181. alkalom

Helyszín: Hawky, Üröm

2015. január 22.

Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)

Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)

A Sárkány Légió vezetői: Belfegor Bhatta’waag (half-orc férfi, Dol Dorn hívő L1 barbár - L4 harcos - L1 Holy Liberator), Alicia ir’Degard (human nő, L6 Aasterinian pap), Villám Skoradalavan (whisper gnome ffi, L6 wizard), Verna Tealeaf (whisper gnome nő, L6 beguiler), Nazzod (half-orc ffi, L6 Gatekeeper druida), Merix Bratt (changeling ffi, L6 warlock)

- Nazzod feljegyzései -

YK 1015, Sypheros (X.) hó 13. délután (~5 pm)

Lapulunk a cserjék között, szinte harapni lehet a feszültséget. Lapulunk, hehe, ebben nagyon jók vagyunk. Úgy tűnik ez egy ilyen nap. 

Csülök türelmetlen nyújtogatja a fejét és néha felhúzza az ínyét. Ő legalább őszinte, ezt szeretem az állatokban, ami a szívükön, az rögtön leolvasható róluk, persze csak a jeleket jól ismerőknek. Például Alicia itt mellettem nem igazán tudná megkülönböztetni a kölykeit védő mételyfarkas és egy idomított bazári szuka simogatásért pitiző ábrázatát. A papnő tettetett közönnyel nézelődik, persze tudom, hogy belül majd szétveti a hiú düh. Máskor makulátlanul csillogó mitril vértje úgy néz ki, mint amit most ástak elő holmi sírrablók. – Na, akkor én elbújok, - és fogalmatlanul megindult egy ösvény melletti fácska felé, a következő pillanatban meg már átkozódva kapálózott, derékig merülve a dágványban. Haha, találó figyelmeztetés őnagyságának, hogy Aasterinian nem figyeli minden léptét a vállai fölül. Persze nem látom be, miért is támogatná Aliciát istennője.

Ugyanis fertályórával ezelőtt a csapat megbeszélésen Villám felvázolta az alternatívákat. Szerinte az egyik legígéretesebb lehetőség, kihasználva a gyíkemberek törzsi büszkeségét, az lett volna, ha a mi bajnokunk – értelemszerűen a vallásos küldetése hevületétől izzó Alicia – megküzd Mra’hissaval és legyőzvén őt már vége is a konfliktusnak. A gnóm a terv ismertetése után szakállát simogatva töprengően ránk nézett, - Vajon van reális esélye Aliciának? – Természetesen már-már hallottam Alicia melldöngető fogadkozását és a varázslóra tett gúnyos megjegyzéseit, ezzel szemben az én és láthatóan a többiek egyöntetű megrökönyödésére Alicia halkan ennyit szólt: - Nem tudom. Komoly az esélye, hogy erős. –

A beállt hosszú, döbbent csendet Villám torokköszörülése törte meg: - Esetleg megkérdezhetnénk Merix gyűrűjét? - Na, hát azt már nem! – hörrent fel a papnő, - majd pont erre az össze-vissza hazudozó kóklerre fogom bízni Istennőm szent küldetésének sorsát! - Talán mégsem vesztettük el a régi Aliciát, olvastam a megkönnyebbülést a többiek arcáról is. Ezek után a papnő, talán a szükségesnél szélesebb és hangsúlyosabb mozdulatokkal tömjént és egy apró tálkát kotort elő feneketlen tarisznyájából, majd gondos előkészítés után a parázsló kéreg füstjébe meredt egy ideig. Én mindig is erős kétellyel néztem ezt a hókuszpókuszt, szerintem Alicia azt mondja, ami éppen először eszébe jut ilyenkor. Persze nem tettem ezt szóvá, mert láttam, hogy a lány már így is nagyon feszült. A tömjén hamuja fölé meredő Alicia egyszer csak megszólalt: - Baj. Ezt üzeni Istennőm, egyértelműen!

Szemem sarkából látom, ahogy Merix forgatja a szemeit, de szerencsére Villám beléfojtja a szót – Rendben van, természetesen elfogadjuk Aasterinian útmutatását. Marad tehát a lassú ostrom, az ellenség kivéreztetése, vagy az eredeti terv szerinti éjszakai roham. Ez utóbbihoz annyira persze nem fűlik a fogam. Megbeszélem Elydirrel.

Kis idő múlva Villám gondterhelt ábrázattal tért vissza közénk. - A sötételf az éjszakai támadást erőlteti. Nincs élelmük, nincsenek berendezkedve ostromra, bla-bla. Megnézhetjük a gyilkos venyigéket, hátha észrevétlenül kiirthatjuk őket. Pár perccel később tanácskozásunkat a sietve közelítő Elydir szakította félbe.- Az egyik hátvédünk hazatérő vadászcsapatot fedezett fel, erre tartanak, 10 perc múlva itt lesznek. Hatan vannak, észrevétlenül kellene őket ártalmatlanná tenni, különben veszik az ostrom.

