(Verna napló)

 

Therendor 12, késő délután

 

Órák teltek el azóta, hogy megérkeztünk a Tarkanan ház szolgájának kíséretében ebbe a fogadónak csúfolt koszfészekbe.

 

A fogadós – jól megtermett, vérbeli külvárosi tahó – a bárpult mögött állva egy erősen rozsdásnak tűnő söröskupát törölgetett mocskos köténye szárába, miközben gyanakvó tekintettel végigmérte csapatunkat. Apró malacszemeiből sugárzott a rosszindulat. Elf kísérőnk alig észrevehetően biccentett felé a fejével, mire a fogadós szó nélkül az emeletre vezető lépcső felé mutatott. Erwethean határozott léptekkel elindult felfelé, mi pedig szorosan a nyomában követtük őt. Az emeleten egy rövid folyosóról három ajtó nyílt a fogadó szobáiba. Az elf kinyitotta a középsőt, és intett, hogy menjünk be. Úgy tűnt, hogy sietős a dolga, gyorsan elmondta, hogy a fogadósnál tudunk üzenetet hagyni neki, egyébként pedig ránk bízza, hogy mihez kezdünk az elkövetkező három napban. Azt azért a lelkünkre kötötte, hogy még a védőmágia lejárta előtt szeretne hallani rólunk – alapvetően a saját érdekünkben, természetesen. Ezután röviden elköszönt, és sietős léptekkel távozott.

 

Mi sem vesztegettük az időnket. Pár perc múlva már egy heves diskurzus közepén voltunk, megpróbáltuk számba venni a lehetőségeinket, kitalálni, mi legyen a következő lépés. Abban mindenki egyetértett, hogy először is megbízható információra van szükségünk arról, hogy a szökésünkről milyen hír terjedt el a városban, – egyáltalán tudnak-e róla széles körben – valamint azt is meg kellene tudnunk, hogy mi történt a Lak’tuk beli küldetésünk kulcsfiguráival – Irvor Rowerol főinspektorral, aki a Királyi Citadellát is képviselte az ügyben, illetve Tianel Urien-nel, a városi őrségtől kirendelt nyomozóval.

 

Már a börtönben elhatároztam, hogy ha egyszer kikerülök, felkeresem Sargant, és a segítségét fogom kérni az ügy felderítésében. Hatodik érzékem azt súgta, hogy ez az ügy messze túlnő kalandozó csapatunkon, de Sharn falain is, sőt talán Breland határain is. Határozottan éreztem, hogy egy olyan történet van kibontakozóban, amiről az Örzőknek is tudniuk kell. Márpedig elképzelni sem tudtam volna jobb alkalmat arra, hogy az Örzők soraiba kerüljek, minthogy elsőként hívom fel a figyelmüket egy olyan konspirációra, amely akár komoly fenyegetést jelenthet zilargói érdekeltségekre is.

 

Egészen megszédültem a lehetőségtől, miközben mindez újra átfutott fejemen az alsó-durai fogadó koszos szobájában, körülöttem a többiekkel a nagy hangzavarban, de szavaik már nem jutottak el tudatomig, lelki szemeim előtt magamat láttam, amint egy nagy teremben állok egy tekintélyes személy előtt, mellettem Sargan áll, kezét vállamon nyugtatva mosolyog rám, és ekkor a trolanporti triumvír – igen, tudtam, hogy ő az, a város első embere, az Örzők helyi vezetője – felém nyújtja a kezét, én pedig meghatottságtól és könnyektől fátyolos tekintettel emelem kezem...

–„Verna, jól vagy?” – törte ekkor millió darabra látomásom Belfegor öblös mormogása. Ezzel egyidőben megéreztem hatalmas mancsának súlyát a lapockámon, és kis híján lefejeltem az asztallapot a baráti hátbabökés nyomán. Vad pillantást vetettem felé, ám haragom azonmód tovaillant, amint megláttam sötét ork szemeiben az őszinte aggódást. „-Bocsánat, rossz itt a levegő, kicsit elszédültem, de most már minden rendben” – hebetem kevéssé meggyőzően. Belfegor megkönnyebülve sóhajtott. Most Villám szólalt meg: -„Akkor ha mindenki egyetért, lássunk hozzá a dolgokhoz. Merix barátunk kihasználva különleges adottságait, megpróbál minél több információt összeszedni a környéken, Verna pedig induljon jólinformált barátaihoz, hátha tudnak segíteni a részletek kiderítésében.” –„Igen, igen, Villaro biztosan fog tudni segíteni.” – válaszoltam immár magabizotsan. „Indulok is, elég messze van a rezidenciája.”

