182. alkalom

Rajtaütés I.

Helyszín: Hawky, Üröm

2015. január 28.

 Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)

Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)

A Sárkány Légió vezetői: Belfegor Bhatta’waag (half-orc férfi, Dol Dorn hívő L1 barbár - L4 harcos - L1 Holy Liberator), Alicia ir’Degard (human nő, L6 Aasterinian pap), Villám Skoradalavan (whisper gnome ffi, L6 wizard), Verna Tealeaf (whisper gnome nő, L6 beguiler), Nazzod (half-orc ffi, L6 Gatekeeper druida), Merix Bratt (changeling ffi, L6 warlock)

- Nazzod feljegyzései -

YK 1015, Sypheros (X.) hó 13. délután (~8 pm)

A két hatoldalú csontkocka sebesen pördült-forgott a durván gyalult fapadlón. Adohili feszülten figyelte egyre lassuló táncukat, míg végül megállapodtak. Diadalmas mosollyal nézett fel és még elcsípte Bas’keen bosszús tekintetét. Az Eberron kockán Zarantyr, a Syberisen pedig Aryth holdjának vésett szimbóluma jött ki. Vihar és átkelés, ráadásul Zarantyr és Aryth felerősítették egymás hatását.

Adohili alig elfojtott vigyorral vett le hármat Bas’keen koboldjai közül, - lecsapott a villám - majd saját feketesárkányával az Aryth által semlegesített gólemgyík-sámán mellett Bas’keen táborába lépett. – HLAL duzzadt heréjére! – horkant fel Bas’keen, CHRONEPSIS fogja a kezed ma egész este, vagy mi van? – Adohili egy pillanatra ijedten behúzta a nyakát, - Csendesebben, te kobold csöcs! – pisszegte le a dühös gyíkot. Azt akarod, hogy Mra’hissa vagy Anamarah meghallja? Láttad mit csináltak szegény Kriktával? Pedig az a szerencsétlen bolond csak megszokásból fogadkozott GARYX nevére, hogy széjjel csapja, aki otthagyta az udvar közepén a moslékos vödröt, amibe belelépett. – Nem felejtettem el, - szólt közbe Bas’keen, de Adohilin már úrrá lettek az emlékek. –Megjelent Mra’hissa és egy csapással a földre küldte Kriktát. Egy csapással, érted? Kriktát, aki állítólag egyszer lebirkózott egy veszett mocsári bivalyt és közben meg is fejte, mielőtt elharapta volna a nyakát. – Jól van, nem kell mindent elhinni, - dünnyögte Bas’keen, miközben a harci alakzatokat tanulmányozta a padlón. – De nem is az, folytatta zavartalanul Adohili, - utána összehívta a tábort és azt mondta, példát kell mutatni, és a gyíkoknak meg kell tanulni, hogy a Sötét Karmok csakis a nagy Árnyékjárót tisztelhetik. Szegény Krikta, nem fej több bivalyt, Anamarah szolgái tépték szét cafatokra. – Ott voltam én is, nem kell mindig emlékeztetni, morogta Bas’keen. – Na, csak azért mondom, - Adohili a csapóajtóra pillantott, - vigyázz miket hordasz össze! – Esetleg folytathatnánk? – nyúlt a kockákért Bas’keen. – Hallottad ezt? – emelte fel a fejét Adohili – Mocsári béka, méghozzá háromszor! – Mi van? – kérdezte Bas’keen hangjában alig leplezett indulattal? – Furcsa. Sötétedés után már általában a puszpángosba térnek nyugovóra a békák, itt a közelben pedig én nem láttam puszpángot egyáltalán. – Adohilin kissé felemelkedett, hogy kinézzen az ablakon. – Hát nem tudtam, hogy te ekkora növény- és állattudor lettél – Bas’keen most már vigyorgott – talán csak nem Anamarah szolgálatába akarsz lépni? – kérdezte kajánul. – Ugyan, horkantott Adohili, majd suttogva tette hozzá: Remélem FALAZURE majd mélyen a szemébe néz annak a velejéig rohadt bűbájosnak. Mindketten halkan kuncogni kezdtek, majd Bas’keen elgurította a kockákat. Sypheros és Crya, hm..az Árnyék és a Végső Álmodó.

 Adohili valami mozgást látott a szeme sarkából, felnézett, az ajtó kinyílt és egy hatalmas termetű, páncélos orkpofa lebegett köztük a csapóajtó fölé, egy hatalmas karddal a kezében. Bas’keen gyorsan reagált, felpattant, de a semmiből megjelent mellette egy krokodil és farka hatalmas csapásával mellbe taszította.

