146 - 151. alkalom

Devron pusztulása

Helyszín: változó (Kunigunda u., Üröm, Hollandi u., Zápor u., Gödöllő)

2014. március 5. – 2014. április 9.

Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)

Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)

Aktív karakterek: Belfegor Bhatta’waag (half-orc férfi, Dol Dorn hívő L1barbár-L4harcos), Alicia ir’Degard (human nő, L5 Aasterinian pap), Villám Skoradalavan (wisper gnome ffi, L5 wizard), Verna Tealeaf (wisper gnome nő, L5 rogue), Nazzod (half-orc ffi, L5 Gatekeeper druida), Merix Bratt (changeling ffi, L5 warlock)

- Villám Skoradalavan feljegyzései -

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 10. 

146. alk.   Makab vallomása és az ezüst kulcs

Jópár értékesnek tűnő könyvvel gazdagodik gyűjteményem, remélem mihamarabb lesz időm részletesen áttanulmányozni az új kincseimet. Alicia és Nazzod is gazdagabb lett néhány divine tekerccsel és jópár gyógyitalt is szétoszthattunk.

Az iratokból kiderül, hogy milyen harcok dúltak itt Devron ellen, akit végül beszorítottak a katakombákba és elfalaztak a varázstudók. Devron erejét jól mutatja, hogy több enervátorral is végzett (valami nagyhatalmú Ezürt Láng kreálmányok). A barlangrendszere tele volt élőhalottal! Makabékat (3 főpapot) itt hagyták, hogy őrködjenek. De nem kaptak hírt a külvilágtól és nem jött a megígért váltás sem.

Makab kísérleteket folytatott: a lycantropia gyógymódját kereste. Két társa pedig lelépett egy idő után. Makab egy, a fejében megszólaló hang (akit az Ezüst Láng ősasszonyának hitt) útmutatásai alapján befogott egy Desmodu denevért, megfertőzte kórokozóval, majd megharaptatta magát.

Makabba beletápláljuk a bőrcsomagolású varázsitalt, mire visszaváltozik és gyógyultnak hiszi magát.  Kijózanítom, hogy ez csak ideiglenes állapot,  de legalább jó időre immunissá tesz a hatásokkal szemben. A társaknak azt is odasúgom: úgy gondolom, hogy a megnövekedett élettartamot nem a kórokozó okozza.

Makab megerősíti, amit kiolvastunk a naplójából is, miszerint ő hűségesen várta Jolan Sol küldötteinek visszatérését, de senki sem jött. Az itt hagyott üzenőkövek sem működtek. A nagy várakozásba 2 őrtársa (Thylor és Berent testvér) félig beleőrült; végül elindultak a külvilágba (sosem látta őket viszont).

Makab itt maradt és kísérletezett tovább. Mikor már ő is majdnem feladott a reménnyel (kezdett megőrülni), megjelent álmában Tira Miron (az Ezüst Láng első Őrzője) és azt sugallta neki, hogy a túlélése záloga, hogy megfertőzze magát a vírussal. Hosszú vívódás után végül rászánta magát: nagy szerencsével befogott egy desmodu denevért és megfertőzte egy patkányból izolált, nagy koncentráltságú lycantrop kórokozóval. Ezzel a fertőzött denevérrel haraptatta meg saját magát. Ezután elhomályosultak az emlékei.

 Makabtól megtudtuk a hiányzó tárgyak helyét is:

1) Hiányzó energiaforrások (a kard aktiválásához):

• Goblinok központi terme (Kard mintával a földön + 3 fáklyával) melletti szobában a falfelirat mögött
• valószínűleg az árnyelfek már megszerezték

2) Börtön kulcsához vezető 3 kulcs közül az utolsó:

• Óriási termen átívelő híd (ahol 2 óriás pók állt lesben) mögött élt Thylor testvér, ő őrizte

 Belfegort nagyon nehezen bírtuk rábeszélni, hogy folytatnunk kell a nyomozást, a végén pedig le kell győznünk Devront. Folyton azt emlegette: „Szerintetek ez Dol Dorn utasítása?” Nazzod hiába emlékeztette, hogy „Amikor a múltkor a bordélyházban vitézkedtél, az Dol Dorn utasítása volt?”

