310. alkalom – Táncoló pengék vihara

Időpont: 2018.09.15.

Helyszín: Etyek, 17. RPG weekend, második játékalkalom

Fejezetek Verna naplójából

YK 1016, Nymm (VI. hó), 22. nap délután 5. és 10. harang között

Korth, Templomnegyed, Vol katedrális, alsó szint

(Villám pontosítása: A lábunknál heverő hatalmas test egyszer csak megmozdult: néhány szó hagyta el a száját. Sajnos valami számunkra ismeretlen nyelven beszélt, így nem értettük meg.

Villám sürgetésére gyors felderítést végeztünk a szobában. Elsősorban a szarkofág szerű kőtömböt vizsgáltuk meg. Hamar felfedeztük a helytartói sírfeliratot:

"Hiábavaló keresgélned, kutatnod szerte a világban,

Fürkészned az égboltot és ami mögötte van,

Haszontalan vizslatnod megannyi sírokat,

Nem lelheted célod, míg tenmagad felfedéd azt,

Addig pedig újra meg újra pusztulnod kell."

I. Tengíz helytartó

Alicia a hasához kapott. "Hú, de fáj" - mondta. "Mióta itt vagyunk a templomban, már másodjára!" Próbálta leplezni érzéseit, de láttam, hogy igencsak meg van szeppenve.)

A medencékben a zöld trutyi sugárzott némi mágiát (faint evocation), de Villám szerint ez csak az alulról világító lámpácskák lehettek. Feliratot nem találtunk, és Belfegor hiába törte a fejét azon, mit csinálhatott itt ez a kisebb falunyi fehérjét tartalmazó biomassza, semmi okosság nem jutott eszébe. Villám azon is elmélázott, vajon milyen szakrális jelentősége lehetett a helynek. Egyáltalán: hogyan lehetett ide bejutni? Talán ez a rész nem is szerves része a katedrálisnak? Korábbi megérzése nyomán most gyúlt fény a fejében: ez az egész hely a katedrális alatt egy nem túl régen hozzáépített rész, Volra utaló díszletekkel, mint a feliratok, vagy a szarkofágnak tűnő kőtömb, de inkább látta most karikatúrának, mint valódi szakrális helynek, annyira kilógott a lóláb. Villám szinte biztos volt abban, hogy az egykori karrnath-i élőhalott hadsereget fogjuk előbb-utóbb megtalálni itt. Gyanús, hogy semmi jel nem utalt az állami fennhatóságra. Csak az tűnt elképzelhetőnek, hogy valaki ellopta a sereget, vagy egy részét, miután nagyjából 30 éve, a háború befejezése után „kivonták a forgalomból” Kaius parancsára. Kedvenc varázslónk felidézte magában az eddig talált üzeneteket is, hátha össze tudja kombinálni őket egy értelmes egésszé.

Aztán jobb híján mégis inkább visszamentünk a sárkányszilánkos szobába. Belfegor egy hullát dobott be az ajtón, és miután nem történt semmi, belépett. Továbbra sem történt semmi, így mindannyian bementünk, és alaposabban megtanulmányoztuk a rúnás, mágikus eszközt. Négy tárcsából állt a szerkezet, négy koncentrikus gyűrűből, a külső volt a legnagyobb kerületű, a legbelső pedig a legkisebb. Egy nyíl is része volt a konstrukciónak, amely minden tárcsán egy adott pontot jelölt ki. Minden bizonnyal a megfelelő rúnákat kellett a nyíl által megjelölt pozícióba tekerni, hogy történjen valami. Alatta, a padlóba ágyazva sárkányszilánkokat is észrevettünk. Villám elf rúnáknak azonosította a hieroglifákat, amiket le is tudott fordítani. A megfejtett szavakról rögtön látta, hogy ezek a korábban talált feliratokban szerepeltek. Közben én kutakodtam a szobában, és találtam is egy rejtett kapcsolót, ami egy kis rekeszt nyitott, benne egy féldrágakő szobrocskával (rendkívül élethűen ábrázolt, hatalmas kékeres fasszal), amit Villám a karikatúra-környezet részeként, eltorzult humornak azonosított. Az is felmerült a vallási ismeretek szakértői körében, hogy mivel a tökéletesség elérése Vol hite szerint a belső erő megtalálásával érhető el, ezért a külső gyűrűtől a belső felé kell haladni a rúnák beállítgatása során. Azonban ekkor még egy üzenet hiányzott, hiszen csak hármat találtunk a négy helyett. Eszembe ötlött, hogy az előző teremben a padló alatti vermet még meg lehetne vizsgálni. Visszamentünk, Belfegor néhány csapással beomlasztotta a csapdát, így az alatta lévő verem egyik falán meg is találtuk a hiányzó feliratot: 

"Kínok ösvényén taposol, hogy a benned lakozó hatalom révén kinyisd a kaput,

amin alászállhatsz, hogy vezesd a seregeket." 

