126. Alkalom

Helyszín: Üröm, Bem utca  augusztus 29.

Aktív karakterek: Villám, Nazzod, Merrix, Alicia, Verna, Belfegor

Újabb rejtélyek

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből - 

1010., Barrakash hó 03. nap éjjele - 04. nap, Breland határszél, a hegyek között

Annyi totojázás után végre úgy gondoltam, hogy indulhatunk Verna után, de tévedtem ismét. Villám hirtelen nagyon fáradt lett, és az is eszébe jutott, hogy szinte kifogytak a varázslatai, valamint felemlegette, hogy valami nagyhatalmú ellenség üldöz minket, akivel ilyen állapotban nem szívesen szállna szembe. Továbbá azt is felemlegette, hogy Merix poszttraumás sokkban szenved, s ezért nagyon lassú, és emiatt úgy is le kellene táboroznunk két óra múlva. Ennyi időre pedig nem éri meg kockáztatni. 

Hiába érveltünk Nazzoddal, a többség végül úgy szavazott, hogy az éjszakát ismét a Sasfészek erődített falai között töltjük. Előtte azonban még a druidával elmentünk varázsbogyó alapanyagot gyűjteni az erdőbe, s hazafelé vettünk egy jó hideg fürdőt a patakban. Mire visszaértünk, a többiek már alváshoz készülődtek a tegnapi kaszárnya szobában. 

Én vállaltam az első őrséget. Semmi nem történt, s fáradtan dőltem le a szabadon maradt szalmazsákra, de fél szememet még a boszorkánymesteren tartottam, mert nem bíztam benne, hogy pipájával nem gyújtja fel az épületet.

Úgy tűnt kicsit elszundíthattam, mert egy oltári üvöltésre ébredtem. Először azt hittem, hogy Merix a nyelvére harapott, de nem: valahonnan a torony teteje felől hallatszott a bömbölés, úgy éreztem, hogy Sarlonában a sárkányok szájából hallottam már ilyen hangot. 

„A démon nem szabadulhat ki” – fordította hangosan Alicia, miközben az ostrompajzsot felkapva Nazzod után iramodtam, aki már tépte fel az ajtót, és rohant kifelé. A folyosón már két őr szaladt felfelé a lépcsőn, mondták, hogy ők sem tudják mi van. Mentünk utánunk. 

Pár pillanat múlva, meghallottuk Laren kiabálását is: „Mindenki nyugodjon meg, nincsen veszély!” – visszhangzottak  a falak. Szinte beestünk a csillagvizsgáló hatalmas termébe, ahonnan továbbra is folyamatosan hangzott a drakonik bömbölés. Ott volt már a főpap, Abelard és egy tucat őr, fölöttük hatalmas, kék színű sárkányfej lebegett a teremben, (Ourelonastrix, magyarázta később Alicia, állítólag ő teremtette a világot, s maga Aueron isten is a kék sárkány figurájából alakult ki). 

„Programozott illúziókép” – világosított fel minket Laren, bár a vak is látta, hogy nem igazi sárkánnyal van dolgunk.„ Valószínűleg a Levistus démonnal van összefüggésben ... az együttállás pillanatában jelent meg ... a mágikus univerzumban is befagyott a konstelláció” – mutatott a lebegő golyóbisokra. „Nagyon zavaró, mindjárt megszakítom” – kezdett bele egy varázslatba, de mire az igék kimondásához jutott volna a sárkányfej eltűnt, s csönd borult a freskók alatt álldogáló csapatunkra. 

Druidánk úgy döntött, hogy kimászik a tetőre, hogy megnézze ezt az igen ritka csillagállást, mi pedig követtük őt. Semmi újat nem látott, s mivel erősen hidegre fordult inkább lemásztunk onnan. A többiek visszamentek aludni, mi viszont még elmentünk megkeresni a gnómokat, hogy ellenőrizzük, nem szöktek-e meg. 

Az őrök a szokásos modorban (foghegyről) társalogtak velünk, s nem voltak hajlandóak megnézni, hogy a gnómokkal történt-e valami a kis közjáték alatt. Minthogy a verbális vagdalkozás nem vezetett eredményre, szépen nyugovóra tértünk mi is.

Reggel ismét lementünk az őrökhöz, csak hogy érezzék a törődést. Nem változott semmi. Inkább elmentünk reggelizni. A falatozás közben a kapuőrző szétosztott a csapatban mindenkinek négy bogyót, avval a megjegyzéssel, hogy vigyázzunk rá jól, mert ezek csodabogyók: elállítják a vérzést és még jól is lakunk tőlik. Öt nap után viszont megfonnyadnak, úgyhogy addig meg kell enni őket.

