1000. Lahrvion (VII.) hó 18. nap; Var’ashwad’ava, ismeretlen napszak

Arra ébredtem, hogy Villám óbégatása szaggatja megtépázott idegeimet. „Ébredj! Ébredj! Ki kell jutnunk innen…!” Ahogy kezdtem magamhoz térni, éreztem, hogy durva kőpadlón fekszem, hideg és büdös van, és össze van kötözve a kezem és a lábam. Ahogy jobban feleszméltem, rájöttem, hogy az úton, bármeddig tartott is, volt időm és sikerült is meditálnom és imádkoznom Aasterinianhoz, így teljes repertoárral nézhetek szembe a halállal. Nem mintha legutóbb ez túl sokat ért volna... Éles fájdalomként hasított belém önérzetem teljes lerombolása, mely utolsó tiszta emlékképemként égett agyamba: mellettem fekvő társaim és az arcomba zúduló ököl. Szégyen! „Kijutottam!” – hasított elmémbe Merix hangja. „Én is, de csak a köteleimből” – replikázott Verna vékony hangján. Most realizáltam csak, hogy mindezt csak elmémben hallottam. Valaki – csak Villám lehetett – elme kapcsolatot rakott ránk. Eddigre már teljesen magamhoz tértem és azt is láttam, hogy hiába meresztem a szememet, nem látok semmit. Sötét volt, mint egy ogre fenekében. Ennek orvoslására azonnal magamra alkalmaztam sötétlátás képességemet és rögtön megláttam, amit eddig nem: egy cellában fekszem megkötözve a padlón, egyedül. Velem szemben egy másik cellában Villám feküdt hasonló pozitúrában. Merix eközben elkezdte szétrobbantani a zárakat, elsőként Vernáét, aki szaladt eloldozni a többieket is. Szerencsére mindez nem keltett nagyobb zajt. Kiderült, hogy a Herceg és Dudda nem hall minket. Kint viszont egy kétfejű ogre császkál, jelezte Villám, aki látta kimenni és hallotta, hogy bezárta az ajtót. Pár perc múlva mindannyian megszabadultunk köteleinktől. Villám ekkor elkezdett sürgetni minket, arról győzködött, hogy azonnal tovább kell állnunk, mert fogvatartóink visszajönnek, majd elkezdte sorolni, merre kell mennünk. Azt is közölte, hogy a Tiltott Városban vagyunk. „Honnan tudod?” – kérdeztem Merixxel egyszerre. Villám próbálta elütni a dolgot azzal, hogy ez nem fontos és tovább mesélte, mit is kellene csinálni. Nem hagyhattam annyiban. Elegem volt a sok titkolózásból, ami idáig vezetett minket. A sértett büszkeség is szólt belőlem, amikor nem voltam hajlandó továbblépni, és ragaszkodtam ahhoz, hogy Villám mondjon egy nevet. Ő azzal védekezett, hogy ez nem lényeges és túl bonyolult lenne elmondani. Én megmakacsoltam magam, ő pedig megsértődött. Koncentrálni kezdett, én követtem példáját. A többiek is beszálltak a néma vitába, persze mindazok, akik titkolóztak, engem vádoltak hazugsággal Dudda miatt, minden bizonyíték nélkül. El akarták terelni a szót arról, hogy ők bizonyítottan hallgatnak el dolgokat. Mivel kezdett holtpontra jutni a dolog, empátiára fókuszáltam az elmémet és éreztem, hogy Belfegor és Dudda a nyugalom szobrai, Nazzod össze van zavarodva, Verna és a Herceg félelmet érez, Villám pedig dühös. Villámot jobban megnéztem. Úgy éreztem, nem akar rosszat, csak nem mondhatja el, honnan tudja. Úgy döntöttem, továbblépek, pedig közben már árulással is megvádolt. Nagy nehezen  a feladatra kezdtünk fókuszálni. Tíz percen át beszéltük meg a taktikát. Abban maradtunk, hogy nem lesz csendvarázslat, az ogre lebénításában és ostobaságában bízunk és becsaljuk a cellába, ahol bezárjuk. Mindenki bemegy a cellájába és lazán magára tekeri a köteleket. Villám és Verna lesz az első cellában, én az utolsóban, és felhívom magunkra a figyelmét.  

Elkezdtem nyöszörögni, először halkan, de mikor láttam, hogy csak Nazzod nadrágja emelkedik, hangosabbra és szenvedőbbre váltottam. Nazzod nadrágja – a perverz disznónak – tovább emelkedett, de Verna jelezte, hogy az ogre is meghalhatta, mert közeledik. Kulcs fordult a zárban. Az ajtó hangos nyikorgással kinyílt és belépett az ogre. Körülnézett és hirtelen gyanakodva húzta össze szemöldökeit és felemelte a bunkóját. Rájöhetett, hogy nekem kellene az első, és nem az utolsó cellában lennem. Nem is volt annyira ostoba, mit ahogy gondoltuk. Villám várta a lehetőséget arra, hogy ha menekül, lefogja. Én pedig, ahogy ígértem, hangtalanul fényt gyújtottam a letört fadarabra. „Gyere köcsög, baszom a kettődet!” – kiáltotta itteni közös nyelven Merix. Erre az ogre nem igazán reagált, láthatóan nem értette, mit mond. Mindenki elkezdett felállni, pedig látták az ogrét, aki berúgta Villám ajtaját és fenyegetően emelte rá a bunkóit. Villám látva a többiek tökölődését, menteni próbálva magát, egy energia bénítást varázsolt rá, ami rendesen meg is sebezte az ogrét (-10 HP) és le is bénította, így el is ejtette mindkét bunkóját őkelme. Ezt látva gyorsan felpattantam a szalmazsákról, ahol feküdtem és a zárka rácsához ugrottam és kilőttem a folyosóra, eltalálva az ogrét, maximálisra erősített hideg energia sugárral. Hatalmasat sebzett rajta (-35 HP), magam is meglepődtem, amikor összeesett. A többiek halkan gratuláltak a szép lövésért. Gyorsan összeszedtük magunkat és kifele haladtunk az ajtó fele. Merix mágiát érzékelt, felteszem, mert meglepődve közölte: „Működő mágia!”. Nem lepődtem meg azon, hogy elfelejtette, mindenki magára varázsolt az imént valamit. Verna lépett ki először a cellák előtti folyosóra, ahol az elágazásban egy szobor, jobban megnézve egy csontváz állt, kezében számszeríjjal. „Csapda” - gondoltam, amikor kiléptem a cella elé és észrevettem, de nem tudtam már elmondani, mivel az előttem lépdelő Hercegnek magyaráztam, hogy el kellene oltani a fényt, ne vegyenek észre. Ő tiltakozott és én megértő voltam érvei iránt.  Felesleges volt aggódnom, mivel amikor Verna kilépett az ajtón, a csontváz azonnal megmozdult és belélőtt egy nyílvesszőt (-4 HP), amire Verna visszalépett a cellába. A csontváz azonnal újratöltött. „Új csontvázak jönnek” – szólt Verna. Három lépett elő a szarkofágokból. Belfegor és a Herceg előre mentek és felvették a két nagy bunkót, Nazzod pedig egy asztrális konstrukciót idézett az ajtóba. A csontvázak, a konstukció és a lövöldöző Merix körei következtek. Egy karmoló csontváz és az asztrális konstrukció lehanyatlása után Belfegor, a Herceg, majd pedig én és Dudda léptünk a pástra. Belfegor csapását a Herceg ütése koronázta meg és csapta le az egyik csontvázat.  A hamradik és a lövész, aki mágia ellenállással is rendelkezett, a Herceg, Belfegor és Merix közös munkájaként hullott el. Én követtem a Herceget, nyomomban Duddával, hogy bevilágítsam a teret a Hercegnek. A harc után Nazzod átkutatta az ogre hulláját és egy mágikus koponyás amulettet talált, amit először Merix, majd az előre lopódzkodó Verna vett magára. Plusz egy szütyőt is, ami nem volt mágikus. Verna az íjász csontvázat vizsgálta meg. A számszeríjat végül én vettem magamhoz. Verna szépen előre osont balra a folyosóba. Elölről messze gúnyos kacajt hallott, közelebb menve állat hangoknak tűntek. Egy másik teremben pedig ördögfattyak szobrait látta, köztük mágikus fények kavarogtak. Ezek után visszajött Verna és jelentette, hogy nem volt semmi csapda, nem támadták meg, de ez lehet, hogy csak az amulettnek köszönhette. Érdemes szerinte csöndbe menni és szorosan mellette. Ezért Villám csendet teremtett maga körül, Verna a sor elejére állt, mi meg követtük őket. Amikor baj nélkül elértünk egy lépcsőhöz, Verna leszaladt, körülnézett és hallgatózott.  Úgy gondolta, hogy újra hallotta azokat az emberi hangokat, amiket már korábban is hallott. Jelzésére követtük őt a lépcső aljába. Verna tovább lopakodva egyre erősebben hallotta az emberi hangokat és a röhögcséléseket, amik hirtelen abbamaradtak. Villámot kérdezte erre, merre tovább. „Menj, nézz körül, amíg nem találsz három ördögfejet!” – üzente Villám. Verna így is tett. Egy sarkon kipillantva két kis szárnyas ördögöt látott, akik felé néztek. Kissé túlbecsülte a tudását, amit később ő is belátott, mikor a két, feltehetően imp láthatatlanná vált, majd szárnycsapkodást hallatott a feje fölül. Ezt közölte is velünk.  Merixet küldtük előre, hogy nézze meg a láthatatlanná vált szörnyiket, és ő így is tett. Verna visszavonult, Belfegor pedig szintén előre tört, de Merixxel ellentétben nem lépett ki a csendgömbből. Az impek is közelebb szálltak. Verna visszalépett a mi folyosónkra,  Merix pedig kilépett és rálőtt az egyikre (-4 HP). Közben jelezte, hogy ezek impek. Nazzod is előre lépett és az asztrális konstrukció után tünde tüzet varázsolt a Merix által megjelölt területre és láthatóvá váltak a lények körvonalai.  Az impek menekülőre fogták, de az egyiket a Herceg csapása megállította, Merix lövése pedig leterítette. A még menekülő impet végül Villám hideg energia sugara fogta meg, a találatban segített a sárkányjegye is. Az imp hullája még a csendgömbben ért így földet.

Alicia ir’Degard tollából