[Caed Nau, 9. szint]

Tudtam. Amint elindultunk volna Villám azonnal behúzta a kéziféket, hogy újratervezze a saját tervét. Mint hamarosan kiderült - szerencsére. Addig, amíg mi a tervek újratervezésének újratervezésénél tartottunk, Geldeeris kivallatta az Inspiráltat. Hoppá! Elmondásából kiderült, hogyan is néz ki nagyjából a 9. szint. Ez segített, de Aasterinian megint nagy kihívás elé állított minket, jöttem rá, ahogy a fogoly Magiszter részletezni kezdte milyen ellenállásra számíthatunk. Ötven őrnél abbahagytam a számítás. Nem baj, így élhetünk neki tetsző életet.

Abban maradtunk végül, hogy maradt, hogy engem fogolyként visznek a szokásos módon, Merix lesz a Magiszter, a többiek pedig maradnak Acélfogúak. Arlynnt fennhagytuk, hogy rituálisan kivégezhesse az igazi Magisztert. A csendgömböt, amit most Verna varázsolt, megint én vittem. Az volt a terv, hogy ha feltűnés nélkül le tudjuk verni a velünk szembejövőket, akkor megtesszük, ha nem, továbbmegyünk. El is indultunk lefele. A lépcső alján azonnal az őrökbe botlottunk, akik meglepődtek a Magiszter megjelenésén és amint meglátták az Acélfogúakat, ellenséges kezdtek méregetni minket. Ránk is szóltak, hogy takarodjanak innen az Acélfogúak - tolmácsolta Merix. Egyre hangosabban, ugyanis Merix, ahelyett, hogy a tervnek megfelelően haladt volna előre és emellett arra utasított volna, hogy vegyem elő a csendgömböt, megállt két méterre tőlük és fordította, mind mondanak, majd úgy döntött támadjunk. Én hiba kérdeztem egyre kétségbeesetten, hogy vegyem akkora elő a csendgömböt, de Merixtől nem érkezett válasz. Merix mozdulatát megelőzte Verna villámgyors cselekvése, aki gyorsan a két shaugain mögé került - okosan úgy, hogy benne legyenek a csendzónában. Közben szólt is nekem, hogy vegyem elő a csendgömböt. Nazod is így tett, amikor ő is - megelőzve Merixet - elzárta az őrök mögött a folyosót. Az őrök ekkor tértek magukhoz és megtámadták Vernát eldobva az íjaikat, de nem találták el. Merix ekkorra szedte össze az energiát és lőtte meg az egyik őrt, megrendítve azt. Villám, aki már a feljárón volt Merix bénázását látva, visszatért és szólt ő is, hogy vegyem elő a követ. Én így is tettem. Belfegor pedig ezek után lerohanta mindkét őrt, kettévágva őket. 

A balszerencsésen induló csata győztes vége után átismételtettük Merixxel a taktikát komoly verést beígérve, ha még egyszer az életünkkel játszik. Én elraktam a követ és újra az eszméletlen foglyot kezdtem játszani. Nemsokára bele is futottunk egy őrjáratba, de ekkor már elvettem a csendgömböt és felkészültünk a harcra. Megleptük őket. Villám is át tudott bújni a lábuk között, mielőtt Merix belelőtt a távolabbi őrbe. Nazzod odalépett a megsebzett mellé, hogy nemsokára bevigye a végső csapást, de ezt Belfegor megtette helyette. Nemsokkal később egy alvóterembe értünk, ahol felszabadítottuk az ott alvó gonosz lények lelkét az evilági bűnök alól. Senki nem ébredt fel és mi sem lepleződtünk le.

