1000 YK, Nymm (6.) 24., Far - Riedra

A csata végével gyorsan odarohantam Nazzodhoz, hogy mi a baja. Nagyon rosszul nézett ki. Aggódva néztem rá és rögvest azt tanácsoltam, hogy azonnal vizsgáltassa meg magát a szolgálólánnyal. Odamentünk Nazzoddal és Vernával az ajtóhoz, ahol Hortenzia, és mint később kiderült Anastria, a szolgálólány álldogált. Meg is kérdeztem azonnal, hogy hogyan tudna segíteni a barátaimon. Azt mondta Hortenzia, hogy szolgálónője ért a népi praktikához. Megkértem, hogy azonnal nézze meg őket, mert nagyon nagy bajban vannak. Anastria óvatosan odalépett Nazzodhoz és figyelve arra, hogy ne érjen hozzá, megvizsgálta. Nazzod megállapította magában, hogy nem éppen tudományosan közelíti meg a problémát abból, amit lát belőle. Hmm. Anastria a vizsgálat befejezte után tudta csak megerősíteni, hogy ez egy nagyon súlyos betegség, amin talán tud segíteni. Nem tudtam hazugságon kapni őket, pedig figyeltem. Anastria lopva Hortenziára nézett. Mintha parancsolóan tette volna ezt, ami igen furcsa volt. Hortenzia erre felfedte részben kártyáit és elmondta, hogy segítenek, csak segítsünk mi is, mivel egy orgyilkos támadt rájuk. Azt mondtam, hogy „Barátaim élete, az önök életéért cserébe, jó alapnak tűnik!” „Engedjék meg, hogy ezt megbeszéljük a szolgálómmal.” „Rendben, csak kérem, siessenek, minden perc számít” – kértem őket. Visszajöttek és elmondták, hogy ha eljuttatjuk őket biztonságban Hadradzsba, akkor segítenek nekünk, csak esküdjünk meg erre az istenre itt - mutatott a családi szoborra. „Melyik isten ez itt?”, kérdeztem Hortenziát. Ő őszintén mondta, hogy ez a zaulkárok istene. No meghiszem azt. Örömöm nem tartott soká, mivel kiderült, hogy bosszúálló Ishaltár nevére akarja, hogy megesküdjünk, amit hiába csűrtem, csavartam, meg kellett tennem, és a többiek is megtettek.

Erre a sírokhoz vitte Nazzodot és mint kiderült, gyógyítást és kisebb visszaállítást varázsolt rá. Én próbáltam fülelni, de nem hallottam semmit. Mikor visszajöttek és Vernát vitte el, én megkérdeztem Hortenziát, hogy mi történt, tud e leírást adni a támadóról. Elmondta, hogy csak a vihar mentette meg őket, mert egyszer csak a sötétből egy fekete csuklyás alak tőrt mártott Ulló, a testőrük hátába, aki egy nyikkanás nélkül lépett át a Függönyön. Közben ők bemenekültek a viharba és eljöttek hozzánk végső kétségbeesésükben. Nazzod és Merix közben eltávolodott a másik folyosóba. Mint kiderült, mágikus érzékeléssel néztek körül és sikerrel is jártak. Egy szarkofágban találtak is valamit. Gyorsan vissza is jöttek, és mindenkit behívtak a folyosóba, kivéve Belfegort, akit otthagyunk Hortenziával, aki kérte, hogy ne hagyjuk teljesen magára. Rövid, de heves vita után eldőlt, hogy Nazzod lesz az, aki felemeli ennek a feltehetően csapdával ékesített sír fedelét. Villám is megnézte a mágiát és elmondta, hogy ez egy védő és egy evokáció varázslat kombinációja. Nazzod nekiveselkedett, miután magára rakott pár erősítő varázslatot és felemelte a fedelet, miután mindenki más biztonságos távolságba ment. Mikor felemelte, egy hatalmas tűzlabda robbant rá és egy riasztó is megszólalt. A védő mágiája megakadályozta, hogy valós sebzést szerezzen. Sikerült megtartania addig a fedelet, amíg odaértem, hogy a segítségemmel leemeljük. Alatta egy elporladt tetemet és egy kristályt találtunk. Rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy páncél vagy fegyverkristály lehet. Miután Merix nagy boldogan hozzáérintette a páncéljához a tűzpiros kristályt és az odaragadt, kiderült, hogy az előbbi. Gyorsan kockát vetettünk, hogy ki rakja el. Nazzod nyert. Legalább ebben. Most nála fog pihenni a kristály. Ezek után visszamentünk a hölgyekhez. Útközben Verna odaszólt nekünk, hogy valami pici dolgok estek le a csonthalomba.

