Ragyogó szellő dalai: Nyolcadik Ének - Caed Nau

1016. Therendor 24. Trebaz Sinara, egy órával pirkadat előtt

A fekete nadálytő apró harangjai enyhén megrezzentek a kora reggeli szélben. Az őrt álló  sahuaginok üveges tekintete visszatükrözte a finom vibrálást. „Talán egy elszálló lélek kongatta meg a törékeny harangot”- futott át az agyadon az Éj-szurdoknál hátrahagyott hullákra gondolva.

Még kicsit kába voltál a térkapu használata után. Remélted, hogy Geldeeris terve működni fog. Működnie kell...

Talán ez volt a legőrültebb vállalkozás, amibe a Sárkány Légió fennállása óta belefogott. De úgy tűnt nincs más választás.

Alig száz lépésnyire ott állt Caed Nau hajdani nagyságának torz mementója. A sápadt holdfényben a csonka oszlopok, mint megannyi karmok meredtek felétek ...

A két pikkelyes annak a térkapunak a túlsó oldalát őrizte, mely az éj-szurdoki sahuagin tanyát kötötte össze a Szikla Karom-hoz vezető gyalogösvénnyel.  Az Állhatatosak korábbi búvóhelyén rejtőzködő tengeri rablókkal a vizielfek különítménye végzett. Glarard Darthoridan  harcosai az új egyezség rájuk eső részének feladatait maradéktalanul teljesítették: megtisztították a terepet a számotokra, hogy erőforrás veszteség nélkül szállhassatok alá a mélybe a hercegnőért a pikkelyesek szikla erődjébe.

A korábbi megállapodás újratárgyalására akkor került sor, amikor Amadeából visszatértetek Eschallusra. Geldeeris itt mondta el a Shi’landra Brightwind kiszabadítására szőtt terv részleteit. A kancellár beszámolt arról, hogy az uralkodót egy Szikla Karom nevezetű erődben őrzik, mely egy igen rossz hírű helyen, a Trebaz Sinara-n található.

Ez a sziget mindig is a hajósok legendáinak egyik baljós témája volt. Már ősidőktől gonosz teremtmények lakták, akik végeztek minden arra tévedő hajó utasaival. Ugyanakkor a történetek arról is mindig megemlékeztek, hogy a korábbi idők tengeri rablói, - pont a hely rossz híre miatt – előszeretettel rejtették el kincseiket a szigeten.

A vizignóm szerint ebből csak annyi érdekes, hogy az Orgalos-szal nagyjából megegyező méretű földterület ideális fészek a sahuagin főhadiszállás számára. Közel van – nagyjából huszonöt mérföldre északkeletre a Széllel Suttogók országától – és nem háborgatják a hajós népek. Így valószínűleg már sok-sok évvel ezelőtt megszállták a pikkelyes szörnyek.

Az ex-kancellár azt is elmondta, hogy a területről nem sokat tudnak. A Szikla Karom egy kazamata rendszer az egyik tengerparti hegyszirtben; a Szörnyek Korában[1] a gnashiták[2] egyik legfontosabb támaszpontja, de valójában a hely sokkal régebbi; a korai krónikák csak Caed Nau-ként említik, mely az archaikus nyelven annyit tesz: furcsa ember.

Winmore Penevallián[3] admirális szerint, - aki kb. hatszáz éve maga is járt a helyen - az erődrendszer igen ősi, és egy még ősibb kolosszust rejt. A tizenöt szint mély tárnarendszer egy nem evilági smaragdszínű hatalmas szobor köré szerveződik, mely olyan anyagból készült, amelyet az amatőr tudós Penevallián nem ismert.

Geldeeris megmutatta azt az ősi pergament, melyen a hercegi sarj saját kezű rajza ábrázolta a föld alatti labirintus rendszert. A kancellár szerint az ifjú admirális valamilyen titokra is bukkant a kazamaták mélyén. Mindenesetre a Penevallián ház a területet tabunak nyilvánította, melyet a Lhazaar hercegségek többi népsége is betart.

Az ex-kancellár azt is elmesélte, hogy rabsága kezdetétől mentális kapcsolatot tart fenn Shi’landra Brightwind-del. Tőle tudta azt is, hogy a hercegnőt Caed Nauban tartják fogva, valószínűleg az egyik legmélyebb tárna szinten. A fogvatartói eleinte nem bántották,  mert megegyezést akartak a sahuaginok Kapitánysággá nyilvánításáról. Amióta azonban Ascal Laberith-et kancellárrá választották megszűntek a tárgyalási kísérletek.

A vizigóm nagyon aggódott Shi’landra miatt. Szerinte az utóbbi időben az Apostol valamilyen mágikus kísérletezésbe kezdett a hercegnőn, mellyel az akaratát próbálta befolyás alá vonni. A hercegnő kitartott, de nem lehetett tudni meddig fogja bírni, főleg mivel egy hónapja nem sikerült  mentális összeköttetést létrehozni.