Villaróról majdnem megfeledkeztem. Kedves fiú, voltak nagyon jó időszakaink, de hamar rájöttünk, hogy a hosszútávú kapcsolat egyikünk életébe sem fér bele. Ettől persze nem estünk kétségbe, éppen ellenkezőleg: sokkal felszabadultabbak lettünk mindketten, és sokkal jobban élveztük az együtt töltött órákat is. Nagyon régen nem láttam, még az eastbrook-i utunk megelőző egyik éjszakán voltunk együtt, fülébe suttogva ígértem meg neki, hogy csak néhány hétig leszek távol, és figyelmeztettem, hogy ne merje egyik kis „barátnőjét” se a közös ágyunkba fektetni. Mindenképp meg kell látogatnom. Nem reméltem, hogy túl sok hasznos információja lenne az ügyünkkel kapcsolatban, de azért nem is zártam ki. Sokkal fontosabb volt, hogy a közelmúlt nélkülözései után már nagyon vágytam egy kis gyengédségre.

 

Kopogtatásomra egy szolga nyitott ajtót, akit még sosem láttam azelőtt. Fiatal gnóm legény volt, alig serdülő korban.

-„Jó estét kisasszony, miben segíthetek?”. Feltűnően jó modora volt. Túlzottan is. Tisztában voltam vele, hogy jelenlegi állapotomban a lehető legmesszebb vagyok a „kisasszonyságtól”. Szökésünk óta nem volt alkalmam megfelelően tisztálkodni, Ughala átható goblin-bűze szinte a bőrömbe ivódott. Belémhasított a felismerés: ennél a háznál minden nőneműnek kijár a „kisasszony” megszólítás. Minden bizonnyal nem kevesen járhatnak ide, a szolga pedig biztosra megy, nem szeretne még véletlenül sem rossz pontot szerezni a ház uránál. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Villaro, te nem fogsz már megváltozni, de pont ezért kedvellek.

-„Kisasszony, minden ren...?”

-„Igen, igen, minden rendben, Villarót keresem.” – mondtam határozottan.

-„Nagyon sajnálom, kisasszony, az úr éppen nem tartózkodik idehaza. Átadhatok esetleg egy üzenetet?”

Különös fény csillant a szemében. Életem során számtalanszor láttam már ezt a fényt, és minden esetben  ugyanazt az alapvető emberi tulajdonságot leplezte le, amit úgy hívnak: kapzsiság.

Egyenesen a szemébe néztem, miközben villámgyors mozdulattal köpenyem rejtekéből előhúztam néhai Zordan drágaköves erszényét.

-„Nekem nagyon fontos lenne még ma este találkozni Villaróval.” Erősen hangsúlyoztam a „nagyon” szócskát, és finoman megcsörgettem a drágaköveket.

-„Ö...ö...ö, mennyire nagyon?” – kérdezte alig leplezett mohósággal a legény. Szemeit nem tudta levenni a tenyeremen tartott erszényről.

Kivettem egy kis vörös követ a szütyőből, és a szeme elé tartottam.

-„Pontosan ennyire!”

-„Nagyszerű, nagyszerű!” – örvendezett a legény. „Kérem kisasszony, kövessen!”

Elindultunk az időközben elnéptelenedő utcákon. Egészen besötétedett, kilenc óra felé járhatott az idő. Jól ismertem ezt a részét a városnak, és néhány perc múlva már biztosan tudtam, merre tartunk. Villaro most sem okozott csalódást: nyílegyenesen haladtunk a Firelight negyed felé, az olcsó örömök, tüzes borok és eltűnő pénztárcák világába. Villaróval éppen itt ismerkedtem meg egy nagyon távolinak tűnő éjszakán. Körülbelül tíz perc elteltével kísérőm egy közeli taverna fáklyafényes kapujára mutatott. Bentről vidám zene és hangos mulatozás zajai szűrődtek ki. Határozott, gyors léptekkel a kapuhoz siettem, és beléptem a fogadóba. Szemem sarkából még észrevettem, hogy a szolga arcára kiül az elképedés, és szaggatott hangon megpróbál mondani valamit.

