Komolyan mondom, ha még egyszer elhiszem egy kémnek, hogy minden rendben van, elintéz mindent, csak bízzak benne, Aasterinian sújtson le rám figyelmeztetésképpen. Nem hiszem el, hogy bedöltem Irvol Rowerol meséjének. Persze, szép csendben bemegyünk, kiemeljük Wandra l'ish Bridhgint, aztán megkapjuk a pénzt és mindenki mehet a maga útjára. Megint cselekedtünk egyet Breland érdekei szerint - megjegyzem, feltehetően Aundair érdekei ellen - kiváló. Utóbbit lenyeltem volna, de ez a kis mocsok átvágott minket. Amit tökéletes csendben és feltűnésmentesen elfogtuk Wandrát és két társát is élve (Aasterinian sajnos nem fogta le gyógyító kezeimet) - jó-jó, kisebb vértócsát hagyva öltözőjében, de akkor is - közölte velünk, hogy mivel sokan láttak minket, jobb ha egy kis időre eltűnnénk Sharnból. És ha már menünk kell, lenne itt egy kis meló Ja persze. Miért, mit gondolt, én mint Aasterinian Sharn felső köreiben igen csak ismert papnője, nem leszek feltűnő. Nem hinném. Ezt bizony kitervelte. Azt volt képe állítani, hogy ez a mi érdekünk is, mivel amíg távol leszünk ő mindent elsimít. Ja, kb. úgy, ahogy elsimította a megszerzett értékeket is. Mindet. Alig bírtuk visszafogni Vernát attól, hogy kifejtse nem éppen magasröptű nézeteit Rowerolról és egyenes ági felmenőiről, különös tekintettel a női ág általa kétes foglalatosságúnak tartott tagjairól.
Szóval Rowerol kiváló ötlete az eltűnésről az volt, hogy menjünk el egy isteneket háta mögötti helyre, egy börtönszigetre és tegyünk úgy, mintha mi kísérnénk álruhában Wandrát. Csavar a csavarban, hogy Wandra helyét Merix vegye át. Egyszóval legyünk mi a csali és ha már azok leszünk, akkor leszünk szívesek megvédeni magunkat. Rendben-rendben, be is kente kicsit mézzel a madzagot és adott mellénk egy Mirinda/Ireth Arnauile nevű vasszüzet is testőrnek, de akkor is, szívesen felképeltem volna, ha nem lenne a szemében valami nem evilági fenyegetés. A többiek sem tették végül szóvá hevesebben a dolgot, így végül elvállaltuk a munkát. Azt még nem is említettem kedves naplóm, hogy az utazást egy elementál égi hajón kell majd megejtenünk. Igen, ez már kedvemre való volt, mint az is, hogy egy nemes hölgyet kell majd eljátszanom, aki a Merix által alakított nemes kisasszony szegény rokona. Szegény, de nemes. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy a hajóúton, ami több, mint tíz napig fog tartani, én igen jól fogom érezni magam.
A hajóút megkezdése előtt még szerencsére sikerült pár dolgot beszerezni. Én három szilánkot vettem Villám tanácsára, amivel bővítettem alacsony szintű varázslataimat. Ezeknek jó hasznát fogom venni, akárcsak azoknak az új varázslatoknak, amikkel Aasterinian ajándékozott meg a rituálé során.
Rowerol elmondta, hogy kinek mi lesz a neve, mi meg eldöntöttük, hogy Brelandból, Eastbrookból valóak leszünk. Ezt megjegyeztem, de a nevekkel hadilábon álltam. A sajátommal is megküzdöttem (Violkette ir'Grandilgon), de a többiekét egyszerűen képtelen voltam megjegyezni. Ehh, na mindegy majd csak lesz valahogy.
A hajóra felszállva kiderült, hogy nem igazán vagyunk sokan, mi vendégek. Goblin kereskedők, ember család, egy anya és lánya, aki mint kiderült sznobként eredeti kronapeaki jegygyűrűt akarnak venni. Hát eddig nem voltam elájulva az előttünk álló mulatság mértékére vonatkozóan. Míg ezeken gyorsan végigsiklott tekintetem, azonnal megakadt a szemem az igen jóképű kapitányon. Hmm. Finom falat és biztosan nem akar majd hosszú távú kapcsolatot. Ó, és ki jön itt: egy kissé viharvert, de a maga marcona módján jóképű módos úriember. Egy utas. Vajh ki lehet. Mint megtudtam Logar ir'Vericossennek hívják, brelandi nemes és egész magányosnak tűnt. Hmm, ilyet még nem próbáltam. Meglátjuk: kapitány vagy nemes. Nehéz döntés.
Elfoglaltuk Vernával - szerepe szerint barátnémmal, a nemes Veronika társalkodónőjével - a kabinunkat, mely az F jelet viselte. Veronika Mirindával a D kabint foglalta el. Groom, Broom, vagy kicsodák testőrként az E kabint kapták. Anton - Villám által megszemélyesített titkár - pedig külön szobát kapott. Indulás után vacsorára voltunk hivatalosak, amire én, nemesi rangomnak megfelelő öltözékben, bár a szegény rokon imázsát megtartva, kissé visszafogott ékszerezéssel készültem. A végeredményt megnéztem a tükörben és elégedetten bólintottam: kevés férfi tud majd ellenállni ennek, Alicia. Együtt mentünk fel a vacsorára, amit a kapitány adott az utasok tiszteletére. Nem lepődtem meg azon, hogy a kapitány, kinek természetét hozzám hasonlónak ítéltem meg, azonnal rám mozdult. Azonnal előadta a sablon csábítási szöveget a tatfedélzeten történő csillagnézésről, amit én naiv mosollyal és kacér szemekkel fogadtam kedvezően. Az persze nem nagyon tetszett, de nem lepődtem meg rajta, hogy a kémnőnket is megkísértette, de látva villámló tekintetét, hamar visszavonult. Érdekes volt megfigyelni, hogy a kapitányt nem nagyon zavarja sem a visszautasítás, sem az, hogy a vacsorára éppen akkor érkező énekesnő egy kanál vízben megtudta volna fojtani az arckifejezéséből ítélve, amikor látta, hogy velem flörtöl. Hmm, látszik kinek fontosabb a másik. Szegény lány.
