159. alkalom – VIII. RPG weekend 2. nap

Keltis árulása és Gorundar története

Helyszín: Bp., III. ker. San Marco u. 36.

2014. május 31.

Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)

Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)

Aktív karakterek: Belfegor Bhatta’waag (half-orc férfi, Dol Dorn hívő L1barbár-L4harcos), Alicia ir’Degard (human nő, L5 Aasterinian pap), Villám Skoradalavan (wisper gnome ffi, L5 wizard), Verna Tealeaf (wisper gnome nő, L5 rogue), Nazzod (half-orc ffi, L5 Gatekeeper druida), Merix Bratt (changeling ffi, L5 warlock)

- Villám Skoradalavan feljegyzései -

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 13.

Hát ezzel a kristállyal meg mi legyen futott át a gondolat a fejemen. Vajon ha úgy döntünk, akkor vissza tudnánk vinni oda, ahol találtuk? Olyan érzésem volt nem akar visszamenni és mi nem nagyon tudnánk kényszeríteni. Mert hát ugye mi mégse vagyunk Ourelonastrix…

Mintha olvasna a gondolataimban (valószínűleg tényleg azt tette), a következőket sugallta:

• ha úgy érzi, hogy baj van, akkor tud nekünk segíteni
• meg tudja magát védeni
• távolról tud érzékelni lényeket (pl. a templom alsó részén érzi, hogy nincs most senki – vagyis hozzávetőleg 200 lábnyira képes érzékelni)

Visszatértünk az oltáros szobába, ahol a fél sárkány – fél élőhalott őrző teteme még mindig a földön hevert. Meglepetésünkre azt vettük észre, hogy a terem távoli vége megváltozott. Egy 3 lépés átmérőjű sziklaakna jelent meg, melynek a közepén egy vízesés zuhogott a mélybe. Mágialátással próbálkoztunk, de el is ment tőle a kedvünk. Sokkolóan erős volt a járat aurája és azt se tudtuk megállapítani, milyen iskolához tartozhat a varázs: folyton változott.

Mindannyian éreztük, hogy utunk végéhez közelítünk és azon kezdtünk tanakodni, hogy magunkkal vigyük-e Keltis-t. Jenn’la segítségét is kértük: ő azt állította, hogy jelentéktelen lény (mint később kiderült, ez lehet, hogy az Őssárkányokhoz képest igaz volt, de hozzánk képest koránt sem).

Miközben a többiek egymással vitatkoztak, én egy kicsit elrévedtem és próbáltam összerakni a mozaikot. Mivel a Vernát kiszabadító aerenali csapat azt üzente, hogy keressük a fényt és azt már megtaláltuk Jenn’la képében, így jó esély volt rá, hogy a vízesésen túl összetalálkozunk az aerenali elfekkel. Mit is tudok én róluk? - gondolataim egymást kergették a fejemben.

• Aerenalra úgy kerültek az eredetileg Xen'driken élő elfek, hogy amikor a Quori háborúban meggyengült a xendriki óriás civilizáció, akkor szabadságharcba kezdtek az addig rabszolgasorban élő drow-k és elfek. De egyik oldal sem győzött: az elfeknek menekülnie kellett (a drow-k a föld alá, Khyberbe bujdokoltak), míg az óriások kultúráját a sárkányok elpusztították, mivel túlzottan nagy pusztulást hoztak volna a kontinensükre.
• Az Aerenalon megtelepedő elfek kultúrája a Xen'drik-en elpusztult ősök tiszteletén alapul, azonban ennek a kultúrának kétféle megjelenési formája is gyökeret vert az évezredek során:
  • A Tairnadal ("büszke harcosok") elfek, akik Aerenal északi részén lévő sztyeppéken nomád körülmények között élnek, úgy tartják, hogy az elhunyt hősök szellemei a leszármazottak tetteiben élnek tovább - így a harcos, aki dicsőséget szerez a csatákban, a múlt hőseinek avatárjaként szolgál. Ők alkotják a lakosság kisebbik részét.
  • Az elfek nagyobb része (Aereni) azonban úgy gondolta, hogy a hősöket fizikai valójukban kell megőrizni az utókornak. Évezredeken át a mágia kutatásának szentelték idejük jelentős részét (főleg a nekromancia területén), míg megtalálták a módját annak, hogy hőseiket élőhalottakként a fizikai világban tartsák. A mágiájuk alapja a pozitív energia, míg a negatív energián alapuló nekromanciát megvetik és üldözik, a teremtményeivel együtt. A pozitív energiával létrehozott élőhalottak a Deathless. A legnagyobb élőhalott hősök alkotják a Halhatatlanok Tanácsát, őket az Aereni istenként tisztelik.

• Aerenalt formálisan a Testvér Királyok (egy fiútestvér és egy lánytestvér) irányítja, akik nemesi családból származnak, azonban őket a Tanács választja, így végső soron az igazi hatalom is a Halhatatlanok Tanácsa kezében van. (Egyébként a jelenlegi királynő, Tezaera az egyik leghatalmasabb papnő Eberronon.)
• Halhatatlanok Tanácsa:
  • olyan erőssé fejlődött az aerenali civilizáció a vezetésükkel, hogy az argonnesseni sárkányok támadásait is képesek voltak visszaverni
  • félig élő – félig halott lények
  • ők a leginkább tisztelt ősök: hit és pozitív energia tartja őket életben
  • az élőhalottak az ősellenségeik
• A Vernát megszabadító csapat 3 Aereni elfből és 2 deathlessből állt.

