Kedves Naplóm! 

Legutóbb ott hagytam abba az írásodat, amikor beszámoltam Neked az Állha- tatosak rablóta- nyáján rendezett mészárlásunkról, és Villám bará- tom hősies helytállásáról, melynek eredményeként a csata végén ismét sorainkban tudhattuk a korábban brutálisan lemészárolt szőke papnőnket (igen, bájos Aliciáról beszélek). Megemlékeztem még a helyszínre érkező Geldeeris úr sajátos helyzetértékeléséről is, de a feltoluló emlékek következtében még akkor is olyan heves szívverés vett rajtam erőt, hogy le kellett tennem a pennát egy időre. Most viszont pontosan onnan folytatom, ahol akkor megszakítottam a történet folyását. 

Néhány pillanatig levegőhöz sem jutottam. Hogy most akkor mi van? Miről hadovál ez a kis seggdugasz?

Úgy láttam, Geldeeris csataelemzése a többiekben is heves reakciókat váltott ki. Először Villám találta meg a nyelvét, vöröslő fejjel, heves gesztikuláció közepette tört elő belőle a felháborodás. 

„Miféle inferior módon kivitelezett akcióról beszél itt, uram?!? A helyzet egészen más volt, mint amiről előzőleg tájékoztatott bennünket – köszönhetően az Önök INFERIOR felderítésének! Az egész küldetést újra kell tárgyalnunk, kezdve a prioritásokkal! Egyébként pedig még azt sem árulta el, hogy ez a Dawkins kinek dolgozik, mik a céljai. E nélkül hogyan is gondolja a további együttműködést?” 

Geldeeris pár pillanatig a földet bámulta tettetett közönnyel, majd amikor látta, hogy némileg csitulnak az indulatok, megszólalt: 

„Pontosan tudjuk, hogy Dawkins úr kinek a megbízásából tevékenykedik, de nem árulhatom el. Jobb, ha nem tudnak róla. A sok tudás veszélyes lehet az egészségre.” 

Ezt az arrogáns pöcsöt! Úgy látszik, abszolút homályban hagyta Ireth személyeink kilétét illetően. Sárkánylégió, te barom, ez fogalom Sharn-ban, sőt… 

Geldeeris azonban ekkora már Nazzodhoz fordult: „Kedves Nazzod, Önt pedig szeretném megkérni arra, hogy a Kapuk Termében lévő térkapukat próbálja meg lezárni, úgy tudom, ez az Ön specialitása. Nem szeretném, ha a hátunkba kapnánk Telgart, az Apostolt, vagy ki tudja melyik szentségtelen cimboráját." 

Nazzod néhány pillanat intenzív szemforgatás után, összeszorított ajkai közül köpte a szót:

„Ide figyeljen, gnóm úr! Nem tudom, mi az ÖN specialitása, de a kapuzáráshoz szemmel láthatólag fikarcnyit sem ért. Elképesztő mennyiségű mágikus energia szükséges egy ilyen kapu akár csak időleges bezárásához is, ráadásul jelen esetünkben arkánikus eredetű energiáról beszélünk – már ha ezzel is nem olyat mondok, ami meghaladja intellektuális képességeit. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy ha még ma szeretne haladást elérni ebben a kérdésben, szerezzen nekem olyan valakit, aki jártas a varázslásban, mert saját erőforrásainkból erre sajnos már nem tudunk áldozni – és itt visszautalnék a Villám úr által már említett INFERIOR előkészítésre. 

Ez az Nazzod, mondd meg neki! Most éppen erre a vidéki stílusra van szükség! 

Azonban úgy tűnt, Geldeeris nem hatódott meg túlságosan félork társunk kirohanásától. Nyugodt hangon biztosította az idegességtől remegő druidát, hogy hamarosan egy magewright fog rendelkezésére állni a rituálé lebonyolításához. 

„Ami pedig az Ön aggályait érinti, kedves Villám, azt tudom mondani, hogy a prioritások kristálytiszták, és cseppet sem változtak az utóbbi órában. Az indítókristályt kell megszerezniük, lehetőleg észrevétlenül, és maradandó károsodások okozása nélkül. Egy nemesi belháború kitörése lenne az utolsó dolog, amire most szükségünk van.” 

