YK 1000. Lharvion (VII.) hó 11. nap úton Uhmarád emírségben Nemersah kalifátus felé 

A településtől negyedórára ütöttünk tábort. A Herceg elmondta, mire számíthatunk. Meghallgattuk, majd a Herceg felajánlotta, hogy elküldi egyik emberét felderíteni. Megkérdeztem Vernát, hogy nem akar vele menni. Ő kapva kapott az alkalmon és a zaulkár felderítővel együtt eltűnt a homoktengerben. Már azt utazás során is feltűnt, de a táborban egészen egyértelművé vált, hogy Merixet levegőnek nézik kísérőink. Biztos a szolga késsel fenyegetése miatt, gondoltam. Tovább nem tudtam ezen gondolkozni, mert Villám a kezembe nyomott egy papirost, amit - mint kiderült - Dalillától kapott. Egy zsoltár volt, ami a Sokarcúról, a kezünkben lévő kulcsról szólt egy általunk ismeretlen férfi tollából. Duddát is megkérdeztem, de nem tudott semmit, bár meglepetésemre el tudta olvasni. Nem semmi egy kecskepásztor fiútól. Belfegor közben azokat a futókat kérdezte, akik ló nélkül tartottak velünk lépést. Kiderült, hogy speciális kiképzésüknek köszönhetik kitartásukat. A zöld szem pedig mágia, jobban látnak tőle, vallotta be kedvesem. Merix, akit nagyon idegesített, hogy nem veszik emberszámba és nem válaszolnak a kérdéseire, engem kért meg, hogy kérdezzem meg a Herceget, miért tart velünk az embereivel. A Herceg nem volt hajlandó Merix jelenlétében válaszolni, ezért félrevonultunk. Az utánunk somfordáló Merixet visszatessékeltem a helyére. Hercegem elmondta, hogy azért jöttek velünk, mert aggódott értem – hálás mosoly részemről  -  egyébként pedig az Elátkozott Városba tartanak ők is, mivel egy tárgyat keresnek ott. „Mit kerestek?” – kérdeztem. Elmosolyodott. Azt mondta, hogy csak akkor mondja el, ha én is elmondom, hogy mi mit keresünk és a titkát nem árulom el senkinek, még a barátaimnak sem. Mivel eddig is tudta nagyjából, miért jöttünk ide a társaimmal, azonnal rájöttem, hogy a konkrét tárgy mibenlétére kíváncsi. Kicsit gondolkodtam, hogy eláruljam-e, vagy sem. Végül arra jutottam, hogy igen. Elmondtam, hogy az Annulust keressük, ami egy nagyhatalmú tárgy. Ő cserébe bevallotta, hogy a kard, amit láthatóan mi nem nagyon ismerünk, Saquir kardja. Egy értelmes tárgy, ami önálló akarattal rendelkezik. Van egy párja is, ezt keresi ő. A két kard együtt még erősebb, mint külön-külön. Ekkor elárultam neki azt is, hogy álmomban láttam, hogy keresi a kardot. Ezt azonban nem mondtam el a többieknek. Eközben Belfegor kiderítette, hogy Merixet azért nem szenvedhetik, mert nem harcosként viselkedett az emír előtt a fogadáson és énekelt, amikor kérdezték.

Ezek után megbeszéltük a stratégiát. Elég soká tartott, eltelt nagyjából egy óra, de a felderítők még nem jöttek vissza. Már éppen aggódni kezdtünk, és a támadáson gondolkodtunk, amikor megjelentek. Verna elmondta, hogy körbenéztek a romvárosban. Több kutyát láttak őgyelegni és figyelni, de sikerült elkerülniük őket. Megtalálták két tucat lónak a nyomát, közülük egy tucat volt leterhelve, tehát tizenketten vannak. Kiderült, hogy a templom egy nagy szobor árnyékában áll. A szoborra egy cetli volt kitűzve, amit Verna pszionikus távollátásával megnézett. Az volt ráírva, hogy a templomba menjünk, és a kopogtatót használjuk.

A stratégiánk, hogy odamegyünk, és elme kapcsolattal bemegyünk. A smaragdharcosok hátramaradnak, én a gonoszt keresem, hátha találunk elbújt felderítőket. Ezután a harcosok követnek minket. Bent pedig majd megpróbáljuk Nazzodot élve látótérbe hozatni, akár megmutatva egy kristályt is.

Közben besötétedett, de az égbolt csillagos volt, kevés felhővel, így a sivatagban elég jól lehetett látni, no meg látszódni.

Alicia ir’Degard tollából

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eberron.blog.hu/api/trackback/id/tr724775174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása