119. Alkalom

Helyszín: Üröm, 2013. május 30..

Aktív karakterek: Villám, Nazzod, Merix, Alicia, Verna, Belfegor

Behatolás a Sasfészekbe

- szemelvények Belfegor visszaemlékezéseiből -

 ld. térkép: Sasfészek

1010., Barrakas hó 2. nap; Breland határszél, Sasfészek, késő este

Végül úgy döntöttünk, hogy a legjobb lesz, ha lecsapjuk az őröket. Keltisnek meghagytuk, hogy bújjon el, és várjon ránk, mi pedig közelebb húzódtunk az erődhöz. Nazzod és jómagam alkottuk a támadóéket. Egy repülés varázslattal láthatatlanul és csend bűbáj segítségével közelítettük meg a kapu fölött álldogáló két ember strázsát, akik szájukban sípot tartottak.

Én egy rohammal elgáncsoltam és kardlappal lecsaptam az egyik őrt. A druida egyszerűbb  megoldást vállasztott: szimplán levágta a másik szerencsétlent. Merix gyorsan felmászott hozzánk, s miközben Nazzod magára terítette az ájult láncinges Aureon szimbólumát viselő fehér köpenyét, én gyorsan megírtam a warlock-nak, hogy szerintem jó ötlet lenne, ha mennénk még a repülés varázzsal egy felderítő kört.

A gyors akció kicsit megzavart, mert csak későn vettem észre, hogy az első mágiérzékelést a torony előtt pont a kivilágott területen sikerült előadnunk, de aztán már vigyáztunk, hogy ne kerüljünk a fáklyák fénykörébe. Sikerült belesnünk a két oldalsó épület ablakán. Mindkettőben egy fekhelyet és egy ládát láttam egy poros szobában, Vernának nyoma sem volt.

Gyorsan visszatértem a kapubástyához, leraktam Merixet, felvettem a két ájult embert, és hazarepültem az erdőben várakozó társaimhoz. Ők egy kissé haragosak voltak az extra akció miatt (Villám még varázsmegvonással is fenyegetőzött), de szerencsére egy idő után inkább a foglyok vallatása kötötte le őket. Aliciából előjött az állat, ha-ha.

A papnő némi varázslat segítségével magához térítette az egyik szerencsétlent, aki Jazanar néven mutatkozott be. Kiderült, hogy sikerült kifognunk az őrség egyik legtudatlanabb tagját, aki pedig már két éve az erődben szolgál. A világtalan Vernáról semmit sem tudott, s az egyéb információkat is csak nehezen adta ki, pedig többször is összecsinálta magát félelmében.

Az őrségváltásról megtudtuk, hogy csak nappal következik be, így nem aggódtunk, bíztunk abban, hogy Merix és Nazzod nem buknak le egy esetleges őrcsere miatt.

Foglyunk azt is elmondta, hogy összesen tízen tartózkodnak a nagy toronyban. Doyle Dunbar, Aureon főpapja és két pap segítője valamint a várnagy, Gramut és hat további határvadász.

Megtudtuk, hogy tegnap éjszaka valaki megtámadta a várat. A történet szerint a csatazaj hallatán Gramut mindenkinek maradást parancsolt, s ő egyedül sietett a három őrt álló katona segítségére. Amikor visszatért, mondta, hogy a három őr meghalt; további részleteket a kihallgatott őr nem mondott/tudott, így azt sem, hogy nyertek-e, vagy mi is történt pontosan. A küzdelem lefolyásáról Jazanar nem tudott semmilyen információt adni, ami kissé fura, hiszen az ablakokból elvileg tökéletesen láthattak volna mindent. Sok beszari bólogatójános, Dol Dorn forgatná meg a kardját a beleiben mindnek.

A támadás után Gramut azt parancsolta, hogy a várat világítsák ki, és minden határvadász a földszinten lévő nagyteremben tartózkodjon, ahol a papok már napok óta valamilyen szertartást készítettek elő. Ezen a szinten helyezkedik még el a főpap és a várnagy szobája, valamint a felsőbb szintre vezető lépcsők. Az elsőn vannak a raktárak, közösségi helyek és a katonák szállása, a másodikon pedig a papok szobái, a főpapnak itt is van szobája.

A nagytorony melletti két másik épületről azt az információt kaptuk, hogy lakatlanok, régen azok is kaszárnyaépületek voltak. A bal oldali alatt húzodik a várbörtön, amit most nem igazán használ senki. A kulcsok a várnagynál vannak.

Láthatóan Jazanar nagyon félt Gramuttól. A várnagy öt éve került a Sasfészekbe, s igen gyors karriert futott be: egy év leforgása alatt elnyerte a parancsnoki pozíciót. Igen rettenthetetlen harcos, teljes lemezvértben mászkál és fattyúkarddal üti az ellent. Komoly fegyverforgató trükköt Jazanar még nem látott tőle. A legfontosabb, hogy a várnagy bírja Dunbar atya feltétlen bizalmát.

