[Caed Nau, 6-7. szint]

1016. Therendor 24. Trebaz Sinara, három órával pirkadat után 

A hatalmas embrió mozdulatlanul lebegett a magzatvízhez hasonló folyadékban; meleg, lágy fény ölelte körül, mely a kristályketrec fókuszpontjaiból sugárzott. A szörnyet még csak kezdetleges hámréteg fedte, így tisztán ki tudtad venni az erős csontozaton felépülő óriás izomszöveteket, s a koponyát védő csontpáncél vázrendszerét.

„Ez hát a keltető” – futott át agyadon a gondolat, ahogy a balra nyíló kapuboltozatból eléd táruló behemót kezdeményt bámultad. Oena hurh’otjai istent játszottak ezeken a szinteken, s remélted a mennyei bosszú nem most sújt le rájuk. Amikor Te is itt vagy. Vagy pont Te vagy az isteni harag küldötte?     

A hetedik szinten jártatok éppen, mely a mutátorok működési területének második rétegét rejtette. A stratégia szinte változatlan volt: a Merix alakította Sh'igharrabdran vezette vörösszemű csapat vitte az előkelő piritari foglyot a tárnarendszer legalsó tartományába, Ratt’sha Shai színe elé. Annyi módosulás történt, hogy egy második fogoly is csatlakozott a csapathoz: Arlynn Si’Narah. A félelf nőre a mutátorokkal való tárgyaláshoz volt szükség.

Amikor Geldeeris elővezette tervét Nazzod egy hegyeset pökött, s valami olyat mormolt a foga között, hogy „Ez sem tud jobbat kitalálni”, de Villám szigorú tekintete kettévágta a további komment áradatot. Végtére is a taktika eddig bevált, s nem volt ok kételkedni benne, hogy a mutátorokra felügyelő messzeölő törzs őrszemei megállítanák az acélfogú főpapot.

A vizignóm elképzelése szerint aztán az Arlynn kisasszonnyal kiegészült Sárkány Légió a mutátor tartomány legalsó szintjén szépen visszafordul, s elkezdi felfelé felgöngyölíteni az ellenséget, mely így a kalapács (Sárkány Légió) és az üllő (vizielfek) között szépen felmorzsolódik.

A terv ugyanakkor arra épített, hogy a középső traktus lakóinak egy jelentős részét – a mutátorokat, s teremtményeiket - sikerül átállítani, így a Sárkány Légiónak csak takarítási szerepe lesz, s az elfek is arra tartalékolhatják erőiket, hogy az esetleges fentről érkező sahuagin ellencsapást elhárítsák.

Mindez azután tűnt lehetségesnek, hogy Villám és Geldeeris hosszasat beszélgettek a kiszabadított hurh’ot fogollyal. Arlynn elmesélte, hogy népe nagyjából másfél évezrede  Riedráról érkezett a szigetre az Inspiráltak hódítása elől menekülve. Az itt letelepültek hurh’otoknak - ó riedrai nyelven megváltottaknak - nevezték magukat, és nekiláttak, hogy kalashtar vezetőik útmutatása alapján új hazát építsenek maguknak.

Az új földet Drevar Si’narah-nak, azaz az Ígéret Földjének nevezték el. Legnagyobb településük – amely a Szikla Karom erőd körül terült el valaha - R’iah Te Toraz, azaz Vigyázó Tekintet  volt, mely egy erődített kikötővel is büszkélkedhetett.

A telepesek megfogadták, hogy mindenáron megvédik magukat az esetleges üldözőktől, s ezért egy több évtizedig tartó fókuszálási szertartással – melyben több száz pszion vett részt – egy hatalmas kolosszust növesztettek a magukkal hozott mélykristály szoborból.

A smaragdra hasonlító humanoidot Erech Gion-nak keresztelték el, ami annyit tesz: Hatalmas Védelmező. Az így keletkezett óriási fókusz képessé tette a sziget beavatott pszionjait, hogy mentális energiáikat nagyságrendekkel megsokszorozva használhassák.

