319. alkalom

Időpont: 2018.11.21.

Helyszín: Gödöllő

Fejezetek Verna naplójából

YK 1016, Nymm (VI. hó), 23. nap, délelőtt

Reggel a Ghallanda ház jóvoltából elsőosztályú reggeliben volt részünk. Dél körül kecmeregtem elő a szobámból, de a terülj-terülj asztalkám látványa rendesen felvillanyozott. A frissen csavart áfonyalé mellé még egy Korthi Naplót is mellékeltek a derék házigazdák, melyben a lelkes zsurnaliszta nem győzte ajnározni a Légió remek teljesítményét. Igen, kellet ez már nekünk, mint egy falat puszpángpuding.

Solirion üzenetét is megkaptuk, miszerint délben fogja felkeresni a csapatot a szállásunkon. Kihasználtuk a hátra lévő rövid időt, Villám a még azonosítatlan varázsitalokat tanulmányozta, én pedig megbeszéltem Aliciával, hogy nincsenek Korth-ban egyházvezetői ambíciói – ennek biztosan örülni fog Roerith Nagyasszony, amikor beszámolok neki.

Pontban tizenkettőkor kopogtak az ajtón. Solirion gondterhelt arccal lépett a szobába, és rögtön a tárgyra is tért: “Mint bizonyára tapasztalták, az időjárás rohamosan romlik, és ez most mindent felülír. Válságtanácsot hívtam össze, melyre Önöket is meghívom, megfigyelői státusba. Előtte azonban titoktartási esküt kell tenniük. Egy fertály óra múlva kezdenénk.” Megesküdtünk. Arra is, hogy akár saját társunkat is megakadályozzuk abban, hogy fecsegjen az elhangzottakról. Solirion távoztában még visszafordult az ajtóból: “Lenne még itt valami” – kezdte bizalmaskodó hangon. “Remekül manővereztek tegnap a tárgyalás során az ereklyével kapcsolatban. Le a kalappal! Ugyanakkor, ha nem bánják, magam is szeretném megvizsgálni Éjvért egy kicsit közelebbről, még a megbeszélés előtt.” Belfegor felől halk morgást hallottam, mely pillanatról pillanatra fokozódott. Elsőszámú verőemberünkre pillantva rögtön láttam, hogy nem teljesen tud azonosulni a gnóm kérésével. Szerencsére Solirion is jó emberismeretről tett tanúságot, és késedelem nélküli visszavonulót fújt. “Ha nem, hát nem, majd később visszatérünk rá… Fáradjunk át a tanácsterembe.”

A megbeszélést a Sivis szintre szervezték, egy nagy, galériás terembe. Solirion leültetett bennünket a galérián elhelyezett székekre, majd lement a terembe, ahová néhány perc múlva elkezdtek szállingózni a résztvevők. Megfigyelésem szerint 18-an voltak összesen, többségükben sárkányjegyes urak és hölgyek. Minden Házat képviselte valaki, volt, amelyiket többen is. A Kundarak Házból egy varázslóforma törpe volt a meghívott, akit Villám szemmel láthatóan ismert valahonnan. Jó neki.

Solirion nyitotta meg a tanácskozást: "Ma reggel hóesésre ébredtünk, nagyon lehűlt a levegő is. Ez minden bizonnyal a viharral lehet összefüggésben. Két munkacsoportunk is napok óta a jelenség tanulmányozásának szenteli minden idejét. Halljuk tehát az ő beszámolóikat. Asaja? Volna kedves elsőként ismertetni az eredményeiket?" Egy Lyrandar jegyes, kissé molett, alacsony, őszbe csavarodó hajú félelf nő állt fel. Tiszteletteljes biccentéssel köszöntötte az egybegyűlteket, majd megszólalt. "Minden kétséget kizáróan arra jutottunk, hogy a különböző pontokon gyűjtött adatok és mágikus vizsgálatok alapján fokozatosan erősödő, kitörni készülő időjárási jelenségre kell felkészülnünk a közeljövőben. Konkrétabban: számításaink szerint, ha így folytatódik, nagyon súlyos viharokra és lehűlésre lehet számítani, akár 15-20 fokos esésre is. Khorvaire nagy részén fagypont alá fog süllyedni a hőmérséklet." Szavait döbbent csend fogadta, majd kitört a hangzavar.

