Már-már sikerült magammal elhitetnem, hogy Sedge ir'Avadarnt sikerül jól-rosszul leráznom Elhiheted kedves naplóm, őszinte bánatomra, de meg kellett tennem. A csapat kezdett ferde szemmel nézni rám, pedig én csak ösztöneimnek és Aasteriniannak engedelmeskedve gyűjtöttem az élményeket és a nap végén mindig nekem lett igazam. De hát a barátság is fontos és meg kellett erősítenem a barátság könnyen lazává váló kötelékét. Így hát elküldtem Sedget, mielőtt a botor Nazzod kardot emelhetett volna rá ténylegesen is. Aztán vártam egy kicsit, hátha visszajön. Mivel pár perc múlva nem jött, kezdtem elhinni, nem is fog. Mekkorát tévedtem. Egy hatalommal bíró nemest egy paraszt, vagy legjobb esetben is egy közrendű megsértett. Tudnom kellett volna, hogy ez nem múlik el magától.
Merengésemből dübörgés riasztott fel. "A Lyrandar ház nevében ezennel letartoztatom!" - hallottam a kapitány baritonját. "Erre semmi szükség!" - válaszolta kissé meglepődve Nazzod. "Rátámadt egy utasra. Életveszélyesen megfenyegette. Ezért velünk kell jönnie, hogy feleljen tetteiért." "Nem megyek sehová" - jött Nazzod sértődött és némiképp ijedt válasza. Aasterinian segíts, ez még ellenáll nekik. Ki fogják dobni a hajóból a hülyéjét. Ezt nem hagyhatom annyiban.
Felpattantam az ágyról, kissé megigazítottam magam a tükörben és kiléptem az ajtót. Óvatosan becsuktam az ajtót magam után. Kint a kapitányt találtam, a két warforgedzsal és ir'Avadarnnal. "Mi ez uraim! Mi történik itt? Ez csak valami félreértés lehet!" - próbálkoztam menteni a menthetőt. Addig a két fogdmeg közrefogta Nazzodot és kezdték elvezetni a hajó eleje fele. Én a kapitány elé pattantam és megpróbáltam lebeszélni erről. Annyit sikerült elérnem, hogy egy pillanatra megállt és engedélyezte, hogy velük tartsak és szóljak Nazzod érdekében. Láttam, nem elég a kapitányt meggyőznöm, a baj forrását kell elapasztanom. Ezért hosszasan győzködni kezdtem arról, hogy micsoda felesleges ez a botrány, kérleltem, álljon el Nazzod vádolásától. Lassan sikerült meggyőznöm, bevetve minden női bájomat. Felkészültem, hogy ha kell, vele töltöm az éjszakát, persze kisebb húzódozás után. Végül erre aznap éjszaka nem volt szükség, mert neki is elment a kedve a dologtól. Belement, hogy még átgondolja és majd másnap megbeszéljük - vigyorgott kétértelműen. Én elértettem a dolgot és visszamosolyogtam rá, sokat ígérően. Ebben maradtunk. Én visszamentem a szálláshelyre, ahol elmeséltem a szinte mindent átalvó Villámnak és a többieknek, mi is történt. Felvilágosítottam őket arról is, hogy ir'Avadarn igen fontos nemes. Ismereteim szerint bejáratos az aundairi udvarba, magához a királynőhöz is. Megnyugtattam őket, hogy holnap, vagy legkésőbb holnapután kiszabadul Nazzod. Ehhez persze nekem szükség lesz a legjobb tudásomra, hogy meggyőzzem ir'Avadarnt, hogy vonja vissza a vádakat.
Ezek után visszavonultunk az orkok szobájába mindannyian, beosztottuk az őrséget. Én kijelentettem, hogy egy nemes kisasszony nem őrködhet a szoba előtt. Verna repliklázott, hogy ő is nemest játszik. Lehűtöttük a kedélyét, hogy ő csak egy közrendű, bár az én legkedvesebb barátnőm, amire legyen büszke. Azért azt is elkottyintották, hogy miközben én Nazzod kiszabadításán ügyködtem, addig ők elkaptak egy kis goblin szolgálót, aki Villám szerint nagyon sündörgött körülöttünk. Kiderült, miután már fellármázta a hajót, hogy csak érdeklődött a Nazzod okozta felfordulás iránt. Végül lefeküdtünk.
Az éjszaka eseménytelenül telt el, várakozásomnak megfelelően. Hiába no, látszik, hogy Nazzodon és Vernán heveny paranoia kezd elhatalmasodni. Nazzod druida mestere elültette a fülében a NAGY VESZÉLY eljövetelét és nem bír szabadulni ettől a gondolattól. Minden sarkon ellenséget lát. Szegények. Így nagyon rossz lehet az élet. Reggel megreggeliztünk. Bármennyire vártam, ir'Avadarn nem tűnt fel a színen. Sem reggel, sem délelőtt. Én reggeli után meglátogattam Nazzodot, megnyugtatva, hogy már csak egy napot kell kibírnia. Próbáltam lebeszélni azon botor elképzeléséről, hogy ő vár addig, de akkor kisétál az ajtón. Hmm, nem sokat értett meg az egészből, szegény. Kérdésemre kaját kért a kutyájának. Én a jelen lévő két goblint ugrasztottam ételért a kutyának és neki is. Eleinte kedvesen próbáltam, de csak a durva, fensőbbséges hangra reagáltak a nyomorultak. Mivel ők nem tudták beadni, felkerestem az egyik warforged őrt és meggyőztem, adja be az ételt Nazzodnak. Ő nem tudott ellenállni bájomnak és miközben teljesítette kívánságomat elárulta, hogy Nazzodnak nagy szerencséje van, mert az ilyen kihágást testi fenyítéssel is szokták büntetni, de most ettől a kapitány valami okból eltekintett. Ja, miattam - bárcsak tudná ezt Nazzod. Meg azt is, mit teszek érte, hogy kiszabadítsam. Na jó, nem a világ vége szerelmeskedni egy jóképű, gazdag, hatalmas nemes úrral, de akkor is. Ezt nem teljesen szabad akaratomból teszem. Remélem megpróbál meghódítani, mielőtt a lényegre térünk. Szeretném, ha úr lenne és meg nőnek érezhetném magam. Aasterinian, légy kegyes hozzám. Tudom, azt tanítod, hogy csak annak segítsünk, aki magán is megpróbál segíteni, de Nazzod végül is rajtam akart segíteni, amikor leállította ir'Avadarnt, csak éppen ostobán. Most meg magán is tudna segíteni, csak azzal elárulná kilétünket. Ezért kell nekem segíteni rajta. Remélem megérted.