A sors úgy hozta azonban, hogy a sziget lakóinak – terveikkel ellentétben – nem az Inspiráltakkal szemben kellett megvédeniük magukat: számukra az abban a korban kialakuló boszorkányhercegségek jelentették az igazi fenyegetést.

Bár az egy évszázadig folyó háborúban a hurh’otok sikeresen visszaverték az összes tenger felől érkező támadást, mégis végzetesen meggyengültek: a pszionok száma vészesen megcsappant az ütközetekben, s az új nemzedékekben pedig sokkal kevesebb affinis hurh’ot született.

Több, mint kétszáz évvel R’iah Te Toraz alapítása után a legkegyetlenebb boszorkányúr, Rettegett Viranthia több kaput is nyitott  Drevar Si’narah-nak  földjére, s csapatai elözönlötték a szigetet.

A túlélő lakosok a fővárosba gyűltek össze, s az őket vezető pszionok kétségbeesett lépésre szánták el magukat: Erech Gion segítségével hadba szólították a szigeten élő összes értelmes lényt, majd miután még ez is kevésnek bizonyult az egész sziget élővilágát a betolakodó ostromlók ellen fordították, s így végül legyőzték az ellenséget.

A diadalnak azonban nagy ára volt; a hatalmas mentális energiát igénylő szertartások során a fókusz furcsa átalakuláson ment át, s a gyakorlatilag egy védelmi mechanizmussá szerveződött sziget foglyul ejtette az itt élőket: soha többé nem hagyhatták el úgy az otthonukat, hogy vissza tudtak volna térni, mert minden visszatérőt automatikusan betolakodónak tekintett – és elpusztított – az átformált élővilág.

Mi több, az elfajzott Erech Gion lassan magukat a hurh’otokat is kezdte átformálni, s a védelem egyszerű alkatrészeivé degradálni. A nép befolyásolt tagjai, a w’en genoth-ok[1] maguk is a visszatérők ellen fordultak, s semmilyen szín alatt nem voltak hajlandóak elhagyni a szigetet, de még a kolosszális fókusz közelét sem.

A még élő pszionoknak nem volt elég erejük, hogy a folyamatot megállítsák, így kénytelenek voltak végignézni, ahogy a dicső hurh’ot civilizáció gyors hanyatlásnak indult: a lakosok nagy része békésebb hercegségekre költözött, az itt maradók pedig a sziget túlsó végébe vándoroltak, hogy Erech Gion befolyásától minél messzebb kerüljenek.

Az óriás szobrot betemették, s mindenhová figyelmeztető jeleket helyeztek el a szigeten, hogy az ide tévedő hajósokat távol tartsák. Sőt maguk is aktívan őrködtek, s megmaradt pszionikus tudásukat arra használták, hogy a hajósokat elriasszák a szigetről.

Sok sok száz év múlva Drevar Si’narah  földjére szörnyseregek érkeztek – ezek volt a gnoshiták -, akik  nagy számuk miatt képesek voltak átvágni magukat egészen a hajdani főváros romjaiig. Erech Gion deleje hatott a tudattalanjukra, ezért a pszionikus fókusz körül tárnajáratot építettek maguknak. A sorsukat azonban nem tudták elkerülni, s a Hatalmas Védelmező az itt tanyázókat is szép lassan a nagy defenzív mechanizmus részévé tette, így egy belháborúban teljesen kiirtották egymást.

Manapság a megmaradt hurh’otok a sziget távol eső részein élnek; ha lehetőségük adódik rá, megpróbálják elűzni a szigetre érkezőket, még mielőtt bajuk esne; főleg rémisztő illúziókat használnak. Erech Gion körül mentálisan edzett válogatott őrség vigyáz, akiket folyamatosan cserélnek.