Végül csak ráállt a dologra. El is határoztuk, hogy „Előreküldünk valakit, vagy csak Vernát.”

 Én nem győztem figyelmeztetni őket a Sasfészekben, az együttállás éjszkáján elhangzott próféciára: Nehogy mi legyünk azok, akik kiszabadítják Ourelonastrix által megénekelt démont. Végül eldöntöttük, hogy nagyon óvatosan megyünk tovább és megpróbálunk minél több információt megszerezni Devronról. Tényleg gonosz lehetett?

 A kápolnából kijöttünk, sehol sem láttunk az árnyelfekre utaló jeleket. Átvágtunk a nagy barlangterem hídján és Verna mágikus álkulcsa (Arcane Key) segítségével kinyitottuk az ajtót. Az élőhalottaknak nyomát se láttuk.

Az ajtó mögött megtaláltuk Thylor testvér régi szobáját, és egy vázában a hiányzó (egy ezüstből készült) kulcsot.

ld. térkép: 146. alk. Devron tornya legalsó szint

Nem messze egy csigalépcső vezetett a mélybe. Ahogy ereszkedtünk lefelé, éreztük, hogy tovább csökken a hőmérséklet. Már a saját leheletünket is látni lehetett. Nem csoda! Két sarokkal arrébb (egy csatatér terem után) rábukkantunk Devron börtönének ajtajára: hatalmas fémkockák zárták el a bejáratot. Középen egy kis kocka hiányzott: „Ez lehet a kulcslyuk” – gondoltuk.

 Mivel a börtön kulcsa még nem volt nálunk, ezért tovább nyomultunk előre. Elől Verna, egy kicsit mögötte lemaradva a csörömpölő csapat. Egyszer csak fajtársam észrevette a korábban már látott pálcát szorongató élőhalott mágust és kísérőjét, egy villámgyors mozgású ghoult. Ebben a pillanatban a falból is előlebegett egy harmadik lény. Alicia felismerte: egy papgyilkos quell.

147. alk. Pálcás és papgyilkos

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 10.

Szerencsénkre a caster elkövette azt a hibát, hogy a harc elején viszonylag előre helyezkedett. Aztán megpróbálkozott valami olyan spellel, ami mindenkit zavart kissé, de senkinek sem okozott komolyabb kárt. (DM kiegészítés: a lény neve: Necropolitan, a Libris Mortis könyvből. Amit castolt: Great Thunderclap)

De ez végzetes hibának bizonyult. Nazzod megidézte az amulettjében szunnyadó worgot, amely a csata végéig üldözte a lényt és testőrét. A ghoul-szerű lény villámgyorsan mozgott és kezeivel több sziklakemény csapást próbált bevinni (just like a monk), de Belfegor és Verna párosa ellen nem volt esélye. Érdekes módon mindkét lényt a worg ölte meg. (Pálcás HP kb. 35, Monk HP kb. 45)

A quell jelenlétében Alicia képtelen volt Aasterinian adományait alkalmazni, így kénytelen volt fegyverével szétzúzni ellenfelét. Én és Merix segítettünk neki: többször is mágikus lövedékeket eresztettünk testetlen testébe. (Quell HP kb. 35)

A harc végeztével átkutattuk a tetemeket: a casternél több értékes cuccot találtunk:

• varázsgyűrű (ring of proT +1)
• „Ott maradsz!” pálca (Hold person arcane wand)
• Dispel magic arcane scroll
• 500 gp

Társa cuccai is hasonlóan értékesek voltak:

• mágikus alkarvédők (bracer of armor +?)
• 2 potions (Cure moderate wounds)
• ezüstlánc 300-900 gp

A könnyedén megnyert csata után csak rövid pihenőt tartottunk, majd folytattuk utunkat egy csigalépcsőn felfelé.

ld. térkép: 147. alk. Devron tornya Ghoul caves bejárat Devron börtöne felől

Továbbra is Verna ment elől és kutatta az ismeretlen járatokat. Egyszerre csatazajra lett figyelmes. Szerencsére nem vesztette el lélekjelenlétét és kiszúrta az egyik kisebb teremben rejtőzködő ghast-okat (ezek a ghoul-ok erősebb, gyorsabb és okosabb rokonai). Lehet, hogy a pálcás testőre is ghast volt?