-„No...no...de...kis...asszony...”

Széles vigyorra húzódott a szám, miközben bevágtam magam mögött az ajtót. Bent nem kellett sokáig keresgélnem. A taverna központi, nagy termében állt a bál, a zömében félszerzet és gnóm közönségre pillantva pedig nem volt kétséges, hogy odabent már senki nem volt szomjas. A terem közepén egy méretes asztal állt étellel-itallal megrakottan, a fő műsorszám pedig az asztalon félmeztelenül, látszólag önkívületben táncoló-vonagló emberlány volt. A zenészek az asztal túloldalán vad iramban játszottak hangszereiken, és bár ők sem voltak józanok, mégis meglepő pontossággal és lelkesedéssel adták elő az első pillanatban kaotikusnak tűnő szerzeményt. Az asztal előtt több vendég is nagy buzgalommal, tapsolva bíztatta a táncosnőt a folytatásra, és további ruhadarabok levételére. A leghangosabban kurjongató figurát ezer közül, csukott szemmel is megismertem volna: ő volt az én Villaróm.

Odasiettem hozzá, és amikor megláttam szemében a döbbenetbe átcsapó felismerést, határozottan szájon csókoltam. A csók végén feltűnés nélkül a fülébe súgtam, hogy fontos dologban kell mihamarább beszélnünk. Belekaroltam, szélesen rámosolyogtam a körülöttünk lévőkre, majd ellentmondást nem tűrő lendülettel elindultam vele a kijárat felé. Szerencsére az ámulattól kissé összezavarodott, és meg sem próbált ellenkezni. Amint kiléptünk, éppen belefogtam volna egy gyors magyarázatba, amikor megpillantottam a sarkon éppen beforduló szolgát. Két városi őr is volt vele. Erősen megmarkoltam Villaro karját, és gyorsan a fülébe súgtam: -„Adósa maradtam a szolgádnak némi aprópénzzel azután, hogy idekísért. Ugye el tudod rendezni ezt a kis kellemetlenséget?”. Villaro szemében nem láttam az értelem szikráját megvillanni, így csak reménykedni tudtam, hogy felfogta szavaim. Ekkor ért hozzánk az őrség. –„Igen, ez az a nő, aki becsapott. Lopott drágakövek is vannak nála, tartóztassák le!”-fröcsögte vöröslő fejjel a szolga. Jó modora már a múlté volt. Elővettem köpenyem mélyéről az erszényt, és tenyerembe öntöttem a köveket. –„Ezekről a kövekről van szó? Ezeket a kedvesemtől, Villarótól kaptam, szerelme zálogaként. Bemutatom Villaro urat.” –„Uram, meg tudja ezt erősíteni?”- kérdezte az őr Villarót. –„Um...khm...természetesen...természetesen, a kisasszony tőlem kapta ezeket a köveket.” Most a szolgához fordult: -„Te pedig indulj haza, még beszélgetünk erről!”

-„Értem, uram. Láthatnám azért a papírjaikat?” – folytatta az őr rendíthetetlenül.

-„Természetesen, parancsoljanak.” Magamban hálát adtam a Tarkanan ház hamisítóinak.

A kis affér után gond nélkül megérkeztünk Villaro házához. Amint meggyőződtem róla, hogy négyszemközt vagyunk, röviden elmeséltem, mi történt a börtönben, hogyan szöktünk meg (a Tarkanan ház közreműködését nem melítettem). Elmondtam, hogy bizonyítani tudjuk az ártatlanságunkat, de ehhez tudnunk kell, mi történt a főinspektorral és az elf nyomozóval, esetleg Gurcsák bíróval. Láttam rajta, hogy nehezen dolgozza fel a sok információt, egy-két percig csak nézett maga elé gondterhelt arccal, de aztán megfogta a kezem, és mosolyogva mondta: -„Persze drágám, mindent megteszek majd azért, hogy valamit kiderítsek.” Nem volt túl meggyőző a hangja, de a mosolya levett a lábamról. –„Ez nagyon fontos nekem, mindenképpen holnapra...” –„Úgy lesz drágám, holnapra megszerzem az információt, de most elég a beszédből.” Gyengéden lenyomott az ágyra, és én nem ellenkeztem.