Így most hát lapulunk a cserjék között, az útkanyarulatot figyelve. A gnómok elöl bújtak el. Mivel nem maradt idő részletesebb csatatervre, így szokás szerint rögtönözni fogunk. Valami zajt hallok az ösvény felől, mellettem Belfegor is szorosabban markolja kardját. Felbukkan a kanyarban két apró íjászgyík. Kirobbanok a cserjék közül, nyelvükön üvöltöm, hogy adják meg magukat. Rohanás közben megpillantom az elöl haladók mögött a csapat maradék négy tagját, egy felkoncolt mocsári szarvast cipelnek rögtönzött hordozó rudakon. Nyomatékot adva követelésemnek az egyik íjász felé sújtok, meglepetésénél csak az enyém nagyobb, ahogy szinte lefejezi csapásom. 

Hiába, no, csatában azért csak jobb adni, mint kapni, idézem fel egykori harci csapatvezetőm, Skug kaján hangját, amint épp nyílvesszőjét próbálta visszaszerezni egy halott kobold szemgödréből. Az egyik hátsó gyík azonnal reagál: ledobja a rúdját, és iszkolni kezd az ellenkező irányba. Villám utána veti magát a csalitosból, hallom sipítozását: - Add meg magad, add meg magad, állj meg azonnal! – Sok szerencsét! – gondolom – miközben felzárkózik mellém Belfegor és Csülök is. Verna kántálása hallik a csenderesből, a három hátsó gyíkot színes fények övezik, majd mozdulatlanná dermednek. A maradék kis gyíkember, látva reménytelen helyzetét, fegyverét eldobva megadja magát.

A levágott gyík fölé hajolok, még él, kis mágiával összezárom sebeit. Közben Belfegor leütögeti és megkötözi Vernával a hátsó gyíkokat. Alicia pedig a magát megadó íjászt faggatja: - Kedves barátom, társaid és a te életedet megkíméljük, ha lennél olyan szíves elárulni, hogyan terveztetek a gyilkos venyige ligeten átkelni. A gyík kissé értetlenül pislog, majd kinyögi: - Harci titkokat nem árulhatok el!
Nem várom meg mi lesz ennek az érdekfeszítő társalgásnak az eredménye, és odalépek egy leütött gyíkvadászhoz és magához térítem.

A megfelelő húrok megpendítése után énekel, mint egy dalos madár. Elmondja, hogy a venyigék csak az ellenségeket támadják meg, ilyenről még nem is hallottam. A venyige liget kb 30 lábnyira a kapuig húzódik, így szinte esélytelen, hogy észrevétlenül kiirtsuk. Megtudom, hogy az állat- és növényvarászlót Anamarahnak hívják, van két segédje és ők parancsolnak az óriás földfúró férgeknek is, akik hol itt, hol ott bukkannak fel.

Brahah nagyfőnök parancsol a harcosoknak, és két nagy fekete gyík testőrködik Mra’hissa mellett, bár ezt már korábban is tudtuk. Elmondja, hogy még van pár hozzájuk hasonló vadászcsapat a környéken, de nem lehet tudni, mikor érkeznek vissza. A végére marad a legfontosabb: állítólag a környék összes mocsárlakója, aki csatlakozott Mra’hissához, a táborba tart és bármikor megérkezhetnek.

A feldúlt Villám is visszaérkezik közben, és váltakozva szid minket és fenyegetőzik, hogy most ő összepakol és elmegy haza. Lassan kivesszük szitkozódásából, hogy a menekülő gyík bevette magát a mocsárba és ő nem állította meg, mert várta, hogy valamelyikőnk, itt többször Csülköt emlegeti, menjen segíteni neki. Erre röviden kölcsönös sértegetésbe kezdünk, nem látom be, hogy Villám Csülökre várt, aki pár órával ezelőtt majdnem elsüllyedt a mocsárban, miközben lelkesen üldözte gyíklényeket. Végül Belfegor lenyugtatja a társaságot. Gyors számolgatás és fejvakargatás után kijelölünk Villámmal egy irányt és egy távot Merixnek, aki lendületesen repül el a megadott hely fele, ahol sejtésünk szerint a gyík megpróbál a táborba visszasettenkedni.

Pár perc múlva Merix visszaérkezik, és ha felemelt hüvelykujja nem lenne elég, szélesen vigyorgó ábrázatáról leolvassuk, hogy egyelőre nem riadóztatja senki a gyíkok táborát.

Ötletek, elvarratlan szálak

•    Anamarah papi szimbólumára rákérdezni

Személyek

CSAPATNAK FONTOS

•          Anamarah, sámán (druida), a gy

CSAPATNAK NEM FONTOS

•          Brahah (gyíklény harcosok egyik főnöke)