1000 YK, Lharvion (VII.) 3. Zol - Riedra

Belfegor kiáltására egy kétségbeesett női hang felelt „Belfegor, segíts!”, majd elhalt, mintha befogták volna a száját. A sikolyban Hortenzia hangjára ismertünk, ami valami ajtó mögül jöhetett. Merix követte Belfegort a folyosóba. „Oltsátok el a lámpákat a sötétségben!” No, Nazzod ezt nem nagyon vette magára, hanem inkább bement Belfegor után. Verna is úgy gondolta, hogy nem segít, hanem ment a többiek után és behallgatózott a folyosó végén lévő szobába, ahonnan a kiáltás jött. Azonnal felmérte, hogy az ajtó mögött négy humanoid áll, hátrébb kettő és oldal hátul egy. Ezt a többiek fele nézve eltátogta, legalábbis annyit, hogy „Heten vannak!”. „Tudod tartani az ajtót?” – kérdezte Villám szerény személyemtől. „Persze, de a lámpák...!” – szóltam, de már csak a hátának, mivel ő is bement a folyosóba a többiek után. Mivel nem akartam mozogni a sötétséggel, arra kellett törekednem, hogy eloltsam a sötétségben a lámpákat, hogy később ne legyen hirtelen fény a varázslat múltával. Ezért fogtam és vizet teremtettem a közelemben lévő lámpa fölé, sikeresen eloltva azt. Igaz, az alatta lévő emberek csurom vizesek lettek. Remélem a kronológia – pár másodperc telt csak el – összefolyik majd náluk és a víz még megmagyarázható azzal, hogy valaki vízzel oltotta el a lámpákat. Bent a többiek mindenféle védő mágiát raktak magukra. Mivel az előbb olyan jól bejött, a másik lámpát is eloltottam a vízzel. Merix magára varázsolt, hogy lássa a láthatatlant. A többiek tanakodtak, hogy mi tegyenek. Én kissé beljebb léptem és vastagabb bőrt raktam magamra. A tervem az volt, hogy a fáklyákat a folyosón eloltom sorban. Nazzod, valami oknál fogva, jó ötletnek gondolta, hogy megidézzen egy ektoplazmatikus lényt, akinek – mint később elmondta – druida nyelven azt parancsolta, hogy nyisson be az ajtón, aki így is tett.

Bent megláttuk az összekötözött hölgyeket és felettük egy embert, aki láncinget és nehéz fapajzsot viselt, és kivont karddal fenyegette őket . Mellette közvetlenül egy rövidkardos, láncinges ember állt, aki a kardját a torkuknál pihentette. Hátul két, érdekes szerkezetet tartó embert állt: valami vascsövet tartottak az ajtó fele. Mögöttük egy fegyvertelen ember állt. Az ajtó mellett is egy kardos ember állt a kitáruló ajtó mögött, láncingben és nehéz fapajzzsal a kezében. Még mielőtt más is mozdulhatott volna, belülről a fegyver nélküli ember varázsszót kiáltott és pókháló terítette be a csapatot. Én még ezt nem láttam. A következő döndülést azonban meghallottam. A lélektársam tudásából tudtam azonnal, hogy ez valami titkos, központi hadseregbeli lőfegyver, csak a Vasgárdának van ilyen. Hmm. Úgy látszik, ez nem teljesen igaz. Nazzod lénye megtántorodott a becsapódó lövedéktől (-11 HP). Én odaléptem a következő fáklyához és leemeltem. A második dörrenés és a lény újabb megtántorodása következett (-5 HP). Ekkor láttam meg a hálót és Villám égő kezeit, amivel elfújta az előtte lévő hálót és elpusztította Nazzod lényét és megsebezte Belfegort, de Verna sikeresen elugrott előle. Merix a jól bevált tűznyilakat lőtte ki a három hátul állóra (2 puskás és a varázsló). A varázsló megrendült a csapástól (- 19 HP), de a puskások jobban állták a sarat (-9 HP). Az ajtót valaki elkezdte becsukni, de csak félig sikerült.