II. Ghillan helytartó 

Összeállt a kirakós. Mielőtt beélesítettük volna a teleport kaput, felkészültünk a kétséget kizáróan ránk váró csatára. 

„I. Égbolt. II. Ösvény III. Ajak IV. Seb” - Belfegor ajkai némám mozogtak, ahogy a tárcsákat a megfelelő pozícióba állította. „Most!” – suttogta, amikor az utolsó rúna is a helyére került.

De nem történt semmi. „Beleállok!” – morogta kissé ingerülten a félork, és azonmód így is tett. Semmi. Villám ismét a tárcsák megfigyelésébe mélyedt, és pár másodperc múlva közölte is, hogy úgy látja, mintha a tárcsáknak egyfajta barázdái, vájatai lennének. „Vér kell ide” – nézett össze Alicia és Villám. Alicia legott sebet ejtett magán, vérét a tárcsákra csepegtette, ami aztán a barázdákban csordogált tovább. A szoba ajtaja váratlanul bezárult mögöttünk, míg a tárcsák mögötti falon megnyílt egy térkapu. Nem haboztunk, fürge léptekkel hatoltunk az ismeretlenbe. 

Egy hatalmas csarnokban léptünk ki a térkapuból, valószínűleg a föld alatt. Egy masszív sziklafalból vízszintesen kinyúló platformon álltunk, több méterrel a csarnok padlója felett. Oldalra lepillantva megláttuk a karrnathi élőhalott hadsereget, amint mozdulatlanul, hatalmas számban állnak, jól láthatóan a platform alatti részben is kitöltve a helyet. A csarnok falait karrnathi zászlók és címerek borították. Villámnak igaza lett – futott át fejemen a gondolat. Megtaláltuk a sereget. Kérdés, ki és mit szándékozik kezdeni velük. Ekkor megpillantottam Ulthort a platform távoli felében, ahol különös fények világítottak. Négy gömbszerű tárgy volt négy tartóállványon elhelyezve, egy négyszög csúcspontjai szerint elrendezve. Középen állt az őrül főpap, előtte egy könyv feküdt kinyitva egy könyvtartó szekrénykén. A négy gömb közül az egyik energiától lüktetett, belsejéből kékes színű fénycsóvát lövellve a könyv felé, fénylő burkot képezve körülötte. A többi gömb sötét volt és élettelen. Ulthor mögött egy nagyméretű, kékes derengéssel gomolygó-áramló térkapuféleség állt. Csak nem a hadsereget készült itt átvezetni? 

Ulthor szemmel láthatóan koncentrált valamire, de jöttünkre felkapta a fejét, és azt kiáltotta, hogy „Állítsátok meg Aasterinian hamis prófétáit!” Ezt bizonyára a platformon álldogáló, nagyszámú zombi katonának mondta, illetve mintha néhány szellemalakot is felfedezni véltem volna a szemem sarkából, az árnyékok között. Feltűnt, hogy miközben ezt harsogta, mintha egy belső hangra figyelt volna a másodperc tört részéig. Ezután Ulthor ismét koncentrált egy pillanatig, és mennydörgő hangon elüvöltötte magát: „Aasterinian akaratából az irányítást átveszem!” Erre az utolsó gömb fénye is kihunyt, a könyv körüli burok megszűnt. 

Éreztük, hogy pillanatnyi késlekedésre sincs időnk. Cselekednünk kellett azonnal! Támadásba lendültünk.

Zombi katonák csörtettek felénk, kaptam is egy kisebb sebzést az egyiktől. Láttuk, ahogy Ulthor gyors mozdulattal felkapta a könyvet: „Aasterinian, most segíts!” – kiáltotta. Villám figyelmeztető kiáltását hallottam, a szellemlények félelem aurájára hívta fel a figyelmünket. „Ezek rettegés őrzők! Olyan erősek lehetnek, mint mi!” Villám – érezve az idő sürgetését – tűzlabdával próbált gyorsan rendet vágni. „Támadás, gyorsan!” – sikította. Én talán kicsit későn is gyorsítottam a Légiót haste-tel. Ugyanis Ulthor, kezét a könyvre téve mormolt valamit, aminek eredményeként a háta mögött lévő energiagyűrűből energia áramlott mindenfelé: a lenti hadsereg katonái végtagjaikat kezdték nyújtóztatni. A csapat főként a félelem aurát sugárzó szellemlényekre koncentrált, akik többünket lélekig ható fagyos érintéssel "jutalmaztak". (wis damage). De ma velünk volt nem is tudom kinek az áldása (Marciriniané?),  mert mágikus fegyvereink sorra sikeresen szelték anyagtalan testüket. Öt próbálkozásból öt találat. Soha rosszabbat. De ez a küzdelem időt adott Ulthornak, már majdnem végzett. Villám kivárt, láttam rajta, hogy kétségbeesett húzásra készül, látva a többieket felesleges kézitusákba keveredni és lelassulni. Rémülten pillantottam én is Ulthor felé: mágikus szavakat mormolt, mire az élőhalott katonák kihúzták fegyvereiket hüvelyükből. Villám ekkor lendült akcióba. Villámsebesen mozgott, ezzel Ulthort tíz méterrel közelítette meg. „Ez még kevés lesz” – futott át fejemen, amint fél szemmel Villámot figyeltem. „Ulthor elszabadítja az apokalipszist egy pillanat múlva!” Ám ekkor arra lettem figyelmes, hogy Villám megérintette az övét, majd ugyanabban a másodpercben egy erősített Grízt varázsolt a könyvre. Sikerült! (DC 20 reflex rontva.) Ulthor ujjai közül kisiklott a zsíros könyv, és a földre hullott. „Aasterinian, segíts!” – kiáltott a főpap. „Ki kell adnom a parancsot! Pusztuljatok!” 

Alicia teljes fejvesztésbe kerülve Ulthor szavaitól, hisztérikus hangon rikoltozni kezdett: „Aasterinian az én oldalamon áll!” Aztán élőhalottat űzött, Genmajsa meg aprított tovább vadul.

Ulthor ekkor varázsolt. Hangjától megfagyott ereinkben a vér, ahogy a mágia szótagjai kibuktak száján. „Spirituális fegyver!” – kiáltotta elsőnek Alicia. Villám feje felett megjelent egy scimitart formáló, fénylő energiafelhő, és lesújtott. Szerencsére mellé. Szinte hallani lehetett, ahogy Alicia állkapcsa koppant a kőpadlón.

„Hmm. Két Aasterinian is létezhet egy időben? És melyik az igazi? Vagy lehet, hogy egyik sem létezik, mindkettő csupán fiktív valóság lenne, ami kizárólagosan ezeknek a bölcsészeknek a fejében lakozik? És mégis – erőt tudnak meríteni belőle?” Ezek a gondolatok cikáztak át fejemen, miközben a csata tovább dübörgött körülöttem. Alicia – csak hogy romokban heverő önbizalmát helyreállítsa – maga is spirituális fegyvert varázsolt Ulthorra. Ez is scimitar lett. Egy-egy az állás. Remek! Ulthor elhajolt a fegyver elől, és „Te, hamis próféta, fake news!” - kiáltással eszelős vihogásba kezdett. Belfegor nyugodt léptekkel a főpap mellé sétált, és erőteljes mozdulattal felrúgta. „Add meg magad!” – süvöltötte Alicia. Ulthor ehelyett a földön fetrengve megpróbálta kezét a könyvre helyezni, de Belfegor és Majsa is résen voltak, és nagy pofonokkal repítették az eszméletlenségbe a hamis (?) prófétát.

Úgy tűnt, minden rendben van. Az élőhalottak nem mozdultak, kivont fegyverrel várakoztak. Ám ekkor Alicia céltudatos és elkötelezett léptekkel elindult a könyv felé. „Meg kell semmisíteni a könyvet, Alicia!” – szólt rá ellentmondást nem tűrő hangon Belfegor, de szavai süket fülekre találtak. Alicia a könyvért nyúlt, de az kicsusszant a kezéből, így csak a fedlapján tudta tartani a kezét, miközben koncentrált. A fények a teremben felerősödtek, a katonák felé indultak Alicia felől, mire a hadsereg „Pihenj!” pozíciót vett fel, és mozdulatlanságba merevedett. Átszellemült mosoly ült ki Alicia orcájára. Belfegor nem érzékelt gonoszt Alicia környékén, pedig erősen figyelte. „Azt parancsoltam nekik, hogy örökké álljanak itt, és senkinek ne engedelmeskedjenek. Csak nekem.” – Alicia mosolya már-már földöntúli volt.

Villám véleménye szerint ez az egyik karrnathi élőhalott lerakat, kb. 10-15 ezer katonával. Korábbi elméletével ellentétben ez nem csak egy „ellopott” kontingens lehet egy titkos, közelmúltban épült helyen, hanem maga az állami élőhalott raktár. A sereget működtető eszköz pedig maga a könyv. A Vol katedrális alól üzemelő teleport szinte biztosan nem ismert dolog a karrnathi hatóságok előtt. Kisebb polémia alakult ki arról, hogy mindennek fényében el kell-e vinnünk a könyvet. Végül bepöcköltük a bag of holdingba, Alicia heves ellenkezése ellenére is, Ulthort pedig Belfegor kapta a vállára. Ahogy visszaértünk a kapun át, az be is zárult mögöttünk. Gyors megbeszélés során eldöntöttük, hogyan menjünk tovább.

Belfegor óvatosan elkezdte elővezetni, hogy ő a gonosz kard nélkül (ami tudomásunk szerint a Szürke Királynál van) nem térhet vissza Sharn-ba, ezért mindenképp el kell mennünk a találkozóra a Tizenkettekkel este 8-kor, és részt kell vennünk a Szürke Király elleni akcióban. Villám vehemensen érvelt ez ellen az opció ellen. A polémiát a hatodik harangszó leszűrődő zúgása akasztotta meg. Végül abban állapodtunk meg, hogy elmegyünk azonnal a palotaerődhöz, remélhetőleg Kaius elé, aztán még elérhetjük a 8 órás találkozót is. Villám láthatatlanság gömböt varázsolt pálcából, silence-t is indítottam, és szapora léptekkel elhagytuk a katedrálist.