"Sajnos érdemben nem tudjuk befolyásolni a helyzetet, nincs meg hozzá a megfelelő képességünk." – tette még hozzá szinte kiabálva a félelf asszony. Solirion határozott intésére csend lett. “Önök szerint mikor várható mindez?" – tudakolta a gnóm.  "Heteken belül, de nem tudhatjuk pontosan... Lehet, hogy csak két hét. Úgy tűnik, öngerjesztő a folyamat, nincs rá magyarázatunk..."

Láttam, hogy egy Cannith jegyes férfinak ezekre a szavakra mosoly futott át az arcán. Ismerősnek tűnt a fickó, találkoztunk már vele korábban… Suttogás moraja töltötte meg ismét a termet, melynek Solirion vetett véget. “Vulexis, az Ön munkacsoportja jutott valamire? Kérem, Ön is számoljon be arról, mit sikerült kideríteniük!” A mosolygó Cannith férfi állt fel, és felsőbbrendű pillantással mérte végig a jelenlévőket.

"Nos, amióta kitört a vihar, kollégáimmal különböző teóriákat vettünk górcső alá. Az egyik, úgy tűnik, kiállja a tudományos vizsgálati módszertan által támasztott követelmények próbáját. Elméletünk, és az archívumainkban fellelhető információk alapján kijelenthetjük, hogy a vihart mesterségesen idézik elő.” "Ezt sejtettük eddig is" – szúrta közbe kissé ingerülten Solirion. Vulexis, mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést, folytatta: "Kutatásaink alapján tudjuk, hogy régen, eónokkal ezelőtt léteztek bizonyos masinák, melyek hatalmas erővel rendelkeztek - hívjuk őket Lidérc Masináknak. Ezek a szerkezetek leginkább valamilyen káros hatású mágia generálására voltak képesek” – itt kis hatásszünetet tartott – “mégpedig a mai képességeink szerinti mágiaerősségnél nagyságrendekkel erősebb formában. Véleményünk szerint egy ilyen szerkezet léphetett működésbe.” “Mire alapozzák mindezt?” – kérdezte türelmét vesztve Solirion. Vulexis most éles pillantást vetett a gnóm felé, de továbbra nyugodt hangon folytatta: "Az egész dolog jellege erre utal." “És milyen módon lehet egy ilyet működtetni?” – kérdezték izgatottan többen is. "Hát ez az!" - emelte fel mutatóujját kissé teátrálisan a Cannith. Amennyire tudjuk, megfelelő mennyiségű sárkányszilánk felhasználásával. Mint az közismert, hatalmas mennyiségek hiányoznak egy ideje a piacról. Valaki, valahol agresszíven halmoz fel belőle, ez kétségtelen. Több korszakkal ezelőtt ezeket a masinákat a háborúkban vetették be. Ismert fellelési helyről azonban nem tudunk, de minden jel arra utal, hogy valakinek sikerült összerakni egy ilyet.” Vulexis ekkor Ashaja felé pillantott. “Az Önök számításai szerint a vihar kiindulópontja a Gyászföld északi része felett lehetett, valahol a Nagy Hasadék környékén. Feltételezésünk szerint ott lehet ez a gép is."

Döbbent csend ereszkedett az asztal körül ülőkre, amit Solirion hangja tört meg hosszú másodpercek után: "Ha ez így van, az felettébb nyugtalanító. Mi lehet vajon a céljuk ezzel? A Gyászföldre bejutni és ott akcióba lépni nem egyszerű." Néhány pillanatnyi csend után körbepillantott a jelenlévőkön.  "Kérem, hogy mindenki térjen vissza a helyére, és éjfélig dolgozzon ki akciótervet! Ha igazolni tudjuk az elméletet, értesítenem kell a birodalmak vezetőit!"

A megbeszélés ezzel véget ért. Solirion feljött hozzánk. "Menjünk vissza a szállásukra." Gondterhelt arccal ballagott mellettünk. "Lehet, hogy a bérmágus féle szálat el kell engednünk, és csak erre koncentrálunk. Sok dolgom lesz ma, ha megbocsátanak, magukra hagyom Önöket. Természetesen maradhatnak, de bármikor távozhatnak is. Ha van még valami, amiről beszélni szeretnének, annak most van itt az ideje."