Mindenesetre, míg ő a lapuló élőhalottakat figyelte, addig egy kicsit arrébb tovább folyt a csata. Verna a zajok alapján azt következtette ki, hogy a küzdelmet a ghastok egy másik csoportja nyerhette, valószínűleg az árnyelfek ellen. A harc végén az elfek visszavonultak és bezártak egy ajtót.

Verna visszajött hozzánk és beszámolt felfedezéseiről. Mi felkészültünk egy komoly harcra és a rusnya élőhalott banda ellen indultunk teknősbéka alakzatban.

ld. összefoglaló szöveg: 147. alk. Rhashaak + Jolan Sol összefoglaló (A mesélő írt egy kis összefoglalót, mivel a szálak kezdtek túlzottan összekuszálódni)

148. alk. A koronás ghast

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 10.

ld. térkép: 148. alk. Koronás ghoul király termei

A csata elég jól indult. 6 ghast és 3 gyengébb rokon (ghoul) keveredett elő. Nem nagyon bírták megbontani előrenyomulásunkat. Vállt vállnak vetve tűrték a lények gyöngécske próbálkozásait az első sorban állók (Belfegor és Alicia).

Aasterinian kivételes kegyéről is tanúbizonyságot tett: a szinte elűzhetetlen lények közül többet sikerült menekülésre kényszerítenie aundairi társamnak (1 ghastot – ez volt a csoda, és 2 ghoult). Csak az zavart minket, hogy rettentő bűzt árasztottak és azon, aki a közelükbe került előbb-utóbb gyengeség vett erőt (sickened, DC kb. 15).

Ám ekkor megtörtént a baj. Utolsóként előkerült a vezérük: egy koronás ghast lord. Nem a koronájával volt a gond, hanem azzal, hogy képes volt újabb ghastot megidézni. Lehet, hogy többet is tudott volna, ez nem derült ki. Ezen felül próbálta lebénítani társaimat a többi ghast mögül varázsolgatva (Hold person spell-like ability-je volt, többször tudta használni). Azt gondoltuk: biztos a koronája adja neki az erőt az extra képességekhez. Belfegor elvesztette szokásos hidegvérét és barbár ösztöneire hallgatva belevetette magát a csata sűrűjébe: az ellenséges lények között szlalomozva a „király”-ig tört előre. Ez majdnem végzetes hibának bizonyult: a lények – látva, hogy veszélyben az uralkodójuk – mind Belfi ellen fordultak és végül is sikeresen bevittek neki egy-két ütést. Ekkor derült ki, hogy nem csak a ghoulok, hanem a ghastok is képesek mérgező karmolásukkal lebénítani ellenfelüket (DC kb. 15). Szerencsére annyira lekötöttük a figyelmüket, hogy nem volt idejük széjjeltépni a meredten álló, tőlünk teljesen elszigetelődött Belfegort.

Verna vette át Belfegor helyét az első sorban és főként a falon mászkáló Merix lövedékeivel és a Nazzod által idézett óriásdenevérekkel megsegítve sorra szedtük le a lényeket. Az okozott csak kisebb zavart, mikor rendezett hadrendünk közepébe idézett egy ghastot a King. De ezt is megoldottuk, ha nem is könnyedén.

Arra is rájöttünk, hogy a bénító mérgük csak néhány körig fejti ki hatását. Így végül Belfegor is kiszabadult a hatás alól és a már általam ill. Merix által meggyengített vezért miszlikbe aprította. Ezután már nem tartott sokáig az ellenállásuk. Az utolsó szálig levágtuk őket (még a visszatérő megfélemlítetteket is).

149. alk. A kard termének őrei

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 10.

Az élőhalottakat átkutatva csak a strong transmutation mágiát sugárzó diadémot találtuk. De nem elégedtünk meg ennyivel. Tovább folytattuk a kutatást. Nem kellett messzire menni: a nagy küzdelem helyszínétől nem messze megtaláltuk a ghastok termét, melynek a közepén egy hatalmas kőtrón terpeszkedett. (Ezen ücsöröghetett éj- ill. naphosszat őfelsége, míg balsorsa össze nem hozta a Sárkánylégióval.)

