1000 YK, Lharvion (VII.) 3. Zol - Riedra
Megkötöztem a vezért és kipeckeltük a varázsló száját. Közben nem vettem észre, hogy Villámmal félrevonult Anastria és sutyorogtak valamit. Visszajöttek, és legnagyobb megdöbbenésemre azt láttam, hogy az ájultan fekvő hiénához lépett Hortenzia és megpróbálta átvágni a torkát. Ezt látva odaugrottam hozzájuk és lefogtam a kezét, majd vitázni kezdtem vele arról, hogy ez mégsem járja, mert így az ő szintűkre süllyedünk le. No ez addig tartott, míg a hátam mögül gurgulázó hangot nem hallottam, és amint megfordultam, megláttam a varázsló átvágott torkából sugárban dőlő vért. Felette meg Anastriát a véres késsel. A döbbenettől ledermedtem, ők pedig folytatták véres munkájukat, csak a főnököt hagyták életben. Ezután elkezdték felgyújtani a faliszőnyegeket a nyomok eltüntetése végett. Én pedig hiába pereltem velük, a társaim közönye megmutatta, a többség az ő oldalukon áll. Szégyen és gyalázat!
Verna és Nazzod elindult megkeresni a napi bevételt a főnök szobájában. Villám és Merix a nők véres munkájában gyönyörködtek. Mivel a füst egyre nagyobb lett, elindultam kifelé, a többiekkel a nyomomban. Mivel tartottam tőle, hogy a nők a vadászbíróékat is hidegvérrel lemészárolják, elindultam a vadászbírót rejtő barlang felé. A nők viszont a kijáratnál arra hivatkozva, hogy ők majd észrevétlenül felderítenek kint, elszakadtak tőlünk. Fogcsikorgatva vettem ezt tudomásul, mivel Verna még mindig nem érkezett meg. Amikor viszont megjött, azonnal utánuk küldtük, mivel a nők még nem érkeztek vissza. Nos, a félelmem beigazolódott. A vadászbíróékat vérben fagyva találta Verna, friss vágással a nyakukon. Meggyőződésem volt, hogy Hortenziáék voltak az elkövetők, ezért nekik estem, hogy hogyan lehetnek ilyen alávaló, hidegvérű gyilkosok. Előadták, hogy ők nem alávaló gyilkosok, de ezt majd később megbeszéljük, csak haladjunk. Bár bevetettem minden érzékemet, azt éreztem, hogy el is hiszi, amit mond. Persze azt nem mondta, hogy nem ők ölték meg, csak nem tartja magát alávaló gyilkosnak.
Hortenzia kifele menet varázsolni kezdett, nem tudtam rájönni, mit, de valami illúzió fedett el minket. Ijedt polgároknak látszódtunk. Ezt fenntartva lassan kifelé mentünk, míg a népség túl sűrű nem lett és nem tudta lebukás nélkül tovább fenntartani a varázslatot. Ekkor abbahagyta a koncentrálást, és rohanva megindultunk az istállók felé.
Ekkor azonban váratlanul felkiáltott Merix: „Láthatatlan támadó! Vigyázzatok, csajok!”. Majd azt láttuk, hogy gyorsan előrerohan és Hortenzia előtt a levegőbe kaszált. Ezek után egy férfi jelent meg a semmiből Hortenzia előtt és a rövid kardját a mellkasába mélyesztette. „Gránitőrség ide! Itt vannak a boszorkányok!” – kiáltott fel az őrség egyenruhájába öltözött támadó. Hortenzia pedig úgy dőlt el, mint egy rongybábú. A támadó hátrálni kezdett.