Villám akcióba lendült. Négyszemközti megbeszélést kért egy lehetőleg biztonságos helyen. Solirion magával hívta a varázslót, magunkra hagyva bennünket. Néhány perc múlva visszatért a két gnóm, és Solirion mindannyiunkat egy szobához vezetett. A falakon mindenfelé világító rúnákat láttam. “Itt nyugodtan tudnak beszélni, az ajtót csak belülről lehet kinyitni. Ha végeztek, a folyosón várja önöket egyik munkatársam, vele tudnak üzenni nekem” – azzal ránk csukta az ajtót és távozott. Minden szem Villámra szegeződött. "Nos, akkor most mindenki elmondhatja, mit gondol a helyzetről. Megbeszéltem vendéglátónkkal, hogy fontos információink vannak a viharról, de előbb átbeszélnénk közösen, mit mondjunk. Egy mindenkiért, mindenki egyért!"

Hosszas, ám parttalan szócséplést követően Villám felolvasta az Eio'quvet nevű droaami bandita naplómaradványaiból a viharra vonatkozó passzusokat, mint egyetlen hitelesnek mondható forrást az időjárási kataklizma kitörését és kiindulási pontját illetően. Dollen városkáról volt szó benne, illetve egy messziről világító, óriási hasadékról. Újra számba vettük a megismert próféciákat, próbáltunk kibogozni belőlük valamit. Villámot az Angolna főgonosza foglalkoztatta leginkább, de beláttuk, hogy pusztán álmokra hivatkozva nehéz lenne támogatást szerezni ehhez a szálhoz. Ha Solirionban megbízunk, megkérdezhetnénk, hogy van-e a birtokában olyan versike, ami nekünk még nincs meg.

A nagy gondolkodás közben szöget ütött fejünkben az “örök tél” fogalma, hátha ez lehet a kulcs a többi szöveg értelmezéséhez. Az ablakon kinézve elég konkrét értelmet kezdett nyerni, de talán ennél több van mögötte. Villám megpróbált felidézni magában minden tudást ezzel kapcsolatban. Talán sosem láttam még ennyire koncentrálni. Utólag csak annyit mondott, hogy az “Ősök tudását” csapolta meg, bármit is jelentsen ez. Mindenesetre a Démonok Kora ugrott be neki valahogy.

A legendák szerint akkoriban történt, hogy valami isteni hatalmú gonosz entitás – egy Démon Nagyúr – uralkodásakor minden jéggé vált Eberronon. Végül megegyeztünk, hogy a főgonoszt és az Angolnát is megemlítjük Solirionnak az összes többi mozaikdarabka mellett. Hamarosan ismét körünkben tudhattuk házigazdánkat is. Arca feltűnően sápadt és gondterhelt volt. "Nos, végül mire jutottatok?" – kérdezte fáradt, de érdeklődő hangon. Villám foglalta össze a gondolatainkat. "Úgy döntöttünk, hogy teljesen megbízunk Főtanácsos úrban, és minden tudásunkat megosztjuk Önnel. Látomásaink voltak az elmúlt napokban, aztán az egyik éjjel az álmunkban találkoztunk egy Angolna nevű, alaktalan lénnyel. Állítása szerint ő egy kalashtar, és első lépésként egy őt üldöző quori szellemet kellett ártalmatlanítanunk. Ez sikerült is az Aréna küzdelmek során. Az Angolna jó szándékúnak tűnt nekünk, bár ez inkább csak egy érzés volt, bizonyítékunk nem volt rá. Már kapcsolatunk elején biztosított a segítségéről, például a Szürke Király rejtekhelyét illetően, és említést tett egy óriási hatalmú gonosz lényről is, akivel komolyan számolni kell a közeljövőben. Olyan történésekről volt előzetes információja, amikről még beavatottként sem feltétlenül lehetett volna. Mintha látta volna a jövőt. Azóta minden éjjel találkoztunk vele. Azt mondta, úgy érzi, összefüggés van a gonosz lény és a vihar között. A halottak utolsó mondatait ő is gyűjtötte. Ezeket olyan jövendöléseknek tartotta, amelyek rólunk, a Sárkány Légió tagjairól szólnak. Jelenleg hét ilyen prófécia van birtokunkban. Mindebből azt hámoztuk ki, hogy talán nekünk, a Remény legyőzőinek kellene egy gonosz lelkekkel operáló, ősi szerkezetet elpusztítani, amivel a viharnak is véget tudnánk vetni. Azt is láttuk álmunkban, hogy a jövendöléseket a Ran ir’Tornja vezetése alatt álló ispotályban is gyűjtik írnokok. Az Angolna szerint azonban nem ő a főgonosz."