A trón mellett egy dobozban több értékes dolgot találtunk:

• 14 drágakő (egyenként kb. 100 gp értékben)
• sok-sok pénzérme (1600 sp, 250 gp)
• feint conjuraT wand

És ami a legfontosabb: megtaláltuk Krell kardja aktiválásához szükséges második réztárgyacskát. Ezúttal egy téglatestet.

Míg a többiek a LOOT után kutakodtak, addig Nazzod az élőhalottak nyomait kutatta: meg is lelte 2 teremmel odébb a csata után visszamaradt tetemeket:

• 5 ghast
• 4 ghoul
• 3 shadow elf

A shadow elfek páncéljait (3 MW chain shirt) és kardjait (3 MW longsword) magunkhoz vettük. A kaput valami komoly módon torlaszolhatták el a visszavonuló elfek, mert mi magunk se nagyon láttuk, miként nyithatnánk ki az ajtót. (Lehet, hogy stone shape spellt használtak?)

Felbátorodva előrehaladásunkon visszatértünk abba a terembe ahol archaikus common nyelven az alábbi felirat volt: "Beléphetsz, ha te vagy a védelmező, ha te vagy a kiválasztott, lelked nem fertőzi gonosz, félelmet nem ismersz, mert aki rád vár nem fél semmitől és csak a halált ismeri. Beléphetsz, ha kimondod azt, amire a legnagyobb szükséged lesz a sötétség órájában.". (Ez a goblin-batokkal folytatott csata termét követő kisebb terem közepén álló oszlopra volt felírva. Úgy látszik kezdett visszatérni Belfegor magába vetett hite, mert kisebb gondolkodás után „BÁTORSÁG!” felkiáltással belépett a falba. Pillanatok múlva már ki is jött, kezében a kardaktiváláshoz szükséges utolsó energiaforrással: egy réz hengerrel.

Annyira klappolt minden, hogy már legalább a kard megszerzéséig mindenképpen el kellett jutnunk. Mi magunk is kezdtünk hinni benne, hogy tényleg mi lehetünk a kiválasztottak, akik végezhetnek Devronnal. (Makab atya ezt az első pillanat óta folyamatosan ismételgette.) Kértük, hogy vezessen minket a kardhoz vezető titkos járathoz. Rá is állt a dologra, de csak miután megesketett minket, hogy mi vagyunk a kiválasztottak és hogy megpróbáljuk elpusztítani Devront.

ld. térkép 149. alk. Láncgólemek terme

A kápolna egy félreeső folyosóján nyitotta meg a titkos járatot. Benyomultunk. Kicsit később egy terembe jutottunk, melynek továbbvezető kapuját 2 lánckupac őrizte.

Makab figyelmeztetett minket, hogy azok láncgólemek, de szerinte ő semlegesíteni tudja az őröket. Bele is kezdett valami kántálásfélébe, de hamar kiderült, hogy a dolog akkor működött volna igazán, ha 2 testvére (de mint tudjuk Berent és Thylor már réges-régen eltávoztak) vele együtt részt venne a szertartáson.

A láncgólemek illetéktelen behatolóknak néztek minket (valljuk be őszintén félig-meddig igazuk volt, mert Belfegort továbbra is csak a kard megszerzése és nem Devron elpusztítása vezette) és ránk támadtak. A harc nem tartott sokáig, hamar visszavonultunk pihenni a kápolnába.

A harc alatt kiderült a gólemek legerősebb képessége: képesek úgy bepörgetni magukat, hogy aki melléjük kerül, azt irtózatosan megcsapkodják (Blade barrier spellhez hasonló hatás: damage: 16-28, DC 17, Reflex negates). Ezen felül, akit lánccsapásukkal megsebeznek, az még 2 hp-s bleedinget is elszenved.

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 11.

 Azt hiszem Alicia fejéből pattant ki az a brilliáns gondolat (megérte magammal rángatnom az Egyetem hadi stragégiai óráira), hogy segíthetnénk Makabnak a szertartás sikeres végrehajtásában. Makab raktárából előkerült 2 miseruha, melyet Alicia és Nazzod öltött magára. Párszor elpróbálták a rituálé szövegét a kápolnában, majd miután úgy ítéltük meg, hogy egész jó az alakítás, elmentünk a láncgólemek kapujához. Minden probléma nélkül lezajlott az előadás, melynek végén az agyatlan gólemek bezúzták a kardhoz vezető kaput, mi pedig folytathattuk utunkat. Egy méretes terembe jutottunk, melynek szemben lévő falán 3 míg oldalsó falain 1-1 ajtót láttunk.

