Villám megjegyzése: A fazekasné hozott egy lepecsételt levelet Vernának. Sargan szerzett egy kapcsolatot a citadellához: Kilk, a városi tanács egyik tagja. Lower Tavick’s Landing-ben, a Dragonfire Districtben lakik (a Firelight negyedhez hasonló), a Bársonyos kanapé fogadó mellett. Úgy hírlik Kilk a Boromar Clan elleni liga egyik vezetője. Az is lehet, hogy van köze a Tyrant nevű Changeling bűnbandához. 

Döntöttünk: az őrültek házában fogjuk megkeresni Tianel Urient. Merix felderítése során arra jutott, hogy az ápoltak elszabadultak odabent, mintha nem lennének őrök. Persze az is lehet, hogy Merix még mindig részeg és össze-vissza képzeleg. Az előbb is valami pipadohányt emlegetett, mintha nem az idővel futnánk éppen versenyt. Az öreg Grimgul már régen irgalmatlanul felképelte volna a boszorkánymestert, ha történetesen az ő bevetési csapatában lett volna egy hasonlóan izgága és fegyelmezetlen suhanc.
    Úgy tűnik, hogy ez is egy újabb próbatétel. Őrültek háza. Képtelen egy ötlet. A Mocsarakban ha valaki megőrült és agresszív tombolásában veszélyeztette a csapatot, annak kíméletesen elvágták a torkát. Ha meg ártalmatlan volt, mint a vízfejű Mugbog, akkor azt általában jó ómenként fogta fel a portyázó csapat. Meg jókat lehetett röhögni is, ami nem mellékes a rengeteg harccal, vérrel és kiontott belekkel fűszerezett napok sorában.
    Szokás szerint párokra oszlottunk, kerülve a feltűnést. Persze megint Aliciaval hozott össze a jó sors. Akár idegesíthetett is volna a megszokhatatlanul hiú lány folyamatos fennkölt duruzsolása megjegyezhetetlen nevű istenéről, de engem nem zavart. A lelkes csacsogás megfelelő háttérként szolgált gondolataimhoz. Vashka, vajon merre járhatsz...Gondolataimba mélyedve, Aliciát követve hamarosan Dalan Menedékébe értünk. A Sharnban töltött hosszú idő után is ámulattal töltött el a Menedékhez hasonló negyedek leírhatatlan gazdagsága. Ennyi erőforrás...pazarlás, hogy lehetnek ennyire vakok és süketek? Xoriat hordái feszegetik a kapukat, ezek meg itt lopják a napot kényelemben, örömöket hajkurászva...
    Alicia a makulátlan páncélzatú örökkel beszélt. Puhányok voltak, kb. tucatnyi halál várt volna rájuk a Mocsarakban egy fertályóra leforgása alatt. A lány már megint túljátszotta a szerepét, rebegtette a szempilláit, hangosan sóhajtozott és kezét többször ottfelejtett az őrjárat vezetőjének a vállán. A ficsúr szinte elolvadt és Alicia alig bírta lebeszélni róla, hogy kövessen minket az intézet kapujáig.

     A komor épület előtt már vártak a többiek. Gyorsan a belső kapuhoz mentünk, rövid hallgatózás után megállapítottuk, hogy Merix lehet, hogy most az egyszer nem beszélt félre. Bentről fülsértő zenebona hallatszott, épp úgy, ahogy az alakváltó korábban ecsetelte. Verna megpróbálta feltörni a zárat, de mint már számos alkalommal, ezúttal is kifogott az eszén a furmányos szerkezet. Villám lépett előrébb és sipító hangján igét bűvölt az ajtóra, ami ki is nyílott végül. A bejáraton túl feltáruló terem végében egy maroknyi önjelölt zenész hagyta abba a kornyikálást, ahogy beljebb léptünk. Vezetőjük, egy zavaros szemű nő rikácsolva szólított csendre minket. Merix hebegett valamit, mintha nem lett volna nyilvánvaló, hogy a nő teljesen alkalmatlan a normális párbeszédre. Mivel ennyi bolond látványától meglehetősen ideges lettem, bizonytalan ujjaimmal kitapogattam az övembe tűzött tyúklábat, ami köztudott, hogy az elmét védi a különböző rontó ártalmaktól. A háborodottak ismét játszani kezdtek. Becsuktam magunk mögött az ajtót, majd láttam, hogy Verna is visszafele jön. Hosszasan matatott a zárnál, majd Alicia kérdésére megerősítette, hogy sikerült bezárnia a kaput.

