189.-191 alkalom

Események a Kapitányok Éjszakája előtt

Helyszín: 2015. április 24-26 (Szentendre, Sarkantyú 9.),

Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)

Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)

A Sárkány Légió vezetői: Belfegor Bhatta’waag (half-orc férfi, Dol Dorn hívő L1 barbár - L4 harcos - L1 Holy Liberator), Alicia ir’Degard (human nő, L6 Aasterinian pap), Villám Skoradalavan (whisper gnome ffi, L6 wizard), Verna Tealeaf (whisper gnome nő, L6 beguiler), Nazzod (half-orc ffi, L6 Gatekeeper druida), Merix Bratt (changeling ffi, L6 warlock)

- Nazzod feljegyzései –

YK 1015, Sypheros (X.) hó 14. 2am-24 reggel

X.14. Wintervale, Mra’hissa katakombák

A lebénított gyíkharcos rongybabaként csuklott össze, ahogy levettem róla a kezemet. A Mra’hissa képben pipázgató Merix kíváncsian méregette foglyunkat. Némi mágiával magához térítettem a gyíkot, aki Merixet meglátva pánikszerűen eltakarva szemeit sipítozott, hogy nem akar kővé változni. Persze hamar összerakta a dolgokat, hogy igazából nem Mra’hissával van dolga, de eléggé be lehetett szarva, mert dalolt, mint egy kismadár. Kiderült, hogy 5 harci bandányi gyík tért vissza a táborba, a Sötét Karmok korábbi toborzó üzenetére. Mra’hissa két tisztje, Chikarin és Krakon vezette őket. A mészárlást látva próbálták kideríteni mi maradt a vezérkarból, azért osonkodtak a járatokban.
Kis pihenés után Mra’hissa medúza fejéről levágott kígyóval küldtük vissza az övéihez Ugcsát – ez volt a neve a botcsinálta felderítőnek – hogy szalassza le hozzánk a vezérüket egy fertályórán belül.

Verna egy Piritár térképet talált a főgyík szobájában, a hátulján egy üzenettel: „Találkozzunk a kapitányok éjszakáján, a szokott helyen”. Az üzenetet valami Apostol nevű jegyezte.

Alicia hulla-faggató varázslatával próbált kiszedni információkat Mra’hissa teteméből, a találkozóra és az Apostolra vonatkozóan. Az Apostol az „Árnyjátékos szája e földön”, a találkozó pedig „Ahol a sötét madarak keringenek a vár fokán” lesz. Ezeket üzente a halálból a sejtelmes kurafi.

Ugcsa persze nem tért vissza, úgyhogy egy idő után előmerész- kedtünk az odunkból. A gyíkok nyom nélkül felszí- vódtak, úgy tű- nik harci lelke- sedésük alábbhagyott, miután felmér- ték, hogy a vezérkar és a seregük derékhada odalett.

Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, felesleges tovább abajgatni a gyíkokat, inkább arra kellene koncentrálni, amiért jöttünk, úgyhogy irány Lilinoth-Antira. Útközben egy trehányul rejtőzködő elf felderítőt szúrtunk ki, aki kelletlenül csatlakozott hozzánk és beszámolt róla, hogy csapataik előző este visszatértek a falujukba.

Lilinothban Elydar alig győzte palástolni örömét, hogy eltakarítottuk az ellenlábas főnököket. Javára írandó, hogy azon nyomban átadta a beígért varázstárgyat, ami tulajdonképpen egy kő, ami a viselőjét megkíméli az ártalmas bűbájok hatásának nagy részétől. A másik vállalásukat is betartották, adtak mellénk egy vajákost, aki majd a puszpánghoz vezet minket.

X.15-16. Lilinoth-Antira környéke

A vajákos vezetésével másfél napig botorkáltunk a mocsárban, mire ráleltünk a növényekre. Én tulajdonképpen élveztem az egészet, a gyerekkoromra emlékeztetett a környezet, de a többiek láthatóan a pokolba kívánták a bűzt, a legyeket és azt, hogy állandóan derékig süllyedtek a susnyásba. Egy mocsári troll család szerencsétlenségére pont ott piknikeztek, ahol végre kifordítottuk a puszpángot a földből, és a Belfegoréknak pont kapóra jött a kis testmozgás, mielőtt végképp halálra unták volna magukat. Végre zsákban a galléros puszpáng!