150. alk. Krell kardja

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 11.

 Folyamatosan az motoszkált a fejünkben, hogy a legtöbb kapott információt már meg tudtuk fejteni, de a goblinok nagy termének (kard foglalattal, nagy fáklyákkal) falába vésett sorokat eddig még semmire se használtuk. Pedig ezt még a kard aktiválása előtt kéne megtennünk, vagyis most.

 "Válaszd, amelyik nincs ott,
   Kövesd a meleg utat,
   Mondd el az imát,
   És a kard a tiéd!"

Lázas kutatásba kezdtünk. Szokás szerint éles szemű Verna fedezte fel egy mesterien elrejtett titkos ajtó rajzolatát a jobb oldali falon. Ezután már csak pillanatok kérdése volt, hogy a jó irányba folytathassuk utunkat.   "Válaszd, amelyik nincs ott" √

A következő helyiség egy szürke és fehér csempés folyosó volt. (egy csempe 10*10 feet, a folyosó 20 feet széles és 60 feet hosszú). Azt már tudtuk, hogy itt kéne a meleg utat választanunk, de nem nagyon sikerült ráéreznünk. Verna megpróbálkozott a fehér köveken való szökelléssel, de erre csak a hátsója lett meleg, mivel mágikus energialövedékek csapódtak belé a szemközti falból. Viszont nekem feltűnt, hogy a lövedékek nagyon hasonlítanak az én mamijaimra. Magamra varázsoltam egy Shield spellt és már ment is előre az élő aknakereső egység. Csak egy-két csempét tévesztettem el. Ezek egyébként tényleg hidegebbnek érződtek, mint a helyesen megválasztott mezők, de csak miután ráléptem. A többiek így már könnyedén követhettek.   "Kövesd a meleg utat!" √

 ld. térkép: 150. alk. Krell kardjának terme

A dupla szárnyas ajtón belépve egy hatalmas terembe jutottunk. Szembe velünk egy emelvényen ott feküdt Krell kardja (kicsit pontosabb leírás a teremről?).  Itt már Belfegor vette át az irányítást. Simán odaballagott az emelvényhez, elmondta a harcosok imáját, amit még a legfelső szinten az obeliszken találtunk: (itt csak ennyi történt?)

Adj erőt, hogy tovább bírjam, mikor elfog a gyengeség,
Adj erőt, hogy futni tudjak, mikor a fáradtság gyötör,
Adj erőt, hogy nevetni tudjak, mikor lelkem bánat üli meg,
Adj erőt, hogy kitartsak, mikor rám tör a rettegés,
Adj erőt, hogy letegyem kardomat, mikor a harc véget ér.

Ezt követően gond nélkül magához vette Krell kardját, egy kétkezes kardot (hogy néz ki?). Ki tudja mi történt volna, ha helytelenül járunk el. Sose fogjuk megtudni. Jobb is!   "Mondd el az imát és a kard a tiéd" √

Érdekes módon a kard nem sugárzott mindent átütő erősségű mágiát (olyat amit elvárnánk egy lichölésre készített csodakardtól), csupán moderate evocationt. Egyből tudtuk, hogy majd az aktiválást követően költözik belé az igazi erő.

Siettünk az aktiváló fáklyákhoz. Behelyeztük a frissen megszerzett kardot a földön található formába, a három különféle réz tárgyacskát pedig a fáklyák alsó részeibe. Egy fiatal lány jelent meg (akkor még azt hittük, hogy Tira Miron) és megáldotta a kardot (látványt tekintve, hogy nézett ez ki?). Ezt látva Makab teljesen önkívületbe esett és készült a nagy leszámolásra. (Időközben már visszaszerezte Belfegortól a korábban kölcsönadott ezüst kardját, és felöltötte Ezüst lángos páncélját.) Az akció után kicsit furcsállottuk, hogy a fegyver mágikus aurája továbbra is „csak” moderate evocation maradt, de egyébként annyira klappolt minden, hogy nem sokat törődtünk vele.

