YK 1016, Nymm, 22. nap, éjszaka

Harákolva próbálsz megszabadulni a szádba ragadt pókhálófoszlányoktól, miközben kétségbeesetten pásztázod a környéket, támadásra számítva.

Körülötted társaid próbálnak valamiféle védhető alakzatba rendeződni. A korábban csak szemerkélő eső időközben összefüggő vízfüggönnyé erősödik, melynek szeszélyesen lengedező fátylát szemérmetlenül világítják meg a kúria ablakain kiszűrődő fények. Az épületet határoló pázsiton túl, - mint megannyi haragos óriás -, a sűrű, sötét lombú fák sziluettjei fenyegető táncot járnak a leveleiket borzoló, össze-vissza kavargó szél baljós morajlásának ritmusára.

Az üvegház tetejét kitartóan verő eső keltette háttérzajban Villám ideges kézmozdulataira leszel figyelmes: láthatóan azt szeretné, ha minél hamarabb eredeti kiindulási helyetek, azaz a  sufni fele orientálódnátok.

Éppen már mozdultok, amikor az üvegház belsejéből mozgást észleltek. Óvatosan megtorpantok, és a felétek közelítő három fürge árnyékban felismeritek Brolos Haran, zilargói különleges megbízottat és társait.

- Cordo hol a fenében van? - kérdi a kissé ziháló gnóm a társait, mikor odaérve hozzátok hátrapillant rájuk.

- Valamit meg akart n...., - kezdi egyikük - talán Clip - de a láthatóan dühös főnöke félbeszakítja. - Menjetek vissza és rángassátok elő!

- Mi van veletek? Mit láttatok fent? - szegezi Brolosnak a mindannyiótokat foglalkoztató kérdéseket türelmetlenül Alicia, miközben a másik két gnóm láthatóan dühösen újból a ház felé veszik útjukat.

- Állj, ne tovább! - emeli fel kezét Villám. - Milyen papírt adtál nekünk tegnap?

A korranbergi egy pillanatra felhúzza a szemöldökét, majd értő mosollyal a száján válaszolja, hogy egy igazolást. Genmajsa értetlenül pislog, de a zilargói máris folytatja: - Nem sok minden volt a felső szinten, leszámítva, hogy nem maradt épen szinte semmilyen bútor és a burkolat sok helyen még lángolt. Nem láttunk holttesteket sem, csak valamilyen ocsmány démonlény maradványait. Az egyik szobában egy furcsa, nyálát csorgató félork játszott a sarokban egy goblin babácskával, meg ott lapult egy idős alak az egyik szekrényben. Whiskeyjack roppant dühösnek tűnt és mielőtt bármit tehettünk volna, rövid úton végzett szerencsétlen félorkkal, egyszerűen keresztül szúrta a koponyáját. Az öreg fickó erre elkezdett hablatyolni, hogy ő csak egy titkár. Whiskeyjackék őt magukkal vitték. - Brolos egy pillanatra elhallgat, mitha eszébe jutna valami, majd folytatja: - Azt hiszem valami üzenetet kaphattak, mert ezután lefele indultak, mi meg az első adandó alkalommal leváltunk róluk és a hátsó kijárat felé vettük az utunkat. A célpontnak nem láttuk a nyomát - fejezi be lemondóan. 

- Le kellene lépnünk - törölgeti Verna kissé türelmetlenül az arcán lecsorgó esőcseppeket.

- Ott vannak, állítsátok meg őket! - Intarra haragtól izzó hangja ostorként csattan, áthatolva a felhőszakadás alapzaján.

Az épület főbejárata felől féltucat, az eső függönyén át elmosódottnak tűnő alak mozog felétek.

- El kell már ezt végre rendezni - Mátyás felemelt pajzsa felett kémleli a közeledőket.

- Maguknak keresik a bajt - mosolyog Genmajsa is, rapírját egyensúlyozva.

Verna hirtelen az eget kezdi kémlelni. Egy pillanattal később már mindannyian halljátok a szárnysuhogással kevert nyihogásokat. A felétek közelítő zsoldosok megtorpannak, ahogy egy térkapu nyílik mellettük, az épület falánál.

Vagy tucatnyi szárnyas ló landol a kertben, nyergeikben 2 lovassal, akik olajozott mozdulatokkal pattannak le hátasaikról és rendeződnek harci formációkba . A térkapuból kilépő alakok láttán Villámnak önkéntelenül is szavak tolulnak az ajkaira, mire valamennyien leeresztitek a fegyvereiteket...