YK 1010, Barrakas hó 5. nap, délelőtt - 6. nap, délelőtt

Nazzod úgy döntött, hogy a különösnek tűnő farkashoz fog szólni, ezért varázsolni kezdett, majd a kissé meglepett farkashoz kezdett beszélni. Hosszabb ideig tartó beszélgetés után – legalábbis nekem annak tűnt a sok morgás és vakkantást hallgatva – hozzánk fordult és elmondta, hogy a farkas az új társunk. Ő Cubák, akinek a gazdáját megölték, és őt fogságba vetették és hátasként akarták használni, mint holmi worgot. Elmondta Nazzod kérdésére, hogy Vernáék valószínűleg erre mentek (öt meg egyről beszélt) és ők is összecsaptak a goblinokkal, akiket levertek és bementek a barlangba (a sziklába mentek be). Megnyugtatott minket a tudat, hogy szerinte már nincs több harcos goblin és troll sem.

Belfegor közben vagy száz ütéssel ölte meg a trollt a tüzes kardjával. Mire végzett, már szaporábban nyelte a levegőt, mint  bármikor a csata során.

Nazzod a végén – láthatóan izgalomba jőve – megkérdezte a farkast, hogy ha már nincs gazdája, akkor velünk jönne-e és a farkas igent vakkantott rá.

Merix ezeket megvárva elmondta végre azt is, hogy a goblinok nem csak azt mondták, hogy ne hagyjátok őket elmenekülni, hanem azt is, hogy úgy, mint az előzőeket. Na ja, ez így azért érdekesebb.

Villám közben nekikészülődött a két élő goblin kihallgatásához. Mivel megvolt a magához való esze, nem bízván Merixben, ő kezdett a kihallgatáshoz, a közös nyelvtudása után érdeklődve a goblinnál. Merix, aki a kőnek segítségével, tudott beszélni goblinul, nem hagyhatta annyiban és átvette a kezdeményezést a kihallgatásban. A goblin elmondta, hogy fekete emberek – fekete ruhába öltözött, maszkos emberek – jöttek öten és egy kis gnóm – kis ember, mint a határon túliak.  A goblin elfutott előlük, de a lent fekvő goblin – szerinte – azt mondta, hogy az idegenek a falba mentek bele. Az egyik erőseket varázsolt – nagy villámokat szórt a kezéből. Felkeltettem a fekvő társát, aki megerősítette, hogy ő megleste a fekete embereket, ahogy a falba bementek. Belfegor kérdésére elmondta, hogy az egyik fekete hadonászott a kezével és utána mentek be a falba, később kiderült, hogy nem akkor varázsolt, hanem csak a harcban. Nazzod érdeklődésére elmondta, hogy 18 goblin él a barlangban, de harcos már nincs köztük.

Megkértem Nazzodot, kutassa át őket és hullákat, Merixet, hogy nézze meg van-e mágikus tárgyuk. Nem volt semmi értékes náluk.  

Villám azon kezdett rugózni, hogy a goblinokat nem hagyhatjuk itt, magunkkal kell vinnünk őket a legközelebbi helyőrségig. Na azt már nem  - mondtam. Ezeket itt hagyjuk és max. a troll fejét visszük trófeaként, hogy elnyerjük a gnómok jóindulatát. A goblin harcosok már úgyis halottak.

Végre hozzákezdtünk volna a szedelődzködéshez, amikor Villám jelezte, hogy ő még átkutatja a holtesteket. Morogva, de megvártuk, hogy elvégezze az amúgy sikertelen kutatását.

Nagy nehezen elindultunk. Mentünk, mendegéltünk, míg pár perc múlva olyan ötven méter sugarú tisztásra értünk. Jobbra előttünk volt a barlangnyílás, balra folytatódik a szakadék és a barlang és a szakadék között egy szikla terpeszkedett, rajta egy furcsán kinéző fával.

Bár nem vagyok kertész, a furcsasága nekem is feltűnt, de végül Nazzod  fejtette meg a rejtélyt: ilyen fa nem él Khorvairen, viszont Argonnessen élnek ilyen fák. Fehér virágai ötágú csillagot formáznak. Ezért is hívják csillagfának. Nazzod azt is felfedezte, hogy a sziklát körülölelte valami fekete-zöld moha. Merix sürgetésére elmondta a goblin, hogy a fekete emberek megkerülték a sziklát és ott tűntek el. Én nekem még valami furcsa volt az egészben. Ahogy közeledtünk, figyeltem a sziklát és belém hasított a felismerés, hogy ez olyan, mint egy sárkányjegy, bár még ilyenről nem hallottam. Ezt megosztottam a többiekkel. Ahogy közeledtünk, halk, majd erőteljes szörcsögés (goblin normál légzés), majd vinnyogást (goblin gyereksírás) hallottunk a barlang felől. Bár Cubák felhúzott ínnyel morgott, mi nem törődtünk velük és mentünk a szilához. Nazzod sasszemmel észrevette, hogy a moha valahol le van kissé kaparva a szikláról egy helyen. Merix nem érzékelt mágiát. Villám sem tudott olyan varázslatról, amihez ez kellene.