A sahuaginok első törzse jó tíz évvel ezelőtt érkezett; először még sikerült megfutmaítani őket, de nemsokára erősítést hoztak magukkal, így ők is eljutottak Erech Gionig, s elfoglalták az erődöt, amit ők Szikla Karomnak kereszteltek el.

A harcokban legyőzték a mien ce’torak[2]-ot, azt a hurh’ot törzset, akik a Hatalmas Védelmező körüli katakombákban éltek. A hurh’otok népe között ugyanis elterjedt az a szokás, hogy ha valaki w’en genoth-tá vált, azt automatikusan kiközösítették, de nem ölték meg. A száműzött a mien ce’torak törzsben talált menedéket magának, s ott élt tovább.

A mutátorok ezen törzs tagjaiból kerültek ki. Ők avval foglalatoskodtak, hogy a sziget védelmi részét képező szörnyeket – elsősorban trollokat – tovább fejlesszék, s pszionikus mutációk során még erősebb harci gépezeteket formáljanak belőlük.

A fogságba került Arlynn rájött arra, hogy a mutátorok egy részét valahogyan sikerült a sahuaginoknak maguk mellé állítani, s most nekik dolgoznak: hatalmas behemótokat, lángköpő szörnyeket, és egyéb borzalmakat készítenek nekik.

Fogsága során Erech Gion segítségével mentálisan kapcsolatba tudott velük lépni, de a mutátorok nem voltak túl bizalmasak vele szemben. Csak annyit sikerült kideríteni, hogy négy mutátor dolgozik odalenn, és arra készülnek, hogy a sahuaginok és valamilyen magiszter éberségének elaltatásával a teremtményeiket egy adott pillanatban a betolakodók ellen fordítsák.

Ezt elérni azonban nem lesz olyan egyszerű. Mielőtt Alicia kéjes vigyorral az ajkán elvágta volna a sahuagin főpap torkát Geldeerisnek sikerült Sh'igharrabdran elméjáből némi információt kicsikarni.

A sauhagin vezető szerint a hurh’ot pszionokban egyáltalán nem bízik meg a Ratt’sha Shai. Ezért megbízta a Messzeölő törzset, hogy elit különítményük éjjel-nappal őrizze a transzmutátor foglyokat. Sőt Sh'igharrabdran szerint a Magasságos valamilyen speciális módot kieszelt arra az esetre is, ha ez a megoldás nem lenne elegendő.

A furfangos vizignóm – a lentebbi szintek vázlatos elrendezésén kívül - azt is kiszedte a főpapból, hogy a transzmutátorok tartománya a kilencedik szintig tart. A legelsőn az elementális támadás kifejlesztése folyik, a másodikon a behemótok készülnek,  a harmadikon arkán mágikus tulajdonságokat kapnak a mutánsok, s végül a negyedik szint a messzeölő különítmény szálláshelye.

Az itt élő messzeölők számát nem tudta pontosan a főpap, de a létszámukat legalább ötven főre becsülte, s azt is elárulta, hogy bri’sis’shak[3] nevű szolganépek is laknak velük. Az utolsó tartomány a Ratt’sha Shai saját területe, ahová még Sh'igharrabdran sem léphetett be engedély nélkül, és nem is járt annál mélyebben.

A Ratt’sha Shai kaput nyitott a pokolra a tizedik szinten, s pokoldarazsakat telepített a tartománya őrzésére. Sh'igharrabdran azt nem tudta, hogy a Magasságos  milyen más lényeket hívott még segítségül, de főnöke utalt arra, hogy, bárki, aki még lejjebb merészkedik, maga is a pokolra jut.

A vizignóm azt is kicsalogatta a főpap elmélyéből, hogy az ötödik szinten talált kapun túl a teljes Sziklatüske törzs és az Acélkarmúak erőinek fele lakik. Szükség esetén az erősítés a kerülő szárazföldi úton is ide tud érni, akár négy-öt óra alatt is, a riadóztatás függvényében.