Csak nem sikerült egyezségre jutni Keltis-t illetően.

Visszamenjünk-e Keltis-ért? A szavazás végeredménye 3-3 lett. Álljon itt egy tömör, lényegre törő gondolat a jószívű Merixtől: „Keltis nyalja meg a seggemet!”. (Ő már ekkor megérezhette a fenyegető jövőt…)

Ez azt jelentette volna, hogy itt hagyjuk és kész. De végül sikerült meggyőznünk a kissé habozó Belfit, hogy adjunk még egy esélyt Keltis-nek. Nézzük meg Gonoszlátás varázzsal és utána döntsünk.

Alicia előre leszögezte, hogy mit fog tenni, ha a bűbája gonosznak mutatja Keltis-t: „Biztos vagyok benne, a gonoszt ölöm.” Ez már egyenes beszéd, gondoltam magamban. Nem lesz itt több alkudozás a koboldokkal, meg goblin tutujgatás. Leleplezi őket a Gonoszlátás és annyi. (Egyébként, ha nem goblinokról és koboldokról lesz majd szó, akkor lehet, hogy egy kissé kifinomultabb megközelítést se árt bevetni néha, de srakassa zraad blutrassa-tara zirrit, skra zundra-gata (akkor kell átkelni a folyón, ha odaértünk).

Végül is felmentünk a templom felső szintjére, hogy beszéljünk Keltis-szel. Ysorgoss-t is itt találtuk. Várta a többi gyík törzs főnökét, hogy a szebb új jövőt átbeszéljék.

Ysorgoss – annak dacára, hogy a legendás kardot nem kapta meg tőlünk – nagyon elégedettnek tűnt. Hálája jeléül elmondta Aliciának, hogy mikor a Vernát kiszabadító elf csapat távozott, ő kileste, hogy merre mentek: (Alicia az első adandó alkalommal továbbmondta a sztorit Vernának és nekem.)

Annál a tónál, mely mellett már többször elmentünk, mikor Devron börtöne és a gyíkok faluja között ingáztunk, van egy vízesés (meg egy vérgyümölcsfa liget is). A vízesés mellett van egy kis járat, a járat végén egy sziklaajtó (egyből sejtettem, hogy egy inaktív térkapu lesz az). Oda mentek be az elfek és többet nem jöttek vissza. Ysorgoss nem mert a sziklaajtó közelébe lopózni.

Egyből arra gondoltunk, hogy a kapu aktiválásához lehet, hogy megint szükség lesz majd Keltis gyűrűjére. Keltis ragaszkodott hozzá, hogy velünk jöjjön, bármilyen veszélyes is. A gonoszlátás tesztet sikeresen vette, így beleegyeztünk, hogy csatlakozzon. Bekötöttük Keltis szemét, hogy ne tudja pontosan, merre megyünk, majd beugrottunk az alagsori sziklaaknába.

Előtte Jenn’la is megtette a szükséges óvintézkedéseket Keltis ellen. Bár szerinte jelentéktelen a fickó, de mégsem szerette volna, ha esetleg véletlenül meglátja: előbb kikapcsolta a testéből jövő fényességet, majd láthatatlanná változott.

A sziklaakna alján egy igencsak lejtős barlangi járat indult, mely néhány 100 lépést követően ahhoz a vízeséshez vezetett, amit Ysorgoss emlegetett. Titkos barlangi járatunk a vízesés mögött ért véget, 10 lépéssel a tó felszíne felett. A másik oldalról nem lehetett látni, hogy itt van egy járat. Merix és én pókmászással leereszkedtünk a térkapu járatához. Éppen elkezdtük tanulmányozni, mikor a kristályból egy erős fénycsóva lövellt ki a kapu felé. Néhány pillanatig folyamatosan áradt a fény a kapu felé, majd kihunyt. Fogalmam se volt, hogy mi történt. Aztán azt vettem észre, hogy a sziklakapu változni kezd és végül egy foszforeszkáló vízfelületté alakult. Ezalatt nekem is elkezdett derengeni egy lehetséges magyarázat, de Varrax segítségét is kértem, hogy biztos lehessek a dologban. Azt üzente, hogy jó a tippem: a nagyhatalmú lény-tárgy képes volt akaratlanul koncentrálni a mágia szövetét, így aktiválva a térkaput.

Most, hogy már nyitva volt az út, szóltunk a többieknek, hogy jöhetnek utánunk. Belfegor egy kötél segítségével leeresztette a többieket a tó partjára, majd miután ezzel megvoltunk Belfire bájoltam egy Levitációt, így érkezett meg hozzánk.

A térkapuhoz siettünk. Mivel most mágia segítségével nyílt ki az átjáró, mindkét nyitószerkezet világított. Bemasíroztunk egyesével a vízfelület-ajtóba. Én léptem be utolsóként:

–Viszlát Khyber mélye! – gondoltam.

Egy barlangban jelentünk meg. A csillámló víz-kapunak a hátunk mögött kellett volna lennie, de nem volt ott semmi; a térkapu szőrén-szálán eltűnt. Viszont a barlang egyetlen látató bejárata felől csalogató nappali fény szűrődött be.

Mentálisan arra kértem Jenn’la-t, hogy ha tud, menjen össze, hogy a zsebembe rejthessem. Egy pillanat múlva már ott is lapult. Keltis szeméről a kendőt csak ezután oldoztuk le.