"Furcsa lenne, ha ő lenne az” - szúrta közbe ekkor meglepően ingerült hangon Solirion. “Az egy tejfölös szájú, bizonyítási kényszeres, elkényeztetett ficsúr.” Láttam, hogy ezekre a szavakra Villám kissé felvonta a szemöldökét, de zavartalanul folytatta: "Megtaláltuk egy droaami kalandozó csapat naplóját, ebben vannak utalások a vihar kitörésére. Ezek alátámasztják a mai megbeszélésen elhangzottakat, miszerint Gyászföld vidékéről, a nagy hasadék közeléből indult ki, és a közelítően pontos dátum is megvan. Egy várost is említenek, az egyik droaami nagyúr teleport terméből annak közelébe jutottak, onnan szivárogtak át Karrnathba. Mindebből szerintünk az következik, hogy egyrészt további jövendöléseket kellene gyűjteni, másrészt pedig utána kellene járni ennek a potenciálisan nagyhatalmú lénynek a Démonok korából, akinek azt jövendölték, hogy ha uralomra kerül, megfagyaszt mindent.”

Solirion elgondolkodva válaszolt. "Évtizedeken át azt gondoltuk, hogy az Angolna egy legenda. Még soha senki nem találkozott vele, ezért nem is foglalkoztunk ezzel, de a beszámolója után, kedves Villám, mindenképpen tüzetesebben is megvizsgáljuk az ügyet. A próféciákat illetően: a Phiarlan és a Turanni Házak munkacsoportjai dolgoznak rajtuk, eleddig nem sok sikerrel. Utánanézek, hogy állnak."

Egy percre kiment, és az ajtó előtt várakozó inassal váltott néhány szót. Amikor visszatért közénk, így folytatta: “Ir’Tornja nagyúr harmadik fia Ran, nagyjából két hónappal ezelőtt állt elő az ispotály ötletével, hogy olyanokon segítsen, akiken máshol már nem lehet.”

Kisvártatva visszatért az inas, a kezében egy nagyméretű tekerccsel. „Ez Cyre térképe a Gyásznap előttről. Az első felmerülő probléma, hogy miképpen jutunk el oda. Mosring Tor egy kisebb őrposzt volt, nagyjából a világító-sugárzó hasadék közelében, az északi rész közepén. Dollen városa jóval északabbra van, több száz mérfölddel. Mosring Tor jó kiindulópont lehet a további műveletekhez. Az Orien munkacsoport megvizsgálta, hogyan lehetne hatékonyan megközelíteni a Gyászföldet. Sajnos a felderítések kudarcba fulladtak. A teleport varázslatok megbízhatatlanok. A második probléma: hogyan semmisítsük meg a masinát? A Cannith munkacsoport szerint a szerkezet megsemmisítésének módja lehet, ha egy hasonlóan nagyhatalmú ereklyével próbáljuk elpusztítani, mert így kioltják egymás erejét. De jelenleg mindez csak elmélet.”

Ekkor az inas ismét megjelent, kezében néhány papírlappal. „Négy üzenetet rögzítettek a Phiarlanok, az egyik már megvolt Önöknek, amelyikben az Örök tél került említésre. A további három jövendölést ezeken a lapokon olvashatják.” 

***

Fázom. Anya, annyira fázom. Anya? Hogyhogy még hallom az esőt? Mikor lesz már vége?

***

A gonosz ellenfele, az éj vérzik, lelkét adja, hogy megszabadítson a vihartól.

***

Láttam a Véget, és hallottam, miként szólították. A Bánat Éjszakája, az Igaz Sivárság. Az Örök Tél.