Korth, Palotanegyed

Villám a palota felé haladtunkban először kapcsolatba lépett Roverollal, hogy segítsen valahogy helyzetünkön, ha tud, majd közölte, hogy amúgy mellékesen pár napja kért segítséget a Zondolonos szállal kapcsolatban is Roveroltól, és Tisztaszívű Mátyás lett összekötőnek kijelölve. Mátyás és még néhány legionárius ki is lett rendelve Zondolonba, hogy a régi tárnákat felderítsék túlélők után kutatva, de azóta már ő is itt van Korth-ban, a Kicsorbult Szigony tavernában vár ránk. Az útiköltségét természetesen meg kell téríteni Roverolnak („Sokba fog ez kerülni nektek!”). A palotába menetel előtt először a Karrn, a Hódító tavernába tértünk be. Beruk ir' Delath-tól még nem jött semmi hír az elrabolt fődíj csajról (Cirinnáról) ill. az őt kísérő őrségről. Alicia próbálta megvizsgálni Ulthort, akiről megállapította, hogy nem állt mágikus befolyás alatt, viszont régóta kialvatlan (valószínűleg a rémálmok miatt). Amikor megpróbálta öntudatára ébreszteni (DM instrukció: „Úgy csináld, mint a kőbányai szopófantom!”), Villám lebeszélte erről, aztán üzenetet küldetett Mátyásnak, hogy jöjjön ide azonnal. Ekkor lentről zajt hallottunk, majd kopogtak az ajtónkon, és ir’Orlof (Roverol kapcsolata) lépett a szobába, katonai kísérettel. „Üzenetet megkaptuk, beszéljünk. Kövessenek!”

Hintójukkal másfél perc alatt a tér túloldalán lévő palotához érkeztünk. Pár perc múlva az őrök egy teremajtóhoz kísértek. Beléptünk. Ir’Orlof rögtön nekünk szegezte a kérdést: „Miről van szó?” Villám: „Hasonló nemzetbiztonsági kockázatról, mint legutóbb. Alicia, elaborálnád ir’Orlof úrnak a szituációt?” Alicia beszámolóját hallgatva, amikor az élőholt sereg raktárához ért a történet, Orlof hirtelen felpattant, megállította a szófosást, és kiviharzott a szobából, „Senki nem mehet innen ki!” felkiáltás kíséretében. Két perc múlva egy tiszt szólt be, hogy kövessük. Vittük Ulthort is, rendületlenül. Újabb folyosók után egy újabb szobához érkeztünk.

A szobában egy asztal mögött ott ült maga Kaius király, mellette egy idősebb, komor tekintetű nemesember. „Már megint a Sárkány Légió. És a nemzetbiztonsági kockázat. Ez itt Vedim ir’Omik, a Halottügyi Miniszter. Mondjanak el mindent, az elejétől. Gyorsan!” Villám kezdett el beszélni. Az Aasterinian egyház elleni támadástól indított, (a Vol katedrális említésekor a két kihallgató jelentőségteljesen összepillantott), a karrnathi zászlókkal díszített termen át (itt újabb összenézés, a miniszter kissé elsápadt), egészen az elszabadulni készülő erők megfékezéséig, és végszóként a könyvet is kirakta az asztalra. „Milyen térkapu?” – kérdezte fenyegetően Kaius. „Hogyan semlegesítette a pap az erőteret?” Villám kirészletezte Ulthorral kapcsolatos megfigyeléseinket. A király intett a miniszternek, és átmentek egy szomszédos szobába. Heves szóváltás zaja hallatszott, majd egy perc múlva, még sápadtabban megjelent a miniszter, akit néhány katona azonmód el is kísért ismeretlen helyre. „Ennek annyi” – láttam mindenki szemében a következtetést.

Kaius is visszatért körünkbe. „Már megint olyan dologba avatkoztak, ami komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Véletlen egybeesés lenne csupán? Mindazonáltal most el kell ismernem, hogy ennek az ügynek a felgöngyölítésével nagy szolgálatot tettek Karrnathnak. Azt kérném, hogy erről senkivel ne beszéljenek. Itt egy olyan játszmába sikerült belekerülniük, ahol több játékosnak is a sarkára sikerült lépni. Most azonban, hálánk jeléül a magukra vállalt bánatpénz megfizetésének a felétől eltekintünk! Azt javaslom továbbá, hogy záros határidőn belül hagyják el Karrnathot.” Villám még az utolsó szó jogán kialkudott egy kis határidő módosítást is az 50k gp megfizetésére, az év végéig. Igazi diplomata veszett el gnóm barátomban, Alicia is csak elismerően tudott bólogatni e teljesítmény láttán. A hetedik harangszó közeledett rohamtempóban. Visszatértünk a Hódítóba, ahol Mátyás már várt ránk.

Villám zondoloni ügyével kapcsolatban beszámolt sok mindenről. Sotokán esete után nem történt más atrocitás, viszont Zondolonban nem volt ilyen kedvező a szituáció. Az álmok igazaknak bizonyultak. A hős túlélők elmondták, hogy a támadás estéjén egy csapat katona szállt meg a faluban, közelgő viharra hivatkozva. Ők engedhették be a gnollokat. Valaki látta, hogy az öt-hat fős, összeszokott, marcona ember csapat, akik Korth-ba tartottak, voltak a fő pusztítók. A tárnákban megtalálták Villám szüleit is! Velük együtt nagyjából két tucat túlélő lehetett a mélyben. Villám fejében szöget ütött valami. Ha nem a droamiták voltak ezek, akkor kik?

Villám ezután helyzetértékelést tartott:

• a szupergonosz kilétét ki kell deríteni, az Angolnán vagy a Bábán keresztül;
• a 8 órai találkozót készítsük elő: Belfegor a kardot szeretné a megállapodás részévé tenni, Villám viszont óvatos a Szürke Királlyal kapcsolatban („fikarcnyi esélyünk sincs”); egy olyan erő, amely a Tizenketteket is megizzasztja, nem egy liga velünk; csak akkor jön Villám, ha minimum stone to flesh scrollt tudunk szerezni;
• az Angolna infója alapján tudjuk, hogy most kapott a Szürke Király komoly erősítéseket. 

Ekkor levelünk érkezett valakitől, amit a portáról hoztak fel. Villám felolvasta: 

„Legyetek óvatosak! Az a bizonyos ház az éjszaka folyamán újabb erősítéseket kapott, legalább egy tucatnyi új erő érkezett.

A.” 

Biztosak vagyunk benne, hogy az Angolna írta. Ő az, akiről tudjuk, hogy kockáztatni mer a szupergonosz ellen, és már korábban is tőle kaptunk információkat ez irányban.

Végszóra Mátyás is visszatért, egy Korth-i Krónikát lobogtatva kezében. „Hallottátok a hírt? Egy szörnyű gyilkosság történt. Egy kiégett szemű fiatal nőt találtak, a cikk szerint nem is az elsőt.” Eltelt pár pillanat, amíg leesett nekem és a többieknek is, hogy a cikk Adaman Fane lányáról szólt. Hmm… Szerencsétlen hülye, ezt talán mégsem érdemelte. Vagy ki tudja…

Korth, Alvég, Füstös Zugoly

Nem sok idő maradt elmélkedni a történteken. A Köszvélyes Rája fogadó felé irányoztuk szaporán lépteinket, a Van Haas-féle álcánkban. Gizmóra hivatkozva gond nélkül bejutottunk. Az emeleten, a jelzett ajtóhoz érve Alicia legott benyitott. A szobában egy asztalnál négyen ültek: egy nemesnek tűnő, középkorú férfi, Intarra d'Deneith (Anduin testőre), egy bajuszos, szigorú tekintetű, szakállas-fülbevalós zsoldosnak kinéző marcona alak, valamint egy köpönyeges-csuklyás figura is. Villám lefuttatott egy gyors ellenőrző rutint, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy valóban a megfelelő személyekkel találkoztunk-e („Mi volt a hajó neve, Intarra?”), de átmentek a teszten ("Részeges Albatrosz"). Kissé megnyugodva léptünk a szobába. Gizmónak és Anduinnak viszont nyomát sem láttuk.

A nemesember kezdett el beszélni: „Üdvözlet nektek. Tené ir’Beralta vagyok. A Tizenketteknek dolgozom ebben a kényes ügyben, jelenleg én vezetem a nyomozást. Előre bocsátom, hogy az idő sürget, de előtte egy döntést kell meghozniuk.” Villám ennél a pontnál elég merészen átvette a szót, és tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy az egy hete kötött szerződésben vállaltakat határidő előtt teljesítettük. Ir’Beralta szerint ez remek, de okafogyottá vált a dolog, azzal együtt, hogy hasznosnak ítélik az erőfeszítéseinket. Újabb ellenőrző rutin: mindkét fél egy darab papírra felírta a saját verzióját a Szürke Király tartózkodási helyére vonatkozóan. A két információ egyezett szerencsére. A fekete leves azonban csak most következett. Mindenki megdöbbenésére ir’Beralta azt találta mondani, hogy erőfeszítéseinkért cserébe a kialkudott összegből 20.000 aranytól el tudnak tekinteni. Még az egyébként pókerarcú Aliciának is kikerekedett a szeme ekkora szemérmetlenség hallatán. De ezzel még nem volt vége. Azt is felajánlotta ez a jóember, hogy a maradék hátralékot sem kell kifizetni, amennyiben ez problémás lenne, hanem valamilyen „egyéb módon” is lesz lehetőség törleszteni. „Ez képezné a ma esti megbeszélés tárgyát” – folytatta ir’Beralta. „Illetve az, hogy az elsődleges célpont ma este nem is a Szürke Király, hanem a bérmágusa lenne.” A házat megfigyelik, belső informátorok is vannak.

A rajtaütés terve is elkészült. Amennyiben részt veszünk az akcióban, a maradék tartozást teljesítettnek fogják tekinteni. A Tizenkettek részéről egy csatamágus csapat fogja koordinálni az akciót, az elfogásban közvetlenül nem is kell részt vennünk, annyira veszélyes ez a művelet. A bérmágus a legfelső, harmadik szinten rendezte be főhadiszállását. „Kedves barátom (itt a félszeműre mutatott) fogja vezetni az akciót a Szürke Király ellen a második szinten, Önöknek pedig a legalsó szintet kellene biztosítani, senki ne szökjön meg, és egyéb kellemetlenségek se történjenek. Az idő szűke miatt ilyen nagylelkű az ajánlatunk, szükség lesz a fizikai támogatásukra. Tudom, hogy ez nehéz döntés, de kapnak egy fertályórát, hogy megbeszéljék a döntésüket. Ha igent mondanak, további részleteket is meg fogunk osztani Önökkel.”

Villám hűvös, kimért hangon közölte az úrral, hogy előbb megbeszélnénk magunk között a dolgot, mivel meglátása szerint igen távoliak az álláspontok, és ha közeledni tudnak markánsan, akkor lesz értelme a részletekbe belemenni.

Beralta és társai ezt megértették, és „jóindulatuk jeléül” egy rope tricket és egy fürkészés elleni scrollt adtak át Villámnak. Belfegorban mégiscsak megfogalmazódott egy kérdés: „Anduin kapitány miért nem vett részt ezen a megbeszélésen?” „Őt elvezényelték más ügyekhez.” Különös…

Mielőtt felmásztunk volna a rope trick-be, ir’Beralta még utánunk szólt: „Hogy segítsem a döntésüket, és mivel tudom, hogy már korábban is több fontos ügyben segítették országunkat, tudniuk kell, hogy a fő célpont – ez a varázsló – egy nagyon veszélyes aberráns sárkányjeggyel rendelkezik, ami veszélybe sodorhatja a fennálló rendet, és akár egy újabb Gyásznapot is hozhat a világra. Ne pusztán rövidtávú érdekellentétet lássanak most, hanem a komoly fenyegetést is vegyék figyelembe! Így talán könnyebb lesz a döntésüket meghozni.”

A rope trick-ben Villám – mindenki egyetértésével – összegezte a helyzetet: az ajánlat nevetséges, részünkről maximálisan teljesítettük a szerződésben vállalt feladatot, ehhez képest a 20.000 gp nem lehet tárgyalási alap. Beralta pedig nem is figyelt oda, leszarta az álláspontunkat, csak a saját agendáját tolta rendületlenül.

Rövid diszkusszió után eldöntöttük, hogy „rájuk basszuk az ajtót”, nekik kell utánunk jönniük, ha egy kicsit is komolyan számolnak a részvételünkkel. Belfegor kérte, hogy a kard megszerzését is szőjük a tervbe. Ez kissé borította az addigiakat, illetve olyan irányba fejlesztette a taktikát, hogy az ajtóbebaszás után megpróbálunk előröl, tiszta lappal újra nekifutni az egész tárgyalásnak, semmisnek tekintve az összes előzményt („csak bemelegítés volt, beszéljünk komolyan”). Kérjük a teleportot haza, a kardot és az Angolnától kapott információt is be lehet dobni, ha van új egyezség. Belfegor ezt elfogadta.

Visszatértünk ezután a tárgyalóasztalhoz. Alicia vitte a szót. „Engedje meg, hogy kifejezzem mélységes csalódásunkat. A szerződés minden fontos elemét, amely az összeg rendezésére vonatkozott, teljesítettük határidő előtt: megszereztük a Szürke Király tartózkodási helyére vonatkozó információt, valamint Adaman Fane is élve érte meg a mai napot. Mivel ennyire távoliak az álláspontjaink, ezért nem tudunk részt venni semmilyen más akcióban, az Önök szolgálatában.”

A zsoldos ezekre a szavakra mérgesen felhördült, de ir’Beralta határozottan a karjára tette a kezét: „Nyugalom, Whiskey Jack!” Mi azért elindultunk kifelé.

„Várjanak!” „Abban igazuk van, hogy a szerződés ezen részét teljesítették, azonban részünkről kifejezett kérés volt, hogy minden nap jelentsenek. Ennek nyilván megvolt a maga oka. Utoljára a Szürke Szirtbe menetelük előtt jelentettek, és az az akciójuk egy darázsfészeknyi problémát indított el. Kaius király személyesen vonta felelősségre a Tizenketteket, ez önmagában egy katasztrófával ért fel! Rengeteg erőforrásunk ment el saját nyomozásainkra, melyeket a jelentéseik hiányában kellett folytatnunk!” 