Kiballagtunk a barlang szájához és körbepillantottunk. A barlang egy 150 lépés magas hegy tetején fekszik, egy durván 3 mérföld átmérőjű szigeten. A távolban mintha láttuk volna felrémleni egy nagyobb szárazulat vonalait is. A növényzet ismeretlen volt, biztos Nazzod és én rövid tanácskozás után kijelentettük, hogy biztosan nem Khorvaire-en járunk. (Mint később kiderült, a sziget Argonnessen kontinens közelében fekszik.)

Leereszkedtünk a hegyről egy kis ösvényt követve, mely egészen a partig vezetett. Egyszer csak üzenetet kaptam Jenn’la-tól, hogy 5 lényt érez magunk előtt a parton. De addigra már mi is észrevettük a kis csoportot, akik viszont még talán nem vettek észre minket.

Előreküldtük Vernát, aki hamar visszatért a jó hírrel. Ez a csapat szabadította ki őt Gramut kezei közül. Úgy döntöttünk, nem fogunk bujkálni, hanem megyünk és tárgyalunk velük. Jenn’la megnyugtatott, hogy ilyen lényektől ő meg tudja védeni magát.

3 nagyon is élőnek tűnő elfet és 2 maszkos alakot láttunk (ők lehetnek a deathless-ek, bár élőben most találkoztunk ilyen lénnyel először). Az elfek vezetője egyből bemutatkozott: ő Xael Shol, a Halhatatlanok Tanácsának papja. Fekete köpenyt viselt, ami alatt gyönyörűen megmunkált teljes páncélt hordott, ami mégis kecsesen simult testére, nyilvánvalóan valamilyen speciális anyagból készülhetett. Oldalán scimitar lógott hüvelyében. A markolat megmunkálásából ítélve a fegyver is egy műremek lehetett. Egy nehéz pajzs is volt a hátára rögzítve, ránézésre ugyanabból az anyagból készült, mint a páncélzata. A másik két elf közül az egyik nem viselt páncélt (ő biztosan varázsló volt). A másiknak mintha egész finom szövésű sodronyinge lett volna (ő lehetett a csapat felderítője). Fegyvert nem láttam náluk, de a sodronyinges, lehet, hogy rejtegetett tőröket a ruhájába rejtve. A deathless-ek már ránézésre (fegyverek, nehézpáncél, stb.) testőröknek tűntek.

Mi is bemutatkoztunk.

Ezután Xael Shol azzal folytatta:

– Kell, hogy legyen nálatok valami, amit nemrég loptak el a Halhatatlanok Tanácsától. Íme, hogy miről beszélek! – és elővett egy gyűrűt. Mikor jobban megnéztük, láttuk, hogy Keltis gyűrűje az. Vagyis jobban megnézve egy másik gyűrű, ami nagyon hasonlít Keltis-éhez vagyis a Keltis által elrabolt gyűrűhöz!

Keltis-hez fordultunk, hogy azonnali magyarázatot követeljünk, mikor észrevettük, hogy lemaradt valahol. Jenn’la hamar megtalálta: még mindig ott lapult a bokrok között, ahol nemrég bújtunk meg, mikor Verna elment felderíteni.

Keltis lelepleződött, rá akartunk rontani, mikor Jenn’la rossz hírt közölt:

– Úgy érzem, már nincs egyedül, már 6 főre nőtt a létszámuk. Khmmm brrr … Korrekció: már 11 főre nőtt a létszám!!!

Éreztük, hogy eljött a nagy leszámolás ideje 11 versus 11! Hát jöjjön, aminek jönnie kell, csatára fel! Hogy megérezte ezt Merix!

2 csapatban láthatatlanul, csendben közelítettek. De szerencsére Merix és Jenn’la elől nem tudtak elbújni:

1. csapat:

• 1 hatalmas harci gólem (huge warforged)
• 3 páncélos katona
• 1 varázslószerűség
• Keltis

2. csapat:

• 3 páncélos katona
• 1 közepes méretű harci gólem
• páncélos pap

Volt egy szemvillanásnyi időnk, míg odaértek, azalatt mindenki magára rakott egy-két védővarázslatot.

Öntudatlanul is arra figyeltem, milyen erős mágia megidézésére képesek az aerenaliak.

Xael Shol Mozgásszabadság (Freedom of movement), a varázsló Erőpajzs, a harmadik Hit pajzsa bűbájt mondott el.

Epikus és egyben kaotikus küzdelem bontakozott ki. Az elfek a tolvaj Keltis-re és csapatára vetették magukat, mi pedig a másik csapattal vettük fel a harcot.

Repkedtek a tűzlabdák a csapatok között, főként a varázstudókra irányozva. Elsőként az ellenfél varázslója borította lángtengerbe az aerenali csapatot (3-an meg is rendültek), akik viszonozták a tüzet: főként a hatalmas gólemet célozták, de kaptak belőle a kísérő katonák (mind a három szétégett) és a varázsló is (ő is jól megpörkölődött). A hatalmas monstrum egész ügyesen hajolt félre és kissé védett is volt a tűz ellen, így meg se kottyantak neki a tűzgömbök: rohamozott tovább. Sajnos Keltis könnyedén elmozgott, majd támadásba lendült és egyetlen jól irányzott szúrással végzett az egyik sérült elf varázslóval. Látva, hogy a fő erő (Keltis, huge warforged) lendülete nem tört meg, Shol védekezésre hívta vissza a csapatát.