A döntő küzdelem előtt még visszatértünk a kőfejes terembe és újra aktiváltuk a védőmágiát (+2 Fort. save), majd Belfegor és Nazzod az Ezüst láng obeliszknél elmondta az imát és áldást kapott.

Devron börtönének kulcsát könnyedén megszereztük: csak beillesztettük a fáradtságos munkával összegyűjtött bronz, réz ill. ezüst kulcsot, nyílt az ajtó, bent pedig várt minket a fura fémből készült kis fekete kocka.

Mielőtt a kulcsot a börtönajtóba helyeztük volna, Nazzod még kért egy kis időt és mély meditációba süllyedt. Pár perc után magához tért és nagy izgalommal tudatta velünk, hogy egy percet sem vesztegethetünk, ugyanis a kapun túl érez egy gyengülő pecsétet, amit mihamarabb meg kell erősíteni. Ez megadta a döntő lökést és már én sem tudtam azt mondani ork druida barátomnak, hogy nem lesz itt semmi baj, ne menjünk be.

A kis kockát behelyeztük a kiképzett helyre és a bonyolult kapuszerkezet behúzódott a falba: nyitva állt az út Devron rejtekhelyének szívéhez. Egy csiga alakú járaton jutottunk beljebb és beljebb, míg végül egy hatalmas terembe jutottunk, melynek közepén egy kopott köpönyegű alak térdepelt. DEVRON!!!

 ld. átvezető szöveg: 150. alk. Devron

151. alk. Devron végzete

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 11.

 Nem maradt sok választásunk, mert Devron azonnal varázslásba kezdett és én pedig hallottam a fejemben egy hangot (Suggestion spell) amint arról győzköd, hogy adjam oda neki a ghast king diadémjét. Hiába acéloztam meg az akaratom, úrrá lett legyen rajtam a kísértés. A többiek azon gondolkodtak, hogy mi is történjen, mikor én már repeső szívvel rohantam a lich-hez, tálcán kínálva a neki oly fontos fókuszt.

Devron a többieket is gyorsan lefoglalta. Egy intésére megjelent 4 babau démon (ezt a képességet valószínűleg Katashka biztosította neki), akik a csapatunkra vetették magukat. Mindenki azon tanakodott, hogy nyíltan rá merjenek-e támadni a láthatóan óriási erőknek parancsoló mágusnak, vagy csak a szolgáival hadakozzanak. Végül az utóbbi mellett döntöttek (kicsit időhúzó jelleggel.).

Devron ezalatt egy tűzfallal vette körül magát, így magunkra maradtunk. Én átadtam a koronát ő pedig a fejére helyezte és többé már nem törődött velem. A Suggestion spellt beteljesítettem, így már nem korlátozta semmi szabad akaratomat, így gyorsan egy tűz elleni védelmet varázsoltam magamra és taktikusan távoztam Devron közeléből.

Ekkor váratlan segítséget kaptunk: ezúttal a valódi Tira Miron jelent meg (testetlen lányka képében) és felfoghatatlan sebességgel varázsolni kezdett Makabra és ezüst kardjára. Makab egy pillanat alatt hatalmasra nőtt és fegyverét is valami fura derengés vette körül (mintha átalakult volna buzogánnyá). Nem tétovázott egy pillanatig sem és a tűzfalon át Devronra vetette magát.

Látva, hogy nem esélytelen a küzdelem, a megidézett démonokat is sorra kezdtük legyűrni. (HP kb. 60-65)

Nazzod útmutatására a druida és Alicia a meggyengült pecsét megerősítésével kezdett foglalkozni: sorra áldozták fel magas szintű spelljeiket így csatornázva divine energiájukat a pecsétbe.

Devron nem akarta felvenni a küzdelmet az óriás Makabbal és megpróbált elteleportálni, de ez nem sikerült. Ekkor eszelősen felüvöltött: „Mi történik? Engedj elmennem, megegyeztünk!” Csak a csata végén tudtuk meg, hogy egy Katashka nevű démonlordhoz beszélhetett.