*** 

Az inas zsebéből előkerült egy további irat is. Solirion izgatott arckifejezéssel fordult nagytudású varázslónk felé. "Igaza volt, Villám. A Démonok Korából inkább csak legenda töredékek maradtak fenn, de szinte biztosan léteztek ezek a gonosz, nagyhatalmú lények, akiket állítólag bebörtönöztek a sárkányok. Néhányuk neve is fennmaradt. Az egyikük Dral Khatuur, a Tél Szíve. A legenda szerint ha ő kiszabadul, örök jégkorszak köszönt a világra. Persze ez is csak egy teória egyelőre. Utána járhatnátok az ispotálynak, hátha ott többet tudnak ezekről a próféciákról. Még ma, éjfél előtt értékeljük a csoportok munkáját, próbálunk valami épkézláb tervet összerakni, és értesítem az országok vezetőit a fenyegető veszélyre. Az Angolna még érdekes lehet. Valahogy fel kellene venni vele a kapcsolatot.” Villám nem volt túlzottan optimista ezzel a lehetőséggel kapcsolatban. „Jó ideje üldözik, a kapcsolatait kiiktatták, így bizonyára minden eddiginél óvatosabb lesz. Viszont Főtanácsos úr elmondhatná a véleményét arról, hogyan tudott a Tizenkettek főhadiszállásán is az álmunkba férkőzni múlt éjjel.” “Sajnos a quorikról és a kalashtarokról keveset tudunk. Ha tehetném, személyesen vezetném a vizsgálatot egy ilyen lény kielemzésére, de sajnos eddig erre nem volt módom.” Villám tovább ütötte a vasat: “Abban szeretném kérni még a segítségét, hogy a felszerelésünk egy részét a Karrn a Hódítóba átvitessék.” Erre ígéretet is  kaptunk. “Maradjunk akkor abban, hogy éjfél előtt itt találkozunk, és beszámolnak az eseményekről, a munkacsoportok előtt. Nem teljesen világos itt mindenkinek a maguk szerepe, nekem sem volt az eddig, de most úgy érzem, megér annyit az elméletük, hogy beszéljünk róla az esti találkozón.” Villám szemmel láthatólag nem értett egyet ezzel a felvetéssel: “Akkor éri meg nagyobb hallgatóság előtt beszélni erről, ha fogékonyak valamilyen szinten a próféciákra.” Solirion szerencsére vette a lapot: “Igaza van, először nekem számoljanak be, aztán majd eldöntöm, hogy prezentáljuk-e a többieknek.” Villám továbbra is lendületben maradt, így még a lemerülő készleteinket is szóba hozta. Szerencsére Solirion ezt sem vette zokon, és holmi ésszerű kereteket emlegetve megígérte, hogy vásárolhatunk a Tizenkettek ellátmányából – ha nem is teljes jogú tagként, de szívesen látott vendégként. [Mail-ben elküldve a kondíciók.] Délután két órát ütötték el a harangok. 

320. alkalom

Időpont: 2018.11.28.

Helyszín: Üröm

Fejezetek Verna naplójából

YK 1016, Nymm (VI. hó), 23. nap, délután

Gyors tanácskozást tartottunk a beszerzendő felszerelési tárgyakról. Solirion közlése szerint a tekercseket, italokat, sémákat és varázspálcákat azonnal a rendelkezésünkre tudják bocsátani, a varázstárgyak előteremtéséhez viszont több órára is szükség lehet. Alicia kissé türelmetlenül rákérdezett valami egybekovácsolásra, de Villám lehűtötte: 1000 aranyanként 1 nap a szükséges idő.

A további kupeckedésnek váratlanul vetett véget Villám bejelentése: a sharni főhadiszállásról szeretett volna valaki (remélhetőleg Oszkár) kapcsolatba lépni velünk! Villám javaslatára nem a spéci eszközünkkel teremtettünk kapcsolatot (már csak két „töltet” volt benne), hanem a Sivis ház sztenderd szolgáltatását céloztuk meg. Előtte azonban szellemi vezetőnk, akiben túlbuzgott a rendszerszemlélet, nem bírta ki, hogy össze ne foglalja a legakutabb fejfájásainkat:

• 100.000 GP/hó a hercegnőtől, amiért lassan tenni is kellene valamit;
• Warforged gyilkos, aki az életünkre tör;
• Szupervihar és beszélő holtak;
• Alicia porontya, arany aurája, benne a sötét fény;
• Demazien kúria, az Angolna feltételezhető rejtekhelye, itt jelent meg a léleklopó kard;
• Emancipor Reese;
• Ispotály, benne Ran ir’Tornja, és az írnokok;
• Mauzóleum rejtelmei;
• Breven báró meghívása, aki 1-2 napig még elérhető a II. Kaius fogadóban;
• 10.000 GP drágakő, amiket a hadnagy a kúriában elegánsan lefoglalt, miután Belfegor életének kockáztatásával előbányásztam őket a rejtekből;
• Szürke Király kihallgatása (50.000 GP elrejtve!);
• Próféciák további elemzése. 