X.17 Lilinoth

Visszatértünk a faluba és egy kiadós ebéd után elindultunk vissza Piritárba. Aliciát az ebéd közben még megkörnyékezte Onas, hogy jó lenne, ha megszabadítanánk őket Elydartól és bandájától, mert az elnyomás igája összeroppantja őket. Az idealista Alicia és Belfegor természetesen kaptak az alkalmon és győzködtek minket, hogy cselekedjünk, mielőtt visszatérnénk Piritárba. Villám röviden helyre tette őket, hogy sem az idő, sem a motiváció nem elégséges egy elhamarkodott akcióra, majd visszatérünk ide egy későbbi időpontban megsegíteni az elnyomottakat. Én csak mosolyogtam az érvelésén, mert számomra egyértelmű volt, hogy soha nem térünk ide vissza, és Onasnak egy másik balek csapatot kell keresnie, hogy elvégezzék helyettük a piszkos munkát. Sok szerencsét barátom, kacsintottam az elszontyolodott képébe, miközben átléptük a falu határát jelképező szedett-vedett fa mellvédet.

X.19-23 Piritar

Piritarban Ireth egy rejtekházba irányított minket és lelkünkre kötötte, hogy ne nagyon mozduljunk ki, mert könnyen felismernek minket és az nem lenne jó, hosszú távon. Ők a puszpánggal megpróbálják magához téríteni a kancellárt. Merix már az első percekben hisztizni kezdett, hogy nem tűri jól a bezártságot és a falon kúró legyek látványától kiugrik az ablakon. Piacozni, vedelni, mulatozni lett volna inkább kedve.

Szétválogattuk az elmúlt hetekben szerzett zsákmányt, egy részét Ireth segítségével el is adtuk. Az egyik reggel kint ténferegtem a ház melletti utcácskában, amikor legnagyobb meglepetésemre Kurran mester bukkant fel. Köpni-nyelni nem tudtam, a mester pedig az eddigi utamról érdeklődött. Sérülésemet látva megígérte, hogy másnap reggel ismét felkeres, hogy meggyógyítson. Így is lett. Másnap reggel ugyanott találkoztunk, ő egy kenőccsel bekente sérült szememet, majd valami bűbájt mormolt és ismét jól láttam! A mester lelkemre kötötte, hogy a veszély nem múlt el, még mindig nagyon vigyáznom kell. Sok szerencsét kívánt, majd elváltunk. Elmeséltem a sztorit a többieknek, Villám persze nem tudta megemészteni Kurran mester hatalmát és mindenféle összeesküvés elméleteket gyártott, végül azonban belátta, hogy ha Kurran mester ártani akarna nekünk, azt igen fondorlatos módon teszi.

Merix végül kikönyörögte, hogy elmehessen szórakozni, valami kikötői lebujban megnézett egy előadást, amiről utána órákig áradozott. Hiába, no, boldogok a lelki szegények, ahogy azt Isus konyhavezető szerette hangoztatni az egyetemi menzán tolongó diákokkal üvöltözve.

Villám kibökte, hogy Rowerollal kommunikáltak, a sunyi titoknok elégedett volt a wintervale-i akciónkkal, de a LLoth-os sötételf szál őt is meglepte.

Alicia és Verna egyik nap elmentek körbeszimatolni a várnál, hogy esetleg rábukkanjanak a helyre, ahol az Apostol várja majd Mra’hissát. A vár kapujában a strázsák értetlenkedve zavarták el a két nőszemélyt, de Aliciáék kitartóan körbesétálták a falat és egy kis téren a várfal tövébe állított bitófát, felakasztott hullát és ott keringő varjakat vettek észre. Talán megvan a hely?

Este végre létrejött a találkozó. A kancellárt meglepően módon helyrepofozták Irethék a puszpánggal. Ez a Geldeeris nevű ráncos figura nagyon nagy bábjátékosnak gondolta magát, ahogy mindentudóan somolygott ránk a pipája tövéből. Pillanatok alatt nyilvánvalóvá vált, hogy imádja a teátrális gesztusokat és magát egyfajta furmányos történelemalakítónak tartja. Az ilyeneknek üvölteném legszívesebben az arcába, hogy miközben ők a sekély és zavaros kis tócsájukban próbálnak a legnagyobb halakká válni, a világunk meggyengült védrendszerei ropogva repedeznek a külső síkok fertelmeinek folyamatosan a bejutást tapogató csápjai alatt. Persze teljesen hiábavaló volna, csak én lennék megint a bugris paraszt.