Geldeeris röviden beszámolt a piritari politikai helyzetről is. Az új kancellár arra használta frissen szerzett pozícióját, hogy – a hercegnő távollétében – újjászervezze a közigazgatást. A saját embereit ültette a kulcs pozíciókba, s az adóbevételek felhasználásában is döntő szava lett.

Ugyanakkor megítélését erősítette a polgárok szemében, hogy az országban megszilárdult a rend; a sahuagin támadások végleg megszűntek; a kereskedelem újjáéledt; ismét felpezsdült az élet.

Ascal a trónigényét nyíltan nem hangoztatta többé. Türelmesebbé vált, az erőforrásait és a figyelmét inkább arra használta, hogy a pártját tovább bővítse és erősítse. A szokások szerint, ha a hercegnő nem kerül elő a következő Kapitányok Éjszakájáig, akkor újra nyitottá válik a hercegségért való versengés. Akkor pedig már Ascal biztos befutó lesz.

Geldeeris szerint Trebaz Sinara-t kétféleképpen lehetett megközelíteni: légihajóval a magasból támadva, vagy az éj-szurdoki sahuagin támaszpontról térkapun keresztül. Azt, hogy az egyik térkapu pont a hírhedt szigetre vezet az ex-kancellár még az Állhatatosak bandájának felszámolásakor a Skyler Dawkins-sal folytatott beszélgetésből tudta.

A vizignóm ez utóbbit preferálta: egyrészt azért, mert a mételyhívők biztosan megtisztították ezt az útszakaszt a szigeten lakó szörnyektől, másrészt szerette volna egy füst alatt felszámolni a fővároshoz veszélyesen közel lévő ellenséges tábort.

Villám szerint ez a megoldás viszont nagyon kimerítette volna a Sárkány Légió erőforrásait, mire Geldeeris azt válaszolta, hogy a légi támadás során nem megoldott a hajó biztonsága amíg a csapat odalenn tartózkodik. Parázs vita kerekedett, melynek Glarard Darthoridan  vetett véget; a vizielf fejedelem felajánlotta, hogy egy harmincfős különítményt bocsát a rendelkezésre. Ez a kommandó képes lesz felszámolni az éj-szurdoki bázist és megtisztítani az utat Caed Nau katakomba rendszeréig.

Villám hathatós érvelésére Glarard még abba is beleegyezett, hogy a Megfeszítettel felálló csapat addig kinn őrködik a felszínen, míg a Sárkány Légió nem végez odalenn. A varázsló szeretett volna biztos hátországot, amíg a csapat odalenn dolgozik.

Az első támadás a terveknek megfelelően haladt. Az éj-szurdoki sahuagin hordát sikerült meglepni; láthatóan nem számítottak arra, hogy a vízzel elárasztott bázisukat komolyabb fenyegetés érheti a szárazföldről.

Az itt elfogott szörnyek egy kisebb törzshöz, a Vörösszeműekhez tartoztak. Bár sosem léptek a Szikla Karom területére, mégis sok érdekes információval szolgáltak. Elmondták, hogy a Ratt’sha Shai, a Magasságos iránymutatásai alapján az Acélfogú törzs érkezett először a szigetre. A Szikla Karom erődöt kemény harcok árán foglalták el a benne lakó trolloktól és humanoidoktól, akiket huhogóknak nevezték magukat, és akik védekezésképpen varázslatot is használtak a hódítók ellen.

A tenger népe azonban azután sem lelt nyugalmat, miután elfoglalta a katakomba rendszert. Úgy érezték, az egész sziget fellázadt az ittlétük ellen; lépten nyomon szörnyek támadtak rájuk, de még a növényzet is ellenük fordult: mérgező csípések végeztek az óvatlanokkal, s volt úgy, hogy egész őrjáratok tűntek el nyomtalanul.

További törzsek érkeztek, s így sikerült az erőd környékét stabilan tartani, de a veszteségek miatt a törzsfők így is a terület kiürítésén gondolkoztak. A helyzet csak az után oldódott meg, hogy a Magasságos működésbe hozott két itt talált térkaput, melyből az egyik a tengerbe, a másik Orgalosra vitt.

Azonban továbbra sem volt nyugalom az erődben. Időről időre a bázison tartózkodó harcosok közül néhánynak elborult az elméje és rátámadt a többiekre. A papok tanácstalanok voltak a helyzettel kapcsolatban; végül ezeket a sahuaginokat el kellett távolítani a katakombákból.

Az alagútrendszerről csak általános tudásuk volt. A felsőbb szinteken éltek a harcosok, akik döntően az Acélfogú törzsből származtak. Középen a transzformátorok tevékenykedtek, akik sahuagin mutánsok létrehozásán ügyködtek; a legalsó rétegek tiltott területnek számítottak, ahová csak a papoknak volt lejárásuk.