Úgy tűnt, Villám barátom is visszanyerte lélekjelenlétét. Szokott udvariassággal megkérte Geldeerist, hogy pár perc erejéig hagyjon magunkra minket, majd kifejtette aggodalmait a küldetés folytatásával kapcsolatban. Rossz előérzetek gyötörték a „nyolcadik utas” miatt, aki lehet akár Dawkins is, ugyanakkor szerinte Dawkins érdekeire is tekintettel kellene lennünk, miközben azt sem tudjuk, mik azok valójában. Meglátása szerint ebbe a történetbe semmiképp sem kellene úgy beleugrani, hogy nem látunk bele valamennyire Dawkins kártyáiba. Megegyeztünk tehát abban, hogy Geldeeris-ből mégiscsak megpróbálunk kiszedni valamit erre vonatkozólag. 

Némi diplomatikus győzködés után Geldeeris hajlandó volt végre beszélni.

„Skyler fő célja, hogy védje Innuvindil asszony érdekeit. Másodlagos célja pedig az Apostol elfogása. A terv az, hogy saját bandája tagjainak fog beállítani benneteket, így fogtok tudni jelen lenni mindannyian a helyszínen. Ehhez természetesen újabb maszkírozásra lesz szükség.” 

Villámot persze mindez nem győzte meg teljesen. További kérdésekkel állt elő:

„És ez miért jó neki? És miért jó nekünk? És…és… 

Geldeeris leheletnyi ingerültséggel hangjában vágott a szóözön közepébe:

„Mi lenne, ha meghallgatnánk Dawkins urat, és azután töprengenénk ezeken a kérdéseken?”

Geldeeris arcvonásai rövid koncentráció után ismét átalakultak, majd elindult megkeresni Dawkinst. Villám megjegyezte, hogy bizonyára hat of disguise-zal trükközik a kedves megbízónk. 

Kisvártatva felbukkant a két lángelme, majd Dawkins Geldeerishez fordult:

„Tisztelt Burbunk úr, lenne kedves a térképet megmutatni?”

Geldeeris erre előhalászott ruhája mélyéről egy papírtekercset, amit kiterített az egyik asztalon. Kétség kívül egy térkép volt az, mely egy hatalmas épület alaprajzát ábrázolta. Geldeeris rögtön magyarázni és mutogatni kezdett: 

„Piritartól három mérföldre keletre található a Laberith-ek nyári palotája. Általában 25 fő védi, de ma estére dupla őrséget állítottak. A legfontosabb információ, hogy a Lyrandar ház küldöttei is megérkeztek a „Szellőtáncos” nevű léghajóval, 50 fegyveres kíséretében. A hajó a palota felett lebeg. A további két támogató kapitányság - Szigetvilág és Kelet – kapitányai is jelen vannak, egy-egy tucat fegyveressel, valamint Emil Kolberkoln is ott van népes kíséretével, illetve a Laberith-ek több vazallusa is megérkezett már.”

Lélegzetvételnyi szünetet sem tartva folytatta:

„A palota egy hegytetőn áll. A második emelet kizárólag a Laberith család részére van fenntartva. Van itt ebédlő, kártyaszoba, hálószoba, gyerekszoba” - mutatta vaskos ujjával a tervrajzon. A Laberith-ek kancellára is itt van elszállásolva. Ő mágia használó, vigyázzatok vele!” 

Kihasználva a pillanatnyi szünetet, Dawkins vette át a szót:

„Szerepem szerint én, mint az egyik Laberith-vazallus kértem találkozót a család egyik nemes tagjától. Az eredeti terv szerint Jorick-kal együtt mentem volna. Ő volt a jobbkezem, nem keltett volna feltűnést. A mostani helyzetben viszont ti lesztek a kíséretem, és ezt a szerepet, mint a jobb létre szenderült hadnagyaim fogjátok eljátszani. Szerep a szerepben” – kacsintott vigyorogva. „Nem mondom, hogy nem lesz feltűnő, de nem látok más lehetőséget. A híremet ismerve minden bizonnyal a kíváncsi szemektől távol, egy félreeső helyen akar majd velem találkozni az illető. Jorick-ot nem engedném el magam mellől semmi esetre sem, a többieket viszont biztosan nem fogják odaengedni.”

„Honnan tudjuk majd, hogy ott az Apostol?” – kérdezett közbe Villám.