Jó fél óra múlva léptem ki a ház ajtaján. Azt beszéltük meg, hogy másnap este nyolckor találkozunk ugyanitt, addigra kideríti, amit csak tud.

Sietnem kellett, nagyon későre járt. A kapcsolatot Sargannal egy kevéssé ismert taverna csaposán keresztül tartottam. A csaposnál lehetett üzenetet hagyni, és egy biztonságos helyen szoktunk az üzenetváltás után találkozni. Este tíz múlt nem sokkal, amikor a tavernához értem. A csapos apró fejbiccentéssel jelezte, hogy megismert. Hátramentem vele a konyhába, ahol gyorsan felírtam az üzenetet egy darab papírra: ma éjfélkor a szokott helyen leszek, majd ezután minden hatodik órában újra. A csapos átvette a papírt, én pedig a találka helyére siettem. Sargan nem jött el éjfélkor, ezért úgy döntöttem, hogy visszasietek a többiekhez, akik már minden bizonnyal nagyon vártak.

Visszatérésem után röviden előadtam, hogy mire jutottam Villaróval. Sargant nem említettem, ez az én saját kis titkom. Talán majd egyszer, ha eljön az ideje... Kicsit lepihentem, majd korán reggel elindultam a találkára. A többieknek csak annyit mondtam, hogy találkozom egy jólinformált ismerőssel, aki még Villarón kívül segítségünkre lehet. Természetesen megbízható személyről van szó.

 

Therendor 13

 

Nagy megkönnyebbülésemre Sargan már ott várt a találkozóhelyen. Minden részletre kiterjedő pontossággal elmondtam neki, mi történt velünk az ítélethirdetés óta. Figyelmesen, közbeszólás nélkül végighallgatott. Amikor látta, hogy befejeztem, megszólalt: -„Szép történet. Ha jól gondolom, akkor most azt szeretnéd, ha kideríteném, mi történt a főinspektorral és a nyomozóval. A Sivis Háztól meg el kellene kérni a felszereléseteket és a felmentő papírokat.” –„Igen, pontosan ezt. Esetleg a bírónak is utánanézhetnél.” –„Szükségetek lehet még valamire? Felszerelés, egyéb?” – „Igen...ez egy nagy kérés, de talán tudsz segíteni. Nem érzem biztonságosnak a jelenlegi rejtekhelyünket, még ha a Tarkananok szerint az is.” – „Megoldható ez is. Azt javaslom, találkozzunk ma este hatkor, ugyanitt. Addigra kiderítem amit tudok, és intézkedek.”

Ismét visszamentem a többiekhez. Mint kiderült, Zordan drágaköveit időközben pénzzé tették, én is megkaptam a rám jutó 41 aranyat. Hmm, ki gondolta volna, hogy ennyit érnek azok a kavicsok?

 

Délután hat órakor újra ott voltam a megbeszélt helyen. Sargan már várt. Sikerült kiderítenie néhány dolgot. Először is: Gurcsák bíróval nem történt semmi különös, él és virul. Másodszor: a főinspektor eltűnt. Öt nappal a per után látták utoljára. Harmadszor: a nyomozó két héttel a per után elmegyógyintézetbe került. Negyedszer: a Sivis Házzal nagyon jó kapcsolataik vannak. Megoldható lesz, hogy még ma megkapjuk a letétbe helyezett dolgainkat. Este 10-kor kell ott lenni egy megadott helyen, Seebo mester is ott lesz. Azt ajánlja, hogy ne az egész csapat menjen, mert megtudta, hogy körözést adott ki a városi őrség ellenünk. Kerüljük a feltűnést. Ötödször: a rejtekhely is megoldható, még a mai nap. A Dava Gate negyedben, egy fazekas házát kell keresnünk. Adott egy jelszót is, amivel azonosíthatjuk magunkat. Éjfélre megbeszéltünk egy újabb találkozót. Sargan addigra újabb részleteket ígért. A végén még megjegyezte, hogy a sok segítségért cserébe majd ő is szeretne kérni tőlünk valamit, ha eljön az ideje.