Az Acélfogú törzsfőnök, R'autsashar - a szigeten tapasztalt veszedelmek miatt – igen jól megszervezte a felső szintek védelmét. Az Orgalos-ról elhurcolt mesteremberek segítségével komoly csapdarendszert telepítettek a legfelsőbb védelmi vonalakra. Támadás esetére a stratégiájukat arra építették fel, hogy a felső szintek védői elég időt nyerjenek ahhoz, hogy a lentebb található térkapun keresztül erősítés érkezzen a tengerből.

A Vörösszeműek elfogott bandafőnöke, Tar’sha H’ubb azt is elmondta, hogy szerinte nagyjából az Acélfogú törzs fele, közel száz harcos állomásozik a Szikla Karom járataiban. A fegyverforgatók fele állandóan a legfelső szinten foglal harcállást, és még egy behemót is erősíti őket. A második szinten a kuo-toa segéderők kisebb harci bandája lakik, vagy két tucat lándzsással. A harmadik szint pedig az Acélfogúak szállásterülete.

A mélyebb tárnákról Tar’sha H’ubb nem sokat tudott, viszont papja, a régi ismerős hobgoblin  Telgar az „erős rábeszélés” hatására elárulta, hogy a negyedik szinten lakik Sh'igharrabdran az Acélfogúak főpapja, s azt is, hogy ezekben a termekben folynak a szertartások, melyben Gr’omth Gr’ogha-t, az Árnyjátékost, a sahuaginok új istenét imádják. A pap szerint a tengerbe vezető térkapu valahol az ötödik szinten lehet.

Telgar azt is elmondta, hogy Ratt’sha Shai parancsának megfelelően az elmúlt időszakban különös figyelmet szenteltek annak, hogy előkelő vagy tehetős orgalosi polgárokat ejtsenek fogságba. Ezeket Telgarnak kellett a Szikla Karomba kísérnie, és Sh'igharrabdran-nak átadnia. Azt nem tudta, hogy a foglyokkal később mi történik, mindenesetre az a négy, akit eddig lekísért, még nem tért vissza.

Geldeerisnek ez adta az ötletet, hogy egy igen agyafúrt tervvel álljon elő. Azt javasolta, hogy a Sárkány Légió játssza el, hogy egy úri dámát visznek a sahuagin főpap elé. Kapják el a Sh'igharrabdran-t, majd játszák el, hogy a főpap az alsóbb szinteken található térkapuhoz kíván menni. A térkapu hatástalanítása után – melyben Nazzod tudományára számított az ex-kancellár – a Légió kezdje el alulról felgöngyölíteni a katakombákat, mely művelethez szükség esetén az elf csapatok is tudnak kívülről csatlakozni. A továbbiakat a foglyok kihallgatásával szerzett információk alapján kell meghatározni.

Az ötletről heves vitatkozás kerekedett, de jobb megoldást végül senki sem tudott javasolni. A vizignóm a kétkedőket egy lepel varázslattal megírt tekercs előhúzásával győzte meg. Az erős bűbáj képessé tette a Légiót, hogy órákig illúzióval legyen álcázva, mely harcba bocsájtkozáskor sem szűnt meg automatikusan.

Geldeeris továbbá felajánlott a terv szerint a Telgart játszó Merix számára egy nyelvek használata varázslatot, a többieket pedig az elfek látták el nyelvek értése bűbájjal. A vizignóm megszőtte a szokásos elmekapcsot is, melybe a csapat tagjain  kívül magát foglalta bele.

Így történt, hogy nem sokkal nap- felkelte előtt a Sár- kány Légió útnak in- dult Trebaz Sinara szigetére. Elől a hob- goblin papot alakító Merix, utána az ájult Aliciát cipelő két sahuagin harcos, Belfegor és Nazzod, végül a sort lezáró pikkelyes fegyverforgatók, Verna és Villám.

A túloldalon két marcona őrszem várt rátok ...

A pillanat tükrét a magasabb strázsa reccsenése törte darabokra: „Srh’akh!”- szegezte rátok háromágú szigonyát fenyegetően. „Állj!” – köpte elmédben  a szót a fordító varázslat, bár ezt a kifejezést bűbáj nélkül is felismerted volna. Elkezdődött ...

[1] Szörnyek Kora: háborús időszak, mely kb.: G.sz. 500-550ig tartott, melyben szörny seregek támadtak a Lhazaar hercegségekre. Ebben a háborúban rombolták le Orgalos korábbi fővárosát, Umbath-át.

[2] Gnashiták: a Szörnyek Korában a szörny seregek vezére egy Gnasheromous nevezetű leviathán volt; követőit a szembenálló fél egyszerűen csak gnashitáknak nevezte

[3] Panevellián ház: Orgalos harmadik nagy uralkodó háza; a Szörnyek kora után I. Albert Panavellián alapította meg az Acélhátúak hercegségét; a ház uralkodása kétszázhatvan évig tartott, és III. Dawald halálával ért véget