A véres teremből továbbmenve egy boltozat után hallények hangját hallottuk. Gyorsan megbeszéltük a lassan szertefoszló mentális kapcsolatunkon, hogy mi lesz a taktika. Én, mint egy tüskéshátú bekísértem Merixet, mint Magistert és elálljuk az ajtót, amit mögöttük fedeztünk fel. Mikor beértünk a terembe észrevettük, hogy a három őrködő mellett van még hét alvó halember is, ráadásul egy nagy gödör foglalja el a terem jó részét, benne nagy halom büdös szeméttel és ami alapvetően változtatta meg a helyzetet, egy lejáró nyílt a lenti szintre. Én azonnal átláttam, miként kell változtatni a terven és alázatosan Merix mellé léptem a lejárat feléés megfogtam alázatosan a vállát és az ajtóra mutattam. Merix megértette a tervemet és felháborodottan vicsorogva elrántotta a vállát és az ajtóhoz lépett. A halemberek vicsorogtak, de nem merték bántani. Amint odalépett én azonnal a lejárathoz léptem óvatosan fölé lépve egy alvó halembernek - négyen a hétből a morgásra felébredtek, de ez nem - és azonnal ledobtam a csendgömböt. Merix végre a tervnek megfelelően azonnal belelőtt a mellett morgó őrbe. Erre elkezdődött a csata. Én beléptem a lejárat végébe, miközben elővettem szablyámat. A felébredtek felálltak - én az előttem lévőbe belesebeztem. Verna végre szólni tudott a többieknek, hogy jöjjenek és azok el is indultak a csendzónájában. A hallények nagy része Merixre ugrott, de ő nagyon jól védekezett, de azért volt ami eltalálta és az nagyon fájhatott neki. Miután szépen odaért a csapat többi része is és így szép sorban levertük őket és csak Merix sebesült meg. Még úgy sem kerültünk bajba, hogy Merix az utolsó lépéseként ellépett az általa védett ajtó elől, nem is gondolva a következményekre, de szerencsére lelőtte ezzel együtt az utolsó hallényt. 

Visszafele indultunk el, mert úgy gondoltuk, hogy nem lenne jó a félelf nélkül találkozni a fő transzmutátorral. Felfele menet megnéztünk két ajtót és az egyiken Verna mágikus csapdát, a másikon pedig nem volt semmi és mögötte a nagy őrző aludt, akit Belfegor levágott álmában. Fent összeszedtük a félelfet és a két transzmutátort is meggyőztük őket, hogy jöjjenek velünk, mert felszabadítanánk a fő transzmutátort. Most sokkal magabiztosabbnak tűntek és végül beleegyeztek, hogy jönnek. Valószínűleg feltöltődtek már pszichonikus energiákkal. Visszatértünk tehát a halemberes terembe és Verna megvizsgálta az ott lévő ajtót és mágikus csapdát talált rajta. Miután mindannyian biztonságba helyeztünk magunkat - látva Verna bőven izzadó homlokát - csodák csodája Verna felszabadultan sikkantott egy halkat, ezzel jelezve, hogy sikerült leszednie a mágikus csapdát. Ezek után még tovább kereset mechanikus csapdákat is, de nem talált - hiába, az élettapasztalat sokat segít a túlélésben. Verna tündöklése után felsorakoztunk mellette és Merix feltárta előttünk az ajtót. Bent hat shaugain aludt. Olyanok, akik korábban a pszichonikusakat irányították. Belfegor és Verna bement a terembe a csendzónába és szépen leölte az összes bent fekvő rabtartót. A terem végében jobbra egy boltív határolta újabb terem nyílt, amiben Verna megleste a bent lévőket. Ott aludt a nyakán lánccal a főtranszformátor, mellette az őre kifele figyelt éberen. Nem meglepő módon ott aludt még négy négykarú lény is - a főtranszformátor kreautrái. Villám is beóvakodott a terembe a transzmutátorokkal és megbeszélte a csendzónában Belfegorral és Vernával, hogy gyorsan letámadjuk őket. Én Merixxel kint várakoztunk csendben addig, míg oda nem jöttek és el nem mondták a tervet. A transzmutátorok segítséget ígértek a harcban - remélem állják a szavukat. Egyébként meglepett Villám terve, de örültem neki, mert olyan volt, mintha én találtam volna ki. Hajrá, bátraké a szerencse. Bementünk a csendzónában a terembe és bezártuk az ajtót magunk mögött. A terv - mint minden cselekvésen alapuló - fényes sikert aratott. Alig ocsúdtak fel a négykarú lények, mikor Nazzod már bent termett a visszavonuló őrző mellett és hatalmas sebet ejtett rajta. Bár Merix nem találta el őt és Villám is csak egy apró mágikus nyíllal találta el, végül az egyik transmutátor végezte be Nazzod munkáját lerobbantva az őrző már félig levágott fejét egy tűznyillal. Bár a fő transzmutátor eddigre már felébredt, de már nem tudott a gonosz parancsnak engedelmeskedni és hamar sikerült leállítania a teremtményeit, mielőtt azok ránk támadtak volna.

Mondtam én mindig, hogy előbb cselekedj és utána gondolkozz el azon, Aasteriniannak tetszően cselekedtél! Most tiszta szívemmel érzem, Aasterinian mosolygott csodás tisztító akciónk láttán. Remélem ez így marad az torony legaljáig és még azon is túl.

Alicia ir'Degard tollából