 

A többiekhez visszatérve elmondtam, miket tudtam meg. Abban maradtunk, hogy Alicia és Villám fog elmenni az esti találkozóra Seebo mesterrel. Nazzod és Belfegor elmennek a rejtekhelyre, Merix viszont csap egy görbe estét a hirtelen jött pénz egy részéből, a többit Nazzod őrizetére bízza. Merix még megkért arra is, hogy próbáljam elintézni a titokzatos ismerősömnél, hogy adjon hamis papírokat egy ember, egy ork és egy törpe személyazonosságára hamisítva. Mindenki útjára indult, én Villaro háza felé vettem az irányt, de nyolcra már biztosan nem fogok odaérni.

 

Kilenc óra után néhány perccel kopogtattam az ajtón. Villaro maga nyitotta ki, szemében őszinte aggódást láttam. Mielőtt megszólalhatott volna, hatalmas csókkal vettem le a lábáról. Egy jó óra múlva, megfürödve, jóllakottam és minden szempontból elégedetten feküdtünk egymás mellett hatalmas ágyában, jó illatú ágyneműk között. –„Istennő vagy...”-rebegte alig hallható hangon jóképű barátom. –„Viszont ami a kérésed illeti...ö...ö...” – „Sokmindent nem tudtál meg, igaz?” – segítettem neki, kedvesen. Picit elpirult, lesütötte a szemét. –„Nos, igen...mondhatjuk így is. Csak azt sikerült kiderítenem, hogy Gurcsák bíró becsületes ember hírében áll... tekintve, hogy mekkora korrupció jellemzi a bíróságot, ez nem is olyan elhanyagolható információ...” –„Hát persze hogy nem az, drága kis vitézem...nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg...”

 

Egy újabb óra múltával már ismét úton voltam a találkahely felé. Éjfélt ütöttek éppen a harangok, amikor megérkeztem. Az árnyékból Sargan ismerős alakja vált ki. Arca gondterhelt volt.

–„Megtudtam, hogy alvilági körökben is nagy a mozgolódás, úgy látszik, mindenki titeket akar. A Daask és a Boromar klán is érdeklődik utánatok. A Boromar klán a kezében tartja a városi őrség jó részét, a körözés kiadását is ők intézték el. De van még rosszabb is. A Tharashk Házat is rátok állították. Ők a keresésre specializálódott Sárkányjegyes Ház. Nagyon komoly fenyegetést jelentenek rátok nézve.”   

–„Köszönöm, Sargan. A főinspektor eltűnésének híre eléggé megrázta a többieket is. Ő a Citadella embere volt, így arra gondoltunk, hogy esetleg a Citadella tájékán is szét kellene néznünk. Van esetleg ott kapcsolatod, aki segíteni tudna?”

–„Sajnos ebben nem segíthetek. A Citadella a brelandi titkosrendőrség fennhatósága alá tartozik, még az Örzőknek sem sikerült beférkőzni a köreikbe.”

–„Értem. Akkor még az elf nyomozó irányába indulhatunk el. Azt mondod, egy elmegyógyintézetbe zárták?”

–„Igen. Professzor Waldauf vezeti az intézményt. Ez szolgál lakhelyül a Hatvanak - Sharn legelőkelőbb körei - kevésbé sikerült családtagjainak. Ugyanakkor vannak arra utaló jelek, hogy olykor-olykor nemkívánatos személyek diszkrét eltüntetésére is használják a szanatóriumot, ami egyébként a Tavick's Landing negyed Dalan's Refuge nevezetű városrészében található; szívesen elmagyarázom a pontos utat, ha szeretnéd. Egyébként ez az irány járhatóbb útnak látszik. Meg tudjuk oldani, hogy kapjatok ajánlólevelet, amivel bejuthattok, és rajtatok múlik, hogy mit tudtok kideríteni odabent.”

–„Köszönök mindent, a többiek nevében is. Hamarosan tájékoztatlak a további fejleményekről. Addig is a rejtekhelyen rendezkedünk be, ott biztosan megtalálsz minket. Egy utolsó kérésem még lenne. Az egyik társam alakváltó. Három begyakorolt személyisége is van, ember, ork és törpe. Nagyon hálás lenne, ha hamis papírokat tudnál szerezni neki mindhárom személyiséghez.”

–„Rendben, Verna, biztosan kitalálunk valami megoldást. Maradjunk kapcsolatban. Most menj, látom, hogy alig állsz a lábadon.”