A borotvaéles Bíbor Penge mindezt azzal nyugtázta, hogy „Oda kell menni, és le kell kardozni a gonoszt!” Ehhez már senki sem tudott érdemben hozzátenni, így hát elindultunk a Sivisek helyi irodája felé, Vadalis griffek hátán. Egy élmény volt! Négy óra körül értünk a helyszínre. A távhívás nevű szolgáltatást választottuk, nem volt olcsó: 200 GP! És ez már az előzőleg megvásárolt eszközön felül. De legalább egy külön termet bocsátottak rendelkezésünkre. Hamarosan Oszkár kissé bizonytalan hangját hallottuk. „Ugye helytálló a feltételezésem, miszerint tegnap nem jártak Sharn-ban?” Összenéztünk. Láttam Villám ábrázatán, hogy nagy bajban vagyunk. Aztán a többieknek is leesett, hogy itt valami komoly átverés van folyamatban. Oszkár szerint a csapatunk előző nap a főhadiszálláson töltötte az éjszakát. Másnap reggel, a Korthi Napló tanulmányozásakor realizálta, hogy valójában egész máshol jártunk akkor. Kérdésünkre, hogy mi tűnt el, Oszkár egy Kundarak értesítvényt említett, ami az aktuális havi 100.000 GP beérkezéséről tájékoztatott. Az imposztoroknak reggelre hűlt helye maradt. Utólag néhány apró részlet már gyanús volt a derék házmesternek, de hát eső után köpönyeg, ahogy azt a trolanporti mólók árnyékában mondogatják a tengerészek…

Kiderült, hogy a guild pénztárát is megpróbálták kinyitni, de hogy sikerült-e nekik, azt Oszkár nem tudta. A költőpénz még mindenesetre megvolt. Megegyeztünk a jövőre vonatkozóan egy jelszóban, ami azonosítani tud bennünket (Sárkányok: Jég és Tűz Dala). További késedelem nélkül, rosszat sejtve átcsörtettünk a Kundarak Házba. Egy tudálékos hivatali patkány tájékoztatott arról, hogy a pénz nagy része megvan, mert csak hatunknak egyszerre lehet a teljes összeghez hozzáférnie (a Hercegnő rendelkezése szerint), viszont mégis kiutaltak 5000 GP-t egy magát Villám Skoradalavanként azonosító személynek, egyszeri összegként. Hiába csűrtük-csavartuk a szót, fenyegetőztünk burkoltan és burkolatlanul, az aktakukac (aki nem átallotta magát a korthi Ház vezetőjének nevezni) ragaszkodott a belső vizsgálathoz, és ahhoz, hogy a Villámként azonosított személy átment a legszigorúbb azonosítási eljáráson (okmányok ellenőrzése, alakváltók és illúziók kiszűrése). Egy-két napon belülre ígérte a vizsgálat eredményét. Villámon kívül mindenki felvehetett 5000 GP-t (még Nazzod részéről sem rendelkezhettünk, skandallum!), de egy rézzel sem többet. Kértük, hogy az összeg maradékát zárolják. Alicia azért a biztonság kedvéért határozottan megkérdezte Villámot, hogy „Ugye, nem te vetted fel a pénzt?” „Nem!” – jött habozás nélkül az ugyancsak határozott válasz. Így hát átadtuk Villámnak a 20.000 GP-t, és rövid tanakodás után járkálni kezdtünk a környéken, hátha felfigyelünk valami utánunk szaglászó elemre. Miután semmi gyanúsat nem észleltem, beültünk az első utunkba kerülő fogadóba. Először meggyőződtem arról, hogy nem figyel ránk senki sem, majd Villám elővezette a következő lépéseinkre vonatkozó elképzeléseit. Eszerint az ispotályba kell mielőbb bejutnunk, de valamilyen álcát használva (ápolóként vagy ápoltként, vagy valami ilyesmi…). Valamint a Deneith báróról sem feledkezhettünk el, de a vele szembeni stratégiát is át kellett még alaposan gondolni. Nem tudhattuk, hogy az előzmények ismeretében (szevasz, Whiskeyjack!) milyen fogadtatásra számíthatunk.