Miközben mi a másik csapathoz közelítettünk (Merix már elkezdte a csapat élén haladó kisebb harci gólem kezelését), észrevettük, hogy Keltis-ék varázslója eltávolodott tőlük és felénk közelítve, egy tekercsről minket célzott meg egy tűzlasztival. Egész jól megúsztuk. Viszont így alkalmunk nyílt besegíteni Shol-éknak. Míg Belfegor és – a magát csöndbe burkoló –Verna felvette a harcot a gólemmel és három katonájával, addig Alicia spirituális fegyvere és Merix sikeresen végzett az óvatlan ellenvarázslóval. Mikor láttam, hogy Verna a páncélos pap közelébe ért, egy pókhálóval megakadályoztam, hogy a pap elmozoghasson a csöndgömbből, így nem tudott varázsolni.

Keltis egy szemvillanás alatt láthatatlanná vált (free action!!!), és a másik elf varázslót is majdnem megölte. Hiába próbálta Shol hatástalanítani: előbb Vakítással, majd Átokmondással. A furcsa páncélt mintázó fémborítású pusztító behemótot (juggernaut) a védekezésbe kényszerülő deathless testőrök próbálták feltartóztatni, kevés sikerrel: minden irtózatos erejű ütése talált, a tűzlabda által jobban megégetett el is esett. Látva, hogy a mi frontunkon nagyobb a baj, a csatagólem felénk vette az irányt. Valószínűleg agyon is csapta volna Merixet és Aliciát, de én egy jól irányzott második pókhálóval megakasztottam a rohamát. Ezalatt Belfegor végzett a kisebb gólemmel és az azt kísérő, korábban hálóba került katonákat vette kezelésbe.

Nazzod egy tündérfény varázslatot dobott Keltis-re, hogy a félelmetes támadási rutinját ne vethesse be többet. Ez meg is tette a hatását, egy különös harci manőverrel, árnyteleportálással menekülni kezdett (mintegy 15-20 lépésre volt képes ugrani ezzel a képességgel). A repülő Mernyák ill. Nazzod állatkája Cubák az üldözésére indultak. Az utolsó komoly ellenfél a behemót maradt, de szerencsére Shol újabb Vakítása sikeres volt, így már csak a levegőt kaszálta.

Belfi gyorsan levágta a három közkatonát, akik még a pap környékén voltak, miközben Verna és Alicia spirituális fegyvere besegített. De Verna fontosabb feladata az volt, hogy a pókhálóba ragadt páncélos varázshasználót folyamatosan a csöndgömbben tartsa.

Már csak a pap és a behemót maradt állva az ellenből a csatatéren. Előbb a „főtisztelendő úrnak” adtuk meg a tisztességet. Verna ördögi ügyességgel talált rést többször a páncélján, de Aliciától és a később becsatlakozó Belfegortól is kapott „áldást”. Mikor holtan terült el, Alicia felkiáltott:

– Látjátok, mi van a nyakában: egy aranyláncon aranytőr! Vol vérének papjai hordanak ilyet!

Eközben nagyban zajlott a Keltis vs. Merix+Cubák üldözés. Mikor már látótávolságon kívül kerültek, Keltis megállt egy pillanatra, lecsapta az utána loholó Cubákot, majd beváltott az erdőbe. De ennyi időveszteség elég volt Merixnek, hogy Keltis lőtávolba kerüljön és tüzeljen. Sajnos nem talált, mivel pont be tudott húzódni az egyik fa mögé. A tolvaj előhúzott egy varázsitalt és lehajtotta. Repülésital volt.

Mi már az utolsó megmaradt ellenféllel, a harci behemóttal foglalkoztunk. Míg a többiek óvatosan megközelítették, addig én gyorsan kikutiztam az elesett varázslójukat: 1 gyűrűt, 1 nyakláncot és 2 varázsitalt találtam.

Belfi, Verna, Shol, deathless testőr és a tűzpengés Nazzod körbevették a vakon hadonászó lényt és be-bevittek egy-egy találatot. Alicia szükség esetén gyógyítgatott, mi pedig az elf varázslóval, mamikkal kezelgettük. Végül sok-sok csapástól (ezek egyenként csak karcolások volt a számára) és varázslattól elgyötörten a földre hullott. (Több mint 150 HP-ja volt!!!)

A harci zaj elültével Xael Shol maga köré gyűjtötte csapata túlélőit. Úgy láttuk, hogy az egyik maszkos testőrét végleg elvesztette. Sérült társait gyógyító varázslatokkal kezdte kezelgetni, miközben halkan suttogni kezdtek egymás között valamiről.