Kis tanakodás után Belfegor elkezdte megkerülni a sziklát, én pedig pajzsomat előszegezve odamentem a sziklához és a tőrömmel elhúztam a mohát. Mögötte feltűnt két kis fém téglalap. Egyiken három egymás alatti bemélyedés, a másikon a bemélyedések háromszögeket formáztak. Ezt hátrakiáltottam. Erre Villám is odajött. Közben Belfegor elkezdte levenni a páncélját, mivel úgy látta mindkét kezére és ügyességére szükség lesz a szikla megkerüléshez. Én közben azt is észrevettem, hogy a fémlapok alatt két foszforeszkáló drágakőféle látszódott. Villám megvizsgálta a szerkezetet és elmondta nekünk, hogy ez az anyag és drágakövek Keltis gyűrűjét jutatták az emlékezetére.

Belfregor egy szál kardot magával véve megkerülte a sziklát nagy óvatosan, de csak egy falba ütközött. Erre Merix is odamászott pókmászással, de nem talált semmit. Akkor sem, amikor mágiát keresett ott. Sem lent, sem fent.

Rövid tanakodás után arra szavazott a csapat, hogy az elfogott goblin harcosokat vesszőzzük meg büntetésképpen, utána pedig menjünk vissza Keltis gyűrűjéért.  Én a ránk támadó harcosok halálára szavaztam, de leszavaztak. A goblinok megpróbáltak elszökni a vesszőzés elől, de mondanom sem kell, hogy nem sikerült nekik. Visszafele Cubákkal még beszélt Nazzod a gazdájával kapcsolatban, majd elküldte idegent keresni előre. Nem talált. Mi pedig szépen bandukoltunk visszafele. Éjfél körülre minden gond nélkül elértük a Sasfészket. Cubákot megkérte Nazzod, hogy várjon meg minket itt kint, majd jövünk.

Az őr enyhén csodálkozva hallgatta jövetelünk célját – dolgunk akadt e kies falak között, de azért beengedtek minket. Szóltam, hogy ne egyenek, igyanak semmit. Mikor viszont kérdezték, hogy hozzanak-e valamit, Nazzod igent mondott. Nem értettem, hogy miért ilyen hülye, de aztán gyorsan megmagyarázta, hogy meg akarja nézni, hogy meg akarnak-e minket mérgezni vagy sem.  Egyelőre nem akartak, legalábbis az ételben és az ágyon nem volt nyoma. Én kimentem és megkérdeztem szépen az őröket, hogy itt van-e még Keltis úr, és ha igen, merre lakik. Az őr – miközben nem tudta levenni kissé kigombolt ruhámból kibuggyant melleimről a szemét – elmondta, amit tudni akartam. Visszamentem Villámért és elindultunk Keltis úrért. Az előbbi őrök megállítottak minket, hogy Laren úr parancsára nem lehet éjszaka járkálni, de érveim súlya, no és formája alatt meghajolva utunkra engedett. A többi őr mellett már simán elmentünk és végül kopogtatás után beléptünk Keltis kaszárnyabeli szobájába.

Keltis éppen csomagolt, éppen hogy csak itt értük. Másnap reggel indult volna. Villám elmondta mit találtunk, amire Keltisen nagy izgalom vett erőt és rá is kérdezett arra, hogy sárkányjeggyel kapcsolatban nem találtunk-e valamit. Erről beszélt ugyanis korábban Villámmal, mint a kutatásának kezdőlökéséről. Villám tovább fokozta érdeklődését azzal, hogy elmondta, mit fedeztem fel a fáról. Mikor ezt meghallotta, akkor egy rajzot vett elő, amit ő másolt le a kutatása kezdetén a családi örökséget kutatva. A rajz erősen hasonlított a fánál látott rajzra. Megbeszéltük, hogy holnap együtt indulunk útnak. Ezek után visszamentünk a szobánkba, ahol a többiek vártak ránk.

Nazzod lefekvés előtt elkottyintotta, hogy ők is elindultak kihallgatni Guntárt, de nem jutottak messze, pedig még meg is fenyegették az őrt. Na ezen már nem is csodálkoztam, csak a szokás kedvéért pöröltem vele.

Reggel Naboo-ba futottunk, aki Larenhez irányított minket, de kérdésünkre elmondta, hogy Gunthar mindent bevallott. A csempészéssel zsarolta Gramut, ezért engedte be őket.

Laren színe elé járulva elmondtuk, hogy haladunk, kivéve Keltis gyűrűjét. Laren elmondta, hogy Eveskis atya halála lehetett baleset is, de inkább nem, mert tapasztalt gombaszakértő létére gombamérgezés végzett vele. A árnyékszéken találták meg. Nagy kínok között halt meg. A gombák között mérgező darabkákat is találtak. Laren jelezte, hogy amikor megjön a kért erősítés, ő is meg fogja nézni ezt a fát, ami Villám szerint valami teleportkapu is lehetett. Huh, legalább nem velünk jön…

Alicia ir'Degard tollából