A szárazföldi foglyokkal kapcsolatosan Sh'igharrabdran nem sokat árult el. A főpap a foglyokat az őrzője segítségével szokta „lekisérni”, s ott a Magasságosnak és a Szolgálóknak átadni; ez utóbbiak valamilyen sárkányálarcos humanoidok voltak. Szerinte a Magasságos valamilyen kísérletekhez használja az alanyokat, de ezek mibenlétéről nem sok elképzelése volt.

Geldeeris ezek alapján rövid, szűk körű haditanácsot tartott Villámmal és Glarard Darthoridan  . Ezen abban állapodtak meg, hogy a vizielfek egy kis küldöttsége elkíséri Alrynn fiát, Untult a hurh’-otok népéhez, és megpróbál segítséget szerezni tőlük a tenger felől érkező sahuagin erősítés ellen. (Verna észrevette, hogy az aggódó hurh’ot anya minden lehetséges módon megpróbálta megnevettetni kiszabadított fiát, de nem járt sikerrel).

A vizielfek másik része a Szikla Karom védelmére rendezkedik be, arra az esetre, ha a sahuaginok hamarabb ideérnének. Ez az egység mentális kötésen keresztül kapcsolatban lesz a Sárkány Légióval, és hogy ha szükséges felülről erősítést nyújt neki.

Ti pedig a félelf hurh’ottal a transzmutátotork szintjeit tisztítjátok meg a Messzeölőktől, és  megpróbáljátok  rávenni a pszionokat, hogy csatlakozzanak hozzátok a legalsó szint meghódításában.

Indulás előtt Alrynn a negyedik szinten a Hatalmas Védelmező fejének megérintésével próbált üzenetet eljuttatni honfitársainak, de azt mondta, hogy még ha megkapták is, akkor is némák maradtak, s nem jött válasz.

A hatodik szinten úgy haladtatok át, mint kés a vajon. A lépcsőknél tanyázó utolsó acélfogú őrség szó nélkül félreállt, s hagyta, hogy egy folyosón keresztül egy hatalmas csarnokba jussatok, mely furcsa leláncolt, szájmaszkos sahuaginokkal volt tele. Három másik terem után – melyek egyikében fura halemberekbe is botlottatok – jutottatok a lejárathoz, majd a következő szintre, ahol már egy kétszemélyes messzeölő őrség várt rátok.

Ők – bár igen gyanakodva méregettek ugyan – de azért utatat adtak, s így kerületetek egy folyosóra, melyről balra egy nagy terem nyílt, benne a keltetővel.

A szörnyszülött szeme hirtelen felpattant, s rád szegezte tekintetét. Hatalmas agyarakkal ékesített szája mohón kinyílt, s hosszú nyelve tapogatózva tapadt kristályfalú börtönére. „Elég volt a bámészkodásból!” – jött Villám hangja a mentális kapcson keresztül – „Induljunk tovább!”

DM üzenet: az újabb akcióra való felkészülés bő egy órát vett igénybe idő indulás előtt, a szükséges, és még felférő varázslatokat fel lehetett rakni. Ismét került „mindlink” a csapatra, valamint „tongues” Merixre.  A megbeszélés, és az eltelt idő egyéb részleteit, visszajátszással pontosítjuk. 

[1] w’en genoth: ó riedrai nyelven „sohasem nevető”; azért nevezték a kitaszítottakat így, mert aki Erech Gion befolyása alá került az örökre elvesztette a jókedvét, és a nevetés képességét is

[2] mien ce’torak: ó riedrai nyelven kb. azt jelenti, hogy „az örökkön  megkötöttek”

[3] bri’sis’shak-okról annyit sikerült megállapítani, hogy humaniod és hal keverékének néznek ki, hosszú lándzsával harcolnak, és aquan nyelvet beszélnek