Szóval a vén gnóm felvázolt egy nagyszabású tervet, aminek, ha jól értettem, az lenne a kulminációja, hogy a 25-én megrendezésre kerülő Kapitányok Éjszakáján a mi támogatottunk nyerné el a Sellős Kulcsot a Mesterek Tanácsától. Ehhez mindössze egy vitorlás versenyt kell megnyerni. Az agg börtöntöltelék hatalmasakat pöfékelve vázolta fel a Hercegség hatalmi hálóját, ahol különböző frakciók versengtek a megüresedett címért. Az előző herceg nemrég a fűbe harapott. Nem lepődtem meg, amikor kiderült, hogy maga Geldeeris a fő gyanúsított, komoly vérdíjjal a fején. Ez a mi formánk.

Nekünk az elhunyt herceg lányát kellene sikerre segítenünk, akit 15 éve nem látott senki. Érdekes történet, de próbáltam a közvetlen feladatunkra koncentrálni, meghagyva a feleslegesen túlbonyolított politikai játszmák elemzését a magát ebben – kissé túlzó módon - nagymesternek tartó Villámnak. Már felkészülten vártam, hogy kiderüljön mi is lesz a szerepünk ebben a történetben, de amikor meghallottam, hogy elsőként a hercegi zászlóshajót kell megbugáznunk, sürgősen felhajtottam a kupámból a karcos grogot, amit a behízelgő modorú kocsmáros személyesen hozott ki az asztalunkhoz. Azonmód rendeltem még egy kört, mert a vén kurafi rátért arra, hogy a hajó indítókristályát az egyik legbefolyásosabb frakció, a Kelet-Nyugat tengely főhadiszállásáról kell megkaparintanunk. Amikor viszont megemlítette, hogy a főhadiszállásra valami alvilági Árnyjátékos hívő rablóbanda vezéreként kell beszivárognunk, nem mellesleg a bandát előtte meg kell semmisítenünk, akkor egy óvatlan pillanatban az elkerekedett szemekkel bámuló Verna poharát hajtottam fel, mert úgy éreztem, azonnal innom kell valami erőset. Persze tudhattam volna, hogy a bűbájos gnóm valami zöldségteát kortyolgat, így csak még idegesebb lettem, megérezvén a lötty elviselhetetlenül keserű ízét.

Amikor végre befejezte a töpörödött fejű ex-kancellár és elégedetten hátradőlt, majdnem megkérdeztem, hogy minek örül annyira, de elkaptam Ireth szúrós tekintetét, amivel éppen engem keresett, ezért aztán inkább fegyelmezetten lehajtottam a frissen kihozott italomat.

Első feladtunk tehát úgy tűnt az lesz, hogy Az Állhatatosak bandájának főhadiszállására kell bejutnunk és ott elkapnunk vezetőjüket Skylar Dawkinst, aki egy maszkos alak és még nem látta senki sem az arcát. Egy szurdok mélyén rejtőző romos erődben ütöttek tanyát, ami egykor egy varázsló otthona volt. Villám és Verna alkimistáknak adják ki magukat, mi pedig a kíséretük leszünk. Ez egy előre megbeszélt tranzakció volt, elvileg várnak minket másnap reggel.

X.24 Piritar mellett, Kyolthan Urravein erődje

Másnap hajnalban a Wobblewaddle nevű gnóm és Ireth érkeztek a szállásunkra, hogy felkészítsenek bennünket a szerepjátékra. Elmaszkírozták gnómjainkat és Wobblewaddle készségesen válaszolgatott kérdéseinkre. Megtudtuk, hogy egy 3000 arany értékű varázsital szállítmányt kell leszállítanunk a bandának. Személyesen kellene Dawkinssal találkozni, majd ártalmatlanná tenni őt is meg az egész kompániát, mellesleg. Dawkinsot feltétlenül élve kellett elkapnunk, mert a terv szerint az ő képében kell megjelennie Merixnek az esti Laberith bálon.

A Mocsárban a fogatlan Gramgu néni mondása volt, hogy ha bivaly fejéskor véletlenül a bikánál kötsz ki, akkor ne hagyd abba, ha belekezdtél, mert rossz vége lesz… Így jártunk mi is ezzel az akcióval. Minden lehetséges dolog rosszul sült el, de nem adhattuk fel.

Utólagos okoskodás, de nem ártott volna több információ és alaposabb felkészülés. A kapott információk alapján egy vidéki rablóbandát kellett ártalmatlanná tennünk, vezérét élve elfognunk. A banda egy évszázadokkal ezelőtt épült romhalmazban ütött tanyát Piritár közelében. Ezek alapján nem számítottunk nagy ellenállásra. A tervünk is megfelelőnek tűnt: álruhában, ismerősként, Skylar közelébe férkőzünk, majd meglepetésszerűen lecsapunk rá és a bandára. Ehhez képest a valóságban igen szervezettnek bizonyultak az Állhatatosak. Az romos erődöt frissen ácsolt kapu zárta el a külvilágtól, amit pár hobgoblin és egy ogre őrzött. Miután megjelentünk és elmondtuk mit akarunk, jó ideig várakoztattak minket, majd az erőd belsejébe kísértek. Már ekkor gyanús volt a bokrok közt somfordáló bagolymedve és a szervezett fegyelem, ahogy egy látszólag jól megkomponált protokoll szerint fogadtak minket.

A falak mélyén a szurdok sziklafalába vágott bronzajtó is figyelmeztető jel lehetett volna. Végig szorosan körbevettek minket a kísérőink, még akkor is, amikor a kinyíló ajtón át a sziklaerődbe tereltek minket. Itt közel egy tucat állig felfegyverzett őr várt minket, emberek és félszerzetek vegyesen valamint két félork is. Titokban részeges, handabandázó gazfickókra számítottunk, ezzel szemben itt mindenki olajozottan tette a dolgát és látszólag tudták, mit csinálnak.

Egy Jorick nevű félszerzet fogadott minket és ragaszkodott hozzá, hogy személyesen nézze meg a portékánkat. Villám-Wobblewaddle jól játszotta a riadt kereskedőt és csak hosszas huzavona után mutatta meg az árut. Jorick miután meggyőződött a szállítmány valódiságáról, ki is fizette volna a megbeszélt összeget, de Villám végeláthatatlan alkudozás után kierőszakolta, hogy személyesen adhassa oda Skylarnak a varázsitalokat. Végül Belfegor is elkísérhette őt a bandavezér szobájába.

Szorosabban markoltam szablyám markolatát és láttam, hogy Merix szeme is idegesen rebben ide-oda. Bármelyik pillanatban vártuk, hogy kitörjön a ribillió. Felettébb meglepődtünk hát, amikor kis idő múltán felbukkantak barátaink, és mint akik jól végezték dolgukat távoztunk. Miközben kifele haladtunk, folyamatosan készenlétben álltam, hogy Villám jelére harcba bocsátkozzak, de csak nem jött a jel.

Az erőd falától látó- és hallótávolságon kívül megálltunk és Villám beszámolt a történtekről. Elmondta, hogy nem látta megfelelőnek az alkalmat a rajtaütésre. Szerinte nem volt biztosítva az, hogy mindenkinek az esetleges menekülését megakadályozzuk és a főnökkel is csak egyedül volt, kockázatos lett volna támadni.

Ekkor beláttuk, hogy az eredetileg tervezett minimális erőforrás felhasználás nem tartható. Gyorsan felvázolt tervünk szerint Belfegort láthatatlanul beküldtük a bronzajtó elé egy csendkővel, a mi feladatunk pedig Merix vezetésével a kint lévő ellenállást felszámolása volt. Nyögvenyelős akció volt, nem az a kés a vajon fajta. A hobgoblinok a repülő Merix energianyilai elől az őrtornyokba bújtak, előkerült egy marék goblin, köztük egy druidával és a bagolymedve is.

Néhány ütésváltás után a kinti erők parancsnoka jobb belátásra tért és megadta magát és a társait is megadásra szólította fel. Ekkor Alicia valamilyen megmagyarázhatatlan vallási révületben leszúrta a parancsnokot, később arra hivatkozva, hogy trükkösen kiszedte belőle, hogy az Árnyjátékos híve volt. Persze soha nem látta volna be, hogy egy ilyen kihegyezett pillanatban bárki teljes meggyőződéssel állítana valamit vagy annak az ellenkezőjét, ha azt hiszi, az élete múlik rajta. A papnő vallásos őrjöngésének eredményeképp a harc az udvaron még percekig elhúzódott, és végül foglyunk sem maradt, akit kihallgathattunk volna a benti erőkkel és helyzettel kapcsolatban.