Vacsora után a játékterembe és bárba vezetett utam, míg a többiek a duzzogó Merixet vezették vissza a kabinjába. Pedig szegény hitsorosom nagyon szeretett volna mulatni. Na de mulatok én helyette is, hahaha. A bárban pár vendég játszott és italozott, köztük az én magányos nemesem is: Logar. Hmm, a kapitány csak estére ígérte magát, addig játszunk egy kicsit. Logar, Aasterinian segedelmével nem menekülsz.
Logar érdeklődését nem volt nehéz felkelteni. Leültem mellé huszonegyezni, a segítségét kérve abban, hogy ez mégis, hogyan kell játszani. Azonnal éreztem, hogy ezzel megtaláltam az érdeklődéséhez a kulcsot. Imádta a tapasztalt férfi szerepét, aki segít a szegény kislánynak. Mivel hamar elvesztettem az általa a rendelkezésemre bocsátott pénzt, aztán ő is, így meghívott a jó öreg ismerkedős italra. Amit én örömmel fogadtam el. Az elsőt követte a második, a harmadik és ki tudja hányadik. Láthatóan a jól bevált leitatást tervezte. Nem kissé lepődött meg, amikor jobban bírtam mint ő. Hogy gyanút ne fogjon, el kezdtem rájátszani. Éjfél felé összeszedte minden bátorságát és felhívott a fedélzetre csillagokat nézni. Haha, nincs új a nap alatt. Mindenesetre úgy tettem, mintha még senki sem tett volna nekem ilyen romantikus ajánlatot nekem. A kapitány nem tűnt még fel, így kérdés sem volt, hogy akkor most Logar nyerte el ma este a társaságomat. Mielőtt felkísért és engedelmét kértem, hogy bepúderezhessem az orromat. Azt még láttam, hogy odamegy a bárpultoshoz, mint később megtudtam Ian a neve, és odahajolva beszélgetésbe kezd. Én visszasiettem a kabinba és tervemnek megfelelően egy gonosz érzékelését varázsoltam magamba, tudván, hogy a közelben nem volt senki. Visszamenet ellenőriztem akit lehetett, beleértve a kabinokat is és még akkor is fennmaradt, bár már a feltűnést kerülve nem koncntráltam, amikor bementem a bárba. Kiderült, sem Ian, sem Logar nem gonosz, de egy goblin szolga az volt. A kis mocskos.
Azt még láttam., hogy Logar cinkosan összekacsintva fordult el Iantől és indult el felém. Felmentünk karonfogva egymást a tatfedélzetre. A csillagok tényleg gyönyörűen ragyogtak. Leültünk a fedélzetre és Logar elkezdett mesélni a csillagképekről, közben egyre közelebb húzódva és mintegy véletlenül átölelve a vállamat. Nem húzódtam el. Ian nemsokára meghozta a Logar által rendelt palackot és két poharat. Hmm, meglehetősen gyanús volt a dolog, mert ilyen palackot nem láttam a választékban, ezért amikor ittam jobban odafigyeltem a hatására. Már csak azért is, mert kiderült korábban, hogy a később felszállt törpe uraság egy alkimista, aki a kapitánnyal együtt készít tiltott italokat.
Ittunk mindketten. Amikor érkezett a hatás, ellenálltam neki, sikerrel. Láttam viszont, hogy Logar viszont a hatása alá került és azonnal elkezdett mindene vigyorogni. Hogy ne keltsek feltűnést én is eljátszottam, hogy hatott rám az ital. Ekkor vettem észre, hogy a kapitány is feljött és bosszúsan szemlélte meghitt párosunkat Logarral, majd hátat fordítva nekünk, lement. Nem tudom, mennyi idő után, de észrevettem, hogy Verna is ott leselkedik az árnyékban. Na kislány most megmutatom neked, milyen is a jó mulatság és úgy döntöttem, a következő pohárnak már nem állok ellen. Így is tettem. A hatás nem maradt el. Azonnal minden hihetetlenül mulatságos lett, állandó nevetésre ösztökélve. Akkor is nevettem, amikor Logar felajánlotta olyan három-négy körül, hogy menjek vele a kabinjába. Nem tudott megsértődni, így nevetgélve mentünk a kabinjáig és a nevetést folytattuk később bent is és az ágyban is. Nagyon jól éreztük magunkat, csak nem úgy, de nem igazán bántam. Fergeteges élményben volt részem, Aasterinian akaratának megfelelően. Az ő nevével az ajkamon aludtam el végül Logarral együtt egy ágyban, egymás karjaiban, mikor a hajnal első sugarai már vígan játszottak a kajüt csukott ablakán.
Alicia ir'Degard naplójából