    Látványos vérnyomokat követve elindultunk felfele a lépcsőn, ám az nem mai darab lévén hangosan nyikordult Belfegor jelentős súlya alatt. Az őrült karmesternő ekkor megpördült, rikácsoló hangon kérdőre vont minket, majd áthatóan rám nézett, égető érzést éreztem az agyamban és meglepve pislogtam a nőre, akinek vékony csíkban nyáladzott a szája. "Ez megtámadta az agyamat" - bődültem el. A zenészek közül többen is átható tekintettel néztek Aliciára, Merixre és Befegorra, és bár éreztük, hogy valami varázslatfélét csinálnak, szerencsére különösebb hatás nélkül maradt tevékenységük. A barbár rárontott a zenészekre és vigyázva arra, hogy ne okozzon halálos sérülést, lecsapott rájuk. Belfegor pallosa, Merix villámai illetve a bunkóm csapásai nyomán rövidesen valamennyien a padlóra hulltak, csak egy törpe dobos rimánkodott, hogy ne bántsuk. A fickó nyilvánvalóan zizzent volt, mert kérdéseinkre nem kaptunk tőle összeszedett választ. Az őröket az ápoltak egy része eltávolította, a többieket pedig kiengedték, nagyjából ennyit lehetett az összefüggéstelen habogásból kihámozni.
    A törpe útmutatását követve, őt pedig magunkkal terelve elindultunk az őrök szobái felé az északi folyosón. A falból egyszer csak egy szellemalak tűnt elő, látványával ledermesztve Belfegort, Aliciát és a törpét. Előbb Merix egyik villáma csapott bele, majd én is meglegyintettem a goblin sámán mágikus botjával, mire a lény sikítva eltűnt a falban. "De hiszen ez csak Jolán volt, Jolán nem bánt, Jolán barát" - ömlött a szó a törpéből, és Merix is megerősítette, hogy úgy látta, nem akart ránk támadni a szellem. "Akkor te minek lőttél rá?" kérdezte Villám a boszorkánymestert. Az vállat vont és valamit motyogott a túlvilágról.    
    Benyitottunk az őrök szobája felé vezető folyosóra, ott két szürke ruhás alak - alighanem ápoltak szólítottak föl minket távozásra meglehetősen hisztérikus hangon. Valami Hang-ot emlegettek, aki megtiltotta nekik, hogy beengedjenek bárkit is a folyosóra. Rövid tusa után ártalmatlanná tettük őket. A csetepaté alatt ők is az átható tekintetes trükkel próbálkoztak, de ellenálltunk. A csukott ajtó mögül veszett kiabálás hallatszott, kiderült, pár őr barikádozta el magát ott a rabok elől. Kérték, hogy szabadítsuk ki őket, majd a hangok alapján elkezdték leépíteni a torlaszt. Verna gyorsan elrontotta a zárat, hogy ne lehessen kinyitni az ajtót. Alicia közben azt hazudta, hogy a városi őrség tagjai vagyunk és nyugtatni próbálta a buzgó őröket. Megtudtuk, hogy az ápoltak rájuk támadtak, és kihasználva új, különös, átható tekintetes képességüket, ártalmatlanná tették az őrséget. Kérték, hogy engedjük őket ki és keressük meg az intézőt, Virilliust akinél az intézet kulcsa van.
    Az őrök útbaigazítása alapján a szemközti folyosó felé vettük az irányt. Annak végén egy szobában találtuk a meggyilkolt intézőt, mintha szétmarcangolták volna a torkát. Verna némi kutakodás után rejtett rekeszt fedezett fel a falban, benne iratokkal és a kulccsal. A dokumentumokat átfutotta Villám és megállapította, hogy a professzor tudhatja csak, hogy kinek az utasítására zárták be az elf nyomozót az intézetbe.
    Mivel hallottuk, hogy az őrök szétverve az ajtót, már-már kijutottak a szobájukból, Verna elrontotta a folyosói ajtó zárját is. A zaklatott strázsákat Alicia próbálta egy hazugsággal meggyőzni, hogy maradjanak a seggükön. Fertőzés van, hazudta, mintha olvasta volna és ő, a városi őrség egészségügyi tisztje hivatott annak tovaterjedésének megállításában. Eléggé légből kapottnak tűnt nekem, de az őrök végül megnyugodtak.
    Visszasiettünk a kapuhoz, hogy megpróbáljuk a kulcsot és végül Verna elismerte, hogy valamit elrontott a záron, szóval azt nem tudjuk ezek után rendeltetése szerint használni.
    Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, először a professzort igyekszünk megtalálni. Az északi folyosó végén lévő ajtón át egy kertbe érkeztünk, ahol egy sövénylabirintus bejárata kezdődött. A nyomokat tanulmányozva megállapítottam, hogy a legfrissebb nyomokat egy nagy és egy kisebb humanoid hagyták. A törpét faggatva megtudtuk, hogy az intézeti ápoltak közt volt egy kislány is: Julcsika. Még elmondta, hogy a Hang őt is próbálta hatalmába keríteni, de nem sikerült neki, mert ő ellenállt.
    A frissnek tűnő nyomokat követve haladtunk az ösvényen. Egyszer csak egy kutyaszerű lény rontott rám, savat köpve. Bár sikerült elugranom a köpet elől, a permet így is csúnyán felmarta a húsomat. Belfegor rárontott a dögre és belecsapott egy jókorát. A többiek mögöttünk botorkáltak a keskeny ösvényen és nem sokat láttak a harcból. A teremtmény egyszer csak elugrott oldalra és eliszkolt. Követtük a nyomait és rövidesen egy tisztásra értünk, aminek közepét egy szarkofág szerű építmény foglalta el. Egy nyitott csapóajtón át sötét járat tárult elénk. Lassan közelebb húzódtunk, én bekukkantottam a járatba, de olyan mély volt, hogy nem láttam az aljára.
    A félrevonulni igyekvő Villám egyszer csak rikkantott és felénk iszkolva kiabálta, hogy megvan a dög. Belfegor odaugrott és egy pontos csapással végzett a bestiával.

FONTOS:
- Jolán a szellem
- HANG, ami irányítja az ápoltakat
- kis humanoid, nagy humanoid lábnyomok (Julcsika ?)
- iratok, amik bizonyítják, hogy melyik ápoltat kinek az utasításra juttatták az intézetbe