Logar ir'Vericossen halkan hortyogott mellettem. Hmm szép név. Vagy legalábbis  nemes. Brelandi nemes, de nemes. Nagyobb birtokkal, mint a családja. Ami lehet, hogy csak hét szilvafa, de végül is meg tudja engedni magának ezt az utazást. Szóval talán mégsem. Meg végül is egész jó képű. Nem mintha jóképűből nem lehetne tengert árasztani a köreimben, no de módos, abból bizony kevés van, már aki egyedülálló is. Egy lánynak meg gondolnia kell a jövőjére, egy papnőnek meg az egyházára. Jó, jó, de megpróbált leitatni, meg elkábítani... Alicia ne áltasd magad, ha férfi lennél te se tettél volna másképp magaddal. És hát ő is ivott... Na jó, még egyszer ilyet nem iszom, mert tényleg mindenen nevetsz, no de már nem igazán jutott erő .. másra. Inni sem hagyom ennyire legközelebb. Biztos, ami biztos. Végül is már nem kamasz, akinek a szellőtől is.. Uhh, fel kellene kelni. Nem láthat így - egyelőre. Na, egyik láb a másik után, Alicia - ja nem, Violette ir'Grandilgon. Mindig elfelejtem. Micsoda név. Brrr. Mondjuk legalább nemesi.

Felültem. Hála Aasteriniannak nem fáj a fejem, de ez az álmosság megöl, de legalábbis nem tesz valami vonzóvá. Valahogy át kellene jutnom feltűnés nélkül a szobámba. Vajon hány óra lehet. Ennem is kellene valamit. Elmúlt a varázs,amit Merixre - ó Veronikára, hogy azt a... - raktam. Szóval elmúlt hat óra, mondjuk ez nem sokat jelent. 

Felállok és óvatosan a kabin apró ablakához megyek. Hmm, hát a reggeliről lekéstem.Nazzod hangját hallottam? Ja, nem is olyan rég. Üvöltözött azzal a bolhás kutyájával. Ó, de gyűlöltem akkor. Hát, Aasterinian, sajnálom, a mai imádkozásról lemaradtam, de kipróbáltam egy olyat, amit még eddig soha. Ahogy az beavatottként kötelességem is. Hahah. Na nézzük azt az ajtót, mielőtt Logar felébred. Hopp, hopp, ez a lépkedés nem igazán megy.

Megigazítom magam, amennyire lehet a kajüt falán lógó ezüst tükörben, majd kihallgatózom. Senki. Kinyitom az ajtót. Ó, pont jönnek lefele. Becsukom az ajtót. Hát nem megállnak itt beszélgetve? Huhh, de sokáig. Leülök az ágy szélére, míg elmennek. Na, mi van, most beszélik meg az elmúlt évet? Kicsit lehajtom a fejem a párnára, úgy kényelmesebb, nem igaz? Csak amíg elmennek...

Kopogásra ébredünk. "Ki az? Mi az?" - szólunk ki Logarral, szinte egyszerre. "Mazzia Gallanda, a hajó másodtisztje vagyok. Elnézést ir'Vericossen úr, csak azért bátorkodom zavarni, mert nem jelent meg a reggelinél és érdeklődnék, felszolgáljunk-e reggelit a kajütjében?" Logan zavartan rám néz, mintha nem tudná meddig is jutottunk az éjszaka, majd zavarát leplezve kiszól: "Igen, kérek. Köszönöm." - szólt kissé kásásan. Láthatóan őt jobban megviselte az este. "És ha szabad kérdeznem, hány személyre?" - kérdezi a másodtiszt. Vajon miért kérdezi ezt? Arra kíváncsi egyedül van Logar? "Nem, két személyre." - ez már magabiztosabban, sőt büszkén hangzott. Hát igen, Alicia, rád lehet büszke, még reggel is a szeretőd. Vagy aki annak reméli magát. "Azonnal hozatom." 

Csendesen, kissé zavartan kezdtünk neki a bőséges reggelinek, így délben. Az áldott jó szívemnek hála, nagyon kedvesen viselkedtem Logarral, de azért kisebb bosszúként a leitatási kísérletért, nem árultam el neki magamtól, hogy nem történt semmi köztünk, mivel szétvihogtuk magunkat.

Még nem fejeztük be a reggelit, amikor megint megzavart minket a másodtiszt, jelezve, hogy Veronika úrnő a társaságomat kívánja. No, csak nem történt valami. "Bocsáss meg, Logar, de mennem kell. Ugye megérted."  "De este mindenképp találkozunk!" - csillantottam meg a reményt számára, látva elfancsalodó képét. "Úgy ám!" - ragyogott fel mosolya. Hmm, milyen jóképű így. Este biztosan számíthatsz rám, szívem.

Mielőtt szerepemet tovább játszottam volna és úrnőmhöz siettem volna, először a hírnevemet megőrizendő visszamentem Vernával - az istenekre sem jut eszembe az álneve - közös szobánkba megmosakodni és átöltözni valami napi ruhába. Verna nem volt ott. Ahogy elnézem - mással sem találkoztam ide jövet - valószínűleg ebédelnek. No siessünk. Ehh, nem vagyok teljesen jól.

Az ebédlőben már ott vár rám a díszes kompánia. "Megjöttem, Veronika úrnő! Elnézést a késésért." - játszom a szerepemet - hangosan. "Mi történt?" - kérdezem leülve, halkan a szemben ülő Vernát. Kiderül, csak aggódtak értem. "Vigyázzatok! A két gnóm, két asztallal arrébb, ki akar minket hallgatni." Vagy úgy. Na végre egy nyom. Még ha gyenge is. Na akkor beszélgessünk a semmiről. Ez is jól megy, főként ilyen állapotban.

Az ebéd után, ahol elmondták, hogy délután egy parti lesz a fedélzeten, ahol ügyességi játékok lesznek. Én kérem, hogy még aludhassak, de jelezem, hogy mindenkire státuszt tudok rakni, illetve csak hat emberre, de akkor érzem, hogy mi történik vele hat óráig. Beleegyeznek, így elmegyek aludni a kabinomba - fél három van.

Verna közben elmegy körülnézni a gnómok kajütjébe, a többiek pedig felmennek a partira. Mint később hallom, Miranda nyerte a lövészversenyt, Belfegor előtt. És még Villám is talált egyet. Ja és Merix is, csak ő saját magát.

Belfegor dörömbölésére ébredek, két óra múlva. Behívom a szobába, míg felöltözöm. Érzem a perzselő tekintetét a hátsómon. Na Belfegor, adok neked kis útravalót. Lecsúszik kissé - véletlenül - öltözködés közben egyik vállamról a selyem hálóing, szabadon láthatóvá téve egyik mellemet a figyelmes szemlélő számára. És Belfegor elég figyelmes szemlélő lehet, mivel megszűnik a kabinban egy pillanatra a fujtatás, ami felőle jött, mióta csak belépett, hogy csakhamar még erősebben harsanjon fel. Hát igen, egyelőre ennyit Belfegornak. Lehet, hogy egyszer őt is kipróbálom.

Átmegyünk Belfegorral Merix kabinjába, ahol kiderül, hogy Verna sikeresen betört a gnómok kabinjába és elemelt egy fiolát. Heves vita kezdődött, hogy mi legyen. Igyuk meg azonnal, dobjuk ki az ablakon előtte vagy utána, csempésszük vissza, hátha nem veszik észre - lehetetlen: mágikus csapda lerombolva, pecsét felbontva -, vagy csempésszük be valakihez, hogy botrány legyen. A végén Verna elrakta a mágikus zsákjába. Férfiak.

Elmegyünk vacsorázni. Logar is végre megjelenik a vacsoránál - neki több idő kellett a regeenrálódásra - és igazi nemes úrhoz méltón, megkérti úrnőmet, hogy hadd élvezhesse társaságomat. Veronika örömmel engedi - merte volna nem. 

Este zenés-táncos mulatság veszi kezdetét, ami során igen szórakoztató férfinak ismerem meg. Kis időre a kapitány is lekér, mint a többi hölgyet és próbálkozik is, de csak a reményt adhatom neki. Már az este elején tisztázzuk, hogy nem történt - még -. semmi köztünk. Ezzel sikerül megalapozni az esténket és amikor éjfélkor végre felteszi a kérdés Logar, hogy elkísérném-e a szobájába, rövid kötelező évődés után, igent mondok. Ó Aasterinian, ilyen jókor már régen mondtam igent. Eddig még nem voltam késői harmincas férfival. Voltak sokan fiatalabbak, akiket tapasztalatnak gondoltam, de most találkozom először az igazi tapasztalattal. Bravó. Akkor döntöm el, hogy az út során a biztos jót választom a változatosság helyett. Hátha még tanulhatok is.

 Másnap reggel kitör a botrány. Eltűnt a gnómoktól valami értékes tárgy. Bravó. Ott lapul Verna zsákjában. Verna Villámmal sugdolózik és rövid időre eltűnik. Remélem elintézi. Hát nem teljesen. Kikötünk Starilaskurban és a fedélzetre jön pár nyomozó és egy varázsló és kutatni kezdenek. Aztán mivel nem találnak semmit, jön a szokásos zone of truth. Jaj, még enélkül sem tud Nazzod hazudni. Végünk van. Merinda ekkor odalép hozzánk: "Ezt elintézem." Hála Aasteriniánnak. A nyomozók ezek után csak látszatkérdéseket tettek fel. Merinda ezek után szavunkat veszi, hogy nem csinálunk semmi feltűnőt ezek után. Megígértük.

Starilaskurban felszáll még egy kharnati üzletember - korai negyvenes ember, két csuklyás szolgájával, akikről Verna kideríti nem esznek. Én meg kiderítem, hogy egytől egyig gonoszok. Pusztulniuk kell!

Flamekeepben pedig felszáll Menosos Betaden bíboros, a Flamekeep egyházából. Kopasz az istenadta, ami illik majd hatvanéves korához. Ej és nem vitatkozhatom vele a hitről. Kár.

Alicia ir'Degard naplójából