81-83. alkalom
Paulus Ishaltár tüzében ég el
Helyszín: ???
2012.04.26., 05.07., 05.16.
Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)
Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)
Aktív karakterek: Belfegor Bhatta’waag (half-orc férfi, Dol Dorn hívő barbár-pap), Alicia ir’Degard (human nő, Aasterinian hívő Dragon shaman), Villám Skoradalavan (whisper gnome ffi, wizard), Verna Tealeaf (whisper gnome nő, rogue), Nazzod (half-orc ffi, druida), Merix Bratt (changeling ffi, warlock)
Riedra, Raurin sivatag, Hadradzs; Vörös Testvériség főhadiszállása
1000 YK, Lharvion (VII.) . 7. hajnal
A csata tovább szedte áldozatait. Helyzetünk szép lassan kezdett egyre reménytelenebbé válni. Utolsó tartalékainkat is mozgósítottuk, de a felszínről újabb és újabb csapatokat vezényeltek be.
Látva, hogy ha továbbra is csak a védekezésre összpontosítunk, akkor biztosan porba hullunk, mindent egy lapra feltéve úgy döntöttünk, hogy megkísérlünk egy utolsó kitörési kísérletet. Elyanna és Jessica is támogatta az ötletet. Hogy minél meglepőbb legyen a dolog, a főerőt vettük célba, akik éppen Dalilla szobájának bejáratát ostromolták. (Ezt nem tudtuk biztosra, de így sejtettük.)
A gomolygó füsttel teli folyosón nagy nehezen előre verekedtük magunkat a főterem bejáratáig, de itt elakadtunk. Komoly sérüléseket szenvedtünk el a járaton időről időre végigsöprő villámoktól és a járatba betóduló újabb és újabb katonákkal sem volt könnyű elbánni. Fura módon a villámszórókat az se érdekelte, ha a feltartóztatásunkra előre küldött saját közkatonáikat is megpörkölik. De végül odaértünk.
A főterembe vezető nyílást egy függöny takarta. E mögé húzódtak vissza a villámszóró ellenségek, melyeket még mindig nem tudtunk megpillantani.
Merix felrántotta a függönyt, csak hogy realizáljuk a szomorú helyzetet. De mielőtt rátérnék ennek taglalására, álljon itt egy ősi zaulkár költemény:
Nagyon sokan kíváncsiak,
mi lehet a függöny mögött,
ám mögé csak az tekinthet,
kit halál már szíven ütött.
/Pecznyík Pál: Függöny mögött/
Az ellenség érzékelte hadmozdulatainkat, ezért Dallila szobájától hozzánk csoportosította át az ostromló erők színe-javát. Azt is megtudtuk végre, hogy milyen lények ontják ránk a villámokat: a bejárattól nem messze két elektromos szikráktól sercegő, aranyozott robotszörnyet láttunk.
A robotokat – a főterembe vezető folyosót eltorlaszolva (a függöny mögött rejtőzködtek) – védte egy pallosos lovag és egy rapíros alak, aki bámulatos gyorsasággal szaltózott fel és alá. Ilyen teremtménnyel korábban még nem találkoztunk, de hamar rájöttem, hogy ez is valami gépszerkezet lehet, amelyet mágikus módon gyorsítottak emberfelettire. Szinte minden szúrása kritikus találat volt.
Lehet, hogy gondolkodó lény volt (vagy legalább is beléprogramozták a fenti vers esszenciáját), mert a függöny mögül kikandikáló Merixet pillanatok alatt több életveszélyes szúrással leterítette. Alig győztük visszahúzni onnan.
Sajnos az ellenség felkészült mágikus támadásaink ellen is: mind a villámló robotoknak, mind a rapírosnak szinte áttörhetetlen mágiaellenállása volt. A villámköpők a harcosok mögött bujkáltak, és időről időre halálos villámokat szórtak ránk.
Már azt számolgattuk, hogy a következő villámcsapások biztosan végeznek velünk, mikor megtörtént a hőn remélt fordulat. A sárkány ösztöneink csak nem csaltak meg minket, mikor éreztük, hogy valami szokatlant kell csinálnunk, mert csak úgy van remény.
Valószínűleg a császári rajtaütést vezető főinkvizítort, Paulust is értesítették, hogy komoly ellentámadás bontakozott ki, hiszen addigi háttérbeli irányítói pozícióját feladva ő is beszállt a küzdelembe. Testőrét (egy ogre méretű csupa fém, fa és kő figura) maga mellett tartva aláereszkedett a főterembe, és mivel a füstbombáktól alig lehetett látni, ezért egészen közel merészkedett hozzánk, hogy energialövedékeket ontson ránk.
Ekkor a főterem másik oldalán hangos kiáltozásra lettünk figyelmesek. Ott volt Dalilla szobájának a bejárata. Az azt ostromló császári erők pillanatok alatt megsemmisültek, mikor az ajtót belülről feltárva egy lángpallosos zaulkár őrjöngő rontott ki közéjük.
Nyomában haladt Dalilla, de őt nem érdekelték a közkatonák. Őt csak Paulus érdekelte! Egyik lángoszlopot a másik után idézte meg és Paulus erre nem volt felkészülve.
Szó ami szó, ilyen varázshatalmat én sem feltételeztem Dalilláról. Igencsak nagy kegyben tarthatja őt Ishaltár! Mikor már a harmadik tűzoszlop lángjai is megtették tisztító hatásukat, szinte alig maradt császári erő a főteremben. A rapíros ördögi ügyességgel hárította a varázs- energiák jelentős részét, de mikor látta, hogy sorra elhullnak társai, menekülőre fogta a dolgot. Ez volt a szerencse napja. Futni hagytuk.
A lovag is talpon maradt, de vele végeztünk. Miután sikeresen földre terítettem egy Tasha Ellenállhatatlan Röhögése bűbájjal, már nem volt túl nehéz levágni.
Paulus is látta, hogy végzetes fordulatot vett a csata. Testőre már a földön feküdt, ő is komoly égési sérüléseket szerzett. Menekülésre fogta a dolgot, de már annyira lelassult, hogy a zaulkár őrjöngő utolérte és egyetlen csapással kettévágta.
Az erőfeszítésektől remegő Dalilla gyorsan a szobája felé terelt minket. Míg Dalilla Paulus varázstárgyait kapta fel, mi a főlovag kardját vettük magunkhoz (biztosra vettük, hogy mágikus, és mint utólag kiderült, nem is csalatkoztunk), majd szaladtunk a kijelölt irányba. Dalilla még kiáltott egy-két parancsot megmaradt embereinek (ha jól sejtem, arra utasította őket, hogy fedezzék visszavonulásunkat) és a csapat élére állt. Mint kiderült nem egy sima szobába jutottunk, hanem egy Ishaltár kápolnába.
Először nem értettük, hogy miért vonultunk ide vissza, hiszen a császári erők jelentős része még talpon volt és biztosan csak idő kérdése, hogy újjá szervezzék magukat és megint beszorítsanak minket.
De ekkor Dalilla hamiskás mosollyal elfordított egy gyertyatartót és a megnyíló titkos tolvajjáratba vezette a csapatot valamint Elyannát és Jessicát. Átfutott az agyamon a felismerés: ő már korábban is elmenekülhetett volna, de mégsem tette. Ezek szerint vagy mindenáron meg akarta ölni Paulust vagy mi (esetleg valami, ami nálunk van) voltunk olyan fontosak neki, hogy az életét is kockáztatta értünk. Persze az is lehet, hogy csak Elyannát és Jessicát nem akarta magára hagyni, de valahogy mégsem ezt súgta az ösztönöm.
Ötletek, elvarratlan szálak
- Dalilla nagyon nagy hatalmú papnő...
- értünk (vagy valamiért, ami nálunk van) az életét is kockáztatta
Személyek
CSAPATNAK FONTOS
- Paulus császári főinkvizítor
CSAPATNAK NEM FONTOS
- Zaulkár tűzpallosos őrjöngő
Megismert helyek, események
CSAPATNAK FONTOS
- Hadradzs, Vörös Testvériség Főhadiszállása
CSAPATNAK NEM FONTOS
House rules
- AoO-ként csak akkor lehet Grapple checket dobni, ha valakinek megvan az Improved Unarmed Combat feat
Legyőzött/megismert ellenfelek
- gold horror (villámlövő robot)
- nimblewright (rapíros, kritikus mester construct)
- Shield guardian (Paulus testőre)