De Makab csak csapkodta vadul Devron-lichet így rá kellett koncentrálnia: először 2 Disintegrate sugárral próbálkozott, ezek még nem végeztek a hősiesen küzdő Makabbal. Végül egy Finger of Death spell következett, aminek hatására már összecsuklott újdonsült társunk.

De önfeláldozó akciójával pont annyi időt szerzett nekünk, hogy a babau démonokkal le tudtunk számolni és a pecsétőrökön kívül mindenki Devronra összpontosíthatott. Devron még kitántorgott a tűzgyűrűből (biztos valami közelre ható varázslattal akart minket elpusztítani) de erre már nem maradt ideje. Merix egy lidérc-lövedékkel megrendítette, majd Belfegor és Verna is ütötte vágta (csak Belfegor ütéséből kapott be egy jelentéktelen részt). Tudtam, hogy vagy végzek vele, vagy következik valami komolyabb varázslata. A goblin tetoválásom elhasználást is számításba véve átfutott rajtam, miket is olvastam a lichekről a Morgrave (mai nevén Davandi) egyetem könyvtárának kutatók részére fenntartott részlegében (ide csak Danid Vieran dékán engedélyével juthattam be – értékelte az öreg, hogy végig jegyzeteltem az Onatar templomos előadásain). Naszóval tudtam, hogy elektromosságra és hidegre valamint elmevarázslatokra és átváltozatásokra immunisak. Úgy láttam a tűz ellen bevédhette magát (azért castolt tűzfalat.) Két lehetőségem maradt: mami vagy Melf savnyila. Úgy döntöttem megpróbálom az egyszerű mamit és ha nem hatja meg, akkor goblin tetkóval elnyomom a savnyilat. Szerencsére a mami ellen nem védte be magát és lehanyatlott. (Így megmaradt a goblin tetkóm.) Utolsó leheletével azt hörögte: „Katashka! Keress magadnak más bolondot!”.

Nazzod azt magyarázta, hogy a démon valószínűleg Devron segítségével, a lich testét Kapunak használva akart kiszabadulni, de szerencsére ő résen volt és a befektetett szakrális energiáiknak hála a Kaput lezárták, a pecsétet megerősítették. A csontig hatoló hideg is megszűnt. Kapuőrző társam ezért tutira nagy dicséretet fog majd kapni Kurran mestertől.

Devronnál csak egy moderate abjuration gyűrűt és a diadémot találtuk. Sajnos a diadém már elvesztette mágikus erejét miközben Devron életerejét próbálta visszaadni. Sebaj, így is igen értékesnek gondolom (érhet vagy 3000 aranyat).

Mielőtt visszaindultunk volna a gyíklények falujába, még aludtunk egyet a kápolnában.

YK 1010, Barrakas (VIII.) hó 12.

Indulás előtt még egyszer jól átkutattunk mindent. A laborban és a raktárban nem találtunk semmi újdonságot, de Makab oltárán sikerült még felfedezni egy kis titkos rekeszt: ebben 3 varázsital (valószínűleg Cure Mod. Wounds) és divine material komponensek voltak. Elraktunk mindent.

Hazafelé menet örök nyugalomra helyeztük Makabot az Ezüst Láng obeliszkjéhez közel: a tó alatt fekvő 3 kulcsos ajtóval védett kamrába fektettük. Mellén keresztbe téve otthagytuk ezüstkardját, mellyel a végzetes csapásokat kiosztotta rendje ellenségére.

Ötletek, elvarratlan szálak

• -

Személyek

CSAPATNAK FONTOS

• Jolan Sol - gonosz lelkű? Keeper of the (Silver) Flame in YK 832 (régen meghalt már)
• Devron (lich) - elpusztult
• Katashka bebörtönzött démonlord

CSAPATNAK NEM FONTOS

• Makab atya - meghalt

Megismert helyek, események

CSAPATNAK FONTOS

• Devron tornya

CSAPATNAK NEM FONTOS

• -

House rules

• -

Legyőzött/megismert ellenfelek

• pálcás undead (necropolitan)
• ghast-monk
• quell
• ghast king
• ghast
• ghoul
• chain golem
• babau démon
• lich

 jelmagyarázat:

• ez a szál már megoldódott vagy az infó már fenn van a wikin
• hiányzik a wikiről
• külső dokumentum jelölése
• pontosítandó