Sajnos ezalatt Merix nagyon belelkesedett és támogatás nélkül folytatta az üldözést. Mikor végeztünk a monstrummal és láttuk, hogy Merix csak nem tér vissza, elmentünk kideríteni, hogy mi történt boszimester társunkkal. Abban bíztunk, hogy biztonságos távolból követi a világító tolvajt. Sajnos nem így történt. Először Cubák testét pillantottuk meg, azt hittük meghalt, de kiderült, hogy még pislákol benne az élet. Mentünk tovább és egy kicsit messzebb, az út szélén ráleltünk Merixre is. Elsőre halottnak néztük őt is, de aztán kiderült, hogy csodával határos módon elkerülte a végzetet. Megküzdött Keltis-szel; egész jól sikerült lesebeznie, de az egyszer csak meglepte őt: képes volt egy körben mozogni, majd a tőreit begyújtani és egy végzetes dupla csapást bevinni (a két tőrcsapás összesen 40HP-t sebzett!). Ettől Merix érett gyümölcsként hullott a földre, de szerencsére Keltis arra már nem vette a fáradtságot, hogy elvágja Merix torkát, ill. hogy elorozza az értékeit. Úgy látszik nagyon tarthatott a felmentő seregtől ezért sietve kereket oldhatott. Merix pedig vérzett-vérzett, de ma kegyes volt hozzá a sors és a halál előtti utolsó pillanatban az állapota magától stabilizálódott. (Kétszer dobhatott, stabilizálódás dobást 5% eséllyel (d20-on egy adott számra): 1. próbálkozás: 13 – mellé; 2. egyben utolsó próbálkozás: 9 – talált!=Merix megmenekült!)

Miután Merixet és Cubákot magához térítette Alicia, visszatértünk az aerenaliakhoz.

Xael Shol lelkesen beszámolt róla, hogy sikerrel jártak a fő küldetésük tekintetében, ugyanis a gonosz pap ujján megtalálták az ellopott gyűrűt. (Ezek szerint Keltis a csata előtt átadta az értékes tárgyat a papnak.) Már el is tette biztonságos helyre.

Elmondta, hogy az ő feladata a Gyűrű megtalálása és visszaszerzése volt. A Halhatatlanok tanácsától pontos instrukciókat kapott, hogy merre menjenek, mit csináljanak.

Az aerenali legfőbb szent helyről, Shae Mordai-ból (a Holtak városából) indultak útnak és megjegyezte, hogy az a sziget, amin most vagyunk Argonnessen mellett fekszik.

Elmesélte a betörés történetét: 2 tárgyat próbáltak ellopni. A behatolók félig jártak csak sikerrel; többeket elkaptak és a keresett tárgyak közül csak az egyiket sikerült megszerezniük. De végül egy tolvajnak sikerült elmenekülnie a gyűrűvel. A foglyokat kihallgatták és kiderült, hogy Vol vérének a megbízottai voltak.

Aerenali mentora (Siannodel főpap) kérte fel, hogy szervezzen egy csapatot a felbecsülhetetlen értékű tárgy visszaszerzésére. A betörők a 2 tárgyon felül megpróbálták ellopni a prófécia egy részét is. És ha ezt nem is sikerült megszerezniük, de tudtak készíteni róla egy másolatot és ezt is magával vitte az, aki ki tudott jutni (vagyis Keltis). Azt is volt kedve az orrunkra kötni, hogy ennek a prófécia részletnek mi vagyunk a kiemelt szereplői. VEKTOROKnak neveznek bennünket! A prófécia alapján a sorsunkat képesek voltak jól megjósolni előre!!!

Mentorától az alábbi útbaigazítást kapta:

• Az ellopott gyűrű a vektorokhoz fog kerülni.
• Fontos útbaigazító mondat lesz számunkra: „Keressétek a fényt, ami kivezet a sötétségből!”
• Kis-Karom-szigetén találkozik majd Xael Shol a vektorokkal – ez a sziget neve, melyen jelenleg tartózkodunk
• Nem szabad beavatkozniuk, kivéve Sasfészekben, mert itt ellenérdekelt erők azon munkálkodnak, hogy befolyásolják a próféciát.
• A küldetésre legfőbb veszély az aerenali elfek ősellensége, Vol vérének követői jelentik

Ekkor Jenn’la Molis üzenetét hallottam a fejemben:

– Egy jelentős tudatot érzékelek. A sziget másik felén mozog.

Egyből átfutott rajtam, hogy ezek szerint a kristály messzebbre is képes érzékelni vagy csak a nagyhatalmú lényeket érzi meg ilyen messziről.

Míg a mentális üzenetre figyeltem, addig Xael Shol kissé arrébb ballagott, egy üzenő követ (Sending Stone) vett elő és aktiválta. Kicsit később visszatért hozzánk és közölte, hogy értesítette mentorát, akitől azt az utasítást kapta, hogy váljunk el egymástól. Megköszönték a segítséget a gyűrű visszaszerzésében, de sajnos a hazateleportálásunkban nem tudtak segíteni. Akkor ezt kissé furcsának találta, de ma már biztos vagyok benne, hogy nekünk még teendőnk volt a szigeten, ezért nem távozhattunk.

Annyi vigaszt nyújtottak, hogy az elesett ellenfelek holmija a miénk lehet, ők semmire sem tartanak igényt. Ezután elindultak a parton, míg szem elől vesztettük őket.

Mi összeszedtünk minden értéket

• Varázsló
  • gyűrű (moderate abjuration)
  • oroszlánfejes koronggal díszített nyaklánc (feint transmutation)
  • 2 varázsital
• Vol vérének papja
  • míves kidolgozású könnyű vért (mod. abjur. breastplate)
  • láncos buzogány furcsa faragással a nyelén (mod. evoc. flail)
  • 1 varázsital
• Közepes harci gólem
  • súlyos szablya (mod. evoc. scimitar)
  • 1 varázsital

Ezután visszavonultunk abba a barlangba, melynél a térkapuba lépést követően jelentünk meg. Elmondtam a többieknek, hogy mit üzent Ragyogó kulcs a megérzett jelentős tudatról. Úgy döntöttünk, hogy mielőtt újabb halálos veszélyek elébe megyünk, nem árt egy kicsit kipihenni magunkat. Maradt még annyi egy-két gyengébb varázslatom, így beazonosítottam az oroszlánfejes nyakláncot. Egy egyszerű életerő növelő tárgy volt. (Amulet of Health +2) Gyorsan a nyakamba akasztottam. Gondtalanul telt az éjszaka.