Bas’keen arca eltorzult a fájdalomtól és valószínűleg fel is kiáltott, de Adohilinek csak most tűnt fel, hogy néma csönd van. A bénultságot lerázva magáról felpattant és az ajtó felé vetette magát. Az ork harcos megpróbálta elgáncsolni, de lehet, hogy ma tényleg CHRONEPSIS vigyázott rá, mert ügyesen átugrotta a kinyújtott lábat. Az ajtó hihetetlenül közel volt, azon túl pedig a tábor és a csapatok, csak odáig kell eljutni. De az ajtó előtt valamiről visszapattant, egyensúlyát veszítve a földre roskadt. - TAMARA, most ne hagyj cserben! - fohászkodott magában. Tehetetlenül nézte, ahogy a hatalmas harcos Bas’keen gyomrába mélyeszti kardját, majd olajozott mozdulattal, ráfordul. Ebben a pillanatban nem is a rajtaütés gyorsasága, vagy Bas’keen halálba merevedett tekintete, hanem a néma csönd volt a legfélelmetesebb. Adohili még felemelte a kezeit, amikor a súlyos penge lecsapott, hirtelen minden elsötétült… Felülről látta saját és Bas’keen levágott testét, az ork harcost és a krokodilt. Lassan egyre kisebb lett a szoba..aztán már az épület fölött lebegett, látta a mit sem sejtő őröket, a falak tövében lapuló elfeket és pókokat, de már nem érdekelte semmi. Azaz, ez mi? Egy bronz sárkány a tábor felett! Aasterinian, ó, Aasterinian, eljöttél hát, hogy megbüntess minket! Bocsáss meg….

*****

Előzmények:

Hosszas vita után végül a csapat szavazott a lehetséges alternatívák között: Verna, Merix és Villám azt a verziót támogatták, hogy lapuljunk meg (már megint!) és amikor megindul a népfelkelők ostroma, akkor mi hatoljunk be a tábor másik oldalán és szépen számoljuk fel csendben a talált ellenállást. Alicia és én pedig inkább már eleve bentről lapulva leptük volna meg a csatazajra felriadó vezetőséget. Belfegor ekkor előállt egy javaslattal: mi lenne, ha egy csendvarázslatot juttatnánk a földalatti katakomba lejáratához, így szépen kipucolhatnánk a fenti erőket, majd utána mehetnénk a lenti erők ellen. Végül Alicia „aranyszavazatával” ez a javaslat győzött.

Elydirnek tetszett az ötlet és hallván, hogy erősítés is jön, még gyorsabb rajtaütésre buzdította a társaságot. A sötételf két órát kért, hogy a csapatok elhelyezkedjenek a támadáshoz. Az őrposztokat veszik be először, majd felmorzsolják a maradék ellenállást is. A támadást mocsári béka három kuruttyolása fogja bevezetni, hogy tudjuk, mikor indítsuk a rajtaütésünket.

A népfelkelők eltűntek az éjszakában, mi pedig tervezésbe kezdtünk. Villám minden részletre kiterjedő tervet akart és tényleg szinte másodpercre részletezve felvázoltuk, mit kell majd csinálnunk.

Alicia átváltozik sárkánnyá. Belfegor, Merix és Villám repülni fognak, Belfegor még engem és Vernát is visz magával. Láthatatlan gömbben megyünk és Verna Csendes zónája is rajtunk lesz. Az épülethez érve Verna illúziót vetít a bejárat elé, Villám kinyitja a zárat és az ajtót, Belfegor pedig egy csendvarázsos követ elővéve blokkolja a csapóajtót, majd ártalmatlanná tetszzük az őröket. Villám többször is kikérdezett mindenkit, végül elégedetten csettintet.

Közben Alicia rendkívül idegesen tördelte a kezeit és járkált fel-alá. Átváltozok, igen átváltozok Aasterinian kegyelmével. Ő a terv alapján majd csak a támadás megindulásakor avatkozik a csatába, addig magasan az égen köröz és figyel.

Na, majd meglátjuk hogy alakul a harc…

Ötletek, elvarratlan szálak

Személyek

CSAPATNAK FONTOS

•          Anamarah, sámán (druida), a fogoly szerint fagyöngy szerűség van nála

CSAPATNAK NEM FONTOS

Megismert helyek, események

CSAPATNAK FONTOS

•          -

CSAPATNAK NEM FONTOS

•          -

House rules

Legyőzött/megismert ellenfelek