Belfegor feljegyzései alapján

204. alkalom (hétvége - 1. nap)

Miközben Aliciával és Nazzoddal segítettünk a foglyoknak a vízen átkelni, Villám elbeszélgetett a rangidős kováccsal és elmondta neki kik vagyunk és miért jöttünk. Nazzod ma nagyon segítőkész hangulatában volt, ezért felgyógyította Merixet is, akit a hernyó megharapdált.

Miután elkísértük a foglyokat biztonságos helyre, egy kicsit elbeszélgettünk arról, hogy mi is legyen a stratégiánk a jelenlegi helyzetben. Nazzod nem értett vele egyet, de abban maradtunk, hogy nem támadunk, hanem inkább megvárjuk a támadást és így védjük meg a várost.

A sikeres akció örömére estebédre hívtak minket a lovagterembe, ahol a kapitány megköszönte a közreműködésünket.

Villám és a hercegnő külön egyeztettek, ahol a hercegnő elmondta, hogy a fővárosban sok változás nincs és szerinte nem várható támadás.

Éjszaka Merix felébresztett minket, hogy rosszat álmodott. Már majdnem elküldtem melegebb éghajlatra, amikor láttam, hogy a többiek ettől mennyire megijedtek. Miután kitisztult a fejem rájöttem, hogy ez nem véletlen, hisz Merix álmaiban a jövőbe szokott látni...

Most elmondta, hogy az volt az álmában, hogy a légi hajót megtámadták. Erre mindenki elindult a hajó irányába. Villám kiabált is valami riadóról, amit nem tudom ki vett komolyan… de túl sok mozgást nem lehetett észlelni.

Merix, miután leért az emeletről, kiszúrta, hogy egy szárnyas sahuagin locsolja épp valamivel a hajót, amit kiabálással tudatott is mindenkivel, aki hallotta. A sahuagin is hallotta a kiabálást, ezért miután savat köpött a hajóra, gyorsan felrepült és kezdett távolodni. Az őrök nyílvesszőket lőttek rá, de nem találták el.

Miközben rohantam Merix után, hallottam és éreztem is, hogy Verna varázslatával védelmet helyezett rám. Alicia is varázsolt, aminek hatására a repülő sahuagin leesett a földre.

Merix érzékszervei nagyon ki voltak élesedve, ezért ismét észre vett valamit, mégpedig azt, hogy a hajóban még volt valaki, aki már el is kezdte a gyújtogatást. Belelőtt egy varázslattal a gyújtogatóba, aki ettől behanyatlott a tűzbe.

Villám kiabált közben, hogy homokkal oltsák a tüzet, ne vízzel. Nazzod miután visszaváltozott kutya formából, el is oltotta a tüzet.

A földre esett szárnyas sahuagint a katonák elkezdték csépelni annyira, hogy még a kapitány is alig tudta őket leállítani, majdnem meg is ölték. Nazzod ezt látva, nagyon kiakadt.

Miután meggyőződtünk róla, hogy nincs több ellen a környéken, összeszedtük, amit találtunk (rémcápa bőréből készült páncél, cápabőr páncél, egy potion, amit Villám el is rakott, valamint találtunk még kb. 1200 arany értékben igazgyöngyöket és egy olajos flaskát).

Szerencsére a hajónak nem lett komolyabb baja, néhány kisebb tárgy égett csak el, ami pótolható. Megsérült még a vitorla is, de ezt a problémát tudtuk kezelni másnap. Reggelig azért még őrködtünk a hajónál, de nem történt semmi az éjszaka hátralévő részében.

Reggeli után, amit a lovagteremben fogyasztottunk el a hercegnő társaságában, kicsit átkutattuk a várost, de nem találtunk semmi érdekeset és nem is történt semmi aznap.

Hercegnő tájékoztatott minket, hogy a vízi elfeknél egyre rosszabb a helyzet, ezért oda kellene menni, amit én támogattam, de Villámnak voltak ellenérzései. Akkor nyugodott meg, amikor Geldeeris elmondta, hogy van ott egy támaszpont, ahol a hajót el tudjuk rejteni.

Miután kihajóztunk nem történt semmi említésre méltó esemény, egyet leszámítva. Ez pedig az volt, amikor Villám egy csapatmegbeszélést hívott össze, ahol elmondta, hogy Verna kiszúrta, amint Merix valakivel titokban kommunikál. Merix persze tagadott mindent, mire Alicia berágott és állon akarta vágni Merixet, de nem találta el. Vernánál is elszakadt a cérna, mert megfenyegette Merixet, hogy valljon, mert Alicia nem csak ijesztgetni fog, ha nem mondja el az igazat. Merix ettől nagyon megijedhetett, mert elmondta, hogy álmodott is valamit. Verna erre már vízbe dobással fenyegetőzött, amire Villám is ráerősített. Merix a fenyegetések hatására bevallotta, hogy nem kedveli Villámot. Villám persze visszavágott, hogy az érzés kölcsönös. Mindenesetre a vége az lett, hogy (lehet az állon vágástól való félelem következtében) Merix felajánlotta, Aliciának elmondja az igazságot és majd ő eldönti, veszélyes-e a csapatra vagy sem. Nagy nehezen beleegyeztünk, de érezni lehetett, hogy Merix a legtöbbek bizalmát elvesztette (már akinek még volt). Alicia szerint egyébként nem gond, hogy Merix nem mondja el nekünk a részleteket.

A hajónk megérkezett az úti céljához. Merix az események hatására, bánatában egyre többet iszik.

205. alkalom (hétvége - 2. nap)

Merix nagyon jó kedvű lett. Kezdem azt gondolni, hogy nem is bánatában iszik, hanem mert betegesen szereti az italt…

Miután a hajóval megérkeztünk, a víz alatti levegővételt biztosító orrcsipeszt felrakva lemerültünk a víz alá. 

Az ezt követő eseményeket lásd Ragyogó szellő dalai közül a 6. énekben. 

A naplovag kardját átadták a csapatunknak! Leírhatatlan volt az öröm és a büszkeség, amikor a kezembe foghattam először. A gonosz szolgáinak ezentúl még kevesebb esélye lesz, ha velem találkoznak, az már biztos.

Xylna, a vízi elf vezetett minket. Merix útközben varázslattal lelőtt egy halat és imára hívta a csapattársait, de nem nagyon foglalkozott vele komolyan senki, hisz láthatóan részeg volt.

Azért azt el kell mondanom, hogy nagyon nem kellemes a víz alatt…. a hangok is furcsán, rosszul terjednek, a mozgás is nehézkes. Ez nem az én világom...

Merix elmesélte az álmait, melyek a következők voltak:

Első álom: Templomban álltunk, sahuaginok támadtak ránk, vér volt mindenütt, kacagó hang a mélyből.

Második álom: Két darab vérrel teli kád volt az álomban, ezenkívül sárkányok és itt is kacagás.

Harmadik álom: Ércbányában voltunk, démonok támadtak ránk.

Hát ez nem túl jó előjel… de a naplovag kardjával nem állhat semmi az utunkba!

Vezetőnk elkezdett sürgetni minket, hogy menjünk biztos helyre, amikor Verna kiszúrt néhány szörnyet a víz alatti romok között. El is indultam feléjük azonnal, amire válaszul zöld köd jelent meg több helyen körülöttünk. Nem törődve a köddel tovább haladtam a szörnyek felé, elővéve a naplovag kardját, hisz eljött az ideje annak, hogy élesben is kipróbáljam. Nem csalódtam, csak úgy hullottak a férgek!

Alicia fényt teremtett csata közben, Villám, Merix, Verna és Xylna azzal volt elfoglalva, hogy kimenjen a zöld ködből. Nazzod krokodillá változott és úgy küzdött az ellenséggel.

A csata után Nazzod felgyógyított engem és Aliciát. Alicia pedig Vernát kezelte, mert ő is megsérült.

Miután mindenki felgyógyult, tovább indultunk Xylna után, aki egy templomhoz vezetett minket. A templomot egy kisebb sereg vette körül: Huszonegy teljes páncélzatba felöltözött harcos, csikóhalon lovagolva. A harcosok gyanúsan méregettek minket, de vezetőnket látva, szó nélkül beengedtek a templomba.

Xylna a templomban elmondta, hogy itt a „Megfeszített” lakik, Gratgor Aumlaut, egy szent élőlény, aki nagy hatalommal rendelkezik. Ahhoz, hogy elfogadjon minket, fohászkodni kellett hozzá. Nekem nagy kedvem nem volt ehhez, de mikor láttam, hogy mindenki elkezd imádkozni és is meggyőztem magam, hogy ez hasznos lesz és egy ilyen eset nem befolyásolja istenemhez, Dol Dornhoz fűződő viszonyomat sem.

Az elfogadáshoz nekem egy démonnal kellett megküzdenem és természetesen a naplovag kardjával ez nem volt kihívás, pillanatokon belül teljesítettem a próbát és éreztem, hogy ezzel a Megfeszített a bizalmába fogadott engem. Ennek eredményeképp a sebeim is begyógyultak. Sajnos a kardom csatában szerzett sérülése nem jött helyre, de ezt majd egy megfelelő helyen orvosolni fogom. Egyébként kicsit azért elgondolkodtam, hogy miközben küzdöttem a démonnal, senki még csak a füle botját se mozdította meg annak érdekében, hogy segítsen nekem. Még szerencse, hogy ilyen jól képzett harcos vagyok…

A csata után Villám kérdésére, hogy: „Mindenki megtalálta a lelki békét?”, Alicia azt válaszolta: „Ezzel a köcsöggel?”. Ebből arra következtettem, hogy Alicia nem férkőzött a Megfeszített bizalmába.

Hirtelen egy mentális üzenetet kaptam valakitől, aki az árnyjátékosnak mondta magát, hogy ne akadályozzuk meg abban, amiért egy csapatot küldött és akkor nem fog bántódásunk esni, sőt még a naplovag páncéljának egy hiányzó részét is megígérte, ha nem állunk az útjába. Visszaüzentem, hogy sajnos nem tudok segíteni neki.

Hozzám hasonlóan a csapattársaim is kaptak üzenetet, mindenki kapott egy kis fenyegetést és valami ígéretet is. A mentális üzenetet küldő azt állította többeknek, hogy a fenti világban gyorsabban telik az idő, és mióta itt lenn vagyunk a hercegnőt elrabolták és fogságban tartják. Természetesen, ha segítünk, akkor nem esik bántódása.

Xylnát megkérdeztük az igazságról, aki a felettesével történt gyors, mentális egyeztetés után azt mondta, a legfontosabb, hogy az általuk őrzött varázstárgy ne kerüljön az ellenség kezébe. Egyébként a többi igaz, amit az árnyjátékos üzent. Alicia fűzte ehhez a legokosabbat: „legalább jó sok zsoldot kapunk, mikor visszatérünk ebből a lelassult világból”.

Rövid megbeszélés után eldöntöttük, hogy maradunk és segítünk megvédeni a varázstárgyat, utána pedig elvisszük innen biztonságos helyre.

Ezután az ablaktáblák berobbantak és megtámadtak minket. A támadók között volt három cápa, egy óriás sahuagin és két kisebb. Két láthatatlan ellenfél is jött és egy négy karddal küzdő alak is ránk támadt. Miután megjelent az ellenség, kihunytak a varázslatok és sötétség borult a teremre. Elég félelmetes belépő volt, de engem nem rettenthet meg semmi, így rátámadtam a mocskokra. Érzékeltem, hogy Xylna és Villám is komoly varázslatokat lőtt az ellenfélre, valamint hogy Alicia sárkánnyá, Nazzod pedig vízelementállá változott. Azt nem érzékeltem, hogy Verna mit csinált, de biztos ő is megint valami kemény varázslatot dobott az ellenségre. Merix megpróbálta megsebezni az egyik támadót, de kevés sikerrel.

Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, sajnos a túlerő egy idő után maga alá gyűrt. Csata közben éreztem, hogy a Megfeszített próbált segíteni rajtam különböző gyógyító, felélesztő varázslatokkal, de a túlerővel szemben ő is tehetetlen volt. Alicia a makacsságának és szerencsés beszólásának köszönhetően nem kapott segítséget a Megfeszítettől, így ő eléggé óvatos volt a csata közben.

Úgy láttam, hogy a varázslatok nem nagyon működtek a megszokottaknak megfelelően, valami megzavarta, megszüntette a legtöbbet még mielőtt komolyabb károkat okoztak voltak. Nazzod örvénnyé változása is hirtelen ért véget, aminek köszönhetően az ellenség őt is legyűrte.

Miközben élet-halál harcot folytattam az ellenséggel és egyedül feltartottam a még életben lévő szörnyeket, a szemem sarkából láttam, hogy először Villám, majd szépen sorban a többiek is lementek a lépcsőn és egyedül hagytak a küzdelemben. Ha ilyenek az ember csapattársai, nem is kellett volna ide ellenség, futott át az agyamon a gondolat. De sajnos az ellenség itt van és fel is szólítottak, hogy adjam meg magam. Dehogy adom! Mit gondolnak ezek! Aztán újra elsötétedett a világ.

Mikor magamhoz tértem azt érzékeltem, hogy valahogy lekerültem az alsó részre én is és a társaimmal vagyok összekötve valamilyen mágiával. Nem tudom, hogyan kerültem oda, de Villám azt ígérte, majd egyszer elmeséli mi is történt lenn, amíg én tartottam a frontot fenn.

Az idő megállt, a szabadság és a hatalom érzése áradt szét bennem. Éreztem, hogy szinte bármit megtehetnék ezzel a mágiával, amihez most hozzáfértem. Nazzod és Merix kihasználta az alkalmat és a fenti ellenség közül kettőt ki is iktattak egy-egy gondolattal. Mivel nem találtam sehol a naplovag kardját és sisakját én arra koncentráltam, hogy az eltűnt felszerelésemet visszaszerezzem, melyet sikerült is visszaidéznem magamra. Villám, tőle szokatlan önzetlenséggel, arra koncentrált, hogy segítsen a csapattársainak, a sárkánylégiónak.

Mint kiderült, egy démonherceg próbált meg kiszabadulni a börtönéből és ez a démon volt az is, aki megpróbált manipulálni minket a fejünkben megjelenő gondolatokkal. Kihasználva a jelenlegi hatalmunkat, közösen bezártuk a kaput, melyen a démonherceg ki akart szabadulni.

Miután véget ért a varázslat, láttuk, hogy két szobor megindult felénk. Xylna „örökké ébernek” nevezte ezeket a monstrumokat. A szobrok mellett egy kisebb démon, egy babau is üldözni kezdett minket. A szobrok nem válogattak, mindent ütöttek, ami mozog. Minket is és a démont is.

A megszokott káosz ismét eluralkodott csapatunkon és két felé szakadtunk. Nazzod és Xylna lenn maradtak a teremben a szobrokkal és a démonnal. A többiek megindultak felfelé, ahol szembetalálkoztak a fenti ellenséges csapat még megmaradt tagjaival. Köszönhetően a Megfeszített segítségének és az általam megidézett másik Belfegor hatékonyságának, sikerült úrrá lennünk a helyzeten és legyőztük a szembe jövő csapatot. Szerencsére Nazzod és Xylna is ki tudott menekülni épségben, és a szobrok sem követtek minket a fenti részbe.

Az elhullott ellenségnél elég sok mindent találtunk, többek között 1 nagy tridentet, 6 potiont, egy lándzsát, egy amulettet, 4 hosszú kardot, 3 nagyobb méretű hosszú kardot, két wandot, egy kesztyűt, egy köpenyt.

Nazzod elmondta, hogy a démonherceg kiszabadulhat, mert a Megfeszített legyengült. Szükség van arra, hogy segítsünk a Megfeszítettnek egy szeánsszal és feláldozott varázstárgyakkal.

206. alkalom (hétvége - 3. nap)

A Megfeszített igazolta Nazzod állítását, azzal a kiegészítéssel, hogy több varázsenergia kell a kapu lezárásához, mint amit a most talált tárgyak feláldozásával elő lehet állítani. Xylna elmondta, hogy ő tud segíteni, de előtte meg kell esküdnünk az istenünkre, hogy nem mondjuk el senkinek, amit meg fogunk tudni. Erre azért volt szükség, mivel a csata közben többekről törölték azt a varázslatot, ami egyébként gondoskodott volna arról, hogy a felejtés megtörténjen.

Az eskütétel után, Xylna elárulta a titkot, hogy van egy hely, ahol lehet kincseket, kristályokat találni, de sok kristályra lesz szükségünk, mivel a Megfeszítettet el kell, hogy vigyük innen és ez sok energiát igényel.

Mielőtt elindultunk volna kristályokat szerezni, úgy döntöttünk, hogy leütjük a szobrokat, melyekről Villám kiderítette, hogy kőgólemek.

Erre azért volt szükség, hogy Nazzod megvizsgálhassa a lezáró pecsétet indulás előtt és utána pedig, ha visszaérünk a kristályokkal, akkor egy két órás szertartással le tudja zárni a kaput. Gondos előkészületek, megbeszélés után nem is okozott problémát a kőgólemek kiiktatása.

207. alkalom

Nazzod megvizsgálta a kaput és azt mondta találkozott már ilyen pecséttel. Véleménye szerint egy démonlord ezt simán átrágja, de a kristályszerzés ideje még belefér, azonnali beavatkozásra nincs szükség. Elmondta még, hogy szerinte démonfattyak szabadulhattak ki a csata alatt, ezért legyünk óvatosak.

Egy rövid úszás után elérkeztünk a kristálybarlang bejáratához, ahol Xylna kérte, hogy forduljunk el, amíg kinyitja a kaput. Persze megtettük, és mivel én nem kukucskáltam, nem is tudom, hogyan nyitotta ki a kaput, de mire visszafordultunk már szabad volt a bejárat.

Beúsztunk a feltáruló nyíláson, ahol különböző szobrokat láttunk, melyekre én nem nagyon figyeltem, mert nem voltak ismerős formák. Nemsokára egy terembe érkeztünk, aminek a közepén egy szarkofág volt, rajta egy emberalak. Megint el kellett fordulnunk, míg Xylna kinyitott egy ajtót, amin tovább haladhattunk. Ahogy úsztunk tovább lefelé, hatalmas barlangokba érkeztünk, a falakon itt-ott megcsillant valami, de Xylna szerint „nem itt a legbőségesebb a kristálytermés”, ezért még vagy fél órán keresztül úsztunk tovább, mire megérkeztünk a megfelelő helyre.

Itt már tényleg rengeteg kristályt láttunk a barlang falába ágyazva. Merix neki is állt a tőrével egyet kipiszkálni, persze nem sok sikerrel. „Ide speciális szerszámra van szükség.” mondta Xylna és elővett egy kis csákányt, amivel már hatékonyabban lehetett a kristályokat kibányászni.

Merix annyira be akarta bizonyítani, hogy a kristályokat tőrrel vagy kézzel is ki lehet szedni, hogy nem is vette észre mennyire lemaradt a csapattól. Szerencsére azért még időben kiszúrta a közeledő szörnyeket, így csak az első hullámban érkező lények támadtak rá.

Xylna és Verna varázsoltak az érkező ellenségre, miközben Merix a csapattársai felé menekült. Nazzod is varázsolt valamit, de nem történt semmi, viszont az ellenség varázslatának következtében Xylna és Verna nagyon rosszul kezdte érezni magát. Éreztem, hogy rám is érkezett egy varázslat, de én ellenálltam neki. Nemsokára rajtam kívül mindenki nagyon rosszul érezte magát. Annyira, hogy a legtöbben hánytak is.

Észrevettem, hogy amikor Merix megszúrta az egyik támadót, akkor én, de ahogy láttam a többiek is fájdalmat éreztek. A gyanúmat megerősítette, hogy Villám elkezdte kiabálni, hogy: „Kispofát ne üssétek, mert mi szívjuk meg!”.

Sajnos volt egy nagydarab is köztük, akivel igen meggyűlt a bajom. Sokat kiosztottam neki, de ő is nekem. Igazából a végén már nem is láttam, hogyan fogunk innen élve kimenekülni, amikor éreztem, hogy átjár valami különös energia és felgyógyultam. Megfeszített szólalt meg utána a fejünkben: „Ennyit tudtam tenni értetek…”

208. alkalom

A Megfeszített segítsége után, újult erővel vágtunk a csatába és az ellenségbe. A rosszullétet okozó varázslatok is megszűntek, így nemsokára, Dol Dornnak hála, le is győztük a gonosz teremtményeket. A győzelem után, Xylna csákányának segítségével egy jó adagot bányásztunk a kristályokból.

Visszacipeltük a kapuhoz a kristályokat, ahol Nazzod elmondta, hogy a vizsgálata alapján sajnos a kristályok nem lesznek elegendőek a kapu megfelelő ideig történő bezárásához, ezért az itt megszerzett zsákmányt is fel kell áldoznunk, hogy a szertartás elegendő hatékonysággal működjön.

Mindenki egyetértően bólogatott Nazzod szavaira, hogy akkor csinálja, hisz ő ért hozzá. Érdekes módon, még Villám és Merix sem emelte fel a hangját, mintha valahol máshol jártak volna gondolatban… vagy lehet, hogy csak Nazzod volt nagyon meggyőző.

Ezek után Nazzod, a Megfeszített segítségével, aki visszatartotta az élőhalottakat, bezárta a kaput. A Megfeszített felszabadult az eddigi szolgálata alól, így magunkkal vihettük.

Visszatértünk az elfekhez Xylna vezetésével, aki elintézte, hogy a biztonság kedvéért, azért töröljék az emlékeiket azoknak is, akik nem felejtették el a történteket. Még szerencse, hogy a naplómban rögzítettem a főbb eseményeket, és remélem a többiek is így tettek. Mindenesetre én nem mondom el nekik, hisz megesküdtem Dol Dornra, hogy tartom a számat.

Visszaérve bizonyossá vált, hogy a hercegnőt tényleg elrabolták. A sahuaginok így akarják elérni, hogy a hercegségek elismerjék őket. Én nem gondolom, hogy ez sikerülni fog, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő…

Az ezt követő eseményeket lásd Ragyogó szellő dalai közül a 7. énekben.