A polémia még folytatódott egy ideig, de aztán Alicia diplomáciai géniuszának köszönhetően újra a pályára kerültünk. Ugyanis ir’Beralta végül azt kérdezte meg, hogy mit tartanánk akkor mi elfogadhatónak. Feltételeink így néztek ki:

• megfelelő kompenzáció, amennyiben a feladat meghatározás pontos;
• visszateleportálás biztosítása Sharn-ba;
• Szürke Király kardját szeretnénk visszavinni Sharn-ba, és elpusztítani.

Mindezért cserébe az alsó szintet biztosítjuk, legjobb tudásunk szerint, testi épségünket nem kímélve.

Ir’Beralta még tett egy kísérletet a feltételeken módosítani, amikor egy félelf alak jött be a szobába, súgott valamit Beralta fülébe, majd távozott. Beralta folytatta: „Beleegyezünk a feltételekbe, azzal a kikötéssel, hogy a kardot bevizsgáljuk, és a piaci értékének felét ki kell fizetniük érte!” „Ez így korrekt.” – bólintott Villám.

Mátyásnak eközben feltűnt, hogy ez a Whiskey Jack nagyon ismerős neki. „Pontosítsuk a teljesítés kritériumait” – vette át a fonalat Alicia. „A terv az, hogy az egységeinket bejuttatjuk a kúria kertjében lévő sufniba, és onnan indítjuk az akciót. A bérmágust elég régóta üldözzük, jelenleg a házban tartózkodik, de a város elhagyására készül. A világot átfogó hajsza során sikerült lokalizálnunk, Whiskey Jack őrmester a Szürkefal Hegység környékén kutatott utána a közelmúltban.”

„Foglaljuk írásba is az elhangzottakat, és a taktikai megbeszélés alatt talán még további információval is szolgálhatunk”- tette hozzá Villám. „Azt is írjuk le, hogy az előző szerződésben vállaltakat teljesítettük.” Hamarosan meg is jelent egy írnokforma gnóm, aki mindent precízen papírra vetett.

Villám kihasználva az alkalmat, 5 perc időt kér egy rövid megbeszélésre. Újra a rope trickben ültünk. Villám elmondta, hogy az őrmester az az ember, aki megölte a fey királynőt. Ez elképzelhetetlenül gonosz tett volt, egy pillanatig sem bízhatunk meg benne a továbbiakban. Nyilván Deneith háztársa, Intarra is nyakig benne van a pürében. Lehet, hogy ők az árulók, akik a Tizenketteket is meg akarják téveszteni! Belfegor rámutatott, hogy a bérgyilkos minden olyan akciónál ott volt, amit ez a Tizenkettek kötődésű brigád szervezett.

Villám felvetette, hogy az is lehet, hogy a bérgyilkos a Szürke Király embere, és a Tizenkettek kommandóját húzza éppen kelepcébe. Belfegor szerint figyelmeztetni kellene a Tizenkettek képviselőit a veszélyre. Mivel az idő lejárt, visszatértünk az asztalhoz, tele bizonytalansággal és gyanúval.

Miközben Beralta ismertette a teljesítési feltételeket, Villám belesutyorgott valamit Alicia fülébe. „Szeretnénk, ha a két mágus és mi ketten, nyolcszemközt tudnánk röviden megbeszélni valamit bizalmasan” – mondta halkan Alicia ir’Beralta fülébe. „Az idő sürget, de ha ragaszkodnak hozzá, legyen!” – egyezett bele Beralta. Villám, Alicia, a csatamágus és Beralta elvonultak a rope trick-be. A szobában hűvös csönd telepedett ránk. Intarra és a zsoldos merev tekintettel bámultak maguk elé. Én innentől kezdve árgus szemmel figyeltem Jack minden rezdülését és a felszerelését is próbáltam tanulmányozni. Olyan áruló jel vagy mozdulat után kutattam, ami lebuktathatná, mint orgyilkos. Amikor Villámék visszatértek, próbáltam leolvasni arckifejezésükből, mi történhetett bent. Pókerarcú diplomatáinkon természetesen nem láttam jelét érzelmeknek, mégis elfogott egy belső, rossz érzés. Valami nagyon nem volt rendben! (Villám kiegészítése: Először azt akartam tudni, hogy nem csapdába masírozik-e bele a csapat. De nem! Ők is tudták, hogy nemrégiben erősítést kaptak a házbeliek. Elárulták a beépített ügynökeiket is: a Berengias nővérek!!! Az is kiderült, hogy ir' Beralta maximálisan megbízik Whiskey Jack-ben. Újra hangsúlyozta, hogy milyen sikeresen kutattak nemrégiben egy Szürkefal hegységbeli kis faluban az aberráns sárkányjegyes után! Alig bírtam uralkodni magamon: ŐK A ZONDOLONI GYILKOSOK!!!! Úgy láttam, Aliciának még nem esett le a tantusz.)