„Én fel fogom ismerni. Nagyon karizmatikus személy, amikor beszélni kezd, tudni fogom, hogy ő az. És ha ő megjelenik, onnantól közösek lesznek céljaink is. Számítok a segítségetekre!" 

Geldeeris fontoskodó hangon folytatta:

„A Szellőtáncosról nagyon gyorsan oda tud érni az erősítés. Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy elfajuljanak a dolgok, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni! A kapitányok embereit nem szabad lebecsülni. A kancellárok általában varázshasználók. Szigetvilág küldöttei között is ott lesz a kancellár, Keletet pedig egy pap fogja képviselni.” 

Ismét Dawkins vette át a szót:

„Úgy gondolom, olyan feladattal akarnak majd megbízni, ami a profilomba vág. Telgar küldöttjeként van egy olyan érzésem, hogy valamiféle vallási vetülete is lesz a küldetésemnek.

Geldeeris egyetértően bólint. „Rendben van, azt hiszem mindent megbeszéltünk. Találkozzunk a Keleti Kapunál 9 órakor, 10-re odaérünk a helyszínre.”

„Legyen inkább ½ 10. A hátasokat majd megoldom én. Csak a parasztok járnak gyalog!” – Dawkins jelentőségteljes pillantást vetve felénk, ajkán gúnyos mosollyal kisétált a szobából. 

Csak remélni tudom, hogy még lesz alkalmam egyszer móresre tanítani ezt a ficsúrt.

Geldeerisnek azonban még akadt mondanivalója.

„Laberith-nek van egy 3 fős ork testőrsége, ők még jelenthetnek problémát. A börtön az alagsorban van, ténylegesen használják is, így állandóan két bugbear áll őrt az ajtajánál. A kriptába a börtönből lehet lejutni. A börtön előtt található a konyha, az biztosan nagyon forgalmas lesz látogatásunk idején. A jobb kommunikáció érdekében telepatikus kapcsolatban leszek néhány személlyel közületek. Konkrétan kettőtökkel, valamint Dawkins-szal. Lehet még szükségetek bármire mindezen kívül az akció során?”

Villám jelentkezett. „Álcázó eszközök és maszkmester jó lenne, illetve egy hatalom gyöngyét is tudnánk használni is, ha akadna.”

„A maszkmester perceken belül itt lesz, illetve éppen van nálam egy gyöngy, használjátok, de azonnal kérem is vissza.”

Mindeközben megérkezett a magewright is. Segítségével Nazzod sikeresen bezárta a kaput, három egész napra.

Egészen kezd belejönni ebbe a kapus dologba mocsárlakó barátunk. Csak a végén el ne bízza magát.

 Villám még megpróbálkozott egy „Na, mi legyen este a taktika?” című felvetéssel, de úgy láttam, mindenki elérkezett már ekkorra szellemi képességeinek határára.

Abban mindenesetre még sikerült megállapodunk, hogy Nazzod fogja Dawkins-t kísérni, mivel szőke papnőnkre ilyen komoly terhet nem mertünk rábízni egy friss újraélesztést követően. A bizalom körei, ugyebár, és az ő szűkösségük…

Dawkins nem kicsit tűnt meglepettnek, amikor este találkoztunk. Nem merte explicit módon szóvá tenni Nazzod társaságát, de aki tud szemforgatásból olvasni, annak nem volt kétséges, hogy egészen másra számított. Nos, hát így jártál, kis barátom. Ebből kell főznöd vacsorát…

Némi diplomatikus győzködéssel (látszólag) elsimítottuk az aggodalmait. Geldeeris végül elvarázsolta a tudat-kapcsolat bűbájt (Nazzod-Villám-Dawkins-Geldeeris), majd elindultunk. Furán nézett ki Dawkins maszk nélkül, embernek álcázva magát.

A külső kapuhoz érve Dawkins előadta magát az őröknek:

„Janus Hozenfus vagyok, nagyurunk hívatott magához. Eredj katona, tedd a dolgodat!”

Janus Hozenfus. Ezt a faszságot! Nem csoda, ha a két debil sem vette komolyan a dolgot. Szerencsére némi szócséplés és néhány érme gazdát cserélése után beljebb jutottunk. A belső kapunál hasonló színjáték zajlott le, aminek végén végre az udvarba érkeztünk. Az udvar tömve volt emberrel, a legtöbben a Laberith-ek címerét viselték ruhájukon, főleg szolgák és katonák lehettek a kinézetük alapján. Az égen jól látható volt egy kivilágított léghajó, nagyjából 200 feet magasságban. Határozott léptekkel egy nagy kapuhoz vezetett bennünket Janusunk. A megvesztegetéses trükkje itt már nem működött. Negyed óra várakoztatást követően megjelent egy nemes úrnak kinéző ember. Dawkins mélyen meghajolt: „Az istenek legyenek kegyesek Gondel uramhoz.” A nemes biccentett, majd kezével intett Dawkins-nak, hogy kövesse. Dawkins, nyomában Nazzoddal eltűntek a bejáratban.  Próbáltunk szorosan mögöttük haladni, azonban az őrök elállták utunkat: „Megállj! Itt csak az urak mehetnek be!”

Dawkins ezt meghallva még visszafordult, és lázas mozdulatokkal próbálta pénztárcáját előhalászni zsebe mélyéről. Egy marék apró hullott kezéből a földre, amit ügyetlenül próbált felszedegetni. Gondel eközben mélyeket sóhajtva egy díszesen faragott domborművet tanulmányozott maga előtt a falon. „Na jó, induljatok!” – szólt ingerült hangon az őr, majd intett társának, hogy csatlakozzon a menetünkhöz. Az épületen belül aztán néhány lépés után különváltak útjaink: Dawkins-ék elkanyarodtak valamerre, minket pedig a lefelé tartó lépcső irányába terelt az őr.

Úgy gondoltam, lesznek még komoly problémáink az éjszaka során – és nem kellett csalódnom. De erről majd legközelebb. Addig is légy türelemmel, kedves Naplóm.

Verna

-----------------------------------------

NPC-k, akiket megismertünk / akikről hallottunk

"Széllel Suttogók" Hercegsége
----> Hét Kapitányság:
-----> Nyugat, Kelet, Észak, Közép, Szigetvilág, Mélyek, Gnómok
------> NY, K, É, Kö -> Orgagls
------> Szigetvilág -> környező ki szigetek
------> Mélyek -> vizielfek birodalma északra
------> Céh -> gnómok közössége

*Tenger Mesterei + Sellős Kulcs = Ország Ládája (Lobogó + Jogar)
*Mesterek = patríciusok és nemesek kb. 200-an (választójoguk van)
*Vízköpők Szirtje
*Vén Kormányosok céhe ellenőrzi az íratlan törvények betartását

Koulton Brightwind - az előző herceg

***A versenyzők***
->Shi'landra Brightwind - Koulton vér szerinti lánya, a hercegi címért küzd; 15 éve nem látta senki Orgalos-on
->Ascal Laberith, Nyugat kapitánya; támogatói: Nyugat, Kelet, Szigetvilág, Rémcápák Hercegség, Lyrandar Ház (titokban)
->Keshira Innuvindil, Észak korábbi kapitányának özvegye; támogatói: Piritar, Thuranni Ház (titokban)

Zanert Laberith - Nyugat kapitányának unokaöccse, a Mennydörgés fedélzetmestere, az indítókristály birtokosa

A Laberith kastély:
-> kb. 50 őr, a tisztek a nehezebb ellenfelek
-> Ascal+kísérete: komoly erő (fél tucat magasan képzett harcos + 1 varázshasználó)
-> Faye ir'Lyrandar és kísérete
-> Praeth Gondel, a Laberith-ek kancellárja, ő fogadja Dawkinst
-> Jardan Tunkhel, Szigetvilág kancellárja
-> Saerth Traggand, Kelet paja (Blood of Vol)

Geldeeris Fizzleginger - ex-kancellár

Skyler Dawkins -

Telgar - az Állhatatosok vezetője, hobgoblin pap, az Árnyjátékos híve

Urlen Sparlek - egykori mágus, az ő egykori székhelye volt Éjszurdok.

Joric -

Az Állhatatosak katonái:
Sovreg - human (Alicia)
Joric - halfling (Villám)
Ninik - halfling (Verna)
Gruttag - hobgoblin (Merix)
Rugbah - ork (Nazzod)
Urghat - ork (Belfegor)

Kampókéz - a Rémpatkányok egykori vezetője

Apostol - Dawkins karizmatikus elf férfinek látta

Glinklodink Wobbledwadle - Piritari alkimista céh vezetője