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 14.

És mindeközben egy messzi-messzi galaxisban helyen:

ld. átvezető szöveg: 159_1 Intermezzo – Azalakardon Kristály Könyvtárában

Jenn’la útmutatását követve elindulunk felderíteni a jelentős elmét. Azt súgta, hogy a sziget másik végén egy hegyen található.

Nazzod sassá változott és előrerepült felderíteni. Egy óriási, 300 lépés átmérőjű krátert talált, melynek a közepén egy gigantikus, jelenleg nem aktív térkapu terebélyesedett. Előtte egy állványon egy szobor.

Folytattuk utunkat a kráter felé. Jenn’la jelezte, hogy megérzett még 2 elmét. Mikor tovább közelítettünk és elég közel értünk megsúgta, hogy az egyik elme egy jelentéktelen viszont a másik nagyon furcsa. Szerinte egyik sem Keltis.

A kráterbe egy szűk barlangjáraton keresztül lehetett bejutni. Bementünk és két egymással küzdő lényt találtunk. Az egyik egy hatalmas méretű teknős-sárkány keveréknek kinéző lény, a másik egy maszkos ember. Észrevettünk egy hullát is a gyíkpofa mellett: hasonló maszkos alak volt, mint akivel jelenleg küzdött, bár a maszkja kicsit eltérő volt.

Jenn’la azt mondta a nagy lény a furcsa a másik a jelentéktelen. Jobban megnéztük a furi lényt. A törzse és a karmos keze sárkányra emlékeztetett, de nem volt se farka, se szárnyai és a lábai is olyan karom nélküli bunkókra emlékeztettek, amilyet az óriásteknősökön lehet megfigyelni. A feje félig sárkányra - félig teknősre emlékeztetett.

Figyeltük a küzdelmet és hamar rájöttünk, hogy pszionikus párbajt vívnak egymással. Hol az egyik koncentrált, hol a másik. Újabb sebek jelentek meg itt is - ott is (mikor megérkeztünk, már javában zajlott a mentális ütközet). Mindkettő igen kimerültnek és sérültnek tűnt már. Furcsa, hogy egy ekkora lény a kézitusa helyett inkább a pszionikus harcot válassza egy ilyen kis nyeszlettel szemben…

Azon tűnődtünk, hogy mit tegyünk, beavatkozzunk-e vagy sem, mikor a nagy lény kissé furcsa sárkánynyelven odavetett pár szót:

– Ne avatkozzatok bele! Mindjárt végzek és akkor tárgyalunk. – mondta. Hogy biztosan a jó oldalon szálljunk harcba (ha egyáltalán szükséges a beavatkozásunk), Alicia egy Gonoszlátást varázsolt és közölte, hogy csak a maszkos a gonosz.

Nem sokkal később úgy is történt, ahogy a teknős-sárkány mondta: ez a maszkos lény is holtan terült el a lábainál.

– Gorundar a nevem és a segítségeteket szeretném kérni, de előbb szeretnék mutatni nektek valamit! – fordult hozzánk. – Ehhez be kell, hogy engedjetek az elmétekbe!

Így tettünk és egy furcsa vízió bontakozott ki lelki szemeink előtt: egyre magasabbról néztük Eberront, távolodtunk-távolodtunk. Már a világűrben jártunk és egyszer csak észrevettünk egy Eberronhoz hasonlatos másik égitestet is valahol távol, nagyon távol. Bevillant nekem, hogy Jenn’la is említett valami távoli rokonokat, akiknek szükségük lehet segítségre. Illetve a teremtésmítosz, ami nem stimmelt 3 sárkánnyal. Kezdett összeállni a kép.

ld. átvezető szöveg: 159_2 Gorundar története: a Démon Kapu

Vagyis Jenn’la valójában egy démon fókusz! – villant át az agyamon, de aztán máris az újabb érkező pszionra figyeltünk, aki a Gorundar féle agyturkászás végén bevetítette saját városa képét. Mire felocsúdtunk már folyt is az újabb halálos mentális párbaj. Gorundar már sérült volt, így igencsak kétséges volt, hogy ki fog nyerni. De így is azt az utasítást sziszegte felénk:

– Ne avatkozzatok bele!

Szerencsénk volt és Gorundar győzött, bár már szinte alig áll buzócska lábain.

– Én vagyok az ellenállást vezető Fürkészők vezére. Felvettük a harcot a pszionokkal, de segítség nélkül esélyünk sincs. A mi világunkon egy átlagos elf pszion sokkal erősebb, mint egy sárkány. Mi már nem vagyunk nekik méltó ellenfelek. Most a mágia újrateremtésével. A sikertelen eberroni akció után a kutatásuk új irányt vett: a leghatalmasabb elf pszionok képesek olyan álomvilágokat (kvázi-valós síkokat) létrehozni, ahol működik a mágia. A próféciát elemezve több lehetséges szétágazási pontot is felfedeztünk a jövőben – magyarázta.