Reggeli után végre elindultunk Zilargo felé. Villám szerint a velünk történtek istenek vagy egyéb nagyhatalmú lények játéka, akik előre látták, hogy mi idejövünk. Nazzod erre a tőle megszokott éllel annyit jegyzett meg, hogy ez (a determinizmus) a parasztok hite, akik nem tudnak magukról gondoskodni. Alicia pedig többször is figyelmeztetett minket, hogy figyeljünk oda, mert lehet, hogy figyelnek minket.                  

Beszélgettünk  a szilánkos jóslatról;  ez tényleg évekkel ezelőtt történt; azt olvasták ki belőle, Dumbarnak, hogy a Levistus kiszabadításán dolgozó erőket (azaz minket), úgy lehet megállítani, hogy azt a kalandozó csapatot, aki megérkezik, el kell fogni.  És föláldozni; mindezt az atya  naplójából olvasták fel, tehát még az sem lehet, hogy valaki mágiával visszamenőleges módosította volna a tudatát. Meg az is gyanús, hogy a szertartást is két héttel korábban kezdték el előkészíteni. 

Olyan magyarázat is van – vetette fel a mágus - , hogy mindez tényleg benne van a próféciákban, s bár Abelard hamisnak nézte a szilánkot, nem is biztos hogy jól tudja. Papnőnk váltig állította, hogy van szabad akarat, hiszen istene is azt tanítja, hogy van szabad akarat. Úgy emlékszem, ebben a kérdésben Dol Dorn nem foglalt egyértelműen állást, vagy csak akkor sem figyeltem igazán oda. 

További fogas kérdés, hogy kik vitték el Vernát (elfek?); miért? Miért nem öltek meg minket Gramut-ék azonnal, miért kellett volna szertartásosan meghalnunk? 

Nazzod szerint a nagy fekete sárkány, a kapuőrzők tanítója, Vvaarak is már pár száz évvel azelőtt eljött a népéhez, hogy a gonoszok átjöttek volna a túloldalról. Varázslónknak hirtelen egy kis emléktöredék ugrott be, miszerint valahol olvasta, hogy egyesek azt sejtik a sárkányokról, hogy néhányan aktívan beleszólnak a prófécia szálainak szövögetésébe. 

A programozott illúzió Villám szerint igen magas szintű varázslat, nem akárki aki ezt odarakta a falra. Azt is elmesélte még, hogy régen a sárkányok és elfek sokat háborúztak, de most békét kötöttek. Lehet, hogy Gramut is egy sárkány? (Ez megmagyarázná, hogy hogyan repült el.)

Papnőnk úgy emlékezett, hogy a teremtés mítoszban, amiről álmodott, volt még valami harmadik erő is, mert hiszen Khybert, hogy is lehetett olyan egyszerűen legyőzni. Lehet ennek is valami köze a mostani helyzethez. 

Közben visszaértünk a gnómos részre. Nazzod megpróbált  nyomot keresni, s rövid keresgélés után meg is találta azokat. Úgy látta Verna nem volt megkötözve, saját lábán haladt. A nyomokat követve haladtunk fölfelé enyhén meredeken északkeletnek.

A könnyűléptűek normál tempót mentek, nem volt nehéz követni őket. Nagyjából három óra telt el, amikor Villám hirtelen megállt, maga elé meredt majd elkezdett egy láthatatlan valakihez beszélni. Pár szót mondott csak, majd hozzánk fordult és közölte, hogy Larentől kapott üzenetet: Eveskist meghalt, az idegenkezűség nem kizárható. Részleteket nem tudott meg, a főpap csak üzenni akart, hogy vigyázzunk magunkra. 

Ezek után Nazzoddal is fura dolog történt: meglepetésszerűen  a zsebéhez kapott, és egy cédulát emelt ki onnan, amin ork nyelven a következő szöveg állt: „Az üzlet megköttetett. A borszállítmány elindult. A főborász is úton van a pince felé. Z.”  

Rögtön azon kezdtünk el vitatkozni, hogy hogyan kerülhetett a papírdarab az utazóköpenyébe. Végül arra jutottunk, hogy legvalószínűbb, hogy az alatt az idő alatt csempészték oda, amíg a csillagvizsgálóban tartózkodtunk. „Z” pedig Zargath; vagy Zanrosh. Majd kiderül. Úgy éreztük, hogy a homály egyre csak sűrűsödik körülöttünk ...

(Villám utólagos megjegyzése: én próbáltam figyelmeztetni Nazzodot kicsit burkoltan, hogy az Árnymocsarak kapuőrzőit veszély fenyegeti. Alicia segített.)