 

Éjfél körül értem a Dava Gate-i fazekas házához. A többiek – Merix kivételével – már mind ott voltak. Boszorkánymester barátunkról nem tudott senki semmit, csak azt, hogy valahol a pénzét költi. Röviden elmondtam mindazt, amit Sargantól megtudtam, majd ledőltem az ágyamba. Rámfért a pihenés, főleg, hogy reggel hatkor újabb találkozóm lesz mesteremmel.

 

Verna

 

----------------------

Mi történt még?

Therendor 12

- Verna vs kocsmáros konfliktus (nem emléxem a részletekre)

- Zordan hulla szagtalanítása (Alicia, gentle repose??)

- Merix gather info kísérletei a helyi kocsmákban; Zsuzsika felbukkan

Therendor 13

- drágakő beváltás, Villám vs Nazzod (Appraise hasznossága)

- Nazzod esete a patkányokkal, a kocsmáros ellenében (wild empathy bukó) - alignment shifted to evil? =)

- Nazzod + Belfegor a safe house-ba megy

- Alicia + Villám esete Seebo mesterrel (teszt: "Mi volt az íróasztalomon...?")

- Merix esete Zsuzsikával, majd a rablókkal - páncélja sincs meg reggelre...

------------------

 

(Merix napló)

 

 

40. alkalom

Eberron, Sharn city

Játékok valós időpontja: 2011. április 6.,

Helyszín: Varga Viktor lakása

Jelen vannak: Hawky, Sanci, Thomas, Nándi, Varga Petya, Varga Viktor

 

Aktív karakterek: Alicia ir’Degard, ember nő (Sanci); Villám Skoradalavan, whisper gnome férfi (Nándi); Nazzod, half-orc férfi (Viktor); Belfegor Battavag, half-orc férfi (Hawky); Verna Tealeaf, whisper gnome nő, (Petya); Merix Bratt, changeling férfi (Thomas)

 

1000. YK, Terendor hava (3.) 12. napja, Safe house

A safe house-ba érve taktikai megbeszélést tartunk, hogy hogyan tovább, mi lenne legjobb következő lépés a státuszunk rehabilitására.

Első körben abban maradunk, hogy én a fizimiskámat kissé elváltoztatva elmegyek gather informationözni.

Először: Fogadó a rohadt fügéhez. Onnan kifordulok, mert nem tetszik az úriközönség.

Az utcán őgyelegve rá kell jöjjek, hogy ezen a környéken sajnos mindenhol ilyen alakok vannak így betérek egy másik gyanús lebujba.

Fogadó a 3 ork verőlegényhez.

Sok mindent nem tudok meg 3 óra alatt, viszont rám akaszkodik két tök részeg alak és a hülyeségeikkel traktálnak. Alig tudok elillanni.

Átmegyek egy másik helyre hátha ott több szerencsével járok.

Fogadó a vidám halottmosóhoz.

Itt éppen buli van. Azt mondják, hogy szülinapot ünnepelnek, de hamar lejön, hogy valami nagyobb fogás miatt mulatoznak ennyire.

Amit megtudok: 3 erő: Daask, Boromar klán, Tarkanan ház. Itt erőkiegyenlített zóna van, mind a 3 háznak hasonló állása van. Utóbbi időben a Boromar klán visszaszorult és a Daask tört kissé előre. A börtönszökésről nem hallottak.

Az este végére még egy csinos ember menyecskével is sikerül összebarátkoznom, Zsuszikával. Hamar egymásba is gabalyodunk a lány lakásán. A légyott végeztével én hazatérek, hogy elmeséljem a többieknek a hallottakat.

Nazzod 5 rézért a kocsmárostól beszerez egy szakajtó „bogyót”. Este meg is érkezik a szállítmány egy szakajtó kecskebogyó alakjában. J)))))

Verna közben elmegy Villaróhoz, a dugópartneréhez.

 

1000. YK, Terendor hava (3.) 13. napja, Safe house

Hajnalban Sargannal, a mesterével találkozik

Mindkettőnek jól kitálal és segítségüket kéri.