Időközben Villám és Miranda megbeszélték kettesben, hogy Mirandának nem lesz kifogása az ellen, ha végigvizsgáljuk az utasokat, ha őt nem vizsgáljuk meg. Verna és Villám elkezdték tervezni, miként tudná Verna végigvizsgálni az utasokat Arcane Sight-tal. Én úgy döntöttem, addig lefürdöm és utána nem ártana a két gyanús testőrt megnézni, élőhalottak-e. A fürdést ajánlottam mindenkinek, de csak Merix fogadta meg tanácsom. Verna nagyon ráizgult a felfedezés lehetőségére, meg sem hallott. Kiment felderíteni, mikor ki megy ebédelni, majd visszajött és elvarázsolt egy csendzónát, ahol én is elvarázsolhattam élőhalott felderítésemet. Ő pedig kisurrant és megfigyelte az éppen ebédelő két karrnath-i utast. Mindkettőn volt faint abjuration, valamint az egyiken moderate necromancy, a másikon moderate transmutation is. Mindkettőnek harmadik szintű (arkán) mágikus képessége volt. Aztán kiment megnézni a többieket, de nem volt sok szerencséje. Anya és lánya nem volt varázshasználó, az alkimista törpén faint transmutation volt és csak első szintű varázslatot tudott. Mást nem látott. Nem volt ott sem a kapitány, sem a barátja, sem a Silver Flame bíborosa. Én pedig kiderítettem, hogy két-két közepes élőhalott van a két karrnath-i szobájában. Undorító. Aasterinian átka sújtson le rátok!
Ebéd után Belfegor lefürdött és elment aludni. Mi pedig beszálltunk a délutáni játékba. Repülő kis hajókon próbáltuk elkapni kis zümmögő szerkezeteket. Az én csoportomból Sedge volt az első, én a második, de úriember módjára nekem adta a győzelmét. A másik csoportból a bíboros és kapitány jutott tovább. Az utolsó menetben én sajnos elejtettem a hálót és a kapitány győzedelmeskedett. A délután hátra lévő részében a kapitány sétarepülésre vitte a vállalkozókat.
Este fél hat körül Aturban kötöttünk ki. Leszált egy karrnath-i és két élőhalott szolgája, illetve a brelandi anya és lánya. Felszállt egy ember a családjával és egy elf férfi és egy elf nő.
Este, mire leértünk a vacsorához, Sedge és a kapitány már felöntött a garatra. Azt a Holdfény Mámort itták, amit én nemrég kipróbáltam. Huhh, ebből sem lesz ma hosszú szerelmeskedés. Azonnal odajöttek hozzám és megpróbáltak meghívni egy Holdfény Mámorra, de visszautasítottam, mondván ittam már ilyet. Erre hozattak nekem, sőt a teljes asztalnak egy új fajtát, ami bugyborékolt. Na ezt már kipróbáltam. Egész jó volt, és meg sem ártott. A többiek közül Verna úgy tett, mintha inna, de a kapitány résen volt és bele akarta tukmálni. Verna ügyesen kilöttyintette, de nem ért vele sokat, mert a kapitány újat rendelt. Ebből már kénytelen volt inni, de kibírta. Villám és Belfegor is megkóstolta és legnagyobb meglepetésemre elkezdtek szaggatottan beszélni. Hmm, ez érdekes, ezt ki kell próbálni, így még egy kört rendeltem és érezni akartam a hatást. Nagyon érdekes volt. Egyszer felgyorsultam és mindent éreztem, a másik percben pedig eltompultam és minden nagyon lelassult. Vicces. Később Verna elárulta, hogy Sedge Iantól józanító koktélokat rendelt, amit nem vettem észre, és végül elég józan lett, hogy éjfélkor elvigyen a szobájába és egy nagyszerűt szeretkezzünk. Hihetetlen, de még jobb volt, mint az én brelandi nemesemmel. Igaz, egyszer semmit nem éreztem, egyszer pedig hihetetlen mélységében éreztem bennem Sedget. Hihetetlen volt. Verna azt is elmondta, hogy csak ő, Merix és Miranda nem dőlt ki teljesen éjfélre, Villám és Belfegor teljesen, azok után is, hogy beléjük diktált egy Iantól vett józanítót, de nem sok hatást látott. Ezért úgy döntött, hogy végig ébren marad.
Úgy öt óra körül Merix hirtelen felült az ágyában. "Mi a helyzet?" - kérdezte halkan Verna. "Valami rosszat álmodtam, hadd nézzek körül mágia érzékeléssel." - válaszolt kicsit zavarodottan Merix, amikor hirtelen megpillantották azt...
Alicia ir'Degard naplójából