– Úgy értelmeztük, hogy az az egyetlen esélyünk, ha segítséget kérünk az eberroni sárkányoktól. A célunk, hogy mindkét démon kaput aktiváljuk és segítséget vigyünk a Fürkésző társainknak vagy áthozzuk őket ide Eberronra és később térjünk vissza a felszabadító erővel. Az eberroni kulcs nálatok van – ha jól gondolom –, az ayreoni kulcs pedig egy nagyhatalmú pszionnál, a Kapuőrzőnél, aki saját kvázi-valós síkján őrzi. Mi, a Fürkészők megpróbáltuk megszerezni tőle a kulcsot, de a Kapuőrző számított ránk és elkaptak minket – fűzte tovább a történetét.

– Az ayreoni pszionok kedvenc szórakozása, hogy teljesen megalázzák a még megmaradt sárkányokat úgynevezett „levadászás” során. És mindez itt történik Eberronon! Átteleportálnak ide egy-egy elfogott sárkánnyal együtt, majd itteni kalandozócsapatokat manipulálnak és ráveszik azokat különféle próbákra, melyeknek a végső feladataként egy legyengített, bedrogozott ayreoni sárkányt kell megölniük. Ha ez sikerült, azt tekintik a tökéletes levadászásnak, a megszégyenítés felsőfokának – mesélte.

Irtózatos harag áradt szét bennem. Micsoda rohadék kis surmók ezek az ayreoni pszionok. Már-már a goblini magasságokat is meghaladják!!! Ezek szerint ezek minket, eberroni lényeket is csak játékszernek, alsóbbrendű lényeknek tekintenek. Ezektől aztán nem sok könyörületet várhatunk, ha esetleg egyszer hatalomra kerülnének itt is. Gorundar folytatta.

– A pszionoknak nehezükre esik a teleportálás Eberronra, igencsak legyengülnek az úttól. Erre a speciális pszionikus technikára csak kevesen képesek és elég sokáig (1-2 napig) tart a végrehajtása. Szerencsére sikerült eltitkolnom előlük, hogy én vagyok a Fürkészők vezére és engem is csak egy átlagos sárkánynak néztek. Pedig én fajtársaimhoz képest sokkal komolyabb pszionikus erőknek parancsolok. Most éppen rajtam volt a sor, hogy elhozzanak Eberronra és én legyek a „levadászás” főfogása. De szerencsére sikerült meglepnem azt a psziont, aki átteleportált velem és legyengült állapotában képes voltam legyőzni. Ő volt az, aki már a lábamnál hevert, mikor ti megérkeztetek. A hosszú teleportációs időt nem lehet tökéletesen időzíteni, így a pszionok egyesével, 1-2 óra eltéréssel érkeznek. Amennyire meg tudtuk figyelni, egyszerre általában négyen jönnek át egy levadászásra és két levadászás között hosszabb idő szokott eltelni. Miután az első psziont (ő volt a vadászat vezetője) sikerült elpusztítanom, volt időm felkészülni a többiek fogadására és így már könnyebben végezhettem velük. Mikor megrendült képességeikkel megjelentek, akkor még fogalmuk se volt róla, hogy itt nem a csapatuk vezére várja őket, hanem én. Ezért lehetett esélyem három pszion elpusztítására is. Ayreonon ez nem lett volna lehetséges. Az a gond, hogy az utolsó pszion (ő a csapat alvezére) még hátravan és nekem alig maradt pszionikus energiám. Pár órán belül meg fog érkezni, és ha addig nem kapok erősítést, akkor nekem végem. Ha valahogy sikerülne legyűrni, úgy lenne néhány napunk kitalálni a következő lépést, mert addig nem fogja senki tudni Ayreonon, hogy itt mi történt és nem is fog feltűnni, hogy a levadászó csapat nem tért még vissza.

Ezt követően még beszélt arról is, hogy szerinte az itteni sárkányok nem tudnak az ő cudar sorsukról. (Na, ezt már az első pillanatban éreztem, hogy így tutira nem igaz!) Elmondta, arra kér minket, hogy segítsünk neki a démon kapu aktiválásában és társainak megmentésében. A terv a következő:

1. Gorundar maradék erejét kihasználva bejuttat minket a Kapuőrző álmába (kvázi-reális síkjára). Itt a mi képességeink (főként a mágikus képességek) szinte elképzelhetetlenül fel fognak erősödni és mivel rajtunk van a jel így – szerinte – mi képesek leszünk az álombeli Kapuőrző legyőzésére. (A pszionok, mikor saját álomvilágukban kalandoznak, akkor pszionikus képességeket nem tudnak használni. Cserébe az ayreoni testük az álom idejére teljesen sebezhetetlenné válik. Ha összeomlik egy álomvilág, vagy meghal az álomban az idéző, úgy visszatér fizikai testébe a szelleme, de egy időre borzasztóan le lesz gyengülve a pszion.)
2. Mikor sikerült végezni az álombeli Kapuőrzővel, akkor az Ayreonon fogva tartott Fürkészők támadásba lendülhetnének a mentálisan végletesen legyengült és már nem sebezhetetlen pszion ellen. Társai tudnak a tervről és már most feszülten figyelnek, hogy bármelyik pillanatban támadhassanak. Miután az igazi test is elpusztul, képesek lesznek megszerezni az ayreoni démon kapu kulcsát.
3. Miután nálunk lesz mindkét kulcs, aktiváljuk a kaput és megmentjük a Fürkészőket, akik a kapun keresztül átjöhetnek Eberronra.
4. A kaput bezárjuk és a Fürkészők együttes ereje már el fogja söpörni az utolsó, levadászásra érkező psziont.
5. Ezután segítséget kell kérni az itteni sárkányoktól, de ez már egy hosszabb történet kezdete lesz.

