen gonosz dögöt gyógyítani!? Ettől nagyon bedühödtem, éreztem, ahogy leszáll a vörös köd is a szemem elé és bevadultam. Ettől kezdve a hernyónak nem volt esélye. Két csapás és már a halál szélén volt. Alicia utolsó harapása már egy szinte élettelen ellenfélbe talált bele. A haláltól elernyedő szörny szájából Merix kiszabadulhatott.

A csata után végre meghallottam Verna hangját, aki jégtömböket varázsolt a víz tetejére. Ismét éles eszemnek hála rájöttem, hogy ezt azért csinálta, hogy a sahuaginok ne tudjanak feljönni, de erre nem mindenki jött rá… A szigeten lévő foglyok elindultak a kijárat felé, bízva a Verna által idézett jégtömbökben. Akkor álltak csak le ezzel a próbálkozással, amikor az első nyolc menekülő már beleesett a vízbe. Szerencsére Nazod cápája nem bántotta őket, mivel el volt foglalva a menekülő sahuaginok üldözésével.

Miközben vérben forgó szemekkel kerestem, hogy kit tudnék még legyőzni (sajnos sehol nem láttam ellenséget), Villám és Nazod felmászott a létrán a bezárt ajtóhoz, kis hezitálás után Alicia is csatlakozott hozzájuk. Villám a szokásos kedves módján megkérdezte Nazodot: „hol van a kulcs te szerencsétlen?”, amire Nazod csak annyit tudott felelni, hogy: „az ajtóban baszki…”. Miután ezt így jól megbeszélték, Villám elrepült a kis ajtóhoz az öbölben, Nazod pedig visszaindult a terem bejáratához. Verna folyamatosan koncentrált és játszadozott az általa megidézett jégtömbökkel.

Miután a teremben további ellenfeleket nem találtam, reménykedtem benne, hogy a bezárt ajtó mögött azért lapul még olyan, akivel meg lehet küzdeni, ezért a veszélyekkel mit sem törődve felmásztam a létrán a bezárt ajtóhoz és néhány nekifeszülés után sikerült is betörnöm azt. Sajnos az ajtón bejutva se találtam legyőzhető ellenfelet, így szép lassan meg is nyugodtam és próbáltam megnyugtatni a tőlem ijedten szétrebbenő foglyokat is.

A hernyóval történt közeli kapcsolat okozta sokkhatást legyőzve, Merix is előmerészkedett a ködből és békésen nézelődött, de úgy találta nincs semmi teendője. Villám az öbölben lévő kis szobában, elmondása szerint nem talált semmi érdekeset. Persze éles eszem miatt tudom, hogy megint csak nem árulta el nekünk, mit talált. Szerencséjére ez nem érdekel annyira, hogy ügyet csináljak belőle.

Nazod miután minden ellenfél elmenekült, visszamászott a létrán és felvette a fegyverét, hátha jó lesz még valamikor, valamire. Fegyvere közelségétől biztonságban tudva magát, tőle szokatlan, udvarias módon kiabált le a létra tetejéről a szigeten lévő nőknek: „hölgyeim jöjjenek, a jég illúzió”.

Szerencsére Alicia kiszúrta, hogy egy vízben lévő, teljesen pánikba esett nő nem tudott feljönni a felszínre a jég miatt és ezt, ha nem is túl egyszerűen, de sikerült Vernának is elmagyaráznia. Verna büszkén kihúzva magát, megszüntette a jégtömböket, hogy megmentse a fuldokló életét.

A jégtömbök eltűnése után Villám is kiabált a nőknek, hogy: „ússzanak ki, mert elűztük a gaz sahuaginokat”. Alicia pedig kivitte a partra a megmentett nőt és közben szokásához híven hittérítésbe kezdett.