A kapurácsot azért nem engedték le, mert még várnak haza egy határvadász egységet, ami hat harcosból áll, és Naboo szakaszvezető vezeti őket. A vezetőről nem tudtunk meg különsöebbet, foglyunk (itt sem) bizonyult túl bőbeszédűnek

A vallatás vége az lett, hogy volt egy nagy kakakupacunk (Jazanar) és egy másik nagy halom értéktelen információnk. Én azt javasoltam, hogy használjuk fel Merix képességeit, hogy Keltis papírjaival és alakjában próbálja előcsalni Gramutot, majd közösen kapjuk el a várnagyot és faggassuk ki, hogy hol van Verna. Varázslónk nem támogatta az ötletet, mondván, hogy semmi garancia nincs arra, hogy Merix nem bukik le, és akkor még egy túszt kell kiszabadítanunk. Helyette gnóm barátunk azt javasolta, hogy hatoljunk be a régi börtönbe, mert van rá esély, hogy a tolvajlányt ott tartják fogva. Így egy csapásra legalább társunkat kiszabadíthatnánk, s a cuccait már könnyebb lenne visszaszerezni.

Alicia ingadozott a két megoldás között, végül hosszas hezitálás után úgy döntöttünk, hogy megkockáztatjuk a börtön felderítését. A behatolás taktikájáról is sokat vitatkoztunk. Hiába bizonygattam Villámnak, hogy a teljes lemezvértet nem falmászásra és a lopakodásra találták ki, de a varázshasználóból előjött a suttogó gnóm vér, s zsugori maradt.

Így hát kockáztattunk. A fák takarásában odalopakodtunk a kaputoronyhoz, feldobtam Nazzodnak a mászókötél végét, felmásztam, majd felhútam  a többieket is. Őrt álló társaink már felettébb nyugtalanok voltak, hogy hol maradunk ilyen sokáig. Merix már nem bírta tovább és pipára is gyújott közben. Arra azért még volt idő, hogy a warlock elmondja, hogy nem érzékelt mágiát közös felderítésünk közben.

A papnő pár mondatban összefoglalta, hogy mit tudtunk meg és mit találtunk ki, majd nekiindultunk a börtönszint felderítésének. A mellvéd takarásában a régi kaszárnyához közeli lejáróhoz lopakodtunk, majd Villám előrement felderíteni az épület hátsó részénél taláható kis ablakhoz.

Pár pillanat múlva mi is csatlakoztunk hozzá Aliciával, s örömmel tapasztaltuk, hogy a gnóm mágust még ippeg át tudjuk szuszakolni az balakon, ha sikerül kinyitni azt. Szerencsére kardom nyomásának gyorsan engedett az elkorhadt ablakkeret így Villám pillanatok alatt odabenn termett.

Bent nem látott mást csak üres fekhelyeket és hozzájuk tartozó üres ládákat. Nem sokkal a bejárati ajtó mellett fedezte fel a börtönszintre vezető lépcsőt rejtő csapóajtót. A kaszárnya ajtaját nem zárták kulcsra, így az épületet megkerülve előlről mi is baj nélkül csatlakoztunk a varázslóhoz, bár Alicia közben akkora zajt csapott, hogy még Merix is hallotta a kapubástyán.

A régi zárkaszint felderítéséhez a jó öreg technikát alkalmaztuk. Én mentem előre, sűrűn megállva és hallgatózva, közben a lefelé vezető nyomokat figyelve. Hátul pedig Villám folyamatos mágiaérzékelést használt, hogy nehogy valami kellemetlen meglepetés érjen bennünket.

Nem történt semmi rendkívüli, így a nagyjából ötven lábnyi lépcsősoron leérve egy nyitott terembe érkeztünk, ahol a tegnap esti csetepaté két szerencsétlen áldozatának holtteste hevert. A szőke lány megvizsgálta a tetemeket, s megállapította, hogy valamilyen vágófegyver (talán szablya) végzett velük. Ez mindenesetre nem támasztotta alá azt a teóriát, miszerint Gramut végzett volna a saját embereivel, hogy ne legyen tanúja Verna elrablásának.

A terem felderítése után tovább követtük a nyomokat, melyek hamarosan egy cellasorhoz vezettek bennünket, ahol a nyomok alapján arra  a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg elrabolt barátunkat itt őrizték, de innen el is vitték.

Mindeközben odakinn a kapubástyánál felgyorsultak az események. Hirtelen kivágódott a nagy torony kapuja és Gramut vezetésével hat határvadász rontott elő. A várnagy pedig lelepleződött társainkra kiáltott: „Gyertek onnan lefelé és adjátok meg magatokat, különben a gnóm meghal ...”