Belfegor kérdőn nézett Villámra, aki csak annyit mondott: „Lődd ki a főnököt hátulról!” – mivel kard volt a kezében, nem vette magára és tovább várt. A varázsló kidülöngélt a látóterünkből a bal sarok fele az ajtó mögé, majd követték a puskások is. Verna elővette a kesztyűjét és felvette. Nazzod újabb asztrális konstrukció idézésébe kezdett bele. Én fogtam a fáklyát és a hálóhoz léptem. A határánál elejtettem a fáklyát és beleléptem a hálóba, amin – hála Aasterinian által rám ruházott hatalmának – akadálytalanul lépdeltem tovább. A kinti őrség követett fáklyával. Nem sokkal később az égő háló elért engem, Villámot, Merixet és Nazzodot (-5 HP). Villám közelebb lépett az ajtóhoz és ekkor meghökkenve kiáltott fel: „Né má, ketten igen csúnya vérhiénává váltak!”. Ekkor becsukódott az ajtó.

Merix kis tétovázás után Belfegorhoz intézte szavait: „Fiuk, miért engedtétek becsukódni az ajtót?! Nyissátok ki!”. Belfegor megszólítva érezte magát és fogta és benyomta az ajtót a mögötte lévő emberrel együtt. Belfegor felkiáltott: „Mindannyian átalakultak!”. Merix a leeső vérhiénába lőtt egy elmetrükköt, de nem sikerült. A következő ellenfél becsukta az ajtót és kulcs fordult a zárban. Ekkor valaki kikiabált a szobából: „Adjátok meg magatokat, vagy megöljük a kurvákat!”. Én gyorsan inkvizíciós képességemet alkalmaztam és éreztem, hogy nem gondolja teljesen komolyan, csak le akar fegyverezni minket. „Csapdába akar csalni, nem gondola komolyan. Támadjunk!”. Arrébb léptem és eloltottam Nazzod mellett a fáklyát és kiállottam neki: „Gyere a sötétségbe!”. Ő így is tett. Az őrök a háló végén megálltak. Villám Belfegort biztatta, hogy ő kinyitja az ajtót és akkor Belfegor nyissa ki az ajtót. Belfegor így is tett és benyomta megint a zár kattanása után az ajtót. A főnök, a rövidkardos, vágódott hátra ennek hatására. A sötétségem védelmében Belfegor belépett az ajtóba. A főnök valamit idegen nyelven kiabálni kezdett a földről. Merix ekkor tűzesőt zúdított a behatoló őrök közül ötre (-11 HP négybe, egybe –5 HP). Ekkor kiáltott ki Belfegor: „Nyírják a csajokat!”. Ezt követően köd gomolygott ki az ajtón kántálás után.

Nem sokkal később női kántálást hallottunk belülről. Anastria varázsolt, méghozzá meglepetésemre Nagyobb Parancsot, ami messze meghaladta az én képességeimet. No és persze arra is képessé tette volna, hogy meggyógyítsa a srácokat. A mocsok! A főnök felállt Belfegor előtt, mire ő beleütött, de csak karcolást okozott, mivel a fegyvere nem volt ezüstös. Verna a beérkező őrökből kapott el négyet (-3 HP) elektromos sokkolással, és egy le is bénult. Az egyik puskás kilépett a ködből és rálőtt Anastriára és el is találta. A konstrukció belépett a terembe a főnök mellé. Nazzod elkezdett idézni. A másik puska is eldördült, de nem csapódott húsba a lövedék. Én beléptem a terem jobb szélére, elmenve az ellenségek között és ki is bukkantam a köd másik oldalán. És arra érkeztem, hogy a két vérhiéna a földön fekszik, ezt ki is kiáltottam a többieknek. Villám is belépett a terembe. Belfegor ledobta a kardját és elővette az ezüst tőrét és belevágott a rövidkardos főnökbe (-7 HP). A varázsló kántált, de nem ismertem fel és nem is éreztem semmit. A kinti őrök közül négy elmenekült, de kettő maradt. Az egyik Vernát akarta elgáncsolni, de ő átugorta a lendülő alabárdot. A másik még Verna varázslata miatt álldogált. A főnök egy csodálatos ugrással átszaltózott Belfegor felett, de pont az ajtóba ütközött, mivel az ajtónyílásban is sötétség uralkodott. Így oda került, ahonnan indult, csak éppen a földön fekve. A hölgyek segítségért kiáltoztak. Verna pedig lelőtte elektromos energia sugárral a rá támadó őrt (-12 HP). Ekkor két őr érkezett kintről és Vernára vetették magukat...

Alicia ir’Degard tollából