A Zordan féle drágaköveket Aliciával ketten átváltjuk. Alapból csak egy követ akartunk beváltani, de miután meghallottuk, hogy 250 aranyat akarnak adni az általunk 70-80 aranyra taksált kövekért, vérszemet kapunk és azonnal lecsapunk az üzletre piacra dobván mind az 5 kavicsot. Villám annyira nem örült a tranzakciónak, hiába bizonygatjuk neki Aliciával, hogy mennyire jó kis üzletet is csináltunk és, hogy nem lehetett kihagyni. J Ő valami súlyról papol folyamatosan...

Aztán elmegyünk ebédezni a vidám halottmosóba. Jót eszünk, majd kifaggatom a kocsmárost a tegnapi asszonykáról.

Zsuzsika a neve, kikapós, könnyű vérű. Elmeséli, hogy aznap este melyik kocsmába lesz.

Verna este elmegy a mesteréhez: megtudja, hogy Gurcsák bíró él és virul. A főinspektor viszont 5 nappal a tárgyalás után eltűnt. Az elf nyomozó 2 hétre rá megőrült és diliházba zárták.

Ő meg tudja szerezni a Sivis házból a cuccainkat. A Sivis ház egyik képviselőjével kell találkoznunk a Denyas negyedben, az University negyedhez tök közel.

Hivatalos körözés van ellenünk és már az alvilág is tud erről.

Tud nekünk adni egy másik safe house-t. A Dava Gate-nél a professional negyedben.

Verna visszajön, elmeséli a fejleményeket. Aztán siet vissza Villaróhoz, ahonnan így is késésben van, mert 8-ra kellett volna odaérnie.

Alicia és Villám elmennek az este 10-re  megbeszélt találkozóra a Sivis ház képviselőjével.

Sikerül meggyőzniük, hogy segítsen nekünk és ne adjon fel minket rögtön. Cserébe azt kéri, hogy némi információval szolgáljunk majd irányukba a jövőben.

Nazzod és Belfi elmennek az új címre, az új safe house-ba..

Jómagam pedig belevetem magam az éjszakába, hogy újra becserkésszem Zsuzsikát. Óvintézkedés gyanánt Nazzodra bízom vagyonom nagy részét, 35 aranyat és csak szerény 5-6 arannyal a zsebembe vágok neki az izgalmas kalandnak.

Esti kalandom: Zsuzsika felszedése nem teljesen sikerült. Több helyi vagány csávóval kellene megverekedni a hölgy kegyeiért. Én azt a taktikát választom, hogy megpróbálom leitatni az ellenfeleket. Beszélek a kocsmárossal, hogy legyen mindig teli a poharuk. Sajnos nem tágítanak a nőci mellől és mikor már nagyon részegek dűlőre viszik a dolgot még mielőtt teljesen kidőlnének. Jómagam távol állok az ököltusától így inkább csak végignézem, hogy ezek ketten megküzdenek egymással majd a győztes diadalittasan hazaviszi a kicsi lányt. Jobb híjján más szórakozás után nézek és egy másik asztaltársaságnál szépen lemegyek kutyába.

Hazafele 4 alak körbefog és kedvesen elkérik a maradék pénzemet, amit nem sikerült eldorbézolnom. Hallgatok én a jó szóra, és „örömmel” átadom a megmaradt aranyakat.

Sajnos nem érek hazáig: az este folyamán elfogyasztott nem kevés mennyiségű alkohol hatására útközben kénytelen vagyok elpihenni valahol és mire hajnalban magamhoz térek a mámoromból, már a páncélom és a fegyverem sincsen meg. Hát erről ennyit: könnyen jött – könnyen ment.

Közben:

Verna még további infókat tud meg:

Professzor Waldauf vezette őrültek háza. Kiderült erről, hogy oda nem csak teljesen őrülteket zárnak, hanem olyanokat is akiket a hatalmasok el akarnak tüntetni.

Kér nekem 3 hamis ID-t is: 1 ember, 1 ork és 1 dwarf személyiségre kiállítva. (a kis gnómja szépen ki is adja a valós személyiségemet. Csak ennyire lehet ezekben a gnómokban is megbízni...)

 

1000. YK, Terendor hava (3.) 14. napja, Safe house

Reggel hatkor van a következő találkozó Verna kontaktjával. Addig taktikai megbeszélés, hogy hogyan is bonyolítsuk le a cuccaink átvételét.

Merix Bratt

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eberron.blog.hu/api/trackback/id/tr622807454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása