183.-184 alkalom

Rajtaütés II.

Helyszín: Nándi, Gödöllő és Hawky, Üröm

2015. február 13. és február 18.

Hónapok: Zarantyr (I.), Olarune (II.), Therendor (III.), Eyre (IV.), Dravago (V.), Nymm (VI.), Lharvion (VII.), Barrakas (VIII.), Rhaan (IX.), Sypheros (X.), Aryth (XI.), Vult (XII.)

Napok: Sul (1.), Mol (2.), Zol (3.), Wir (4.), Zor (5.), Far (6.), Sar (7.)

A Sárkány Légió vezetői: Belfegor Bhatta’waag (half-orc férfi, Dol Dorn hívő L1 barbár - L4 harcos - L1 Holy Liberator), Alicia ir’Degard (human nő, L6 Aasterinian pap), Villám Skoradalavan (whisper gnome ffi, L6 wizard), Verna Tealeaf (whisper gnome nő, L6 beguiler), Nazzod (half-orc ffi, L6 Gatekeeper druida), Merix Bratt (changeling ffi, L6 warlock)

- Nazzod feljegyzései -

 (Zrínyi Miklós: A Szigeti Veszedelem sorainak felhasználásával)

YK 1015, Sypheros (X.) hó 13. délután (~8 pm)

~ YK 1400, Olarune

A bárd megköszörülte a torkát és a kelleténél talán erősebben csapta a lóca lábait a fogadó kopott hajópadlójának deszkáihoz. Ennek ellenére a vidám kurjongatásból, edények és poharak csörgéséből-csilingeléséből, kacagásból és hangos beszélgetésfoszlányokból összeálló alapzaj egy szemernyit sem csillapodott. Az őszülő hajú dalnok fásultan pillantott körbe a mindenfelől szálldosó pipafüsttől itt-ott már éppen csak kivehető vendégseregen. Földművesek, favágók, pár utazó társaság, csak a szokásos kompánia itt, a világ végén. Ő, Aundair egykor legkeresettebb trubadúrja, most egy rakás részeges parasztot szórakoztatna, ha figyelnének. Bezzeg a királyné báljain egy pisszenést sem lehetett hallani, amikor a szájához emelte a furulyáját. Keserű révedezéséből a kocsmáros ragyás képe zökkentette ki, ahogy egészen közel hajolt hozzá, bele az arcába: - Na, mi lesz te csepűrágó, valamit nyökögni is fogsz ma este? Vagy potyára etettelek, itattalak? - Fejével a bejárati ajtófélfát támasztó tagbaszakadt félork felé intett. - Gyere elő a farbával, mert különben Burzan fog kikísérni, ha érted, hogy gondolom.

Egy pillanatra végigfutott benne, hogy feláll, szó nélkül kifordul az ajtón és vissza sem nézve itt hagyja ezt a bűzös lebujt. Aztán eszébe jutottak az elmúlt hónapok viszontagságai, a számtalan szabad ég alatt töltött éjszaka, az állandóan korgó gyomra és az egyre gyakrabban sajgó ízületei. Olladra, bocsáss meg mindenért, kérlek, szánd meg eltévelyedett szolgád és csak még egyszer ebben a büdös életben mosolyogj rá! - fohászkodott magában.

 Hölgyeim és uraim, - állt fel a lócáról. Hölgyeim és uraim, - ismételte hangosabban, mára megkopott, de egykor zengő hangján, mert a hangzavar cseppet sem mérséklődött.
- Hééé, - bődült fel a kocsmáros, hogy kint, a környező erdőben éppen nyugovóra készülő madarak is felrebbentek. Dol Dorn szőrős valagára mondom, kussoljatok már! A söntés alapzaja alábbhagyott és kíváncsi tekintetek fordultak a pódium felé. – Eddig pofáztatok nekem, hogy kéne egy kis változatosság, meg KULTÚRA, mi? Most meg, hogy szereztem nektek egy igazi igricet, mást sem lehet hallani csak a lepénylesőiteket. Az ÚR szórakoztatni kíván titeket. - A fogadós széles mozdulattal vágta hátba a dalnokot, hogy az majdnem orral előre bukott. – Na, most már jöhetsz! - Innen-onnan röhögés hallatszott, de a közönség nagy része várakozóan nézett a bárdra.
Hölgyeim és uraim, - kezdte újból -, engedjék meg, hogy ma este egy balladával szórakoztassam vidám társaságukat! A Pengék Urának végzete… - váratlanul érte a közönség fújolása, és a hangos bekiabálások, - Unalmas! Betéve tudjuk! – Ilyet még sehol sem tapasztalt. Inkább az volt a jellemző, hogy a hasonló, szedett-vedett csehók vendégei valami jól ismert, vásárokon, búcsúkon elcsépelt darabokért lelkesedetek. Ezért is vette volna elő a jól bevált Pengék Urát. – Akkor legyen inkább a Tébolykő Szétzúzói? – A bugrisok másik slágere. – Felfordul a gyomrom, ha még egyszer meg kellene hallgatnom – dörögte egy borízű hang és sokan helyeseltek. Akkor…., - bizonytalanodott el a bárd. – Adj elő valamit a Sárkány Légióról, - süvöltötte valaki. Egyetértő morajlás a tömegből. És a bárd értett a sokaság nyelvén, egykor igazi mestere volt a tömeghangulat meglovaglásának és manipulálásának. A Sárkány Légió, gondolta, hm, ritkán kerülnek elő ennek a csapatnak a múlt ködébe vesző kalandjai. A bárd persze ismert számos éneket a Légió históriáiból, de egyfelől úgy gondolta, nem is túl jó darabok, másrészt az egész kalandsorozatot csak valami fantaszta agyszüleményének tartotta, annyira életszerűtlen és mesterkélt történetek voltak. – Legyen akkor hát a Légió Shamukaar-i Rabsága?
 – Ne! Legyen az, amikor a Métely szolgáival küzdenek, a gyíkfaluban! – csattant egy hang. Hirtelen néma csönd lett az ivóban és minden szem az énekmondóra szegeződött. A bárd letörölte az halántéka fölül elinduló verejtékcseppeket, majd gondosan kicsomagolta a furulyáját a bársony zsákocskából. Közben azon töprengett, hogy vajon miért ragaszkodnak ehhez a történethez a falusiak. A Légiónak ezt a kalandját még a nagy udvartartásokban is csak a legritkább esetekben adták elő, a bárd személy szerint meglehetősen semmitmondó történetnek tartotta. Közben azonban érezte a lelkében feltámadó dacot, ha ez kell nektek bugrisok, olyan kaptok ma, hogy az unokáitoknak is emlegetni fogjátok az estét, amikor elkápráztatott titeket a nagy Evaristo Muyinda. Ha belegondol, hogy régebben, talán nem is ebben az életben, egy-egy előadására egy belépő többe került, mint ez az egész szarfészek hombárostul, jószágostul, akkor nevethetnékje támad. Egy pillanatra el is mosolyodott, miközben megtörölgette hangszerét.

A bevezető strófák alatt a csapos intésére lejjebb csavarták a söntés mécseseinek lángját, így a helység lassan félhomályba borult, csak a bárd körül, a rögtönzött pódium maradt továbbra is megvilágítva. A furulya lágy hangja betöltötte a teret és Evaristo átszellemülten adta át lelkét a dallamoknak teljesen kizárva a külvilágot. A megbűvölő hatású bevezető után rázendített a kezdő versszakra baritonján, ami ugyan megkopott az évek során, de még így is megőrizett valamit eredeti zengéséből.

Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Arawai kegyetlenségével:
Mastan immár Dol Dorn hangassabb versével

Fegyvert, s vitézt éneklek, a gonosz hatalmát
Ki meg merte várni, az Árnyjátékos haragját,
Ama nagy Mra’hissa hatalmas karját,
Az kinek Orgalos rettegte pillantását.

Engedd meg, hogy nevük, mely most is köztünk él,
Bűvüljön jó hire, valahól nap jár-kél,
Lássák gonosz ebek: az ki a Hetektől fél,
Soha meg nem halhat, hanem örökkén él.

Első volt közöttük Belfegor az erős,
melynél erősb nem volt Sohul,
Mert ez gyökerébül nagy tölgyfát kirántott,
Ököllel agyonvert egy nagy elefántot.

A gnóm Villám jött aztán, a Légió esze,
Bűbája pusztító, ha odacsap, azt sem mondja: Nesze!
Mellette szerelme, Verna, a szemfényvesztés mestere,
bűvös gnóm ő is, gyilkos tőr fegyvere

A csodaszép Alicia, Sárkányisten papja,
láttára szívek és koponyák hasadnak, kezében szablya
Merix a rejtelmes, boszorkányok sarja,
kinézetét váltogatja, ahogy csak akarja

Nazzod, az ádáz, a bölcs druida,
Állatok, növények parancsolója és ura,

Ármány és gonoszság, ahol virul,
Jő a Sárkány Légió és a becstelen lehull!

Evaristo hangja szárnyalt, a strófák közt a furulyaszó futamaival alapozta meg az újabb és újabb énekeket.

Akkor Befelgor azt mondá vala,
Induljunk meg iziben, előttünk a gyíklények fala,
A többiek egyként ugrottak volt erre,
S kitörtek a házból, kutatták vajh az ellenség merre

(YK 1015, Sypheros, este)
Belfegor intett, hogy menjenek. Merix vállat vont, - majd ha megindultok, akkor én is megyek, - motyogta. Igazán itt is maradhatnánk, öljék csak egymást ezek kint. Tulajdonképpen mi a puszpángért vagyunk itt, semmi kedvem lemészároltatni magamat holmi értelmetlen szabadságharcban.

Lecsapott a Légió, szaladt ki merre lát
Wintervale utcáin aratott a halál,
Mert Belfegor szörnyű kardja mindenkit megtalál….

(YK 1015, Sypheros, este)
A terjengő ködben az orrukig sem láttak. Belfegor nagy nehezen a szomszédos épülethez botorkált, nyomában Nazzoddal és Vernával. A gyíkok eltorlaszolták az ajtót, oda nem lehetett bejutni. Egy darabig tanácstalanul álldogáltak, majd Alicia jelezte, hogy erősítés közeledik a Tanácsterem felé, ezért lassan visszabóklásztak, amerről jöttek.

Hullottak előttük az ellenfelek sorra,
Óriás darazsak, vérszívó szúnyogok
gyíkok, nem maradt senki a holnapi torra
Alicia sárkány formában süvöltött, lehelt lángot
Felperzselt gonosz gyíkok hada pusztult, volt melyik még rángott

(YK 1015, Sypheros, este)
Alicia álmot lehelt a toronyra, de az óriásdarázs csak megrázta magát és tovább jött felé. A bronzsárkány ekkor lecsapott karmaival és harapott is, de támadásai nagy rész elakadtak a darázs vastag kitinpáncéljában.

A mételyszolga gyíkok bűbájjal a falut füstfelhőbe burkolák vala
A Légió dolgát megnehezítvén mindent ellep a sűrű köd fala
De mágiával az ellen eszén túljár a ravasz gnóm Villám
Felrepül és ködöt oszlat nyomban, csalafintán

(YK 1015, Sypheros, este)
Villám nem érzékelte az Örökfüst Üvegcsét sehol. Feljebb röpült, még feljebb, de egészen a falu szélén húzódó kerítésig mindent a sűrű köd lepett. Mintha csak a felhők felett lenne, gondolta egy pillanatra, akár egy vadászölyv, suhanok…elmosolyodott. A köd lassan oszlani kezdett, úgyhogy leszállt társai mellé.

Aliciát, a bronzsárkányt megütni nem lehetett,
Sorra fordultak fel előtte az ellenfelek,
Előkerültek az Őrjöngő Gyíkharcosok,
Kiknek szeme előtt vörös köd húzódott,
Egyikük nekiugrott Aliciának hörögve,
A Sárkány rálehelt, ütött, s a harcos elszállt pörögve..

(YK 1015, Sypheros, este)
A gyíklény rátapadt Aliciára, átfogta a derekát és hörögve emelte, szorította. Valami roppant a sárkány gerince táján, és Alicia dühöngve lehelt lángokat a gyíkharcos képébe.

A csatazaj elültével a lejárat felé elindula Alicia,
őt egyöntetűen követi a Sárkány Milícia (bocs)

(YK 1015, Sypheros, este)
Gyerünk, induljunk lefelé – pillantott végig a többieken Alicia. Szerintem nem kellene mennünk, - Villám dacosan felvetette a fejét. - Menjünk, semmisítsük meg a gonoszt, - így Belfegor. Én tulajdonképpen Villámmal értek egyet, - pislogott Verna. - Mindjárt visszaváltozik Alicia szerintem, lent mondjuk egy bezárt ajtóba ütközünk és kész. Csapdák is lehetnek. – Villám hajthatatlannak tűnt. – De most velünk van az istene, bökött a sárkány felé Belfegor – nem állíthat meg minket semmi. – Ráérünk, van időnk. - Alicia egyikről a másikra nézett. - Na, akkor én elindulok. De nem mozdult. - Beszéljünk Elidyrrel, nekik fontos ez az egész dolog – ütötte tovább a vasat a gnóm varázsló. A tétovázás a tett halála – mordult fel a Bíbor Penge. Merix várakozóan pislogott Alicia vállai fölül, Nazzod krokodil formában lebzselt a sarokban, kiolvashatatlan volt, hogy neki mi a véleménye. – Ki tart velem? – húzta fel szemöldökét Alicia, de nem moccant. – Én, mondta Belfegor. - Gondoljuk ezt át türelmesen, azt sem tudjuk mi vár lent ránk – dőlt hátra Villám. – Engem nem érdekel, lemegyek – morrant a sárkány, de Belfegor kézzel lábbal mutogatta, hogy már nincs idő, ne nyissa ki a csapóajtót. – Gyávák vagytok! – villant Alicia szeme, majd visszaváltozott és kiment az ajtón.

Alicia a gonosz odujának kapuját kitárta,
és a Légió vakmerően ereszkedett a biztos halálba…

- Elég lesz, barátom. - Evaristo kizökkent a transzból, furulyáját a földre ejtette.  A kocsmáros és a félork kidobó arca hajoltak fölé. – De hát….most jön a legizgalmasabb rész…A katakombák..
A hodályban félelmetes csönd volt, Evaristo-ra komor arcok bámultak mindenhonnan. – Igen, éppen ez az a rész, amit az Urunk ki akar törölni az emberek emlékezetéből. Hogy mi is történt a katakombákban. A kocsmáros hangjából eltűnt a korábbi harsányság, tájszólás nélkül formálta a szavakat, mint egy művelt, udvari tudós. – Én…én ezt nem értem, - nyalta meg a szája szélét a bárd. - Nem baj barátom, nem baj. - Evaristo valami melegséget érzett a mellkasában, lenézett és megdöbbenve látta a hosszú, véres tőr hegyét, ami előbukkant a szegycsontja alól. Hirtelen jött az éles fájdalom is, és a légszomj. A válla fölött a félork szenvtelen arccal szorította egyik kezével a bárd vállát, másikkal a tőr nyelét. Evaristo előtt a külvilág lassan homályba veszett, de még megpillantotta az ork alkarján a sötét sárkányagyar tetoválást..

 

Ötletek, elvarratlan szálak

Személyek

CSAPATNAK FONTOS

CSAPATNAK NEM FONTOS

Megismert helyek, események

CSAPATNAK FONTOS

•          A katakombákba csak a Csonttörők (Mra’hissa által válogatott elit egység) mehetnek le
•          Fúrószörnyek építették a katakombákat (legalább kettő van lent)
•          Brahahg nevű a szörnyek (stirge, villámgyík) vezetője
•          Mra'hissának két óriás gyík testőre van (feketék)
•          A sámán mellett van jét kissámán és óriáskrokodil

CSAPATNAK NEM FONTOS

•          -

House rules

Legyőzött/megismert ellenfelek