Villám által pontosítva: Beralta ismertette a taktikai tervet egy kézzel felskiccelt térképen. Villám láthatóan nagyon koncentrált az alsó szintre, biztosra vettem, hogy a fejében ott lesz a térkép lenyomata. Ezen az eligazításon mindenki részt vett, hogy véletlenül se támadjunk egymásra.

Alsó szint: Intarra + Sárkánylégió

Középső szint:Whiskyjack + csapata (4 fighter + pap + varázsló)

Felső szint: ir' Beralta + 5 csatamágus

Ezen felül állítólag van egy kisebb felderítő egység, aki az egész akciót kívülről irányítja/koordinálja és már a helyszínen vannak, hogy megtisztítsák az udvart.

A lényeg, hogy Intarra velünk jön, és lesz rajta mindlink is a feletteseivel összekapcsolódva. Még az akció kezdete előtt be kell hatolnunk a helyszínre, a szolgák és inasok lakta első szintre. (Villám kiegészítése: Nyilvánvaló volt, hogy az életünkre törhetnek, de amíg itt álltunk a csatamágusok között, nem tehetünk semmit. A mindlinkben ott lesz Intarra, Whiskey Jack, ir'Beralta, csuklyás főcsatamágus és felderítő-irányító egység vezetője. Addig tehetetlenek vagyunk, míg nem történik valami váratlan... Az is az eszembe jutott, hogy ha ez az egész akció valóban élvezné a teljes Tizenkettek támogatását, akkor nem néhány mágus, hanem valószínűleg egy egész hadsereg lenne most itt, elképzelhetetlen fegyverarzenállal... Mintha erre utalt volna Ivello d'Medani is. Ez a Vult Gyermekei bagázs valami Deneith házon belüli titkos csapat lehet, akik a saját szakállukra dolgoznak.)

Korth, Palotanegyed, Varat Thaum kúriája

Elteleportáltunk. A mágusok közül több igen magas szintű, mivel volt, aki 4 embert vitt magával (legalább 12-es CL!). De a többiek se piskóták (min. 9-es CL!).  Egy sufniszerűségben értünk földet, invis sphere-ben, és zone of silence-ben. Felderítésre indultunk a sufniból kimozogva, a kúria északi oldalában. Intarra a ház felé mutogatott, miközben Villám az északra elterülő fás parkot tanulmányozta. „Csak nem teleportálásra alkalmas helyet keres?” – merült fel bennem a kérdés.

Konyhát és raktárszobát azonosítottunk, kívülről bekukucskálva. Villám az egyik ablakra mutogatott, felém fordulva. „Remek, hatoljunk be itt, nekem mindegy” – gondoltam. Simán sikerült benyomnom. Kinyílt, bemásztunk. Lapultunk nagyban az egyik helyiségben, a konyha mellett, amikor váratlanul, a főbejárat felől üvöltözés zaja szűrődött be: „Szürke Király! Most véged! Megölted a lányomat!” "Adaman Fane!" - hasított belém a felismerés. "Mi a faszt csinál ez itt? Csapdába sétál!" Erre nagy hangzavar vette kezdetét odakint, rohangálás, ugató hangok és kardcsörgés zaja töltötte meg a levegőt. A fölöttünk lévő szinteken is beindult a móka.

A helyiségben egy lépcső vezetett lefelé egy ajtóig. Genmajsa elindult felderíteni. Én a kifelé nyíló ajtónál hallgatóztam. A pincéből, melynek ajtaját Genmajsa kinyitotta, két baltás ogre próbált felfelé nyomulni, miközben harcosaink össze-vissza szerencsétlenkedtek. Ettől elpattant valami Villám elméjében, és egy tőrt felmarkolva puszta kézzel rontott az ogrékra. Közben eszelősen azt óbégatta, hogy „Leszámolok veled, gonosz féreg!” Mivel rajta volt az invis sphere, az is szépen lefoszlott mindenkiről. Epikus látvány volt, annyi szent! Tort ült az őrület a manorban. Egy kritikus szúrással le is szúrta az egyiket, az elterült a lépcsőn. „Gyere te is ide!” – sikította a másik ogre fülébe. Az odafordult, megcsóválta méretes bárdját, és Villám felé sújtott vadul. „Ezek kurva erős ogrék, vigyázzatok!” – hallottuk a még mindig láthatatlan Belfegor suttogását. Villámon ez már nem nagyon tudott segíteni, azonban őrült varázslónk az utolsó pillanatban mégis elhajolt, de így is csak a mage armor-ja fogta fel az ütést. Villám még zabosabb lett, rövid koncentráció után még egy tőrt rántott elő. Intarra ezalatt felderített a környéken. Amikor meglátta, hogy mi történik, elsápadt. „Nem ebben állapodtunk meg!” Villám azonban válasz helyett  a következő pillanatban elteleportált. A helyzet nem tűnt túl rózsásnak. (Villám kiegészítése: a megérkezésünktől idáig eltelt perceket utólag mindenképpen érdemes pontosan kielemezni, mert sokat tanulhatunk saját hibáinkból. És itt van miből, de bőven...)