Verna kisebb tanakodás után közelebb ment, és észrevette, hogy egy véres füldarab landolt a csonthalmon. Nazzod is odament erre, megvizsgálta a füldarabot és megállapította, hogy valószínűleg női fül fülbevalóval, és emberé volt. Nazzod szokásos tapintatosságával hordozta körbe és mutatta meg nekünk, és persze a hölgyeknek is.

Nagy vita kezdődött, hogy most akkor menjünk-e megmenteni a fenti füleső áldozatait. Nazzod, Belfegor és jómagam szerint fel kell menni, igaz Nazzod szerint, hogy megnézze, mi történik, szerintem, hogy elejét vegyük ártatlanok megölésének. Villám és Hortenzia lent akart maradni. A vita hevében Verna benyögte Villámhoz fordulva, hogy „Ne küldjek fel egy szenzort, Villám?”, és legnagyobb megdöbbenésemre Villám habozás nélkül válaszolt „Dehogynem!”. Csak döbbent tekintetemet látva vették észre magukat, és gyorsan próbálták elterelni a szót. Ebben mi is segítségükre voltunk. Verna rejtve felküldte a szenzort és látta, hogy Ogratt kapitány, Ursula és Ulló hevert a porban, közelebbről megvizsgálva, fületlenül. Saját közös nyelvünkön ezt meg is osztotta velünk, amin megint megdöbbentem, bár ez talán udvariatlan, de kimagyarázható. Nazzod persze röhögve nyújtotta a sápítozó Hortenziának a füleket, kérdezve, hogy ez vajon nem Ogratt kapitányé-e, ez meg nem-é Ullóé? Az állatja.

Közben mi heves vitát folytattunk Villámmal az elmekapcsolaton keresztül, hogy most menjünk vagy nem. Végül élőszóra fordult a dolog és Merix is csatlakozott hozzám, így Belfegorral hármasban felmentünk a kúthoz. Ott Merix átkutatta a hullákat, és kérésemre megnézte, hogyan haltak meg. Ulló és Ursula kapott egy hetedik bordaközi szúrást, Ogratt kapitányt pedig fültől fülig átvágott torokkal találtuk. Szépen végigjártuk a csoportokat és beszéltünk a karavánvezetővel és az egyik hadnaggyal, akik bár szorosabbra vonták a katonák gyűrűjét, de megvárták a vihar végét, hogy összetereljék a népet. Csodás. Ekkorra a vihar már elcsendesült annyira, hogy szóltam Villámnak a kapcsolaton keresztül, hogy most már feljöhetnek, mert nem fúja el a szél őket sem. Erre el is indultak, miközben nyomait tüntették el. Miután a csapat összeért, én elmentem  megkérdezni a zaulkarokat, mi is ez a füllevágós és orgyilkosos dolog. Belfegor Hortenziát őrizte. Sajnos az öregtől és a zaulkaroktól az örömködésen kívül nem tudtam meg semmit. Az öreg nem hitte el, hogy a démon halott, de ez nem is volt baj. Kedélyesen elbeszélgettünk, majd hülyének tartva a másikat odébbálltunk. Közben Verna figyelemmel kísérte, hogy Zartraven úr a fiaival szép lassan átvette a parancsnokságot, miután a karavánvezető és a hadnagy nem látszott összeszedni magát. Onvald Zartraven elkezdte szépen egybe terelni a népeket és megszámlálni, ki van itt. Aztán elkezdte megvizsgálni a hullákat, professzionális nyomozókat megszégyenítő alapossággal és nyugalommal. A fiai pedig közben jó minőségű félvértbe öltöztek. Hmm. Mintha nem is hasonlítanának az apjukra, gondolta a szemlélődő Villám, lehet, hogy az annyukra igen. Bár akkor két annyuk lehet, mert egymásra sem igen hasonlítanak, szőtte tovább a gondolatot, melynek végén jött a felismerés: ezek talán nem is rokonok és talán nem is kereskedők, ahogy állították.

Alicia ir’Degard tollából