A mesterterv ide vagy oda, nekem már ez első ponttal komoly kételyeim voltak. Egyébként is miért olyan nagyon jó nekünk ez az egész, hogy egy másik világ leghatalmasabb lényére vetjük magunkat se szó - se beszéd? Egyáltalán mi van akkor, ha annak, amit elmesélt csak a fele (vagy az se) igaz… És mit fognak majd ehhez szólni az Ayreoni leghatalmasabbak? Biztos nem foglalják nevünket mindennapi imáikba… Milyen következménye lesz ennek ránk nézve hosszabb távon. És mi van akkor, ha a Fürkészők helyett egy pszionok vezette hadsereg fogad majd minket a démon kapu másik oldalán. Az is lehet, hogy az ottani újra alkotott kulcs a régi – mágia szövetéből merítő kulccsal (vagyis Jenn’lával) együtt valahogy nem fog jól működni. Mi van, ha a Fürkészek megmentését követően a kaput nem tudjuk bezárni… Száz a kérdés, de még csak egy biztos válasz se volt…

És a sok-sok elmondott alapján még az alábbiakat is biztosra vettem:

• Az ayreoni pszionok – akik Eberronra járnak szórakozni – itteni ügynökei, segítői biztos, hogy beépültek az itteni hatalmak legfelsőbb köreibe is. Hataloméhes, agyturkászó, mesterien manipuláló egyének lehetnek, feltehetően nem kevés pszionikus hatalommal.
• Ha jól érzem, akkor Eberron urai a mágia szövetéhez való hozzáférésével sem lehetnek sokkal erősebbek, mint az ottani „csúcsragadozók”.

Viszont az is biztosnak tűnt, hogy az ayreoniak azért kísérleteznek annyit a mágiával, hogy egy jövőbeni Eberron elleni inváziós támadásra felkészüljenek. Ha sikerrel járnak és elfoglalják Eberront is, minden remény odavész!

És a sok-sok gondolat végén még egy melankolikus kis gondolattöredék is kikristályosodott valahol legbelül: igencsak relatív dolog az, hogy ki számít szánni való elnyomottnak és kis a többieken uralkodó zsarnok. Lehet, hogy Eberronon a démonurak a felszabadítandó elnyomottak? Vajon mit gondolhat erről Jenn’la, a démon kapu kulcsa?...

Miközben én a világ értelméről gondolkodta, aközben másnak más volt a fontos. Mialatt Gorundar beszélt, Merix szokásos szórakozottságával orrát turkálta, majd egyszer csak lemerevedett és valamit nagyon elkezdett figyelni. Azt hittem Gorundar lábait nézi (tényleg elég furcsa óriásteknős lábak voltak), de aztán rájöttem mi történt. Szemet vetett az egyik pszion maszkjára. Miközben mi a világmegváltó (sőt 2 világot megváltó!) bonyodalmakon tanakodtunk, ő addig sündörgött, míg végtére zsákjába került a legdíszesebb maszk.

Hiába intettem neki határozottan, hogy tegye vissza azonnal, ő csak durcásan hátat fordított és már csak azért se fogadott szót.

Legalább a pszionoknak nem kell sokat nyomozniuk majd, ha meg akarják tudni, kik voltak, akik először szembeszálltak velük Eberronon… De végül is lehet, hogy az eljövendő gondjaink közül még ez lesz a legkisebb… Aureon (hát még Aasterinian) útjai oly kifürkészhetetlenek (legalább is számunka)!

JELENLEG! DE KI TUDJA, MIT HOZ A JÖVŐ? Talán egyszer mi is megsejthetünk valamit a próféciából, ha már oly sokan oly sokat kiolvasnak belőle rólunk.

Ötletek, elvarratlan szálak

• Keltis elmenekült
• Lehet, hogy a sárkányistenek megjelenésének köze van a mi démonkapu kinyitásunkhoz?
• A próféciát nekünk is meg kellene fejtenünk valamennyire – legalább is meg kéne próbálni.

 Személyek

CSAPATNAK FONTOS

• Xael Shol, Halhatatlanok Udvarának papja
• Gorundar, az ayreoni Fürkészők vezére

 CSAPATNAK NEM FONTOS

• Xael Shol kísérői (2 kispap és 2 deathless testőr)

Megismert helyek, események

CSAPATNAK FONTOS

• Argonnessen melletti kis sziget (Kis-Karom-sziget), ahol Keltis-szel csatáztunk
• Démon Kapu krátere a szigeten
• mágikus vérgyümölcsfa liget (Devron tornya felé menet láttuk) (ld. még 134. alk. napló)

 CSAPATNAK NEM FONTOS

• -

House rules

• -

Legyőzött/megismert ellenfelek/lények

• huge warforged
• deathless katonák
• ayreoni elf pszion
• ayreoni átváltozott sárkány

elmagyarázat:

• ez a szál már megoldódott vagy az infó már fenn van a wikin
• hiányzik a wikiről
• külső dokumentum jelölése
• pontosítandó