Visszamesélés:

• masterwork fegyverek eladása
• bag of holding fellelése Geldeeris jóvoltából (type 1-re kapunk ígéretet)
• eternal wand Nazzodnak: az info szerint van egy, nem eladó, de meg leghet próbálni meggyőzni a tulajdonost; címet kap Nazzod

Fontos: Geldeeris nem mint kancellár funkcionál a visszatérése óta, hanem mint hercegi tanácsadó. Álnevet használ (Karfong Sinebang úr), és elváltoztatta a külsejét is.

Az indulás előtt két órával Nazzod kiugrott a városba a kapott címre, megalkudni az eternal wandra. A 800 gp-s wandot végül 900 gp + scrollok + potion + invis gyűrű beáldozásával kapta meg.

Már dél is elmúlt, amikor Nazzod visszatérése után végre a légibárkához kísértek bennünket. Az úticél: Homokpart. Mindenki kapott útravalóul egy kagylós orrcsipeszt. (Ez egy varázstárgy, amely lehetővé teszi a víz alatti légzést, illetve a land speed-del egyező swim speed-et is ad viselőjének.) A beszálláskor Villám nagy patáliát csapott amiatt, hogy a bag of holdingot az indulásig nem kaptuk meg. Tíz perc cirkuszolást és intézkedést követően megkaptuk a zsákot, így útra kelhettünk. A műsor közben Villám részben lemaradt a kormányos kiképzésről, így ezt a pozíciót teljes állásban Merix tölthette be, ő viszont nem nagyon értett sokat a bemutatóból. Szerencsére a vitorlák kezelését Keshira kíséretének hozzáértő tagjai ragadták magukhoz.

Prücsök úr kénytelen volt beérni a navigátori teendőkkel (nemhiába tanulmányozta sokat a térképeket a Hercegi Főtérképész társaságában az indulást megelőzően).

A bárka utaslistája 14 főt számlált:

Kesihara Innuvindil és kísérete:

• egy elf férfi (Feyrit), páros rapier-ral, láncingben
• egy ember férfi, 60 év körüli (Shangald)
• két fiatal, kigyúrt ember teljes páncélban

Hercegnő, és kísérete:

• két Boldrei pap (Erina, fiatalabb ember nő, Darfuhan, ember férfi)

A Sárkánylégió, teljes létszámmal.

A felszállást követően egyenesen a Síró Hegyek felé vettük az irányt (azaz Merix, kinek bizonytalan kézmozdulatait Villám aggódó tekintete kísérte szüntelen). Szerencsére hátszelet kaptunk, így jó a sebességel haladtunk célunk felé (Alicia szerint “Aasterinian megáldott bennünket” - legyen neki igaza). Merix mutatványát végül már a hercegnő is megelégelte, személyesen állt a kormányhoz, és próbálta bemutatni a szakma fortélyait a nem túl fogékony boszorkánymesternek. Eljött az első éjszaka. Villám vette át a kormányzást, miközben incidensek nélkül átrepültünk a Lidércmocsarak felett. [A feat-et ekkor kapjuk meg!] Eltelt a második nap és éjszaka is, kedvező széljárás mellett haladtunk Homokpart felé. A harmadik napon dél körül érünk az úticélhoz. A város erődjének tornyán a kapitányi zászlót láttuk lengeni, de a város kihaltnak tűnik. Az erőd tetjén katonák őrködtek.

A bárkán is felvontuk a kapitányi és a hercegi zászlót. A várudvar fölött horgonyzott le Villám, magabiztos, hozzáértő manőverrel. Nagy éljenzés közepette szálltunk földre, ahol egy elf férfi és fegyveres kísérete sietett üdvözlésünkre. Az elf köszöntötte a kapitányasszonyt, majd a hercegnőt is. Alicia, szemében alig leplezett mohósággal mérte végig a nyalka vitézt, miközben ajkát nyalogatta huncutul mosolyogva. Fél órát kaptunk kijelölt szállásunk elfoglalására, utána rögtön hadi tanácskozóra kaptunk meghívót, az erőd lovagtermébe.

A lovagterem egyszerűen berendezett helyiség volt, hatalmas, gyalulatlan faasztallal a közepén, melyet faszékek vettek körül. A várkapitány (Elnarthon Diandelis) üdvözölte a tanácskozás résztvevőit: Keshira Innuvindilt, Feyritet, a hercegnőt, Belfegort és Shangaldot. A Légió többi tagja a háttérből kísérte az eseményeket. Diandelis röviden és lényegretörően foglalta össze a helyzetet. Homokpartot is támadás érte, de az ellenség igazából a várkastélyt akarta elfoglalni, az erődöt nem, azt csak elvágni akarták a város többi részétől. A támadók erejét nehéz volt felmérni, de egy fogoly beszámolója alapján a Kékbőrűek törzséből voltak, kb. 200-an. A lakosok közül 200-at hurcoltak el. Jelenleg 150 fő tartózkodik az erődben, 50 katona, 50 hadképes férfi (tengerész), a többi nő és gyerek, akik ide menekültek a támadáskor. A foglyokat a sahuaginok a közeli Rák-szigetre vitték, a helyi börtön épületébe. Az összes vízi járművet elsüllyesztették, és ultimátumot adtak, hogy adja meg magát a város, esküdjön fel a sahuaginok királyára és fizessen adót. Az ultimátum holnap jár le. A Kékbőrűek főnöke Sikharadran, a Gyilkos. Seregében vannak papok, testőrök, szélkígyók (repülő mutánsok), behemótok (óriási méretűek), valamint két tengeri hernyó (ők is hatalmasok). A fogoly szerint ma estére ide fog érni a Csontrágók törzse is. Még azt is elmondta, hogy a parancsuk szerint ölniük nem volt szabad (még a katona foglyokat sem), csak rabolni. A szigetre csak hajóval lehetne átjutni, mivel a hidakat lerombolták a sahuaginok. A beszámoló után a hercegnő biztosította az egybegyűlteket, hogy “a Sárkánylégió olyan, mintha egy hadsereget hoztam volna magammal”. Belfegor büszkén kihúzta magát, és a csapat nevében elvállata a foglyok kiszabadítását. Az akcióterv kidolgozására egy órát kaptunk a várkapitánytól, aki rendelkezésünkre bocsátott egy őrmestert, hogy a részletekbe beavasson bennünket. Az őrmester hozott magával egy térképet is a börtönről, és válaszolt a felmerülő kérdésekre. Mint megtudtuk, ablakok nincsenek rajta, csak keskeny szellőzőnyílások, melyeken keresztül lehetetlen bejutni - legalábbis a hagyományos módszerekkel. Némi tanácstalanság és ötletelés nyomán a csapat a felderítés felé hajlott, Merix azonban varázsgyűrűje segítségével azt az isteni sugalmat kapta, hogy felderítésre nincs szükség. Villám még röviden felelevenítette ismereteit a vízi szörnyekről (miszerint nem kedvelik a napfényt, ugyanakkor a vízben lehetetlenség meglepni őket), majd elindultunk az előre kitervelt módon a sziget felé: csendzónában, láthatatlanság gömbben, ki vízen járással, ki repülve. És bíztunk Aasteriniánban és Aureonban, hogy nem lesz semmi komplikáció, és élve kiszabadítjuk az összes foglyot.