037. alkalom – Nazzod napló

Ughala

YK 1000, Therendore (III.) hó, 11. nap

Játék valós időpontja: 2011. 03. 09.

Helyszín: Varga Viktor – Bp., Kunigunda u.

Jelen vannak: Attila (DM), Sanci, Nándi, Varga Peti, Varga Viktor, Nigel

Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)

Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)

Aktív karakterek: Belfegor (barbár-harcos), Alicia ir'Degard (Aasterinian sárkányisten papja), Villám Skoradalavan (wizard), Verna (rogue), Nazzod (druid), Merix (warlock)

Az idézőmágia ködéből egy otromba gyík sziluettje tűnt elő. Nyolc lábát leszámítva egészen hasonlított azokra a fertelmes dögökre, melyeket a félnótás Mugbog imádott ijesztgetni a Füzesekben, hogy aztán meg furcsán sipító hangján röhögcsélve botladozzon el, amikor hangos röfögéssel megindultak irányába a tohonya gyíkok.

Mindenesetre nem sok időm volt reagálni, mert a következő pillanatban már Villám óbégatását hallottam, ahogy iszkolt kifele a körből - "Meneküljünk, nincs sok esélyünk egy ilyen ellen!". Alicia kissé megroggyanva állt az idézőkörben, mintha valami varázst próbált volna lerázni magáról. Pár lépéssel előttem Merix kezéből hirtelen villám csapott ki a jól ismert sistergéssel, egyenesen a vicsorogva nyáladzó lény szemei közé. A boszorkánymester ezután megfordult, és rohanni kezdett kifelé "Ez egy baziliszkusz, ne nézzetek a szemébe, mert kővé váltok!!"

Megbolydult  a terem, szemem sarkából láttam, hogy Belfegor és Vhogtaak is elillan a lépcső felé, Alicia is magához tért és rohanni kezdett kifelé. Én ösztönösen belekezdtem egy idéző varázsba, gondoltam, a megidézett segítőtárs feltartóztathatja a lényt, amíg mi menekülünk. A gyíkhoz legközelebb álló Inara hirtelen elszürkült, majd sziklává változott, azaz kőszoborrá.

Ilyet sem láttam még! Ha ösztöneim nem súgták volna másképp, azt gondoltam volna, hogy csak Xoriat egyik borzalma képes hasonló rettenetre. A szemem sarkából láttam, hogy a lény felém fordul,  hirtelen marni kezdte a szememet homlokomról csorgó izzadság. A gyík és köztem jelent meg az idéző ködből a segítségül hívott rémhód. Csak elmosódottan érzékeltem, hogy gyanúsan mozdulatlanná merevedett, miközben én már a szoborrá dermedt Inara felé vetettem magam. A vállamra kaptam a kővé vált testet, majd a lépcső felé indultam, és veszettül ordítottam a többiek után, hogy segítsenek. Fentről köd gomolygott lefele és Vhogtaak vonyított, hogy mentsük a húgát. Fülembe dobolt a vér és erősen fontolgattam, hogy ledobom a tolvaj emlékművét a földre, mert közvetlenül mögöttem hallottam egy méretes állkapocs kaffogását. A következő pillanatban éles fájdalom mart a lábikrámba, a tűhegyes fogsor minden egyes fogát külön-külön meg tudtam volna mutatni, ha nem becsukott szemekkel, makacsul hátat fordítva a gyíknak botorkáltam volna fölfele. Újabb harapás után a földre zuhantam, eluralkodott rajtam a kétségbeesés, amikor fejem fölül hangos kaffantást hallottam, mire a baziliszkusz elengedte a lábamat. Nem kellett kinyitnom a szememet, hogy felismerjem a goblin sámán vérfarkasának öblös morgását, amint a mögöttem toluló gyíkba mart. A következő pillanatba Belfegor szagát is megéreztem, társam szokásos harci üvöltéssel sújtott le, csak remélni tudtam, hogy valahogy sikerült céloznia is. Az élettől búcsúzó baziliszkusz hangos fújtatására megkönnyebbültem nyitottam ki a szemeimet. A többiek lassan körénk gyűltek, Vhogtaak a haját tépve szitkozódott és agresszívan követelte tőlünk, hogy segítsünk Inarán. Látva a nem túl lelkes arcokat 500 aranyat ajánlott fel fejenként nekünk, ha módot találunk húgát ismét elevenné változtatni. Nem akartam szóvá tenni, de úgy gondoltam, hogy ha az egész szedett-vedett goblin falut a feje tetejére fordítanánk és rázogatnánk egy napig, akkor sem gyűlne össze 30 ezüstnél több. Persze csöndben maradtam, végül is nem ígértünk senkinek semmit.

Kissé rendbe szedtem magamat, majd csatlakoztam a többiekhez, akik már a bejárat előtt állva tanakodtak a kitörésen. R'hamtuug és maradék követői úgy tűnik nem szerettek volna csak úgy lemondani a hitvány törzs vezetéséről és az ezzel járó koloncokról, első látásra hatékony kis barikádot vontak rejtekhelyünk bejárata köré.

Még a gyíkkal folytatott küzdelem hatása alatt állhattunk, mert számos taktikai hibát követtünk el, sőt a goblin sereget is lebecsültük kissé. Villám testnövelő varázsának hatására Belfegor félelmetesen nagyra nőtt, valószínűleg egy dühös rohama elég lett volna, hogy szétszóródjanak a szedettvedett hatalombitorlók, ám kihagytuk a számításból a viszonylag szűk ajtórést. Úgy kellett volna kipréselnie nagyra nőtt testét a barbár-papnak, az oszlopok tetején gubbasztó kis vakarcs íjászok legnagyobb örömére. Belfegor elállta az ajtónyílást, ezért azonnali kitörésről szó sem lehetett. Az ellenség jól felkészülhetett csapatunkból és Vhogtaaktól is tarthattak, mert szinte azonnal bűvös csend ülte meg a bejárat környékén, kísérteties némaságba burkolva minket. Mindig is utáltam ezt a mágiát, ilyenkor csak ütemesen verő szívem dobbanásait érzem a fülemben. Azért nem voltunk teljesen tehetetlenek, Merix pontosan lövöldözött kifele az óriási barbár mellett, a villámok nyomán lehullott pár íjász és Belfegor is kisuhintott az ajtó résen kardjával, nyomában csontok és inak hasadtak és pár közelebb merészkedő goblin harcossal lett kevesebb az ellen. R'hamtuugék íjászai nyilakkal árasztották el a bejáratot, és jó pár kellemetlen sebet téptek fél-ork barátom testébe. Ekkor két megtermett rémhód anyagiasult kint és az ostromlók pillanatnyi zavarát kihasználva becsuktuk az ajtót. Villám utasításait követve lejjebb ereszkedtünk a lépcsőn és így a csendmágia zónájából kikerülve felgyógyítottuk a barbárt. Ezek után már ment minden, mint a karikacsapás. Alicia a felfele rohanó barbár előtt kinyitotta az ajtót, és őt követve pillanatok alatt kiözönlöttünk addigi menedékünkből. Villám háló varázslata megbénította az ostromlók csapatának nagy részét. A sámán idézett pár lényt még és így kiegészülve másodpercek alatt vége lett a csatának. Pár goblin elmenekült, de a hangadókat a testvére sorsán feldühödött volt rabtársunk vezetésével megöltük.