Belfegor a háta mögé került és közben elővette a hátára szíjazott nagy kardot, miután a foglyot ledobta a földre. Villám előrelépett és megzúzta a férfi agyát. Én felkiáltottam: „Bérgyilkos! Rendőrség!”, majd odarohantam és az időközben övemről lecsatolt csatacsillagommal ráütöttem a mellkasára (-6 HP). Nazzod odarohant Hortenziához és gyorsan leszorította a sebét. Ügyködöt még egy kicsit, majd odakiáltott: „Stabilizáltam!”. Verna is odalépdelt Hortenziához és beletöltött egy közepes gyógyító italt, mire Hortenzia magához tért kissé. A támadó bukfencezve kivetődött közülünk, majd kissé odébb felállva a földről varázsolni kezdett a tömeg közepén és láthatatlanná vált. Belfegor erre kérdőn Villámra nézett: „Most mi legyen?”. Villám sem volt rest és szokásos óvatosságát félretéve csillogó ködöt varázsolt fennhangon a támadóra, aki így azonnal láthatóvá vált. Legalábbis a körvonalai láthatóvá váltak. Belfegor csak erre várt, majd odalépve egy hatalmas körvágással felvágta a támadó hasfalát. Az a földre esett, én pedig hozzáléptem és elkezdtem átkutatni, hátha találok valamit, amivel bizonyíthatom, hogy ő nem Gránit őr. Amikor hozzáértem, éreztem, hogy amit fogok nem az, amit látok. Azonnal ki is bontakozott előttem az illúzió alatti álarcos férfi képe. „Illúzió!” kiáltottam fel, de nem ismertem fel az embert, mindenesetre ismerősnek tűnt. Körülnéztem és körülöttünk vagy tízen bámultak minket és Gránit őröket is láttam közeledni. Verna is odalépett és ő is átlátott az illúzión, de ő sem ismerte fel a támadót. Merix is próbált átlátni, sikerrel, de nem ismerte fel ő sem. Anastria javasolta, hogy azonnal húzzunk el. Belfegor kérdésére Villám jelezte, hogy ölje meg a bérgyilkost, és hozzuk a cuccait. Ő ezt meg is tette, majd a fogolyhoz lépett. Nazzod felsegítette Hortenziát a földről, aki bár magánál volt, de lebénult.
Én gyorsan lerántottam a maszkot a bérgyilkos arcáról és döbbenetemre Esbalon úr halálba merevedett grimaszát fedeztem fel alatta. Felkaptam a rövidkardját és a lovak felé vettem az irányt és keresni kezdtem a miénket. Verna átkutatta a holtestet és magához vette, amit talált majd ő is a lovakhoz futott és egy idegen lovat kezdett felszerszámozni, ami nem ment túl jól. Ekkor jutott eszembe, hogy én ilyet idézni is tudok szerszámostól. Nazzod a karjában Hortenziával a nézők jóindulatára bazírozva próbált lovat szerezni. Amikor nem ment, elővett két aranyat és odalépett az egyik felszerszámozott lóra éppen felkászálódni próbáló nemeshez és miközben az aranyat nyújtotta neki oda, rendkívül fenyegető hangnemben javasolta egyúttal a ló átadását – kölcsönbe, mivel a „hölgy rosszul van”. A nemes elfehéredett és az aranyat is elutasítva engedte át a lovát, amire Nazzod felszállt, a lebénult Hortenziát is felsegítve. Anastria, Belfegor és Merix is lovat követelt rajtunk. Belfegor a foglyot cipelte és Merix mágia után kutatott a hullán.
Én beléptem a boxba, elraktam a fegyveremet és a rövid kardot, majd látva Verna szerencsétlenkedését, rászóltam: „Várj, Verna!”. Kicsit koncentrálva egy lovat idéztem, ami meg is jelent, teljes felszereléssel. „Pattanj fel mögém!” – szóltam, és még be sem fejeztem, Verna már a hátam mögött ült. Ekkor jelent meg a hat Gránitőr számszeríjjal.
„Belfegor, itt van egy ló. Üldd meg a szőrén!”. „Ja jó, akkor megyek!” – mondta Belfegor és belépett a boxunkba és a lóra vetette a foglyot, majd felugrott rá. Anastria odalépett egy lovashoz, aki leesett a lóról, amire ő felpattant és elindult az istállótól. Ekkor döntöttem úgy, hogy elindulok, magamra vonva az íjászok tüzét. Nem kellett csalódnom, a hat lövésből négy eltalált (-25 HP), de sikerült a nyeregben maradnom, bár a könnyeimmel küszködtem a fájdalomtól. Leráztuk az üldözőinket.
Villám is megidézte a maga lovát, egy kis pónit és szíve jóságából fakadóan megvárta Merixet, aki félelmében csodálatos vetődéssel ugrott fel a pónira, ami erősen leterhelve, de elindult. Lassan beértük egymást. Mellettünk húztak el az úton a menekülök az erősen világító holdfényben. Mivel hallottam, hogy az őrök lóért mentek, úgy döntöttünk, hogy három lovat szerzünk, hogy eloszoljon a súly. Így úton álltunk. Az első próbálkozás nem túl jól sült el, mert a szerencsétlen azonnal átadta a lovát, de a nők megpróbálták megölni. Közbeléptem és nem engedtem. A többiek, Villám kivételével csatlakoztak hozzám. Végül belementek, bár nem szívesen, mert úgymond nem lehet nyomot hagyni. Na ja, persze, több tucat ember előtt varázsoltunk és őrt öltünk, de ezt el kell tüntetni. Mocskos gyilkosok! A következő kettőt már az én javaslatom alapján a sötétséggömböm segítségével raboltuk ki, fel nem ismerhetően. Közben én felgyógyítottam magam az övemből, Anastria pedig Hortenziát. Mikor a távolból fáklyák bukkantak fel, letértünk a kikövezett útról a homoksivatagba, Nazzodot követve. A fáklyás Gránitőrök eldübörögtek mellettünk, immár húszan. Mi pedig beszédbe elegyedtünk.
Én biztosítékokat követeltem, hogy ne mi legyünk a következő eltüntetendő nyom. Ezt hevesen tagadták, de nem győztek meg. Villám próbált velük beszélni a tervekről, de csak azt hajtogatták, hogy még az éjszaka be kell jutnunk a városba, ezért most azonnal indulnunk kell. Így annyiban hagytuk a dolgot és mentünk. Nagyon nem bíztam bennünk.
Közben a fáklyás csapatot visszafele is el kellett kerülnünk, de ez könnyen ment, mert láthatóan nem volt köztük nyomolvasó. Végül elértünk a városfalhoz, ahol egy kapuban suttogások elhangzása után beengedtek minket, majd zegzugos utakon haladva elérkeztünk egy házhoz, ahol újabb suttogást követően beengedtek. Anastria ezek után közölte, hogy eljött az idő, amikor a megállapodás rájuk eső részét ők is teljesítik. Bevitték a két rothadó társunkat egyesével egy szobába és – mint a hallgatózásommal megállapítottam – átok eltávolítást varázsolt rájuk. Amivel gyógyíthatóvá tette a betegséget, de el nem mulasztotta teljesen. Ezek után feltette a kérdést: akarunk-e még segíteni nekik, mert akkor segítenek ők is. Villám rákérdezett, hogy Merix harapásból szerzett betegségét tudnák-e gyógyítani. Elmondták, hogy ha velük megyünk a rejtekhelyükre, bekötött szemmel akkor többet mondanak és akkor beszélhetünk erről a problémáról is. Mi kis türelmet kértünk és elvonultunk megbeszélni a dolgot.
Megbeszéltük, hogy először megkérdezzük, hogy az általunk keresett Irwasha-t meg tudják-e nekünk találni. Ebben maradtunk. Azt mondták, hogy rendben, de velük kell mennünk bekötözött szemmel a rejtekhelyükre. Belementünk.
Megkérdeztem, hogy biztonságunkat garantálják-e és miután nem éreztem hazugnak az igent, bekötötték a szemünket és kettesével feltettek egy-egy szekérre. A rejtekhelyen az átöltözött két újsütetű hölggyel találtuk szemben magunkat ...
... Miután bementünk a „privát” terembe, megbeszéltük, hogy a felkínáltakon kívül még kérünk néhány dolgot. Pl., hogy Merixről vegyék le a vérhiéna átkot, segítsenek az állítólagosan az ő hadnagyukként működő Irwasha felkutatásában, aki elmondásuk szerint eltűnt, és valószínűleg a triumvirek fogja, és kérünk új papírokat. Emellett segítsenek Ishaltarra tett esküvel úti célunk elérésében. Mikor a fél óra letelt, kopogtak az ajtón és belépett a két asszony és Villám előadta kérésünket. Majd félrevonulva az ájtatos nagyasszonnyal elmondta, hogy segítséget kérünk az úticélunk elérésében. Előbbit elfogadták, utóbbira még plusz küldetést kell teljesítenünk. Dokumentumokat viszont csak akkor kapunk, ha teljes a siker és egyébként is ez több időt vesz igénybe. Ezek után elosztottuk a zsákmányt, majd eltettük magunkat másnapra.
Alicia ir’Degard tollából