Az információhiány hamar tudatosult bennünk, amikor a hobgoblinná változott Merixtől a kopogás után valami jelszót kértek a benti őrök. Zavaros makogásunkra egyre több őr lépteit hallottuk az erőd belsejéből a bejárat felé sietni. Villám ekkor Belfegort légies testűvé változtatta és beküldte az ajtón, majd maga is beteleportált. Ennyit az erőforrások kíméléséről.

Kitört a csata, hamarosan kinyílt az ajtó, pillanatok alatt csendet és ködöt varázsoltak ránk, itt dőlt dugába végleg a szedett-vedett, felkészületlen ellenfél teóriánk. Alicia sárkánnyá változott és a parancsnok szobája felé vetette magát. A védők taktikája meglepő módon nem az ellenállás volt, hanem a menekülés. Pillanatok alatt szétspricceltek és nyomuk is alig maradt.  Alicia versenyt repült az idővel. Képessége megváltozásával, csak rövid ideig volt képes sárkányformában maradni. Így minden erejével a főnökhöz akart érni. Azonban világossá vált, hogy titkos ajtók egész rendszere szövi át az erődöt, amelyeket Verna csak hosszas koncentrálással volt képes kinyitogatni.  

Közben a maroknyi ellenálló csapatokat sorban legyőztük, Alicia korábbi szokásának megfelelően itt is kivégezte a magukat megadni szándékozókat, köztük Kampókezet a korábbi Rémpatkányok banda vezetőjét is. Villám a bejáratnál őrködött és hol magában, hol hangosan szidott bennünket, hogy így elfeledkeztünk az esetleges menekülőkről.

Kis idő múlva Villám sipítozására lettünk figyelmesek: megtámadták a bejáratnál. Alicia rögtön arra iramodott, Merixxel és velem a nyomában. Mire megérkeztünk egy rémdisznót és a korábban látott félorkot láttunk és az aláhanyatló Aliciát, mikor egyszerre megint mindent belepett a köd. A disznóra támadtunk, mire egy hang szólalt meg a fejünk fölül, hogy hagyjuk abba a támadást, mert meghal a társunk. Nem láttunk senkit, pedig Merrix is ott volt. Igencsak meglepődtünk. A következő pillanatban a disznó és a többi ellenség belépett a falon nyíló titkos ajtón, Alicia testével egyetemben.

A túloldalon Vernának sikerült felfejteni a titkos ajtók sorát, de az utolsónak tűnő ajtó előtt őt is figyelmeztette a hang, hogy meghal a társunk, ha kinyitná az ajtót. Vernának fogalma sem volt róla, hogy mi történt Aliciával és kinyitotta az ajtót. Bent rögtön látta, hogy Jorick és a két félork Alicia teste fölött állnak, majd lesújtanak az élettelen testre, ahogy kinyílt a fal. Verna még kétségbeesetten mágiával próbálkozott, amivel lebénította az egyik harcost, de közben bentről bezárták az ajtót.

Mikor újból kinyitotta az ajtót, Villám nevéhez méltóan egy villámvarázst dobott be, leterítve az orkokat.

Én közben úgy tettem, mintha egy másik folyosó felé mennék, és Belfegort is hangosan kértem, hogy segítsen betörni az ajtót. Ekkor azonban visszarohantam és láttam, hogy amint azt gondoltam, a titkos ajtó kinyílt a falon és a földön megláttam Alicia és az orkok füstölgő testét. Beszaladtam Lecsóval, aki a még tántorgó Jorickot vette kezelésbe. Aliciát szerettem volna megvizsgálni, de szemem sarkából észrevettem, ahogy a bronzajtó kinyílik mögöttem. Azonnal cselekedtem és Tündefény varázslattal kirajzoltam a láthatatlan menekülő körvonalait, akit Lecsó farkas a következő pillanatban elgáncsolt, az odaérkező Belfegor pedig leütött.

Az ellenállás nagy részét legyőztük, a menekülést megakadályoztuk, de tudtuk, hogy még vannak rejtőzködő ellenségek az erődben….

Ötletek, elvarratlan szálak

Személyek

CSAPATNAK FONTOS

• Apostol, Skylar Dawkins

CSAPATNAK NEM FONTOS

Megismert helyek, események

CSAPATNAK FONTOS

• Ahol a vár fokán sötét madarak köröznek…

CSAPATNAK NEM FONTOS

• -

House rules

Legyőzött/megismert ellenfelek